Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-28 / 73. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 28. A szerkesztőség postájából Segítenek magukon Karcagon is kevés, az óvo­dai hely! A Szerszámgépipa­ri Művek karcagi gépgyárá­nak kollektívája ezért elha­tározta, hogy segít e gond megoldásában. A gyár terü­letén egy régi épületet alakí­tanak át óvodává. Az üzem dolgozóinak átlagos életkora 30 év; következésképpen sok az óvodás és bölcsődés korú gyermek... Az óvodaépítés és -üzemel­tetés feltételeit a városi ta­náccsal szocialista együttmű­ködési szerződésben rögzí­tették. A szocialista brigádok és a gyár minden dolgozója jelentős társadalmi munkát ajánlott fel azért, hogy az öt­ven gyermek befogadására tervezett intézmény első fe­lét — huszonöt kicsinek ele­gendő helyet — 1980-ban át­adhassák. A tervezést társa­dalmi munkában — a gyár építésze vállalta, és készítet­te el. Az építőanyagot a vál­lalat a szociális és jóléti ke­retből vásárolja meg. Az óvodaépítéssel a gyári dolgozók óhaja valósul meg, s ez minden bizonnyal ked­vezően befolyásolja a mun­kahelyi légkört, a munkaerő- gazdálkodást, a gyárhoz kö­tődést — írta levelében Mol­nár Ferenc igazgató. A brigádok is segítenek óvodánkat évek óta szoros kapcsolat fűzi a cserkeszőlői Meddig marad még? Szolnok egyik legforgal­masabb pontján, a Kossuth téren „díszeleg” egy nyílva-1 nos WC. Az utóbbi időben egyre sűrűbben található zárva. Az öreg épületnek mindig akad valami hibája. Ez a kicsi „házikó” már rég nem illik a városképbe sem. Szemben van a Múzeum Ét­teremmel. Ha az ebédelő em­ber kitekint, nem valami szívderítő látványban van része. Reménytelenebb a helyzet, ha nyitva van (pe­dig szükség van rá!), mert olyankor mindig akad egy­két részeg, aki ott tombolja ki magát. Hozzászólás Ej-ej, Herbaria - még egyszer Március 10-én, lapunk 8. oldalán Ej-ej, Herbaria! cím­mel közöltük munkatársunk (re) glosszáját, amelyben megírta: a szolnoki gyógynö­vényszaküzletben hiába ke­resik a vevők az agyonreklá­mozott ginzeng-készítmé- nyeket, a Bánfi-hajszeszt. Ál­lítólag csak áprilisban lesz. A fővárosban? Aki bejut az üzeletbe, 10—20 üveggel is vásárolhat az 58 forintos haj­szeszből. S alig lépnek ki a küszöbön, 100—120-ért adják tovább.., Munkatársunk a fürdő Thermál Szocialista Brigádjához. Minden évben eljönnek, hogy környezetün­ket szebbé, esztétikusabbá tegyék. Megjelennek ünnep­ségeinken, rendezvényein­ken. Nekik köszönhetjük, hogy az iskolásokhoz hasonlóan óvodásaink is megtanulhat­nak úszni. Egy-egy gyermek­kel 16 órán át foglalkoznak az úszómesterek a munkaidő megkezdése előtt. A nemzet­közi gyermekévre tekintettel a brigád tagjai társadalmi munkában vállalták, hogy egész évben további heti két órában foglalkoznak az óvo­dásokkal. Az önzetlen segítségnyúj­tásnak igazán szép példáját nyújtják. Rozmis Kálmánná Cserkeszőlő * * » A túrkevei Árpád úti nap­közis tanulók a Vörös Csillag Termelőszövetkezet Gagarin Szocialista Brigádjának há­lásak. Szeretnek ugyan nap­közibe járni, jól érzik magu­kat, de azért nekik is jól jön egy kis „kikapcsolódás” ... Ezt tette lehetővé a brigád. Kirándulni mehettek jóvol­tukból autóbusszal Kiskőrös­re. Nagy élmény, megható volt Petőfi szülőházában jár­ni — írták a gyerekek. Városunkban naponta ren­geteg ember megfordul. Jön­nek kis községekből, tanyák-1 ról vásárolni, a piacra árul­ni, szétnézni, mennyit fejlő­dött a megyeszékhely. Lassan megkezdődik a turistaforga­lom is. S tulajdonképpen nincs közterületen olyan il­lemhely, amely megfelelne a városközpont igényének. Szükség van erre az oly sok­szor kifogásoltra, s többre is. Tudom, nem dobálózhatunk a százezrekkel. Akkor is sür­gős változás kellene. Az a kicsi házikó az igénytelenség példája! — iz — Szolnok cikkeinkhez Herbáriát hibáztatta az egy­oldalú elosztásért. M. S.-né szolnoki olvasónk a követke­zőket írta e témában: „Nagyon örülök, hogy nyíl­tan megírták az igazságot, és egyben fel is háborodtam a cikken. Minek hoztak létre vidéken üzletet? Amit Pesten nem tudnak eladni, majd el­kel vidéken alapon? Elég si­ralmas, hogy vannak ilyen begyepesedett ügyintézők, én az ilyeneket vidékre helyez­ném!” (Csak ez utóbbiban vitázunk olvasónkkal: saj­nos, a begyepesqdés „import nélkül” vidéken is előfor­dul ... A szerk.) Mindent a vevőért, mindent a vendégért Megköszönjük Szilágyi Lajos, Bálintné Mezei Ilona és Bárdos Mihály olvasónk hozzászólását a március 4-én megjelent „Kérem a vásár­lók könyvét!” című ripor­tunkhoz. Véleményükből helyszűke miatt csak monda­tokat idézünk: „Az a jó kerskedő, aki át tudja érezni a vásárló pana­szát. De miért nem teszik le­hetővé, hogy mi, kereskedel-1 mi dolgozók egyszer bírál­hassuk, mondjuk az egészség- ügyieket. A cikkel egyébként egyetértek.” „A cikkben tipikus esetek­ről van szó. Az a jó ebben a cikkben, hogy ösztönző ha­tással lehet az emberekre. Akik lehetőségeiket nem is­Figyelmeztetés „Mindent a vevőért, min­dent a vendégért” volt a fő­címe, s „Kérem a vásárlók könyvét!” az alcíme munka­társunk e-hó elején megje­lent riportjának. Lukács Fe- renctől, a Jász-Nagykun Ven­déglátó Vállalat igazgatóját tói az alábbi levelet kaptuk: „Március 4-én a Szolnok megyei Néplap foglalkozott a vásárlók könyvével. A cikk megállapította, hogy a vásár­lók könyvének kezelése, ki­adása körül nincs minden rendben. A cikk érintette vállalatunk üzletét, a Peli­kán Szállót is, és kifogásolta a szolgálatban levő vezéjtő, illetve a bár zenekarának magatartását. A felvetett problémákat megvizsgáltattam, és megál­lapítottam, hogy a szolgálatos vezető mulasztást követett el, amiért írásbeli figyelmezte­tésben részesítettem, s fel­hívtam a Pelikán Szálló ve­zetőjének figyelmét az idevo­natkozó igazgatói rendelkezés maradéktalan betartására. Á Néplap jóindulatú fi­gyelemfelkeltését a vállalat- vezetés nevében megköszö­nöm. Egy újabb körlevél ki­adásával, valamint az „Üz­letvezető-továbbképző” té­májában a vásárlók könyvé­vel kapcsolatos elvárásokat ismételten napirendre tűzzük. Reméljük, hogy a jövőben hasonló eset nem fordul elő, és dolgozóink az idevonatko­zó rendeletet, illetve igazga­tói utasítást maradéktalanul megtartják.” Szóljon, ha sötét van! „Kiégett izzók” címmel kö­zöltük Fodor István jászjáJ kőhalmi olvasónk levelét február 14-én. Ebben szere­pelt egy javaslat is: az ÉMÁSZ-nak talán érdemes lenne egy helyi villanyszere­lővel megállapodást kötni, aki egy-egy égőt szükség ese­tén kicserélne, emiatt nem kellene a jászberényi kiren-1 deltségről kimenni. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató .Vállalat gyöngyösi üzemigazgatóságá­tól érkezett válasz szerint er­re biztonsági okokból nincs mód! Egyébként Jászjákó- halmán — és másutt is (vo­natkozik ez a TITÁSZ terü­J. István, Szolnok: Együtt­érzéssel - olvastuk levelét, és panaszát elküldtük az illeté­kesekhez. A megváltoztatha- tatlanba sajnos, bele kell tö­rődnie. Nagyon sajnáljuk, hogy a körülmények megne­hezítették élete e szomorú napjait. Sípos Sándorné, Mezőtúr: Kérjük, sürgősen írja meg. hol vásárolta a balesetveszé­lyes árut. Azután pedig kis időre türelmét kérjük. H, L.-né, Martfű; Miért merték, most élhetnek vele.” „A vásárlók könyve jó célt szolgál — felfelé informál, s ott a bejegyzéseket nagyon hefelisan, mondhatnám ke-1 ményen kezelik — ezért a felszolgáló mindig retteg, ha egy-egy vendég kéri azt, pe­dig sokszor éppen jó munká­ját köszönik meg benne.” Cikkünkhöz több levél, te­lefonjavaslat, bíráló meg-1 jegyzés érkezett. Több szol­noki olvasónk javasolta pél­dául, hogy alaposan nézzünk szét, mik történnek, történ­hetnek éjszakai szórakozóhe­lyeken. Köszönjük az érdek­lődést, s a javaslatra esetleg később visszatérünk. Most „csak” a vásárlók könyve volt a témánk. Mint a „Vá­laszok, intézkedések” című rovatunkban olvashatják, nem eredménytelenül. letére is!) — úgy lehet elér­ni, hogy minél előbb kicserél-' jék a kiégett izzókat, ha a hibát észlelő a kijelölt helye­ken ezt minél előbb jel­zi. (?...) Kevés a nyolc óra Március 7-én közöltük M. S.-né szolnoki olvasónk leve­lét e rovatunkban „Szem­üveg” címmel. Ehhez írt vá­laszt dr. Osgyán István fő- igazgató-főorvos-helyettes. „A kórházakban felírt szemüvegvényeket társada­lombiztosítási vényre való­ban vizsgálat nélkül, soron kívül átírják szemészeti szakrendelésünkön. Azonban minden orvosi ténykedést, így ezt is kötelezően doku­mentálni kell. A rendelőinté­zetben több mint másfél éve a legkorszerűbb kartonozási formát, a központi kartotéko­zást vezettük be. Ez azt je­lenti, hogy a legtöbb szak- rendelésre a központi karto- nozóban kell jelentkezni, a földszinti előcsarnokban. Legalább negyedóra kell azonban, hogy ezután a kar­tonokat minden szakrende­lésre eljuttassák a kartono- zó dolgozói. Tehát egy soron kívüli recept felírásához kb. fél óra szükséges. Ha valaki azért, mert orvosnál volt, el­késik a munkahelyéről, ké­résére bármikor igazolást kaphat a rendeléseken ... A napi 8 órás rendelési időnél többre jelenleg az or­vosi létszámból adódóan nem telik, de ha ezirányú lehető­ségeink javulnak, bővíteni fogjuk azt.” — Nagyon sajnáljuk, hogy az utóbbi mondatot nem elő­ször, sőt többször leírtuk már a szemészeti szakrendelésre panaszkodó olvasóinknak, válaszul. A legszívesebben ugyanis azt írnánk, hogy ott is — mint annyi más fontos intézményben — igyekeznek biztosítani, hogy a dolgozó ember ügyének intézésére ne munkaidőben kényszerüljön. Azzal ugyanis, hogy a késés­ről „papírt” kap és visz, sen­ki se lehet nyugodtabb. A társadalom, a munka károso­dik. Ezért is jó lenne, ha mi­előbb változtatnának az egyébként nagy forgalmú, vidékieket is ellátó szakren­delés időpontján. nem írta be mindazt, amit nekünk megírt, a vásárlók könyvébe? Az illetékesek minden "bizonnyal megvizs­gálták volna panaszát, s gyor­san, helyben intézkedtek vol­na! Nagy Jánosné törökszent­miklósi olvasónk mindent megírt, csak azt nem, me­lyik termelőszövetkezettel volt tavaly szerződésük! Ad­dig, amíg ezt nem tudjuk, semmit nem tudunk intézni. Zsigniond Ferenc, Karcag: Nagyon örülünk, hogy ott­honra talált, hogy a karcagi szociális intézményben nem­csak ellátást kap, hanem sze- retetet is. A köszönetnyilvá­nítását sajnos, nem közölhet­jük. Társadalmunk igyekszik biztosítani mindenkinek a nyugodt öregséget. T. Terézia, Tiszajenő: Szo­morú, hogy ilyen költségek miatt kell perelnie és köve­telnie. Talán jobb lenne el­kerülni a kellemetlenségeket. Egyébként sincs lehetőség A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa „A szakszerveze­ti jogsegélyszolgálat megszer­vezéséről és működéséről” szóló határozatát — az igaz­ságügyi miniszterrel, a pénz­ügyminiszterrel és az Ipari Szövetkezetek Országos Ta­nácsával egyetértésben kiegé­szítette. Az említett szervek a szakszervezeti jogsegély- szolgálat megszervezésére az engedélyt fokozatosan akkor adhatják meg, ha széleskörű, alapos felmérés után meggyő­ződtek arról, hogy a jogse­gélyszolgálat megszervezésé­nek személyi és tárgyi felté­telei biztosítottak. Megjelent a Magyar Közlöny 1979. évi 9. számában. A marxizmus-leninizmus esti egyetemeken szerzett bi­zonyítványokról és okleve­lekről, valamint a politikai képzettség elismeréséről szól a Minisztertanács 10/1979. számú rendelete. A felsőfokú politikai képzettséget tanúsí­tó bizonyítványok és okleve­lek felsorolását a rendelet 2. számú melléklete tartalmaz­za. Az egyetemeken, az egye- mi jellegű főiskolákon és a főiskolákon 1950-től, továbbá a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium fesőoktatási intézményeiben szerzett egyetemi, főiskolai oklevél politikai képzettség szempontjából középfokú ké­pesítést tanúsít. Ugyancsak középfokú politikai végzett­séget jelent a marxizmus- leninizmus esti egyetemek általános tagozatán szerzett végbizonyítvány. A jogsza­bály teljes szövege a Magyar Közlöny 10. számában olvas­ható. A Minisztertanács — átte­kintve az ország lakáshely­zetét — megállapítottá, hogy a 15 éves lakásfejlesztési terv sikeres végrehajtásának ered­ményeként 1960 és 1975 kö­zött a lakásellátás mennyiségi és minőségi jellemzői szá­mottevően javultak. Tizenöt év alatt a lakosság egyhar- mada költözött új lakásba, ké­nyelmesebbé váltak az ottho­arra, hogy fizessen. Sírem­léket az ember akkor állít magának és hozzátartozójá­nak, amikor teheti... Tóth László, Qjszász: Ügyében eljártunk az illeté­keseknél. A napokban vá­laszunkat is megkapja. Bozsó Pálné, Szolnok: „Ott” két ABC-áruház van. Leve­léből nem tűnik ki, melyik­ben várt két óra hosszat. Kérnie kellett volna a vá­sárlók könyvét! nők. Az 1004/1979. számú ha­tározat a lakásépítés és gaz­dálkodás 1990-ig szóló fela­datait szabja meg. A határo­zat szerint az egyik legfonto­sabb feladat a nagyvárosok lakáshelyzetének gyorsabb ütemű javítása. Ennek meg­felelően az ország városaiban 1990-ig 750 ezer lakás fel­építését tervezik. Gondosko­dik a határozat a már meg­lévő rakások fenntartásáról és felújításáról is. A határo­zat a Magyar Közlöny 11. számában jelent meg. Az építésügyi és városfej­lesztési miniszter 2/1979. szá­mú rendelete az építőipari dolgozók szálláson történő el­helyezéséről szól. A munkál­tató köteles rendszeresen épí­tési munkahelyen foglalkoz­tatott dolgozójának elhelye­zéséről gondoskodni. Mikor? Ha a dolgozó a menetrend szerinti közforgalmú közle­kedési eszközzel vagy mun­káltató által szervezett cso­portos szállítással lakóhelyé­től a munkahelyére bejárni nem tud, vagy bejárása ese­tén lakóhelyétől átlagosan na­pi 14 óránál többet lenne tá­vol. A rendszeresség azt je- jelenti, hogy munkaidejének legalább 50 százalékában épí­tési munkahelyen, vagy épí­tési munkahelyet kiszolgáló segédüzemben foglalkoztat­ják a dolgozót. A munkálta­tó csak olyan dolgozó részére biztosíthat munkásszállást, akinek bejelentett állandó lakcíme van. Ennek hiányá­ban is elhelyezhető munkás- szálláson az akinél ezt külö­nös méltányolást érdemlő kö­rülmények indokolják. Ilyen esetben a munkásszállás ál­landó lakcímként is bejelent­hető. Ha szállás biztosításáról a dolgozó gondoskodik, őt a munkavégzés tartamára nap­tári naponként városban 12 forint, községben 10 forint megváltási díj illeti meg. A dolgozó részére egyéb eset­ben megváltási díj nem fi­zethető. Megjelent az Építés­ügyi Értesítő 4, számában. Kilóg a „belsőrési” 1977. március 16-án a szolnoki Domus Áruház­ban 18 havi részletfize­tési kedvezménnyel 21 ezer 106 forintért bútort vásároltam. Ezek között volt 10 ezer 604 forintért egy Gyula fantázia elne­vezésű fekete műbőr (négy darabból álló) gar­nitúra. A garanciális idő 18 hónap volt. A műbőr garnitúrán ki­sebb hibák előbukkantak, de hogy, hogy nem, a díszvarrások éppen a 18 hónap elteltével „enged- N tek el”, több helyen sza­kadás van a foteleken és a kanapén, lóg a „belső­rész”. írtam a gyártónak, a Gyulai Fa- és Fémbú­toripari Szövetkezetnek. Kérték: küldjem el a jót­állási levelet. Elküldtem. A válasz: lejárt a 18 hó­nap, nem tudnak segíte­ni... Tulajdonképpen igazuk van. De mégse fogom fel a történteket. Éppen hogy kifizettem a bútort, s máris vegyek másikat? Bútort valamikor egy életre vett az ember. Annyira jól élünk, hogy 18 hónap után dobjam ki, s újra fizessek részle­teket? T. J. Szolnok Válaszok, intézkedések Szerkesztői üzenetek A székesfehérvári Videódon Rádió- és Teievizió Gyárban elkészült a modul-rendszerű televíziók színes változata, a Super Color. Az új készülék sorozatgyártása március végén kezdődik, ősszel pedig már az üzletekben lesz. A képen: Az új tévék prototípusát szerelik Két hét jogszabályaiból I lakásépítés és gazdálkodás feladatai Kik lakhatnak munkásszállóban az építóipariak közül?

Next

/
Thumbnails
Contents