Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-29 / 74. szám
1979. március 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az új bázis haszna Cserkeszölö Szolnok megye egyik legdinamikusabban fejlődő kisközsége. Az utóbbi öt évben a község területén több mint száz üdülő, s közel ugyanennyi új családi ház épült Nem akar búcsúzni, de emlékezni igen A ház előtt szőlőlugas gu- bancolódiik, a kertben gondozott törpe gyümölcsfák, az udvaron tisztaság. Mindez a tulajdonos rendszereiét bizonyítja. Éppen ezért lep meg, hogy a tavaszi napsütéses délelőt- tön a házigazda köntösben fogad kunhegyes! otthonában. — Kicsit rendetlenkedett a szívem, a gyomrommal is bajlódtam, nekem így kezdődtek a pihenés napjai. Bár még 51 éves vagyok, egy infarktuson már átestem, nem szeretném megkapni a másodikat. Ezért hajlottam orvosaim szavára, és január elsejétől nyugdíjas vagyok. Jelenleg lábadozó de napról napra erősebb — mondja Jakab János, a kunhegyesi MEZŐGÉP Vállalat kirendeltségének volt igazgatója. Az egykori fegyvemeki siummás fia a negyvenes évek végén traktorosként, azután brigádvezetőként, majd a kunmadarasi gépállomás igazgatójaként dolgozott. 1961 óta 'kunhegyesi. — Nehéz időszakban kezdtem. Átéltem az ötvenes évek botlásait, többször vettem részt termelőszövetkezet szervezésében. Amikor Kunhegyesre küldtek gépállomás-igazgatónak, már 270 traktorunk volt. Ezeket aztán fokozatosan átadtuk a szövetkezetnek. 1968-ban gépjavítók lettünk, és az egész megyéből idehozták az MTZ-traktorokat, az SZK- kombájnokat. Persze ez a feladat is átmeneti volt, utána mentőautójavítás következett. Ezután hőerőmű-kazánokat, kisméretű betonkeverőket, később pedig szállítószalagokat gyártott a kun- hegyesi MEZŐGÉP-kiren- deltség. Egész üzemi tevékenységem szinte abból állt, hogy a vezetésem alatt levő munkahelyek néhány évenként alkalmazkodtak a fejlődés következményeihez. Gépállomás, gépjavító állomás, gépgyártó vállalat voltunk, majd az idén január elsejétől a kunhegyesi BHG-be olvadt helyi telepünk ahol 26 évig igazgatóként dolgoztam. Sok álmatlan éjszakát, de örömet is hozott az a három évtized. Legboldogabb akkor voltam, amikor láttam, hogy a gumicsizmás, tornacipős, tanyasi parasztgyerekek hogyan válnak boszorkányos kezű gépészekké, nagyszerű szakmunkásokká.- Jakab János megbecsült embernek vallja magát. A Munka Érdemrend ezüst fokozata, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, négyszeres miniszteri kitüntetés, a Kiváló Dolgozó jelvény tulajdonosa. De arra még büszkébb, hogy irányítása alatt a helybeli telep tizenegyedszer kapta meg az élüzem kitüntetését. Várja, hogy egészsége rni- hdmarébb jobbra forduljon, hiszen két nagylánya, a család, a ház körüli kert igényli gondoskodását. Még nem jár ki az utcára, de ha any- nyira megerősödik, első útja volt gyárába vezet. Hirtelen jött betegsége miatt nem tudta még megköszönni azt a sok támogatást, amelyet az otthoni munkáskollektívától kapott. Nem búcsúzni akar tőlük, hanem együtt emlékezni az elmúlt évekre. A tizenegyszeres élüzem címben ugyanis az egykori munkatársak mindennapi, odaadó támogatása is benne vön. D. Szabó Miklós Mészáros György, a kunszentmártoni járási munkásőr század parancsnoka a raj- parancsnokok kétnapos továbbképzésének értékelésére készül. A gyakorlatról visz- szaérkezők felszerelésükről tisztogatják a sarat, rendbe- teszik, elrakják a fegyvereket. Az eligazításig még hátralevő időt az átadás előtt álló új bázis megtekintésére fordítjuk. A parancsnok szemmel láthatóan örömét leli a tetszetős épületbe?!. Szemlélődés közben ki is fejti, hogy miért: — A század jelenlegi elhelyezése megnehezíti a napi munkát. A csoportos foglalkozásokat nem is teszi lehetővé. Ere a célra a járási pártbizottság nagytermét szoktuk igénybe venni. A munka ütemét azonban nehezíti, hogy ugyanabban a helyiségben tartják az esti egyetem egyik osztályának foglalkozásait, valamint két körzeti pártszervezet rendezvényeit. Az új bázis birtokbavételét ezért várják örömmel és türelmetlenül a kunszentmártoni munkásőrök. A világos. jól felszerelt termek, raktárak sora hangulatteremtő tényező is. Jobb kedvvel mindig jobban megy a munka. Az új bázis a harckészültségbe való helyezést is megkönnyíti. A parancsnok hosszasan sorolja az új objektum előnyeit: — Az egyes szakcsoportok tevékenysége is hatékonyab- vá válik, mert munkaszobákat biztosítunk számukra. A kiképzés, a raktározás jobb feltételei mellett tömegkap- csolataink javítását is várjuk az új létesítménytől. Lehetővé válik például emlék- falak létesítése. Megtekintésüket szocialista brigádok, ifjúsági és társadalmi szervezetek számára biztosítjuk. Így jobban, szélesebb körben megismerhető a munkás- őri pártmegbízatási, és ez kedvezően befolyásolja állo- mányépíitő munkánkat is. Az új bázis haszna vitathatatlan, de a munkásőr század hivatása betöltésének nem egyetlen és nem is legfontosabb feltétele. A kunszentmártoni munkásőrök eddig az igen mostoha körülmények között is becsülettel teljesítették önként vállalt kötelességüket. A párt ügye iránti elkötelezettség, az önzetlen helytállás és a kiképzési feladatok magasabb szinten történő megvalósítása az elsődleges a továbbiakban is. Ez utóbbiakról mondja a parancsnok: — A közeli hónapokban a harckészültség fokozásában szeretnénk előbbre lépni. Célunk az is, hogy az alegységparancsnoki állomány módszertani felkészítése hatékonyabbá váljék. El akarjuk érni azt is, hogy általános és differenciált kiképzéssel alkalmassá tegyük a rajparancsnokokat mindazon feladatok ellátására, melyekkel önállóan vagy más alegységekkel együttműködve szemben találják magukat. Az utóbbi időkben megnövekedett a rajparancsnokok szerepe olyan feladatokban is, amelyekre korábban nem készítettük fel őket — így például a kötelékharcszerű lövészetben. Kép>eseknek kell lenniük a raj tüzének — idő-, járástól és napiszaktól független — megszervezésére és vezetésére. Mindezt készségükké kell. hogy váljék. A kiképzés különböző feladatait egyébként rendkívül takarékos gazdálkodással akarjuk megoldani. Az utóbbi témakört illetően is joggal számíthat a p»arancsnokság a személyi állományra, amely megértésének és segítőkészségének már a bázis építésénél is tanújelét adta. A munkásőrök társadalmi munkában végezték a telefonkábel földmunkálatait, s a bázis területének bekerítését is vállalták. S. B. A „hárommillió koldus statisztikája Az 1932-es évre a gazdasági válság a mélypontjához érkezett. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület még ugyanebben az évben felmérést készített a munka- nélküliségről és az annak enyhítésére teendő intézkedésekről. Felvetődött, hogy a munkanélküliség enyhítése céljából a munkaadókat ösztönözni kellene ' munkások foglalkoztatására. A munka- nélküliek száma a gazdasági válság éveiben ugyanis ugrásszerűen megnövekedett. 1929. szeptember 11-én Jász- Nagykun Szolnok vármegye közigazgatási bizottsága a „Nagyméltóságú Miniszterelnök Űrhoz” címzett levelében sürgős intézkedést kér a miniszterelnöktől, ugyanis a Nemzeti Bank hitelpolitikája csőd szélére juttatta az amúgy is nehéz helyzetben Eszmecsere az ismeretterjesztésről A TIT Szolnok megyei szervezete rendezésében tegnap kétnapos továbbképzés kezdődött Szolnokon, amelyen az ország járási és városi TIT- szervezeteinek titkárai vesznek részt. A megnyitón dr. Kurucz Imre, a TIT Országos Elnökségének főtitkára üdvözölte a csaknem hatvan résztvevőt, akik ezt követően Huszár Tibornak, az ELTE tanszékvezető tanárának „Az értelmiség helyzete ma” című előadását hallgatták meg. Az előadást nagy érdeklődés kísérte, hiszen az ismeretterjesztő apparátusban dolgozók — a TIT értelmiségi tömegszervezet lévén — nap mint nap találkoznak e jelentős társadalmi réteg képviselőivel s egyik céljuk éppen az, hogy az értelmiséget minél nagyobb számban vonják be az ismeretterjesztő tevékenységbe. A délután folyamán a résztvevők Sipos Aladár, a Politikai Főiskola rektorhelyettese, az MTA levelező tagja előadását hallgatták meg, amelyet jNépgazdasá- gunk. helyzete, problémái” címmel tartott meg az előadó. A továbbképzés programja ma délelőtt kerekasztal beszélgetéssel folytatódik, dr. Kurucz Imre főtitkár vezetésével a járási, városi titkárok időszerű feladataikról, az ismeretterjesztés minőségének fejlesztéséről, ellenőrzéséről cserélik ki véleményüket. Uj tantervek a nemzetiségi iskolákban Szeptembertől megkezdődik az új tantervek fokozatos bevezetése a nemzetiségi tanítási nyelvű általános iskolákban. Az oktatási miniszter most megjelent utasítása a horvát-szerb, a szerb- horvát, a román és a .szlovák tanítási nyelvű iskolákra vonatkozik. Az új tantervek legfontosabb vonása, hogy nő az anyanyelven tanított tantárgyak száma. Az 1—4. osztályokban a magyar nyelv és irodalom kivételével valamennyi tárgyat anyanyelvükön sajátítják el a kisdiákok. A felsőtagozatosok pedig az anyanyelv és irodalom, a történelem, a földrajz és az osztályfőnöki órán kívül az énfek- zenét, és ahol nyelvi képesítésű szaktanár van, ott a rajzot és a technikát is a nemzetiségi nyelven ismerik meg, tanulják. A Szépművészeti Múzeum rendszeresen szervez gyerekek számára alapfokú művészettörténeti oktatást Geskó Judit művészettörténész heti két alkalommal tart műelemzést és tárlatvezetést levő mezőgazdaságot. Levelük jelzi csupán a problémá-. kát, a megoldásra javaslatot nem tettek. * * * A gazdaságok ugyanakkor egyre inkább csökkentették a munkaalkalmakat, a válság éveiben igyekeztek a legtöbb kiadásuktól megszabadulni, így nem volt ritka az sem, hogy fontos gazdasági munkákat elhagytak, például kapálást, permetezést, boroná- lást, trágyahordást, s a munkák elhagyása az amúgy is súlyos munkanélküliséget topább növelte. Felvetődött, hogy a gazdaságok számára adókedvezményeket kellene nyújtani, ily módon ösztönözni a munkák elvégeztetését. Pénzügyigazgatósági körletenként elkészítették egy-egy katasztrális hold munkaidőszükségletét, s meghatározták egyben a szántóföld egy holdjának évi munkadíját. Az alábbi kimutatás adatokat ad arra vonatkozólag, hogy az 1932-es évben a szántó, a szőlő, a kert, a rét és a legelő egy-egy katasztrális holdjára lebontva mennyi munkabérösszeget kívántak fordítani az éves megmunkálásra: szántó + állattartás 38,25 pengő szőlő 194 pengő kert 56,75 pengő rét! 13 pengő legelő 1,50 pengő Ha a fenti összeghez hozzávesszük, hogy a felsorolt összegekben benne volt a felügyelő személyzet munkadíja is, akkor napszámbérre a legszűkebb jutott. Amikor arra vonatkozólag közlünk adatokat, hogy a gazdasági válság éveiben mennyi volt munkaalkalom esetén a napszám értéke, nem érdektelen figyelmet fordítani arra is, hogy ugyanakkor mennyit keresett egy intéző vagy segédtiszt. Az intézői javadalmazás összértéke 3—5000 pengő között váltakozott, a segédtiszti fizetés ugyanebben az évben 1000—2000 pengő értékű. Ugyanakkor az az uradalom, amely intézőjének 3—5000 pengőt fizetett évente, férfinapszám fejében egy-két pengőt fizetett. de két pengőt is csak június—július hónapokban adott, aratáskor. A válság éveiben igyekeztek leszorítani a munkabéreket, illetve, mint ahogy már említettük a végsőkig csökkentették a földek művelésére fordított időt is. Ezzel egyenes arányban csökkent a minimális munkabérkategória felé a fizetett napszám. 1932 szeptember 13-án Ti- szakürt község képviselőtestülete abban a tárgyban határozott, hogy a búza vásárlására fedezetet biztosít a község ínségesei számára. Az adatok azt bizonyítják, hogy á gazdasági válság éveiben a megye lakosságának helyzete egyre elviselhetetlenebb. Nemcsak a válság, hanem a gyenge termés is hozzájárult a lakosság elszegényedéséhez. Tiszakürt község főjegyzője azt jelentette a közgyűlésnek 1932 szeptember 13-án, hogy a községben mintegy 268 család szorul ellátásra 739 családtaggal. Szükségesnek látják, hogy az ellátatlanok számára 402 mázsa 80 kilogramm búzát szerezzenek. A kormány ínségmunkák biztosításával kívánt a helyzeten változtatni. Tiszakürt község elöljárósága ilyen ínséges közmunkával tervezte a vályogkitermelésre használt mintegy 20 katasztrális hold terület befásítását. A Statisztikai Tudósító jelentése szerint a kilencmillió lakosból körülbelül ötmilliónak hiányos a táplálkozása. A hivatalos jelentések pedig kénytelenek megállapítani, hogy a szegényhivatalok előtt százszámra állnak emberek, és még jobbik eset, ha közülük 8—10 ember alkalmazást talál. A 30-as években egyre gyakrabban esett szó az úgynevezett hárommillió kol- dúsról. Az újságok híranyaga, a Statisztikai Tudósító adatai is egyre inkább visz- szatértek a hárommillió koldus statisztikájára. Hírmagyarázatukban rámutattak arra, hogy a hárommillióra kikerekített szgm arra vonatkozik, hogy az 1930. évi népszámlálás szerint az őstermelésben 216 000 gazdasági cseléd, 510 000 földmí- ves-napszámos és 470 000 olyan birtokos volt, akinek a földje nem érte el az 5 kát. holdat. Ez együtt 1 200 00 kereső, akinek összesen 1 700 000 eltartottja volt. Ez a réteg tehát, amely kétségtelenül a legrosszabb sorban élt, 2 900 000 főt számlált 1930- ban. Ez pedig joggal nevezhető hárommilliónak, ugyanis a gazdasági válság tetőzésekor számuk nemcsak elérte. hanem meghaladta a sokat emlegetett „hárommilliót.” Szilvágyi Irén Országos Vízügyi Levéltár Javulnak a kiképzés feltételei
