Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-24 / 70. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 24. külpolítIkaí * KÖRKÉP A magyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Eörsi Gyula akadémikust Széles látókörű, nagy kvalitású, Állami-díjas tudós. A humán tudományok területén szokatlanul fiatalon, negyven évesen lett akadémikus. Dr. Eörsi Gyula jo- gásprofesszor, az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem nemrégiben kinevezett rektora, az Állam és Jogtudományi Intézet igazgatóhelyettese és mindemellett már ötödik éve a Magyar Tudományos Akadémia Gazdasági és Jogtudományok Osztályának elnöke. Dédapja, nagyapja, apja egyaránt ügyvéd volt — ez már korán meghatározta érdeklődését. „A család levegőjében benne volt ennek a foglalkozásnak tisztelete, sze- retete” — mondja. Jó eredménnyel tanult az egyetemen, s annak elvégzése után az Igazságügyi Minisztérium Törvényelőkészítő Főosztályán dolgozott. 1947-től 1957- ig; de már 1950-től — másodállásban — előadó volt a Budapesti Jogi Kar Polgárjogi Tanszékén. 1956-ban megvédte akadémiai doktori disszertációját a tervszerződésekről, utána egyetemi tanárnak nevezték ki. Érdeklődése — elsősorban kiváló egyetemi oktatóinak: Szladits Károlynak és Marton Gézának hatására — a polgári jogra specializálta, ezen belül, kezdetben a tulajdonjog, majd a szerződések elmélete és a kártérítési felelősség problémái foglalkoztatták. Újabban a jogelmélet irányába fordult, ebben Lukács György eszmei hatásának volt döntő jelentősége. A nemzetközi jogösz- szehasonlítás kérdései is foglalkoztatják mostanában: a jognak különböző társadalmakban való fejlődése milyen módon megy végbe, hogyan alakítja a társadalom a jogot és hogyan hat vissza a jog a társadalomra, a különböző típusú jogrendszerek esetén. Történetiségében vizsgálja a különféle jogfejlődés típusait. Vizsgálja, hogy az egyes jogrendszerek hogyan oldják meg azt a problémát, hogy az egyszer megalkotott jogszabályok megmerevednek, a társadalom viszont változik. Ennek a problémának áthidalására a jogalkalmazás sokféle leleményes fogással él. Legutóbbi munkája is a jogösszehasonlítás témaköréből íródott: Az összehasonlító polgári jog. Mintegy 12 könyve és sok tanulmánya jelent meg ez- idáig. A legelső könyve 25 éves korában: A tulajdon átszállás kérdései címmel. Az első, 1959. évi polgári törvénykönyvünk megalkotásában (Nizsalovszky Endre és Világhy Miklós profesz- szorok mellett) ugyancsak vezető szerepet játszott. Több ízben hívták meg előadónak külföldi egyetemekre is: például Tanzániába, Svédországba, az Egyesült Államokba, Luxemburgba, legutóbb pedig Olaszországba. Különösen mély hatást tett rá afrikai, tanzániai tartózkodása, ahol baloldali fehérek és afrikaiak állandó izgalmas vitái valamennyi résztvevő látókörét tágították. Az egyetemen nagyon szeret a hallgatókkal foglalkozni, diákkört is vezet, sok éve már. Egyébként ennek a diákkörnek a munkája bekapcsolódik az Állam és Jogtudományi Intézetben folyó vállalati kutatásokba is, melyek az állami vállalatokkal és szövetkezetekkel foglalkoznak. Több diákköri tagból az évek során intézeti munkatársa lett. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem újjászervezése óta ő a második jogász rektor. Ilyen beosztásában, — ahogy elmondotta — elsősorban a minőség, a korszerűség és demokrácia hármas elve jegyében szeretne tevékenykedni. Az ország legnagyobb egyetemének élén állni felelősségteljes, megtisztelő, nagy feladat. Eöry Éva Régi koponyák mérése Az antropológia vagy embertan a biológia egyik rész- tudománya, szorosan kapcsolódik a zoológiához, bár természetesen speciális problémái is vannak, hiszen az embernek műveltsége, kultúrája is van. Ezért az emberre vonatkozó biológiai tudománynak ki kell terjednie az emberi műveltség legfontosabb jelenségeire is. Az antropológia tehát komplexebb, mint a többi biológiai tudományág, a legfontosabb társadalomtudományi ismeretek eredményeit is tekintetbe kell vennie. Az antropológia foglalkozik az emberréválás nagy kérdéseivel, az ősemberekkel, de feladata a ma élő, illetve a történelmi korokban élt emberek, embercsoportok vizsgálata is. Az alkalmazott antropológia pedig orvosi szempontból a betegségeik táji variációit, az igazságügyi antropológia a gyermekek származásának kérdéseit kutatja peres ügyekben. A sport-antropológia a sportolásnak az emberi szervezetre gyakorolt hatásait, illetve az alkat és a sportteljesítmények közötti összefüggéseket vizsgálja. De antropológiai probléma az iskoláskorúak növekedésének a vizsgálata csakúgy, mint a konfekció- ipar számára mérések alapján szabványok kidolgozása. A történeti antropológiai kutatás a hiteles ásatások folyamán előkerült koponya- és csontmaradványokra támaszkodik. Már az ősemberek is eltemették halottaikat, rendszerint barlangok mélyén. Később, a jégkor végén löszterületeken is előkerültek csontvázak, a kőkorszakban pedig már temetőkben helyezték el a halottakat. Ezek nyújtják a vizsgalati anyagot az antropológusnak, s mivel a halottak mellé különféle tárgyakat is eltemettek, rendszerint régészek társaságában végzik a feltárást. A tudományos intézetbe bekerült csontvázakat megtisztítják és restaurálják, hogy vizsgálatra alkalmassá váljanak. Az antropológiai vizsgálatok egyik, de nem kizárólagos módja a csont- leletek megmérése; ezeket a világon mindenütt egységes elvek alapján végzik. Különös jelentősége van a koponya külső pontjai közötti távolságok, valamint a koponyaűrtartalom mérésének. A koponya mérhető tulajdonságai ugyanis meghatározzák a fej alakjának lényeges vonásait, de az emberszármazástan kérdései szempontjából is fontos a koponya alapvető sajátosságainak az ismerete. Képünkön a koponya mérésére szolgáló új eszköz, amelyet az oxfordi egyetemen fejlesztettek ki. M egyénkben minden harmadik ember cigány származású, s ez a tény sajátos feladatokat is teremt, elsősorban a munka- és oktatásügy területén. A növekvő létszámú és arányú réteg már megindult a társadalmi integrálódás útján, amit jelez az aktív keresők arányának emelkedése, a cigánytelepek felszámolása, a csecsemőhalálozás csökkenése, s a gyermekek növekvő arányú beiskolázása. Az elért eredmények ellenére a munkaképes korúak még igen nagy hányada analfabéta, s csak a legkevésbé kvalifikált munkákat végzik, ami természetszerűleg jelentősen lassítja életkörülményeik, életmódjuk változását. Ezért szükséges a felnövekvő nemzedék hiánytalan beiskolázása és a lemorzsolódás csökkenése. A cigány tanulók száma az elmúlt tanévben a megye általános iskoláiban 3625 fő volt, a teljes létszám' közel 8 százaléka. A tanulók többségének előmenetele kedvezőtlen, ma még a cigány- gyermekek mintegy kétharmada nem fejezi be 14 éves korig a nyolc osztályt. A lemaradás már az első iskolaévben megkezdődik, ahol — az elmúlt tanévi adatok szerint — minden negyedik, míg a nem cigány tanulók közül csak minden ötvenhatodik gyermek bukott osztályismétlésre és javítóvizsgára, illetve maradt osztályozatlanul. Ennek okát találóan jellemzi Gulyás Sándor: Cigánygyerekek hátrányai és esélyei című könyvében: „az iskolába lépő gyerek kb. 3 ezer szóval rendelkézik. A kétnyelvű cigánygyermekek még a tizedével sem! A 3 ezret jó esetben legfeljebb 5.—6.-os korukban érik el. Az alsósok néhány mondatos tankönyvi szövegében 4—5 ismeretlen Játék és személyiség Japánban még a felnőttek is szívesen szemlélik a gyerekek kedvenc közlekedési játékát Azok, akik az oktató-nevelő munka korszerűsítéséért küzdenek, arról szeretnék meggyőzni a pedagógusokat, hogy vigyenek több játékosságot a tanításba, az iskolai életbe. Sokan viszont úgy vélik, a tanóra csak arra való, hogy ott komoly, elmélyült munkát végezzenek: a gyermekeket szellemi erőfeszítésre kell szoktatni, nem pedig arra. hogy játszadozzanak. A játékot sajnos az emberek többsége kizárólag olyan tevékenységnek fogja fel, amelyben feloldódhat, elfeledheti a gondokat, s amely pihentet, üdít, szórakoztat, felfrissít. A játéknak azonban olyan rejtettebb tulajdonságai is vannak, amelyek észrevétlenül hatnak a személyiségre. Ha például 10— 20 fiú futballmérkőzést játszik a téren, a látszat az, hogy a gyerekek csupán szórakoznak, játszadoznak. A labdakergetés közben azonban a fiúk egy gondosan kimunkált. bonyolult szabály- rendszert sajátítanak el. tanulnak meg. A gyermek játékának fontos eleme az is, hogy szemében az összes tevékenység között a játék áll az első helyen. A gyermek úgy adja át magát a játéknak, mint élete legkomolyabb — s az ösz- szes erőit leginkább mozgósító — tevékenységnek. A játéknak ezeket a tulajdonságait szeretnék hasznosítani azok a pedagógusok, akik az oktatójátékok gyakoribb alkalmazása mellett érvelnek. Az a cél, hogy a tanulók begyakorolják, alkalmazzák és rögzítsék az előzőleg tanult ismereteket — a játékkal. Kísérleti történelem Thor Heyerdahl a második világháború utáni évek legismertebb útleírásszerzője. Világszerte feltűnést keltettek azok a merész vállalkozásai, kezdetleges járművekkel megtett tengeri útjai, amelyekkel azt igyekezett bizonyítani, hogy Amerika a Kolumbusz előtti időszakban sem volt elszigetelt kontinens, hanem indián hajósai eljutottak Polinéziába, míg Amerikát a Földközi-tenger vidékének a lakosai kereshették fel a természet által adott tengeri utakon. Thor Heyerdahl 1914. októberében született a norvégiai Larvikban. Az oslói egyetemen állattani és földrajzi tanulmányokat folytatott. 1937—38-ban indult első expedíciójára az óceániai Mar- quises-szigetekre, ahol zoológiái gyűjtéseket végzett. Ekkor merült fel benne először a gondolat, hogy a szigetek első telepesei a szél és az áramlatok segítségével Amerikából érkeztek ide. Elmélete szerint a bevándorlók két, egymást követő hullámban jutottak el Polinéziába: az első csoport i. e. 500 táján Dél-Amerikából érkezett balsafatutajokon, a második több mint 500 esztendővel később, kettős csónakokon Ázsiából. 1947-ben megszervezte a Kon-Tiki expedíciót. Öt társával 101 nap alatt 4300 mérföldet vitorlázott balsafa-tutajon Peruból a Tuo- motu-szigetcsoport egyik szigetére, hogy megcáfolja azt az elfogadott tudományos tézist, amely szerint dél-amerikai népek balsafa-tutajain ember élve nem juthatott el Polinéziába. 1955-ben megszervezte azt a norvég expedíciót, amely a' Húsvét-szigetekre indult, és amely első ízben végzett itt módszeres régészeti ásatásokat. Később az a kérdés foglalkoztatta. hogy mivel magyarázhatók a polinéziai, az amerikai és a kelet-mediter- ráni kultúrák közötti egyezések. E két utóbbi terület közötti tengeri kapcsolatot bizonyította azzal, hogy a Ra—I. Primitiv Hajóval a hullámok hátán expedíció során az egyiptomiak által az ókorban használt papíruszcsónakkal 1969- ben a marokkói Safi-kikötő- ből indulva 2662 tengeri mérföldet tett meg, majd az 1970-ben induló Ra—II. expedícióval 57 napi hajózás és 3270 mérföld megtétele után partot ért a Kis-Antil- lákhoz tartozó Barbados-szi- geten. Cigány tanulók az általános iskolákban szóra bukkannak még negyedikes korukban is”. A tanévet eredménytelenül befejező tanulók az általános iskola 1—8. osztályában, 1976 77: A 100 tanuló közül Megnevezés «5 U •«s o J£J fi fi m $ > 3 'O’0 S > u •Im-s'3 •sí 2 >•01« £ :2 «o fi « fi N C* 5« 0> "** AJ Q) d 9) Z Z 3 £ g 18 «S > S M Oí'O) rH > tanulók száma A helyzet a felső osztályokban is kedvezőtlen marad. Az általános iskola 1— 8. osztályát az 1976/77-es tanévben eredménytelenül záró 1154 tanuló 47 százaléka cigánygyermek volt, s ez hatszorosa a tanulólétszámon belüli arányuknak. E réteg sajátos társadalmi környezetből eredő hátránya miatt — a jelentős társadalmi segítség ellenére — a gyermekek egy jelentős része még mindig nem tud eleget tenni a normál általános iskolai követelményeknek, osztályismétlővé, túlkorossá válik. Az 1977/78-as tanévben az 1—8. osztályban a cigány tanulók 46 százaléka túlkoros volt a saját osztályában, s ez megközelítőleg hatszorosa a nem cigány túlkoros aránynak. Közülük 868 gyermek egy évet, 411 fő két évet, további 401 tanuló pedig 3 illetve több évet veszített. A túlkorosok aránya Tiszabőn, Űjszászon, Zagyvarékason, Jászladányban, Öcsödön, Kunmadarason, Tiszafüreden 50 százalék feletti, míg a városok közül Kisújszálláson, Jászberényben, Mezőtúron 60—70 százalék között mozog. A gyermekek kezdeti nehézsége e téren is megmutatkozik, ugyanis az első osztályban 29 százalék a túlkorosok aránya, s közülük osztályismétlő a gyermekek közel fele. Ugyanakkor a nem cigány tanulóknál ez az arány mindössze 6 százalék. Ezek a túlkoros tanulók nagy megterhelést jelentenek a pedagógusoknak, ezért sok esetben arra kényszerülnek, hogy kisegítő iskolába helyezzék át őket, amely ez esetben mintegy mentesítőként funkcionál, lehetővé téve, hogy a problématikus gyermekek a normál iskolák működését kevésbé zavarja. Az elmúlt tanévben kisegítő iskolába járó tanulók közel fele, míg a súlyosabb fogyatékosok részére szervezett foglalkoztatókban a tanulóknak majdnem egyötöde cigány származású volt, szemben az általános iskola 8 százalékos arányával. Az általános iskolában jelentkező gondokat enyhíthetné a cigánygyermekek előzetes óvodáztatása illetve segíthetnének az iskolaelőkészítő tanfolyamok, melyek lehetővé tennék, hogy már az iskoláskor előtt behozzák lemaradásukat, és meg tudjanak felelni az általános iskolai követelményeknek. Megyénkben 1978-ban az óvodába felvett cigánygyermekek száma 900 körül alakult, ami az összes, óvodába beírt gyermek 5 százaléka. Amíg nem sikerül megoldani a nagyobb arányú óvodáztatást — melyet a megyei tanács vb V. ötéves tervidőszakra vonatkozó intézkedési terve is szorgalmaz — szükség van az általános iskolában átmenetileg szervezett cigánytanuló- és napközis csoportokra, melyek lehetővé teszik a sajátos tanterv szerinti tanítást. Természetesen az iskola egymagában nem tudja megoldani e réteg problémáját. Az otthoni, visszahúzó környezet a pedagógusok minden erőfeszítése ellenére erősen érezteti hatását, s megnehezíti a gyermekek nevelését. Ezért törekedni kell a felnőtt nemzedék állandó munkavállalásának további növelésére s ennek nyomán életmódjuk megváltoztatására. Szépvölgyi Edit
