Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-03 / 52. szám

1979. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Magyar színház ás zene Lengyelnrszágban Egy évtized Szolnok vonzásában Látogatóban Szabó László szobrászművésznél Március 1. és 10-e között rendezik Lengyelországban a magyar színház és zene napjait. Ez a rendezvényso­rozat a múlt év decemberé­ben Magyarországon lezajlott hasonló lengyel napok vi­szonzása. A lengyel kulturális és művészeti minisztérium in­formációja szerint a rendez­vény központja Varsó lesz, ahol március 1-én a Teatr Powszechny színpadán a bu­dapesti Vígszínház Örkény István „Pisti a vérzivatar­ban” című darabját mutatja be Várkonyi Zoltán rendezé­sében. Ugyanezen a színpa­don még két darabbal lép fel a Vígszínház — Csurka Ist­ván „Házmestersiratóját”, Horvai István rendezésében és a „Királyi vadászatot”, melynek szerzője Hernádi Gyula, rendezője Márton László, mutatják be. A Víg­színház vendégszerepei még a Katowicéi Stanislaw Wis- pianski színházában is. ahol a „Királyi vadászatot” játsz- szák. A lengyel nézők a magyar napok folyamán még a veszprémi Petőfi, Színház két bemutatóját tekinthetik meg Juliusz Slowacki „Mezepa” című drámáját Alina Obid­„Vöröskatona voltam ...” címmel háromrészes .doku­mentumfilmet készített a magyar és a szovjet televízió a Tanácsköztársaság kikiál­tásának 60. évfordulója al­kalmából. A film kezdő része arról számol be, hogy az első vi­lágháború idején' hadifogság­ba került magyar katonák hogyan ismerkedtek meg az oroszországi munkásmozga­lommal. kapcsolódtak be eb­be, s hogyan védték az in­tervenció idején fegyverrel a niak rendezésében és Sütő András „Káin és Ábel” című művét. Az előadások a varsói Stúdió Színházban kerülnek bemutatásra. Az utóbbi da­rabot a Jelenia Gora-i szín­házban is bemutatják. Lengyelország több váro­sában a helyi színházak ma­gyar színdarabokat mutat­nak be, több esetben magyar rendezők rendezésében. A többi között a Bydgoszczi Teatr Polski színpadán Paál István rendezésében Sarkadi István „Kőműves Kelemen” című darabja kerül bemuta­tásra. A lengyel színházak­ban színpadra kerülő magyar darabok jó része lengyel ős­bemutató. A magyar színházi napok rendezvényeiben részt vesz a Lengyel Televízió is: a szín­ház legközelebbi tervei kö­zött szerepel Kertész Ákos „özvegyek” című műve, ame­lyet már nagy sikerrel ját­szanak Bialystok és Czestoc­howa színházaiban. A magyar színház és zene napjainak gazdag prog­ramja biztosan hozzájárul ahhoz, hogy a lengyel nézők még jobban megismerkedje­nek a magyar művészettel. W. Z. kezükbe a fiatal szovjet-ha­talmat. A második rész az 1918-as magyarországi ese­ményeket idézi fel szemtanúk megnyilatkozásairól film és fotódokumentumokkal. Az utolsó rész a magyar Tanács- köztársaság győzelméről, harcairól, vérbefojtásáról, a Tanácsköztársaság hadsere­gében harcolt orosz zászlóalj­ról szól. A dokumentumfilmet már­cius 16-án és 18-án láthatják a magyar nézők. Uttörővezetök konferenciája Április 9—11-én Kecskemé­ten rendezik meg az úttörő­vezetők hetedik országos konferenciáját: a konferen­cia előkészítéséről, a plénum elé kerülő dokumentumokról, a beszámolókról, ügyrendi kérdésekről döntött pénteki ülésén a Magyar Úttörők Szövetségének Országos Ta­nácsa. Szűcs Istvánná, a Magyar Úttörők Szövetségének főtit­kára egyebek között elmond-i ta, hogy a konferencia elé kerülő dokumentumokat sok­oldalú, alapos elemzéssel, a gyakorló úttörővezetők, a ne­velők, a tudományos kutatók, a politikai, a társadalmi, az állami élet képviselőinek szé­les körű bevonásával, közre­működésével készítették el. A konferencián egyebek között szó lesz arról, hogy az úttö­rő szövetség hogyan képvi­selheti jobban a gyermekek érdekeit. Húszezerből húsz Mintegy 20 ezer diákot „szűrt át” Budapest, Miskolc és Debrecen több középisko­lájában a Mafilm objektív stúdió stábja, amikor kiválo­gatta azt a 20 lányt, akik Ró­zsa János új filmjében, a főbb szerepeket játsszák. A film rendezője a termé­szetes környezet mellett dön­tött. A lehetséges helyszínek közül a leghangulatosabbat, a rákospalotai leánynevelő intézetet választotta. Az amatőr szereplőkön kí­vül természetesen hivatásos színészek is odaállnak Ragá­lyi Elemér kamerái elé. A legjelentősebb szerepet — Aranka néni figuráját — a Mafilm szinész-stábiából — Pásztor Erzsi formálja. Az iskola igazgatónője a szolno­ki Szigligeti Színházból Kós Olga. Gyermekkorom Oj köztéri szoborral gaz- daeodik Szolnok. A Tanács- köztársaság évfordulóján avatják Szabó László szob­rászművész Solymosi Ignácot megörökítő portrészobrát. Nem az első eset, hogy a mű­vész a történelem igazságke­reső, igazságot osztó alakjait faragja kőbe, vési fába. Első, Szolnokhoz fűződő alkotása, a Famunkás emlékmű, majd később a Felszabadulási em­lékmű. A betegségéből lábadozó, törékeny alkatú szobrász műtermébe látogatva, cso­dálhatjuk erejét, birkózását az anyaggal. Egyénisége azonban nem tűr csodálatot, egyszerűséget sugároz. Ez az egyszerűség, érzelmi, gondo­lati tisztaság szobrain is át­süt. Fehér márványból fara­gott kisfiú portréja, táncoló bronz leányainak szoknya­libbenése, a racka juh fém­ből göndörödő gyapja nyu­galmat, derűt áraszt, ám a rozsdás, érdes lemezből ka­lapált ezerfejű szörny: a „Há­ború” előtt borzadva állunk. A háború iszonyú élményét még gyerekként szülővárosá­ban, Egerben élte át Szabó László, s amikor jóval ké­sőbb. 1969-ben Szolnokra ér­kezett már csak a két folyó riogatta. A Tisza és a Zagy­va akkor fenyegető óriásnak tűnt, ám idő múlásával meg­békélt egymással a víz és partmenti lakóia. A tájjal kötött béke pedig immár ide- tartozását jelzi. Jóformán minden alkotása Szolnokon fogant, élete, munkássága ezáltal végérvényesen össze­fonódott az Alföld eme da­rabjával, az itt élő emberek sorsának alakulásával. De vajon a közönség miképpen alakítja e gazdag művészi pályát? „A művész sohasem láthat­ja előre művének sorsát. Ho­gyan fogadják a benne fo­gant, általa megszenvedett, egyéniségéből fakadó mun­káit. A legőszintébb, a leg­jobban ösztönző kritikát — ami véleményem szerint nem csupán jó kritika lehet — ál­talában a közönségtől kapja. Mindenképpen figyelni kell rá, sőt, azt hiszem, erre ér­demes igazán figyelni” — vallja Szabó László. S nem csak figyeli a közönségét, de szolnoki évei során . olyan kapcsolat is szövődött közöt­tük, amely sok embert eliga­zított már a művészetről, művészekről kialakult elkép­„Atom" zelések világában. Ma már jó ismerősei — szolnoki mun­káskollektívák — nem áll­nak megszeppent csodálko­zással, értetlenül vagy ép­pen közömbösen kiállított művei előtt, vagy ha műter­mébe látogatnak. „Amikor egy alkalommal villanyszerelő munkások lá­togattak hozzám és egyikőjük legszívesebben Don Quijote vasba öltözött alakját vitte volna haza búcsúzóul, az an­nak is köszönhető, hogy si­került felfedeznünk egymás munkájában a közös vonáso­kat. Nagyon egyszerű. Egy hegesztőpisztoly — amit mindketten használunk — in­dította el az érdeklődését” — meséli a szobrászművész. Csökken a távolság művész és közönsége, műalkotás és közönsége között? Szabó László szobrászművész úgy véli, igen: „Újabban sokan arról be­szélnek, hogy a közönségnek úgynevezett magasabbrendű művészetet kell nyújtani. Nem értem! Én csak egyféle művészetet ismerek. S ez a művészi hitvallás számos ha­zai és külföldi kiállításon testet öltött már. Köztéri szobrai, Szolnok város és a megye művészeti díjai elis­merését jelzik munkásságá­nak, amellyel immár egy év­tizede gazdagítja a „mecé­nás” várost. Török Erzsébet Fotó: Nagy Zsolt Intésre várva Köhidi Imre Vöröskatona voltam Edfrjey Mister MacAreck _ FORDÍTOTTA: Ol BÁBA MIHÁLY 34. Az amerikai elővette a csekket, átadta, majd kive­zette a kocsit az utcára, és elszáguldott. Nizza utcáin kerengett vele. Egy használt­autó-kereskedő kirakata előtt állt meg, ahol szép, vörös színű kocsi volt a kirakatban, sport Ferrari. Mister Mac­Areck megállt az üzlet előtt és bement. — Eladó ez a nagyszerű Ferrari? — kérdezte. — Egyetlen alkalom, talán az egész Franciaországban — válaszolt a cég tulajdonosa. — Ilyen kocsi ritkán kerül piacra. — Tudom, mert én is ré­gen keresem. Meg lehet te­kinteni? — Tessék. Bekapcsoljam a motort? — Kérem. Nagyszerű gép. Kíváncsi vagyok, hogy gyor­sabb-e a Mercedesemnél ? A kereskedő szemügyre vette a bejárat előtt álló ko­csit. Csodálkozó arcot vágott, de nyugodtan válaszolt. A Mercedesek, nem mondom, jó kocsik, de messze vannak a Ferraritől. Ez igazi sport­autó. Ha akarja, órákig me­het egy sántikáló öregasszony mellett, aztán egy lábmozdu­lat kell csak és kétszáz kilo­méterrel száguld. — Mennyibe kerül? — kérdezte MacAreck. — Negyvenöt ezer — mond­ta a kereskedő. — Végső ára? Ki lehet fi­zetni és nem elvinni? — Negyvenkettőnél olcsób­ban nem adom. — Rendben van, — mond­ta MacAreck —, megveszem. Látja a Mercedesemet? Mennyit ér önnek? A keres­kedő egy pillantást vetett az autóra és azt mondta: Húsz­ezer frank. — Beszámolja a vételárba? — Kérem — mondta az el­adó. — Uram, adja a kocsit és huszonkét ezer frankot, s a Ferrari az öné. — Rendben van — egyezett bele MacAreck és kivette a csekkfüzetét. Nem is ellenőrzi a kocsit? — csodálkozott a kereskedő. — Annyira tetszik nekem a kocsi, hogy el is felejtkez­tem erről — nevetett Mac­Areck. — Szívesen fordulok vele egyet, hogy megnyug­tassam a lelkiismeretemet. — Adok ön mellé egy so­főrt, aki ismeri a gépet. Ö ellenőrizte, hogy rendben van-e rajta minden. — Nagyszerű — egyezett bele az amerikai. Amint ki­fordultak a garázsból, a ke­reskedő a telefonhoz rohant és tárcsázott. — Idehallgass, Pierre — mondta, amikor a vonal /végén hangot hallott. — Eladtad a kocsidat egy amerikainak? — Mit beszélsz? Egy órá­val ezelőtt? Harmincötezer frankért? Tudod, miért tele­fonálok? — Itt van nálam ez az amerikai és megvette a Fer- rarimat. A mercedessel jött és azt javasolta, hogy húsz­ezerért vegyem át, a többit csekken fizeti. A Crédit Ly­onnais Bankba szól a csekk. — Neked is ilyen csekkel fizetett?! Ez aztán remek! Itt járt nálam a kerületi rendőr és figyelmeztetett, hogy egy szélhámos amerikai tűnt fel, aki mindent vásá­rol és fedezetlen csekkel fi­zet. Amikor megláttam a Mercedesedet, rögtön tud­tam, hogy itt valami bűzlik. Húszért adja azt, amit egy órával korábban harmincöt- ezerért vett. És csekkel fize­tett. Telefonálj azonnal a rendőrségre! Letette a kagylót. Már jött is MacAreck. — Örülök, hogy elégedett — mondta a kereskedő. — Tessék, a kocsi papírjai, ké­rem az ön kocsijának a pa­pírjait, meg a kulcsot. Az amerikai szó nélkül át­nyújtotta. — Ha megengedi — mond­ta a kereskedő, a techniku­som megnézi és kipróbálja. — Természetesen — mo­solygott MacAreck. Közben rágyújtottak. Mac­Areck elmondotta, hogy két hete érkezett New Yorkból, de hosszabb időre megtelep­szik itt. Mert innen intézi majd európai ügyeit. Villát akar vásárolni. Már néhány perce beszélgettek, de a Mercedes még mindig nem tért vissza. Végre megjelent a bejárat előtt, de abban a pillanatban egy rendőrségi kocsi fékezett le mellette. Három rendőr szállt ki belő­le. Mentek be az irodába. — Hol az a szélhámos? — kérdezte az egyik rendőr, — ö az — mutatott a ke­reskedő MacAreckre. — Rendben. Gyere velünk! — Bocsánat! Nem értem, miről van szó. Hová menjek? Amerikai állampolgár va­gyok. Itt az útlevelem. A rendőr elvette, de bele se pillantott. — Majd mi megmagyaráz­zuk, hogy miről van szó. Ne hidd, hogy ez Amerika. A madárkák számára kalitká­ink vannak. Na, mégy, vagy segítségedre legyünk? — mondta és elővette gumi­botját. — Tiltakozom! — kiálltott felháborodva MacAreck. — Hogy bánik velem? — Elég. Állj fel és indulás a kocsihoz, mert másképpen a szülőanyád sem ismer rád. Fogjátok meg! Két erős kéz megragadta MacArecket, aki nem tilta­kozott. Az alacsonyabbik rendőr a tulajdonoshoz for­dult: — A kapitány úr kéri, hogy jöjjön a jegyzőkönyvet fel­venni. Pierre Mariin már ná­lunk van. — Rögtön megyek, csak be­zárok. Közben MacArecket brutá­lisan betuszkolták a rendőr­ségi kocsiba és a rendőrségre vitték. A rendőrfőnök azon­nal kihallgatta. — Nos MacAreck úr — nevetett. — A játék hamar véget ért. Jó üzletet akart csinálni és ezért most fizet­ni kell. Nem jobb lett volna New Yorkban? — Tiltakozom az eljárásuk ellen. Követelem, hogy azon­nal beszélhessek az Egyesült Államok konzulátusával. Ezért még drágán megfizet­nek. — Idehallgass, MacAreck — mondta a rendőrkapitány, aki eddig hallgatva ült. — Ne ugrálj itt nekem. Egyet­len konzul sem fog aggódni, hogy csak néhány év múlva látod viszont az Egyesült'Ál­lamokat. — Hogy merészeli!... — Kuss, csirkefogó — ug­rott az amerikaihoz és hatal­mas ütést mért az arcára. MacAreck megingott, ha el nem kapja a szék karfáját, elterül. Szája szélén kibugy- gyant a vér. — Megfizettek ezért — mondta nyugodtan, miközben zsebkendőjével törölgette le a vért. — Fiúk — kiáltott a főka­pitány —, vigyétek a dutyi­ba. Azt akarja, hogy jól meg­fizessünk ezért. Tehát, útköz­ben tegyetek hozzá egy ke­veset. Az egyik rendőr megragad­ta, a másik gumibotjával nó­gatta előre. A letartóztatott üvöltött. Ezt követően a két hasz­náltautó-kereskedő tett val­lomást a kapitánynak. A leg­jobb bizonyíték a szélhá­mosságra,-hogy az egy órával később már húszezer új fran- kal olcsóbban akarta eladni, hogy egy sokkal drágább ko­csihoz jusson. (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents