Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-18 / 65. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 18. CSfllflDrniHONsZflßflD IDŐ Mindenáron férjhez menni A párkeresés önismerettel kezdődik A párválasztásban a baj a ,,mindenáron”-nal van. Amikor mindenféle női praktikát, ravaszságot segítségül hívnak. De még inkább ha meggondolatlanul, a jövőt nem mérlegelve az első „adandó alkalmat” megragadva, az első szerelem fellángolásában kötnek házasságot a fiatalok. (Olykor az idősebbek is.) A házasság — felelősség. Felelősséget vállalunk egy- Vnásért, (születendő gyermekeinkért. Jó, tartós házasság a legritkábban keletkezik felületes ismeretségből. Amikor a néhány hetes, napos barátságot mindjárt az anyakönyvvezetőnél szentesítik. S később derül ki az ifjú férj, feleség nem egy rossz tulajdonsága, váratlan jellemhibája, betegsége, s hogy a felelőtlenül kötött házasságok hamar válóperhez veztnek — azt már mondanom sem kellene. A házasságra készülni kell. Készülni testileg, lelkileg és praktikus ismeretekkel is. A testi, lelki felkészülést — az iskola, a család, a szülők példája segíti. A gyakorlati ismeretek — a testi-lelki higiénia, a házastárs ellátása, főzés vagy a csecsemőnevelés is aránylag könnyen elsajátítható — könyvek, tanfolyamok, a szülői ház, iskolai kü- lönfoglalkozások keretében. De arról, hogy hogyan kell párt választani — aránylag keveset tudhat egy mai lány. A választás, a párkeresés — önismerettel kezdődik. A családot alapítani szándékozó lánynak — de fiúnak is — saját értékeivel és hibáival kell mindenekelőtt tisztában lenni. Ahogy például a pálya- választásnál — a párválasztásnál is megannyi szempontot kell mérlegelni. — Egyéni adottságokat, alkati tulajdonságokat, egészségi állapotot, alkalmazkodóképességet — s sorolhatnám még hosz- szasan. A férjhezmenés — mint életcél még ma is sok lány álma. Ma is sokan várják az álomlovagot, aki tökéletes külsővel és lelki tulajdonságokkal rendelkezik, aki szép, gazdag, feddhetetlen jellem. — A legtöbb lány aztán megalkuszik a valósággal. S „elveteti” magát a szomszéd fiúval. S ezzel aztán úgy érzik, célhoz értek. Nem kell tovább semmiféle erőfeszítést tenniük. Abba lehet hagyni (vagy el se kell kezdeni) a tanulást. Nincs több feladatuk az életben — ezután érdektelen a munkahelyi előmenetel, a barátok, ismerősök is háttérbe szorulhatnak. Ügy érzik, nincs már mit tenniük egymásért sem, hiszen a legfontosabb, a házasságkötés már megtörtént. — Elhanyagolják környezetüket, külsejüket. Hogy milyen következménnyel, arról sok „elhagyott” vagy elhanyagolt asz- szony mesélhetne. (B. É.) „Megveretlek Gergővel” Miskolc felé robog velünk a gyorsvonat. Fiatal házaspár egyéves és hároméves forma kisfiúval utazik. A nagyobbik sehogysem lleli a helyét. Fészkelődák, le-fel ugrál az ülésről. Hirtelen rászól az aoa: — Maradj nyugton, mert megveretlek Gergővel! A tócsi érti a fenyegetést, emeli a kezét a bátyjára. Elhűlve nézem a jelenetet. A nagyobbik fiú éppen csak kiheverhette a testvérérkezés megpróbáltatásait, hogy nem egyetlen, hogy meg kell osztania a szülők szeretetét, s most éppen azzal az emberkével fenyegetik aki kis életében idáig is a legtöbb keserűséget okozta. Kár, hogy a szülők még megnehezítik a nagyobb fiú dolgát. S nem gondolnak rá, hogy így előbb-utóbb megutálják egymást a testvérek. — ál — Három—négy évvel ezelőtt volt divatújdonság a huzatruha, akkor sokan vettek is, csináltattak is. (1. ábra). Ám azóta más divatújdonságok tűntek fel, mint például a slicceit szoknyák, amelyek szűkek, azazhogy egyenesvonalúak mint a ceruza. Amennyiben ilyenre vágynánk, fogjunk ollót és alakítsuk át például a huzatruhát a 2. ábrán látható módon. A felsőrész alakításához kétféle megoldás is kínálkozik: A kézelőt és a derékrészt csíkos kötésű passzérésszel készíthetjük (3. ábra) vagy pedig elöl végig nyitva, háromnegyedes ujjakkal, bujtatott övvel (4. ábra). A szoknya magasan nyitott, ám alatta azonos színű selyem, vagy horgolt legyezőformájú bélés biztosítja a diszkrét és kényelmes járást. Éviké meséskönyve Huh István: Ha én egyszer UKl/cRW A kis Évi felosont a padlásra és ott a régi utazókosárban soksok érdekes dologra lelt. Volt ott nagymama réz darálójától kezdve gyerekjáték, bababútor és számtalan izgalmas „lelet”. Aminek legjobban megörült, az egy öreg mesekönyv volt, megsárgult lapokkal. Belül jól olvasható volt minden oldal, de a címlapon szereplő két felirat betűiből csak töredékekmaradtak, a többi teljesen megfakult. Éviké is csak hosszas fejtörés után jött rá, mi tulajdonképpen a két közismert mese címe. Vajon ti is meg tudjátok mondani? Ha én egyszer ács leszek Három szekereit veszek Az erdőbe kimegyek S három tölgyfát kiveszek Megfaragom kalyibának S eladom egy kalifának Ha én lakatos leszek Három kalapácsot veszek Reszelőt kulcsot százat Megjavítom a rossz zárat Ha én egyszer kovács leszek Hárommázsa vasat veszek Megcsinálom patkónak Kocsibatört csikónak Ha én egyszer bányász leszek Három éles csákányt veszek Fejtek száz-vagon szenet S vígan várom a telet Ha én egyszer pék leszek Háromzsák lisztet veszek Sütök ezer perecet Hadd egyék a gyerekek Ha én egyszer orvos leszek Ezerfajta műszert veszek És teljesen ingyen majd Meggyógyítok minden bajt Ha én egyszer kertész leszek Ezerfajta rózsát veszek Elültetem meglocsolom Száz rózsa nyíl egy bokoron Ha én csillagász leszek Nagy-nagy távcsövet veszek Üj csillagot keresek S annak gazdája leszek Ha meglelem a nyáron Zegit-zugát bejárom Margarita Kravcsuk: A jó barátnő — Halló! Zojka? Üdv! Tegnap láttalak a parkban Vologykával. Jól áll neked a szőke haj. Festeted? Furcsa. A szemüveged kerete is szép. Hogy nem viselsz szemüveget? Hm ... hm ... Meghíztál. Azt mondod, lefogytál? Pedig én úgy láttam, hogy molett vagy. Olyan pikánsan kövérkés ... Mellesleg szólva, miért éppen a parkban csókolóztok, mintha másutt nem akadna hely? Nem is voltál a parkban? Mit beszélsz? De ne vedd a szívedre annyira, lehet, hogy a fiú nem is a te Vologykád volt... Ugyan, ne bőgj, ha mondom, mindjárt telefonálok Verkának, és megtudom, hátha az ő Toljája volt. Az arca valahogy ismerős, de hogy kinek a férje — ez sehogy sem jut eszembe. Viszlát! (Fordította: Gellert György) Aforizmák Fontos kérdés: mit olvassunk — vagy kit olvassunk? * * * Egy mindenkiért — és mindenki egy ellen. * * * Olyan hangosan vitatkoztak —, hogy az igazságot elijesztették. * * * Buzgón igyekezett kikaparni az igazságot—. hogy aztán még mélyebbre kaparja. * * * Adjatok nekem egy mondatot — és én eposzt írok belőle. * * * Az illető mindig a saját feje szerint cselekedett — fejest ugrott a baj kellős közepébe. * * * Ha legyőztem önmagamat, mi ez: győzelem vagy vereség? * * * Mi lehet ártatlanabb az első bűnnél? Ezen nevet... — Hogy megy a vezetés? — kérdezik a kezdő gépkocsivezetőt. Olyan mint a sakk ... — Hogy-hogy? — Egyszer a gyalogost ütöm el, egyszer a lovat... » * * — Ha a papád négy részre osztja a libát, akkor hány negyed részből fog állni? — kérdezi a tanár a diákot. — Nyolcból tanár úr kérem. — Csak nem bűvész a te papád? — Nem, tanár úr kérem. Főszakács. Két halász ül a folyóparton. Hosszú idő után megszólal az egyik: — Vannak dolgok, amelyeket egyáltalán nem tudok megérteni. — Például? — kérdezi a másik. — Például azt, hogy tudnak egész országok halászatból megélni? * * * — Ébressze fel a kollégáját! — mondja professzor a hallgatónak. — Miért én ébresszem fel? Hiszen ön altatta el! * * * A feleség kérdezi a férjtől: — Miért hazudsz annyit? A férj válasza: — Miért kérdezel annyit? * * * — Szörnyűek az emberek! Alig szálltam fel a vonatra, máris ellopták a pénzemet! — Ne csodálkozzék asszonyom, hiszen ez gyorsvonat. Kezelési tanács- Mennyit problémázik ezen az apró gyártási hibán! Már a harmadik selejtes árut sikerül eladnia Használati utasítás Kellemetlen vendég Alakítunk, alakítunk... »
