Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
1979. március 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11- Vegyesipari Szövetkezet + Egyetértés Tsz n számla is ráz, nemcsak az áram Országos felmérések szerint a hazai vállalatok, mezőgazdasági üzemek minden évben kétszer annyi áramot igényelnek, mint amennyivel valóban növekedik a fogyasztásuk. Az energiaszolgáltató nem tehet egyebeit: erőműveket épít, importtal Nappal-Nagyon meggondolandó tehát, hogy ki mikor, menynyi áramot rendel meg ' — maradjunk ennél a példánál — hiszen már olyan is előfordult, hogy a mezőgazdaság több villamosenengiára nyújtotta be ,.kérvényét”, mint az ország egész fogyasztása. A közismert világhelyzet mellett az Ilyen és az ehhez hasonló esetek is arra késztették az illetékeseket, hogy változtassanak a szolgáltatás rendszerén. 1978 óta a termelő üzemek drágábban kapják az áramot, és a féléves „gyakorlóidő” leteltével minden rassz vagy jó intézkedés súlyos pénzekkel terheli vagy gazdagítja az üzemeket. Hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy a 30 filléres éjszakai, vagy az 1,20A számla is Néha egy jól átgondolt szerződés is elegendő, a helyzet megváltoztatásához. Induljunk ki a Jásziadányi Vegyesipari Szövetkezet példájából, ahol 1978-ban több mint 1,50-.be került egy kilowattóra. Hasonlítsuk össze az ugyanabban a községben dolgozó Egyetértés Termelőszövetkezetével, ahol az egy kilowattóráért kifizetett ösz- szeg alig haladta meg az 1,20-at. A Vegyesipari Szövetkezetben úgy tartják, hogy sokba került nekik az áram. Az összeg a termelési értéknek mindössze töredékét teszi ki, ám a költségek között már jóval jelentősebb hányadot képvisel. A megtakarítás lehetőségeit latolgatva szembetűnik. hogy az évi 434 ezer kilowattóra fogyasztásból a világítás több mint 100 ezret tesz ki, úgy hogy a takarékossági célok egyike nyilvánvaló. A másik jelentős változás már megtörtént: a fűtési rendszert villanyról gőzre állították át, s hogy kevesebb legyen a meddő áram, a motorok fázisjavító kondenzátorainak felszereléfedezi a vélt és a valóságos hiányt, s amikor fölöslegesen fárad, aikkor jó erősen fog a számlán a ceruzája. A pénz átvándorol az egyik kasszából a másikba, ám ezzel nemcsak a kisebb közösség, hanem az egész népgazdaság szegényebb lesz. és éjjel as nappali áramot fogyasztják, s hogy a megigényelt terhelést túllépik, vagy jóval alatta maradnak. (Ez utóbbi két esetben például olyan kemény büntetéseket kell fizetni. hogy egy kilowattóra 20—30 forintba vagy ennél többszörösébe is kerülhet.) A teljesítménydíjas elszámolással arra kívánják rábírni a fogyasztót, hogy minél egyenletesebb elosztással igényelje meg az áramot. Ha tegyük fel öntözni akar, akkor ne egyszerre járassa a Zagyvából a tározóba, a csatornákból a földekre vizet átemelő szivattyúit, hanem tartalékoljon éjszaka, a mesterséges esőt pedig permetezze ki nappal. Vagy: egy gépelt dolgoztasson három műszakban, ne pedig hármat nyolc órahosszat... bonyolult sét is tervezik. Ha megkapják a kapcsolóórát vízmelegítők is éjszaka dolgoznak, és ahol a berendezések túlméretezettek, ott idővel kisebbeket használnak majd. A szövetkezet illetékesei szerint hatékonyabb tervek kidolgozásában, megvalósításában elsősorban az akadályozza őket, hogy még az új fajta villanyszámlán se igazodnak el rendesen ... Majd talán a téeszben. ott főállású energetikus dolgozik. aki részt vett a TITÁSZ és a TESZÖV által szervezett tanfolyamán. Az üzem áram- fogyasztásán alaposan meg is látszik, hogy szakember gazdálkodik az energiával. A gazdaságban felmérték: hol, milyen teljesítményű villannyal működő berendezés működik és mennyit fogyaszt. A napszakokra, órákra beosztott ábra megmutatta a csúcsokat, és a hullámvölgyeket. ez arra késztette az energetikust, hogy minél egyenletesebbre próbálja „simítani” a görbét, méghozzá úgy, hogy mindig a lehető legolcsóbb áramot kapják, (így került át a „csúcsból a völgybe” a Vámosi-féle és a forrólevegős szárító, valamint a gumiüzem.) Később a forrólevegős szárító, valamint a fejlesztési elképzelések alapján kiszámították, hegy hol, melyik díjszabás a legkedvezőbb és csak ezután töltötték ki az igénylőlapot. Ezzel természetesen még nem ért véget a munka, hiszen a legjobb elméleti számítást is megcáfolhatja, módosíthatja a gyakorlat különösen a mezőgazdaságban, mert egy-egy esős időszak arra kényszerítheti az üzemet, hogy havonta „pendlizzen” a több áramért. Tavaly például az Egyetértés Tsz- ben ez történt, s így az energetikus 1979-re még egy tapasztalattal gyarapodott... Sok kicsi sokra megy Az ellenőrzés során kiderült az is, hogy a termelőszövetkezetben több figyelmet érdemel a meddőáram, hiszen olyan hónap is akad, amikor az egyik telepen emiatt kellett kifizetniük a TITÁSZ-nak 19 ezer forint büntetést. (A fázisjavító kondenzátorokat természetesen már ők is megrendelték.) A gazdaság végeredményben csaknem 2 millió kilowattóra villamos energiát fogyasztott el 1978-ban. s ennek az ismeretében már az is érthető, hogy miért volt érdemes az 1,20 és az 1,50 közötti 30 filléres, látszólag csekély összegért ennyit dolgozni. A szakemberek persze azt is tudják, hogy még mindig van mit tenniük, erre utaltak az előbb említett hiányosságok is. Ám, ha számításba vesz- szü, hogy a 'kilowattóránként kifizetett legkisebb ösz- szeg nem érte el a 90 fillért, és a legdrágább áram se került többe 4—5 forintnál — arról nem is beszélve, hogy az előbbi 130 ezer, az utóbbi pedig csak néhány száz kilowattórára vonatkozik — akkor mindenképpen reálisnak tűnik az az elképzelés, amely szerint az üzem az idén már az 1,10-es áramot célozta meg. Ha sikerül a tervük, és kilowattóránként valóban csak ennyit fizetnek, akkor ismét jelentős összeget takarítanak meg, és a máshol felhasználható áramot se kötik le feleslegesen. B. A. Magyar-mongol kormányközi megállapodás keretében magyar segítséggel szérumkombinát épült Mongóliában. Az egyezmény értelmében a vegyigép-karbantartókat és a gyógyszer- gyártó laboránsokat Budapesten képezik. A 6. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben huszonnégy mongol diáklány tanulja a gyógyszergyártó laboráns szakmát. Az idei szakmunkásvizsga után hazatérve állati oltóanyagokat fognak gyártani. A képen: Mongol diákok a tanlaboratóriumban Már megint vetünk, már megint aratunk... A gyakornokságtó/ az elnökségig — Piszokul megy az idő! Már megint vetünk, már megint aratunk, már megint zárszámadás ... Amióta dolgozom. nem volt üres órám, beleousztulnék az unatkozásába. Ha nézni kellene az órát, hogy jaj, mikor jár le a munkaidő! De szalad is velem az idő, öregszem, már harminchét éves vagyok. — A korosodás biztos jele állítólag a „bezzegazén- időmben” — szöveg. Észrevett már magán ilyesmit? — Persze. Én diákkoromban minden nyáron a mező- gazdaságban dolgoztam. Ha valamit akartunk, meg kellett érte dolgoznunk. Nekünk ez természetes volt. A maiaknak nem az. Őket nézve jön elő a„bezzegazénidőm- ben .. — Volt szerepe a nyári munkának a pályaválasztásban? — Igen. Nagyon szerettem a mezőgazdasági munkát. Az egyik állami gazdaságban piszokul tetszett nekem a fiatal direktor, imponált. Én úgy melóztam, hogy még a traktort is rám merték bízni. Markot is vertem, de nagyon irigyeltem a kaszást. Mire a kaszálásba belenőttem volna, jöttek a kombájnok. Anyám nem szólt hozzám, amiért az agrárra jelentkeztem: ő orvosnak szánt. — Az a fiatal direktor amolyan példakép volt? — Ha valaki a példaképről beszél, én rögtön az apámat látom. Rettereteses szerettem, nagyon rendes ember volt, vasutas. Sajnos meghalt. Ezzel megint az időhöz kanyarodtunk vissza, akaratlanul is. Ránézek az órámra: vajon meddig rabolhatom Sárvári István idejét? A szolnoki Lenin Tsz-nek bizonyára sok gondja vár rá, a döntő elnöki szóra. Ott jártamkor még árvíz volt (. Jaj. csak most ne jöjjön műtrágya vagy ilyesmi!” „Miért?” „Hatvan emberünk, öt gépkocsink van az árvíznél, nem lenne, aki kirakja a vagont, illetve szaladhatnánk az állattenyésztőkhöz, hogyha végeztek a jószággal, jöjjenek!” „Jönnének?’ Jönnének. Veszélyhelyzetben megváltoznak ám az emberek, a trehá- nyabbakban is felébred a felelősség.” ), a fiatal elnök (akármit mond. nekem annak tűnik) a belvízhelyzetet latolgatja („A Zagyva és a Tisza mentén belvíz lesz, későn tudunk rámenni a földre. Lesz bajunk.”) Sárvári István észreveszi mozdulatomat. Int („Van időm”). Meggyőz. („A hobbijára is?”) „Arra is.” „Nem hobbitelekre gondolok.” „Én se. Az nincs is.”). 2 — Mi a hobbija? — A közgazdaságtan. Debrecenben lettem agrármérnök, már ott nagyon érdekelt a politikai gazdaságtan. 1965-ben jelentkeztem a Közgazdasági Egyetemre. Nagyon keservesen végeztem, nem tudtam szabit kivenni a sok meló miatt. Hazamentem munka után, tanultam, az akkori idők televíziós élményei engem nem érintettek. Egy-két' nemszeretem tárgy megkeserítette az életemet, de ezeknek is hasznát veszem most. Míg egyetemre jártam, a közgázra, megnősültem, utolsó éves voltam, amikor a lányom megszületett, most negyedikes, azóta lett egy fiam is, két és fél éves. És a nehézségek ellenére is a köz- gazdaságtan a hobbim. No, meg az emberek. — Ez mit jelent? — Szeretek velük találkozni, beszélgetni a céljaikról, véleményükről. — őszinték? — Nem. Illetve nem mindenki. Pedig jó lenne. — És hol őszinték? — Például vonaton? Nagyon sajnálom, hogy nem járhatok vonattal. — Törvényszerű, hogy egy vezető autóval járjon? — Igen. — Miért? — Nem flancból. Az idő miatt. — Már megint az idő. — Ha nekem tizenöt percet várnom kell, rosszul vagyok. — Eszerint nagyon sok a dolga. — Eléggé. — Be tudja osztani az idejét? — Hm ... Azt is mondták már, hogy nem vagyok jó vezető, mert kevés az időm. Kevés a nyolc óra. — Attól függ, ki mondta. — A feleségem. — Az érthető. Nem? — De igen. — Megtervezi a munkabeosztását? — Előfordult már. de mindig felborult a terv. Mióta dolgozom, nem volt két egyforma napom. Reggel mindig kimegyek valamelyik területre, elég korán, de nyolckor már az irodában vagyok. Postabontás, értekezlet stb. 3 — Mikor gondolkodik például azon, hogy mit csinálnak 1980 után? — Ez nem úgy megy, hogy van egy kis időm, no, akkor kettőtől négyig kigondolom. Az ilyesmi szinte állandóan az ember fejében motoszkál, beszélgetünk róla a munkatársakkal, aztán így lassan megérik a dolog. Persze van, aki szerint kimondottan rosszul csinálom. Fene tudja... — Mit mutatnak az eredmények? — Jó a kép: 17 millió fölötti a nyereségünk, több a tervezettnél. A termelési érték is több a tavalyinál 8,6 százalékkal. Pedig a zöldség nem jött be! — Az emberek elégedettek? — Általában. Nézem Sárvári Istvánt, s megint az idő jár az eszemben: mennyi ideje van a szolnoki Lenin Tsz-ben (később ezt is elmondja: „1975 novemberében kerültem ide”), honnan jött („a szan- daszőlősi szövetkezetben dolgoztam előtte”), vajon milyen pályát futott be („a gyakor- noskágtól az elnökségig végigjártam minden lépcsőfokot”), célja volt-e, hogy elnök legyen („nem”), mi hajtotta (azt akartam, hogy ha dolgozom, jobban menjenek a dolgok”), voltak-e ambíciói miatt konfliktusai („már gyakornokként is megkaptam, hogy mit pofázok bele olyasmibe, ami nem tartozik rám”), hogyan fogadták a Lenin Tsz-ben („régi kollégáim kérdezték, hogy na, milyen a légkör a Leninben? Mondom, hűvös”), eszébe jutott-e már, hogy bosszút álljon azon, aki ellene szólt („volt olyan, aki a bemutatkozó gyűlésen felszólalt, hogy minek ide ez az idegen? Én elfordítottam a fejem, hogy ne lássam, ki beszél ellenem, hogy ne ismerjem az arcát, nehogy akárcsak tudat alatt is megpróbáljak ártani neki”), megbánta-e, hogy idejött („nagyon nehéz volt az első év: életem legnehezebb éve 1976. Két tsz egyesült, a kicsi Damjanich meg a Lenin. teljesen más beállítottságú emberek. Nem is sikerült minden, hozzá kellett nyúlni a biztonsági alaphoz. Minden kulcshelyre új embert tettem, még meg is szóltak, hogy meredeken indítottam”), milyen közösséget sikerült kialakítania („most már egyfelé húz a csapat”) és így tovább. — A Lenin Tsz-ben tartott első közgyűlésén hányán mondták el véleményüket ? — Senki. — És most?. — Tizenkilencen. És végigvárták a közgyűlést az emberek, nem úgy, mint két éve: akkor a társaság fele lelépett szünetben. Pedig most életem legpocsékabb közgyűlését tartottam, egy óra tíz percet dumáltam. Nem szoktam én ilyen hosz- szan... — Papírról olvasta a beszámolóját? — Nem. Fejből mondtam. Egy cetlire írtam címszavakat mindössze. — Mondjon egy ilyen címszót. — Például: Szabó Attila. — És ez a név mit juttatott eszébe? — Azt, hogy ez a fiú egy értelmes traktoros. Elromlott a gépe, egy Rába-Steiger, de bent maradt éjszakára a szerelővel, megcsinálták, másnap reggel pedig kezdte az új műszakot. Senki sem utasította. — Ezt elmondta a közgyűlésen? — El. És még jó néhány hasonló sztorit. — Mit mond önnek ez a szó: hivatástudat? — A vezetőkkel szemben igényes vagyok: nem szeretem a buta embereket. Elvárom egy vezetőtől, hogy legyen hivatástudata, becsvágya. Legyen demokratikus. Persze, én is rákényszerülök néha kimondani, hogy nincs kipofázás a sorból — de ennek kell ritkábban előfordulnia. 5 — Nehéz pálya az agrár- szakemberé? — Van összehasonlítási alapom családon belül is: tanár, színész, jogász... Én azt mondom, az én pályám nem nehéz. Csak szeretni kell. Nem vagyok egy alvó típus, képes vagyok éjjel egyig olvasni (szakirodalmat), de reggel ugyanúgy kelek. mint máskor. Tehát korán. Persze, néha nagyon elfárad az ember. De amit szeretünk, az nem nehéz. Körmendi Lajos
