Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-03 / 52. szám
1979. március 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Palotási Állami Gazdaság tiszasülyi kerületének halászai télen sem tétlenkednek - hálót fonnak, s partvédelmi munkákat végeznek. Katona József főhalász gondja, a nagy kerítőháló javítása Adjatok egy fix pontot... ___és kifordítom sarkaiból a világot! Az Archimedesnek tulajdonított szállóige. a fizika több évezredes fejlődése dacára, ma is kivitelezhetetlen felszólítás. Akadnak persze, akik fity- tyet hányva a tudomány törvényeinek, megpróbálják a lehetetlent. Közéjük tartozik Sándor barátom, aki röpke tíz év alatt tizenötször változtatott munkahelyet. Sándor kisiskolás kora óta megveti a tankönyveket és általában a hagyományokat, szerinte egyetlen áthághatatlan szabály létezik, hogy nincsenek áthághatatlan szabályok. Végzettsége szerint közgazdász technikus, de volt már rakodómunkás, képesítés nélküli nevelő és számítógépkezelő is. Pillanatnyilag állástalan hőbörgő. Legutóbbi munkahelyén — véletlenül — a végzettségének megfelelő munkakörben dolgozott összesen másfél hónapig.Munkába állása után két nappal bekopogtatott a vállalat igazgatójához, és egy táblázatot terített le az asztalra. A táblázat tarkabarka vonalakkal a cég új, Sándor által javasolt szervezeti felépítését tartalmazta. Az igazgató meglepetésében kiabálni is elfelejtett, és higgadt ideg- gyógyász módjára türelmesen megkérte Sándort, hogy egyelőre próbálja elvégezni a rábízott feladatokat és ha kellő „rálátása” lesz majd a vállalat egészére, talán beszélgethetnek a szervezeti felépítés forradalmasításáról. Sándor természetesen vé- rigsértődött, az igazgatóról alkotott lesújtó véleményét nem is titkolta kollégái előtt. Átalakító szándékáról a munkatársak sem tudták lebeszélni, végül is mindenkit visszahúzó, maradi embernek tartott. Az igazgató napról napra szigorúbban kérte és kérette számon Sándor munkáját, és miután másfél hónapig semmi sem változott, felszólította az ifjú titánt, keressen magának más munkahelyet. A mindössze huszonnyolc esztendős „megváltó” dühösen eleget tett a kérésnek. azzal a keserű ajkbigy- gyesztéssel, amellyel a rakodás és a magyar pedagógia átszervezésére tett korábbi javaslatainak elutasítását fogadta. Most nem sok meggyőződéssel, új munkahelyet keres, ahol végre engedik, hogy kiforgassa sarkaiból a világot. Anélkül, hogy lenne egy fix pontja ... —dó MEZŐGÉP-gyártmányok a lipcsei vásáron A szolnoki MEZŐGÉP Vállalat évente öt-hat nemzetközi vásáron mutatja be gyártmányait. Jelenleg a márciusi lipcsei bemutatóra készülnek, ahol három terméküket állítják ki. A magyar kiállítási területre kerül a UTB—3,5 típusú univerzális rendfelszedő, pótkocsival. Az NDK Fortschitt kombinát területén két szolnoki gyártmányegység mutatkozik be: az RKE— 6/4,6—4,8 típusú rotációs kapa, amely az NDK-ban gyártott E—310-es alapgépre szerelve gyep, legelő, lucerna vágására alkalmas. Ugyancsak kiállítják az E—297-es típusú silókukorica-adaptert is. A brigádok szorgalmából Értékelték a szocialista brigádok tavalyi teljesítményeit a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál. Kimagasló eredményt értek el a szocialista munkaverseny résztvevői: 6 millió 114 ezer forint a többleteredmény, amely a vállalás 124 százalékos túlteljesítésének felel meg. FAQ támogatással Tanfolyamok a fejlődő országok szakemberei számára Eredményesen segítik a magyar mezőgazdasági szakemberek a fejlődő országok agrárgazdaságának modernizálását — állapította meg pénteki sajtótájékoztatóján Dieter Félix Reinhard Bom- mer, a FAO (az ENSZ mező- gazdasági és élelmezésügyi szervezete) főigazgatóhelyettese, aki a MÉM meghívására tartózkodik hazánkban. A látogatás alkalmával a MÉM vezetőivel három évre szóló megállapodást írt alá, amely szerint öt afrikai ország szakemberei tanfolyamokon ismerkedhetnek a magyar mezőgazdasági üzemek szervezési kérdéseivel. A most megkötött megállapodás szerint Benin, Tanzánia, Nigéria, a Mali Köztársaság és Szudán agrárgazdasági szakemberei részesülnek továbbképzésben, évente két csoportban, mintegy 30— 35-en. I A Szolnok megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás kenderesi laboratóriumaiban rendszeresen ellenőrzik a növényi termékekben maradó növényvédőszerek mennyiségét. Képünkön munkában a Rotadest típusú vakum bepárló készülék ÁRULKODÓ SZÁMLÁK, VÁNDORLÓ MILLIÓK Nem stimmel a számla, kifogásolható a minőség, csúszik a határidő... A vita békésen, egymás között, vagy békétlenül a bíróság előtt, már szinte megszokott a kivitelező, a beruházó és az építtető között. Hovatovább úgy tűnik, hogy éppúgy hozzátartozik az építkezéshez, mint a tégla vagy a betonblokk. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat például tavaly minden második héten bíróság közvetítésével szólította fel partnereit, hogy adósságukat fizessék meg. Egy év alatt huszonhét pert indított, és ellene mások majdnem ugyanennyit. Tehát a történet mindennapi. Egy évvel ezelőtt a rákó- czifalvi—szajoli Rákóczi Tsz hivatalos levélben közölte az építőipari vállalattal, hogy nem stimmel néhány számla: túl vastagon fogott kiállítójának a tolla. Ezért a növényházakban végzett automatika kábelszerelésekért kifizetett 2,7 millió forintból másfél milliót adjanak vissza. Választ a kissé megdöbbentő észrevételükre nem kaptak. Akkor következett a bíróság! Még nem per, csak be-1 jelentés, hogy a bíróság adjon ki úgynevezett fizetési meghagyást a vállalat ellen. Az építő most már tiltakozott. Akkor lett per! Kereset- levél. Szerződés, számlák csatolva, megannyi pontban felsorolva, hogy mi az, aminek csak a számlán van nyoma, az üvegházban hiába keresték. Nem lehetne mégis inkább egymás között és nem a tárgyalóteremben? — csillapodj tak le kissé a kedélyek. Helyszíni egyeztetés: mi van a számlán, és mi van az üvegházban? Megegyeztek. Ha nem is másfél, de egymillió visszajár. Ezzel közös nevezőre jutottak. Tessék mondani, hogy lehet csak úgy egymillióval kevesebb? Nem a — beruházások nagykalapjában jelentéktelen — milliócska miatt furdal a kíváncsiság. A „számlakulisszák” mögé, a mennyi-' ség, az egységár, az érték bűvészeinek, bűvölőinek világában szeretnék bepillantani. Dr. Soós István, az építőipari vállalat igazgatója: — A számla igazolásánál a kivitelező mellett ott van a kontrollt biztosító érdektelen fél, a beruházó ellenőre is, aki a felmérési naplóban feltüntetett tételek, értékek alapján ellenőrzi, hogy mi került a számlára. A felmérési naplónak ugyanis pontoJ san tükröznie kell az elvégzett munkát. — Tehát a napló szentírás. — Igen, mert a számlázást megelőzi a műszaki ellenőrzés, amikor a naplóba írottakat a végzett munkával szembesítik. — Mint az egymilliós példa mutatja, mégis előfordul túlszámlázás. — Az ellenkezője is megesik, amikor a számla kurtább. Tavaly például két harminchat lakásos ház kőporozásának költségei kimarad- ,tak (120 ezer forint) egy számlából. A színezés, ami 47 ezer forint, szintúgy. Az ellenőrzési osztályunk fedezte fel. Egy éven belül a kivitelező éppúgy, mint a megrendelő pro és kontra kérheti a számla korrigálását. Bűvészkedés a számlákkal — Előfordult már, hogy nemcsak alászámlázást, hanem túlszámlázást is felfedeztek az ellenőrzési osztályukon? — Azt hiszem, igen, de nem emlékszem pontosan. A vállalat vezetői egy dologra kényesek; ha a főépítésvezetőségek még el nem végzett munkát előszámláznak. Amikor az idei kenyérre rá akadják kenni a jövő évi vajat is. — Tehát a túlszámlázásnak a vállalaton belül nincsenek következményei? — Az ellenőrök azért vannak, hogy hibát találjanak. — A megyei tanács Beruházási Vállalata, amely a megrendelő megbízásából ellenőrzi a számlákat, a minőséget, egyszóval a beruházást bonyolítja, tavaly majdnem 30 millió forint „jogtalanul” elszámolt költséget — három 100 személyes óvoda árát — törölt az önök számláiról. — Évente egymilliárd forint körül van a termelési értékünk. Ebből általában 30— 40 millió forinton vitázunk a partnereinkkel. Előre be is kalkuláljuk. — Azt is, hogy a számlára írottak nincsenek összhangban az elvégzett munkával, a felhasznált anyaggal? — Igen. Egy példával érzékeltetem, miért: elkészül egy épület, illik kitakarítani, a szemetet elhordani. Ha nincsenek tízforintos órabérért dolgozó takarítóink, akkor ezt a kőművesek csinálják meg, akiknek tizenhét forint az órabérük. De ennyit takarításért nem számolhatunk el. Miután ők nem károsodhatnak, kikalkulálják, hogy ameddig takarítottak, mekkora felületet vakoltak volna be, és azt számlázzák le. így aztán előfordul, hogy papíron a tényleges falfelületnél 30, 40, 100 négyzetméterrel többet vakolnak. Mestersóges árdrágítás 7 A papír tehát mindent elJ bír? A Beruházási Vállalat igazgatója, Lukács László szerint azért nem egészen. — Tavaly valamennyi általunk bonyolított és elszámolt kivitelezés költsége 800 millió forint volt, miután 50 milliót már lefaragtunk a számlákból. Mást mondok: hetven beruházás kalkulált költsége a tervező szerint 280 millió forint, a kivitelező szerint 348 millió. Valami még el sem kezdődött, és már húsz százalékkal drágább. — Ön szerint mi a magyarázata a mesterséges drágításnak? — A kivitelező nagyvonalúan számol, mert a megrendelő, akinek majd fizetni kell, egyszerűen ráhagyja. — Ebben az egymilliós ügyben önöknek is volt szerepük. Egyik ellenőrük szentesítette a 2,7 milliós számlát. Később pedig, a helyszíni egyeztetésen egy másik dolgozójuk arra bólintott rá, hogy jogos az egymillió forint visszafizetése. — Nem ismerem a részleteket. Ferencz József műszaki ellenőr menet közben kísérte figyelemmel a kábelszerelési munkákat és ott volt az átadáskor is. — A kivitelező, a 4-fes és a 9-es számú főépítésvezetőség dolgozói — számlavita ide, vagy oda — kifogástalanul dolgoztak. Határidő előtt elkészültek. A téesz vezetői kérték őket, ők hajtottak. Akkor senkinek se számított néhány méter kábel, csak menjen a meló. És ment. Pedig nem volt segítő partnerük. Tervezői művezetés? .. . Ugyan kérem! A terveket naponta módosították. — Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy manapság ritka az olyan gyors és gazdaságos beruházás, mint amilyen az üvegvárosé volt. A tervezéstől a generál kivitelezésig a téesz mindent magára vállalt. Építőbrigádja a szakvállalatok munkásainak is besegített. — Ez nem változtat azon a tényen, hogy menete közben kényszerültek változtatni a dolgokon. Nem írásban, szóban. Csak azt mondták: gye-1 rekek. ezt ide kellett volna, nem amoda. A szerelők pedig kiszedték, áttették... A földkábel nem olyan, mint a gatyamadzag, amit lehet tol- dozgatni, foldozgatni. Azzal rátartással kell dolgozni. Debreczeni László, a 4-es és a 9-es főépítésvezetőség irányítója: — Maga az elelső, aki megkérdezi tőlem, hogy az egymilliós túlszámlázás hogyan történhetett meg. — Nem kérdezték, de nem is vonták felelősségre. — Azt mondták, a felelősség az enyém, egyezzek meg. — A számlára például 30 ezer méter kábelt írtak, holott valójában nyolcezerrel kevesebb volt. Durván húszezer kilogramm kábellétrát számláztak, és ennek csak a felét építették be. Egy kilométer eternitcső szerepelt a papíron, holott egy centi se került a földbe ... — Folyamatosan, menet közben korrigálták a terveket. Senki sem tudta megmondani, hogy milyen pontokon csináljuk meg a kábelszigetelő végeket. — ön tehát vétlennek tartja magát? — Igen. — Akkor miért kötött kompromisszumot és ismerte el az egymillió forint visszafizetésének jogosságát? — Mert a levágott kábeldarabokat visszavehettük. fel tudjuk használni. Ez volt a legnagyobb tétel. Volt néhány részletkérdés, amiben jogos volt az észrevétel, de a túlfeszített tempóban nem volt időnk, energiánk mindenre odafigyelni. Olyannyira sürgetett az idő, hogy teljes létszámmal kommunista műszakot is vállaltunk. Az átadás után, a jól végzett munka elismeréséért meg is kaptam a Kiváló termelőszövet-1 kezeti dolgozó kitüntetést. Egyébként a számláról még annyit, hogy az előrekalkulált várható költségnél annak végösszege se volt több. Ez is hozzátartozik az ügyhöz. Elöra fizettek Kovács Imre, a téesz beruházási előadója: — Éppen ez az. Honnan tudták már az előkalkulálásnál, hogy majd bizonytalan lesz azoknak a bizonyos szigetelési pontoknak a helye és ezért több kábel kell. — És önök miért fizettek a tételes ellenőrzés előtt? — Miután a papírok alapján igazoltuk az elvégzett munkát, tíz napon belül fizetni kell. Túl rövid az idő. Utána pedig a rendelkezésünkre álló egy éven belül viszont alaposan megnézzük. Ez történt ezúttal is. — Az építőipari vállalat összesen 26 millió forint értékű beruházás kivitelezője volt a hathektáros üvegvárosban. — Tengernyi szerződést kötöttünk, több kiló számla volt és mindegyiket „vastagon” írták, de harminc- negyvenezer forint miatt nem szóltunk... ' * * * Kicsire nem adunk? Még akkor sem, ha sok kicsi sokra megy? Mintha sajátos szemlélet érvényesülne a számlakulisszák mögötti világban. Ahol természetes, hogy a számlára írottak nem bírják ki a szembesítést a valósággal. Ahol a nyereség egyik forrása a túlszámlázás is lehet, mert mindenki viszonyít: a kivitelező a milliárdos termelési értékhez, a megrendelő, aki fizet a nagyszabású beruházás végösszegéhez. Pedig a szocialista vállalatok, szervezetek közötti elszámolásban csak a valóságosan elvégzett munka és felhasznált anyag lehet egyedül mértékadó. A következtetés egyértelmű mindkét fél számára: meg kell szigorítani a számlák ellenőrzését. Kovács Katalin
