Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-20 / 66. szám

1979. március 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csak táncoltak Kolumbusz, a híres tojáshistóriával legalább olyan érdemeket szerzett a halhatatlanságban, mint Amerika felfedezé­sével. Amikor a nagy vi­lágjárót megkérték: ál­lítaná meg a tojást a csúcsán, egy könnyed mozdulattal az asztal lapjához ütötte, és a be­tört meszes héjon már hetykén tartotta magát a tyúk „terméke”. E zseniális egyszerű­séggel megoldott feladat immár példaként kelt önálló életre. Tulajdon­képpen ez jutott eszem­be a műkorcsolya- és jégtánc-világbajnok­ságon, amikor a Regő- czy—Sallai kettősünk lé­gies könnyedséggel be­csúszott a jégre. A mű­fajuk jégtánc volt, hát táncoltak önfeledten a Stadthalle közönségét magukkal ragadóan, ír­ták a jégre az alig kö­vethető cifraságokat kor­csolyájukkal Strauss ze­néjére, majd roptak iga­zi magyar csárdást, de mindezt úgy. hogy az ember akár egy táncte­rem parkettájára is kép­zelhette volna őket. Tulajdonképpen sem­mit nem csináltak, csak táncoltak kecsesen, zúgó és ütemes tapsot aratva, táncoltak, s közben a dobogó második fokára szökkenhettek az ered­ményhirdetésnél. Gyakran dúlnak nagy viták a jégsport berkei­ben arról, hogy mit le­het lenni és mit nem az egyes műfajokban. Meg­él-e a szaltó a műkor­csolyában, aztán az ak­robatikus elemek vajon nem viszik-e túlzottan sportos irányba a ke­csességgel és bájjal ope­ráló korcsolyázást. Em­lékezhetünk, mennyi hí­ve, de mennyi ellenzője is volt annak idején a Korda—Vásárhelyi ket­tős „atomkürtjének”, mondván, annyira for­mabontó az egész, hogy veszélyezteti a klasszi­kus hagyományokat. Jó ideig — éppen a szov­jet iskola hatására — a balett elemek hódították meg a tejfehér jégtükröt — és a pontozók szívét. Most Regőczy Kriszti- náék tánca aratott ha­talmas közönségsikert, és ha a bírók közül egyik másik a fejét is vakargatta a valcer és a csárdás láttán, biztos, hogy kettősünk a jég­tánc további járható út­ját választotta. Alighanem ízelítőt ad­tak volna már a jöven­dő programjukból — amiben foxtrott is szere­pel — ha Sallai Bandi rá nem csusszant bal- szerencsésen egy virág­csokorra, közben elejtve partnernőjét, akit enyhe agyrázkódással szállítot­tak kórházba. Öröm és szomorúság keveredett tehát az ezüst fényben csillogó magyar kettős szerepléséhez, bí­zunk azonban benne, hogy Regőczy Krisztina rövidesen kiheveri sé­rülését, és végre őszinte szívből tud majd örülni annak a maradandó sportsikernek, amire oly régen vártunk. — Pb — Sakk: első győzelem A Szolnoki MEZŐGÉP megszerezte első győzelmét az OB 11-ben. Igaz, a Vasút­építő tartalékosán érkezett Szolnokra, de a hazai csa­pat sem a legerősebb össze­állításban szerepelt. Jól kez­dődött, Bánczinak csak egy lépést (kellett tennie, és egy óra elteltével nyert, mivel nem volt ellenfele. Aztán rendre hozták a szolnokiak a fél illetve az egész pontokat, s csak egy táblán vesztettek. A negyedik óra végére 7:5- re vezettek. Ekkor úgy lát­szott, Kokán győz, aztán úgy, hogy kikap, Nagy izgalom közepette az eredmény dön­tetlenre végződött. Végre Szász József ellenfele is fel­adta a reménytelen küzdel­met: 8,5:5,5 arányban győ­zött a szolnoki csapat. Győzött még Freitag és Lázár. Fél pontot szerzett a két Helmrich és a két Rith- novszky, Pálvölgyi, Nagy (Honfiné ellen) Varga és Peták. A Keleti csoport állása a negyedik forduló után: 1. Positás 39, 2. BEAC 38,5, 3. Utasellátó 34,5 (2), 4 .Izzó 31, 5. Nyíregyháza 31, 6. Sze­ged 31, 7. Debreceni SP 29,5, 8. Vasútépítő 28, 9. MEZŐ­GÉP 27,5, 10. Miskolci Sp. 25,5, 11. Makó 24, 12. Békés­csaba 20,5, 13. Salgótarján 15,5 (2), 14. ÉLGÉP 14,5 pont­tal. Á túrkevei AFIT nyerte a KISZ-kupát Hétről hétre sikeresen sze­repelnek a túrkevei AFIT birkózói. Szombaton és va­sárnap Budapesten a Ganz- MÁVAG tornacsarnokában lépitek szőnyegre a KISZ- Ikupáért. Az országos serdülő szabadfogású versenyen 38 egyesület 243 versenyzőt in- dítoítt. A csapatversenyt és ezzel a KISZ-kupát a Bu­dapesti Honvéd és a Tatabá­nya előtt a túrkevei AFIT y egyesülete nyerte. Egyéniben a túrkevedek közül a 62 kg- os súlycsoportban Lakatos Győző, a 72 kg-ban pedig Papp Tibor első, míg Gáli Imre az 53 kg-ban a harma­dik helyen végzett. A legjobb edzőnek felajánlott serleget a túrkevei Kiss Kálmán kapta. Lezárult a műkorcsolya idei versenyszezonja Labdarúgó NB II Keleti csoport 1. DVSC 25 19 3 3 52:14 41 2. Nyíregyh. 25 16 5 4 38:12 37 3. Eger 25 14 6 5 44:24 34 4. Kazincb. 25 12 8 5 43:21 32 5. Papp SE 25 11 10 4 46:26 32 6. Szó. MTE 25 13 5 7 37:31 31 7. DMTE 25 11 8 6 39:29 30 8. Leninv. 25 10 8 7 36:32 28 9. özd 25 11 6 8 33:31 28 10. Lehel 25 10 5 10 35:32 25 11. Hódmez. 25 9 7 9 39:39 25 12. Szarvas 25 9 6 10 27:26 24 13. BTASK 25 10 3 12 33:38 23 14. Szabó SE 25 7 6 12 20:29 20 15. Gyula 25 8 4 13 25:48 20 16. Gyöngyös 25 6 5 14 20:37 17 17. MVSC 35 4 7 14 27:41 15 18. Szó. MÁV 25 3 7 15 20:45 13 19. Bors. B. 25 4 5 16 23:49 13 20. Kisvárda 25 2 8 15 20:53 12 Eredmények: Kisvárda—H. Papp J. SE 1:1. Űzd—Gyöngyös 2:0. Szarvas—Miskolc 2:1. Deb­receni MTE—Békéscsabai TASK 3:2. Leninváros—Nyíregyháza 1:1. Hódmezővásárhely—Kazincbar­cika 1:1. Bécs. Befejeződött a mű- korcsolyázó és jégtánc világ­bajnokság, a gála már csak ráadásnak számított. Ekkor már valamennyi közremű­ködő nyugodtan, kiegyensú­lyozottan, „pontozói .veszé­lyektől” mentesen léphetett jégpe. A verseny színvonaláról megoszlottak a vélemények, abban azonban minden szak­ember egyetértett, hogy a jelenleg legjobb formában le­vő versenyzők léphettek do­bogóra, gyorsan hozzátették: elképzelhető lett volna más sorrend is az éremosztásnál. A népszerűségi versenyben egyértelmű volt a rangsoro­lás: a Regőczy Krisztina, Sallai András duó közönség­kedvenc lett. Hozzájárult ehhez ügyes, választékos gya­korlatuk, kellemes megjele­nésük (évtizedek óta nem volt ezüstérmes helyezése a magyar műkorcsolyasportnak világbajnokságon) és nem el­hanyagolható az sem, hogy nagyon jól választották ze­néjüket. A fogékony bécsi közönség érthetően elérzéke- nyült, mert szinte nekik jár­ták, az ő muzsikájukra. A magyar táncospár hosszú évek óta tartó szorgalmas gyakorlásának jutalma a vi­lágbajnoki ezüstérem, fokról fokra léptek előre, örven­detes volt, hogy a szövetség máris „menedzseli” a Reim­port, Nagy kettőst, teljesít­ményük alapján megérdem­lik a támogatást, ilyen neve­zetes mezőnyben is helytáll­tak. Á megye csapatai még gólt sem lőttek Eger—Szolnoki MTE 3:0 (2;0) Eger, 3500 n., v.: Kuti. Eger: Kakas — Antal, Fegy- verneki, Lengyel, Veigli — Fitala, Ambrus (Mártha a 77. percben), Patvaros — Bartha, Stark, Dudás. Edző: Bánkuti László. SZMTE; Boros — Porhanda, Simon, Sebők, Ká­bák — Kupeczki (Dákay a 46. percben), Szatmári, Ba- ran, Kóczián — Szakács, Za- kar. Edző: Kóczián Antal. Egri rohamokkal kezdődött a mérkőzés, és már a 3. perc­ben a szolnoki kapuban tán­colt a labda. Bartha lövése a védőkről visszapattant, és Patvaros a 16-osról kapásból a jobb felső sarokba bombá­zott, 1:0. A 11. percben Fita­la bal sarokba tartó lövését vetődve védte Boros. A 16. percben újabb gólt ért el a hazai csapat. Fitala 16 m-es lapos lövése a későn vetődő Boros mellett a jobb- sarokba kötött ki, 2:0. A 33. percben Ambrus távoli nagyerejű lö­vése a vetődő Borosról kipat­tant, és Bartha elől csak me­rész kivetődéssel tudott tisz­tázni a szolnoki kapuvédő. A 34. percben mintaszerű táma­dást vezetett az Eger. Stark— Bartha—Dudás—Bartha akció végén a jobbszélső közeli fe­jesét Boros a bal kapufánál elcsípte. A 37. percben ellen- támadást vezetett az MTE: Gyula—Lehel Gyula, 2500 n., v.: Csányi. Gyula: Szabó — Ottlakán, Molnár, Tóth I. (Novák a 77. percben), Otott — Nagy II., Kocsis, Nagy I. — Tóth II., Kuti (Hirka a szünetben), Steigerwald. Edző: Bányai Nándor. Lehel SC: László — Mihályi, Gergely, Lakatos, Kátai — Kelemen, Szívós, Lukácsi — Sulyok, Váczi (Karkusz a 75. percben). Sza­bó (Bacher a 58. percben). Edző: Czigony István. Már az első percben veze­téshez juthatott volna a Le­hel, de Kelemen ívelése el­kerülte a bal sarkot. Ezután a bal oldalon Váczi kapott jó labdát, néhány méteren át vezette, majd 10 méterről nagy helyzetben a kapu fölé emelte. Negyedóra elteltével a hazaiak kerültek fölénybe. Kocsis jobbnál jobb labdák­kal küldte támadásba társa­it. A Gyula diktálta az ira­mot. Tóth II. középen Kocsis remek labdájával kiugrott, élesen kapura lőtt, de László kiütötte, majd Molnár a ka­pufát találta el. Lehel ellen- támadás végén Kátai szabad­rúgását a hazai kapuvédő szögletre ütötte, ezután újabb gyulai rohamok következtek. Kocsis nagyszerű indításával Kuti ugrott meg, 18 m-es erős lövését László hárította. A körülményes jászberényi Sebők—Porhanda—Szakács, majd Szatmári volt a labda útja. Szatmári jobbról nehéz szögből átemelt a kifutó ka­puson, a labda a felső' léc alatt hálót ért, a lepattanó labdát azonban az egri vé­dők kivágták, és a játékveze­tő „tovább”-ot intett. A má­sodik félidőben az 54. perc­ben egri „tűzijáték” után el­dőlt a mérkőzés sorsa. Dudás közeli lövése a kivetődő Bo­rosról lepattant, Bartha újból lőtt, de a kapuba tartó lab­dát Kóczián kifejelte, amely Ambrus elé került, és a kö­zéppályás mostmár biztosan lőtt a hálóba, 3:0. Az első félidőben az Eger óriási iramot diktált, és a gyors, sokmozgásos játékkal szemben a szolnoki csapat tehetetlennek bizonyult. Szü­net után — főként a harma­dik gólt követően — esett az iram, az MTE is vezetett egy­két támadást, de ezek nem jelentettek komoly veszélyt az egriek kapujára. A szolno­ki csapat mélyen tudása alatt szerepelt, a minden tekintet­ben jobb egriek ilyen arány­ban is megérdemelten győz­tek. Jó: Fegyverneki, Am-, brus, Patvaros, Dudás, ill. Kábák, Szatmári. — verbók — SC 2:0 (1:0) ellentámadásokból hiányzott az átütőerő. Szünet után Hirka beállá­sával még veszélyesebbek lettek a hazai rohamok. A 12. percben ismét Kocsis in­dított, ezúttal Hirka került helyzetbe, de lövését László most is védte. A 61. percben szerezte meg a vezetést a ha­zai csapat: Kocsis—Tóth I. adogatás végén Stegedwald a jászberényi védők között kiugrott és a kiinduló László mellett a hálóba talált, 1:0. A gól szárnyakat adott a ha­zaiaknak, és újabb gólt értek el: Gergely: szabálytalanko­dott a kaputól 28 m-re. A szabadrúgást Kocsis a bal felső sarokba csavarta, 2:0. Lehel ellentámadás során előbb Sulyok, majd Lukácsi lövése kerülte el a kaput. Két perc múlva Sulyok átadásá­val Bacher kiugrott, de a vé­dőkről szorongatva fölélőtt. Az utolsó percben tovább nö­velhette volna előnyét a ha­zai csapat, de Hirka nagy helyzetben hibázott. A gyulai csapat Kocsis vezérletével határozottabb, gólratörőbb labdarúgást játszott, és telje­sen, megérdemelt győzelmet aratott a kapu előtt veszély­telen jászberényiek ellen. Jó: Tóth I., Kocsis, Nagy I., Stei­gerwald ill. László, Lukácsi. — hoffer — Debreceni VSC—Szolnoki MÁV 2:0 (0:0) Szolnok, 4000 n., v.: Tóth L. DVSC: Szabó — Kiss, Szi­geti, Halla, Lipök — Tóth E. (Sallai az 57. percben), Meny­hárt — Tímár, Czikora (Tóth F. a szünetben), Szíjgyártó, Nérey. Edző: Teleki Gyula. SZMÁV: Bartos — Ágh, Csontos, Debreczeni, Tóth — Császár (Szántai a szünet­ben), Nagy, Szajcz — Mező (Szabó a 60. percben), Meny­hárt, László. Edző: Himer István. Rendkívül heves iramban indult a találkozó. A vendé­gek gyors elfutásokkal kísér­leteztek, de az ekkor még jól záró szolnoki védelmet nem tudták feltörni. A 8. percben László százszázalékos helyzetben sem találf) a debreceni ka­puba Fotó: Dede Csontos 28 méteres szabad­rúgása centiméterekkel zú­gott el a léc fölött. Két perc­cel később Tímár lépett ki a védők közül, de Bartos me­rész előrevetődéssel leszedte a lövésre lendülő szélső lá­báról a labdát. A 17. percben Menyhárt egy remek indítás­sal elhúzott az alapvonalig, lágyan beemelte az ötösön álló Mező lábára, aki egyből kapura perdítette a labdát, de az elakadt a már vert helyzetben lévő Szabóban. Nem sokkal később László faképnél hagyta az állva ma­radt debreceni védelmet, már csak Szabóval állt szemben, ám a csatár megijedt a lehe­tőségtől, s az elfekvő kapus­ba lőtt. A 27. percben újabb hazai helyzet maradt kihasz­nálatlanul. Császár mesterien ment el a jobb szélen, majd élesen a kapu elé lőtt, s a védők gyűrűjéből kiemelkedő Szajcz fejesét óriási bravúr­ral hárította Szabó. A 36. percben Menyhárt csapott le egy labdára, Mezőhöz továb­bított, aki a 16-os oldalvona­láig kifutó Szabóról is lefor­dult, ám az üres kapuba .ár­tó labda útjába önfeláldozó­an belevetődött az egyik vé­dő. Szünet után sokáig csak a két 16-os között folyt a játék, a kapuk egyik oldalon sem forogtak veszélyben. A 75. percben megszerezte a veze­tést a DVSC. Tímár remek cselekkel bejátszotta magát középre, majd a jó ütemben érkező Tóth Ferenchez ját­szott, s a csereként beállt já­tékos a hosszú sarokba lőtt, 1:0. Tíz perccel később végleg megpecsételődött a szolnoki­ak sorsa. A tétovázó Deb- reczenitől Tímár elvette a labdát a 11-es pont tájékán, s egy csel után közelről a bal alsó sarokba lőtt, 2:0. A két vasutascsapat talál­kozója fordulatokban és iz­galmakban bővelkedő küz­delmes 90 percet hozott. A szolnokiak az első félidőben eldönthették volna a két pont sorsát. A csatársor elképesztő gólszegénysége azonban végül ismét megbosszulta magát. A látottak alapján nem érde­meltek vereséget a szolnoki vasutasok. — tamási — Borsodi Bányász—Mezőtúri Honvéd 3:0 (1:0) Sajószentpéter, 300 n., v.: Fehér II. Borsodi Bányász: Kasza I. — Dalnoki, Matisz- csák, Svak — Pincsák, Pál (Varga a 45. percben), Hoder- marszki, Kopa — Kvaszta, Csányi (Boczki a 74. perc­ben), Fekete II. Edző: Deák István. Mezőtúri Honvéd: Balázs — Sándor, Takács, Papp, Farkas — Cserháti, Hódi, Batári (Sólyom a 80. percben) — Kelemen, Fodoi (Kupcsok a 60. percben), Széli. Edző: Bencsik Gyula. A széltől támogatott Hon­véd vette át a játék irányí­tását, és a 8. percben meg­szerezhette volna a vezetést. A Honvéd-játékosok többet birtokolták a labdát, jobbára a Bányász térfelén folyt a já­ték, de a mezőtúri csatárok­ból hiányzott a robbanékony- ság. A lelkes és nem nagy já­tékerőt képviselő hazai csa­pat időnként ha szabályta­lanságokkal is, de megtörte a Honvéd kezdeményezéseit. Váratlanul szerzett vezetést a Bányász. A 40. percben Pincsákot nem támadta sen­ki, a bal oldalon vezette a labdát, majd a jó helyzetben lévő Kopát indította, aki a kapujából kimozduló Balázs mellett a hálóba lőtt, 1:0. Szünet után is a Honvéd irányította a játékot, és az 50. percben egyenlíthetett volna. Az 57. percben a szo­rongatott hazai védők előre­vágták a labdát. Papp mel­lel levette, közben Kvaszta megtámadta és lökdöste a vé­dőt. A játékvezető nagy meg­lepetésre 11-est ítélt. A bün­tetőt Pincsák a bal sarokba vágta, 2:0. A gól után a Hon­véd erőteljesebben támadott, de a 77. percben Farkas az üres kapuba sem talált be. A 81. percben eldőlt a mér­kőzés sorsa. A játékvezető a vendégek kapuja előtt mint­egy 25 méterre szabadrúgást ítélt. Svak lőtte rá a labdát, és a nem túl erős lövést Ba­lázs „bevédte”, 3:0. A hazai csapatnak ezen a találkozón minden sikerült. Jó: Pincsák, Kopa, Kvaszta, Varga, a Honvédből senkit sem lehet kiemelni. > — sindel — Freitag győzelemmel járult csapata sikeréhez

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents