Szolnok Megyei Néplap, 1979. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. március 18. CSfllflDrniHONsZflßflD IDŐ Mindenáron férjhez menni A párkeresés önismerettel kezdődik A párválasztásban a baj a ,,mindenáron”-nal van. Ami­kor mindenféle női praktikát, ravaszságot segítségül hív­nak. De még inkább ha meg­gondolatlanul, a jövőt nem mérlegelve az első „adandó alkalmat” megragadva, az első szerelem fellángolásá­ban kötnek házasságot a fia­talok. (Olykor az idősebbek is.) A házasság — felelősség. Felelősséget vállalunk egy- Vnásért, (születendő gyerme­keinkért. Jó, tartós házasság a leg­ritkábban keletkezik felüle­tes ismeretségből. Amikor a néhány hetes, napos barátsá­got mindjárt az anyakönyv­vezetőnél szentesítik. S ké­sőbb derül ki az ifjú férj, fe­leség nem egy rossz tulajdon­sága, váratlan jellemhibája, betegsége, s hogy a felelőtle­nül kötött házasságok hamar válóperhez veztnek — azt már mondanom sem kellene. A házasságra készülni kell. Készülni testileg, lelkileg és praktikus ismeretekkel is. A testi, lelki felkészülést — az iskola, a család, a szülők pél­dája segíti. A gyakorlati is­meretek — a testi-lelki higié­nia, a házastárs ellátása, fő­zés vagy a csecsemőnevelés is aránylag könnyen elsajá­títható — könyvek, tanfolya­mok, a szülői ház, iskolai kü- lönfoglalkozások keretében. De arról, hogy hogyan kell párt választani — aránylag keveset tudhat egy mai lány. A választás, a párkeresés — önismerettel kezdődik. A csa­ládot alapítani szándékozó lánynak — de fiúnak is — saját értékeivel és hibáival kell mindenekelőtt tisztában lenni. Ahogy például a pálya- választásnál — a párválasz­tásnál is megannyi szempon­tot kell mérlegelni. — Egyé­ni adottságokat, alkati tulaj­donságokat, egészségi állapo­tot, alkalmazkodóképességet — s sorolhatnám még hosz- szasan. A férjhezmenés — mint életcél még ma is sok lány álma. Ma is sokan várják az álomlovagot, aki tökéletes külsővel és lelki tulajdonsá­gokkal rendelkezik, aki szép, gazdag, feddhetetlen jellem. — A legtöbb lány aztán megalkuszik a valósággal. S „elveteti” magát a szomszéd fiúval. S ezzel aztán úgy ér­zik, célhoz értek. Nem kell tovább semmiféle erőfeszí­tést tenniük. Abba lehet hagyni (vagy el se kell kez­deni) a tanulást. Nincs több feladatuk az életben — ez­után érdektelen a munkahe­lyi előmenetel, a barátok, is­merősök is háttérbe szorul­hatnak. Ügy érzik, nincs már mit tenniük egymásért sem, hiszen a legfontosabb, a há­zasságkötés már megtörtént. — Elhanyagolják környezetü­ket, külsejüket. Hogy milyen következ­ménnyel, arról sok „elha­gyott” vagy elhanyagolt asz- szony mesélhetne. (B. É.) „Megveretlek Gergővel” Miskolc felé robog ve­lünk a gyorsvonat. Fiatal házaspár egyéves és három­éves forma kisfiúval uta­zik. A nagyobbik sehogysem lleli a helyét. Fészkelődák, le-fel ugrál az ülésről. Hir­telen rászól az aoa: — Maradj nyugton, mert megveretlek Gergővel! A tócsi érti a fenyegetést, emeli a kezét a bátyjára. Elhűlve nézem a jelene­tet. A nagyobbik fiú éppen csak kiheverhette a testvér­érkezés megpróbáltatásait, hogy nem egyetlen, hogy meg kell osztania a szülők szeretetét, s most éppen az­zal az emberkével fenyege­tik aki kis életében idáig is a legtöbb keserűséget okoz­ta. Kár, hogy a szülők még megnehezítik a nagyobb fiú dolgát. S nem gondolnak rá, hogy így előbb-utóbb meg­utálják egymást a testvérek. — ál — Három—négy évvel ezelőtt volt divatújdonság a huzat­ruha, akkor sokan vettek is, csináltattak is. (1. ábra). Ám azóta más divatújdonságok tűntek fel, mint például a slic­ceit szoknyák, amelyek szűkek, azazhogy egyenesvonalúak mint a ceruza. Amennyiben ilyenre vágynánk, fogjunk ollót és alakítsuk át például a huzatruhát a 2. ábrán látható mó­don. A felsőrész alakításához kétféle megoldás is kínálkozik: A kézelőt és a derékrészt csíkos kötésű passzérésszel ké­szíthetjük (3. ábra) vagy pedig elöl végig nyitva, háromne­gyedes ujjakkal, bujtatott övvel (4. ábra). A szoknya maga­san nyitott, ám alatta azonos színű selyem, vagy horgolt le­gyezőformájú bélés biztosítja a diszkrét és kényelmes járást. Éviké meséskönyve Huh István: Ha én egyszer UKl/cRW A kis Évi felosont a padlásra és ott a régi utazókosárban sok­sok érdekes dologra lelt. Volt ott nagymama réz darálójától kezdve gyerekjáték, bababútor és számtalan izgalmas „lelet”. Aminek leg­jobban megörült, az egy öreg mesekönyv volt, megsárgult lapok­kal. Belül jól olvasható volt minden oldal, de a címlapon szereplő két felirat betűiből csak töredékekmaradtak, a többi teljesen meg­fakult. Éviké is csak hosszas fejtörés után jött rá, mi tulajdonkép­pen a két közismert mese címe. Vajon ti is meg tudjátok mondani? Ha én egyszer ács leszek Három szekereit veszek Az erdőbe kimegyek S három tölgyfát kiveszek Megfaragom kalyibának S eladom egy kalifának Ha én lakatos leszek Három kalapácsot veszek Reszelőt kulcsot százat Megjavítom a rossz zárat Ha én egyszer kovács leszek Hárommázsa vasat veszek Megcsinálom patkónak Kocsibatört csikónak Ha én egyszer bányász leszek Három éles csákányt veszek Fejtek száz-vagon szenet S vígan várom a telet Ha én egyszer pék leszek Háromzsák lisztet veszek Sütök ezer perecet Hadd egyék a gyerekek Ha én egyszer orvos leszek Ezerfajta műszert veszek És teljesen ingyen majd Meggyógyítok minden bajt Ha én egyszer kertész leszek Ezerfajta rózsát veszek Elültetem meglocsolom Száz rózsa nyíl egy bokoron Ha én csillagász leszek Nagy-nagy távcsövet veszek Üj csillagot keresek S annak gazdája leszek Ha meglelem a nyáron Zegit-zugát bejárom Margarita Kravcsuk: A jó barátnő — Halló! Zojka? Üdv! Tegnap láttalak a parkban Vologykával. Jól áll neked a szőke haj. Festeted? Fur­csa. A szemüveged kerete is szép. Hogy nem viselsz szemüveget? Hm ... hm ... Meghíztál. Azt mondod, le­fogytál? Pedig én úgy lát­tam, hogy molett vagy. Olyan pikánsan kövérkés ... Mel­lesleg szólva, miért éppen a parkban csókolóztok, mintha másutt nem akadna hely? Nem is voltál a park­ban? Mit beszélsz? De ne vedd a szívedre annyira, le­het, hogy a fiú nem is a te Vologykád volt... Ugyan, ne bőgj, ha mondom, mind­járt telefonálok Verkának, és megtudom, hátha az ő Toljája volt. Az arca vala­hogy ismerős, de hogy kinek a férje — ez sehogy sem jut eszembe. Viszlát! (Fordította: Gellert György) Aforizmák Fontos kérdés: mit olvas­sunk — vagy kit olvassunk? * * * Egy mindenkiért — és mindenki egy ellen. * * * Olyan hangosan vitatkoz­tak —, hogy az igazságot el­ijesztették. * * * Buzgón igyekezett kika­parni az igazságot—. hogy aztán még mélyebbre kapar­ja. * * * Adjatok nekem egy mon­datot — és én eposzt írok belőle. * * * Az illető mindig a saját feje szerint cselekedett — fejest ugrott a baj kellős közepébe. * * * Ha legyőztem önmagamat, mi ez: győzelem vagy vere­ség? * * * Mi lehet ártatlanabb az első bűnnél? Ezen nevet... — Hogy megy a vezetés? — kérdezik a kezdő gépko­csivezetőt. Olyan mint a sakk ... — Hogy-hogy? — Egyszer a gyalogost ütöm el, egyszer a lovat... » * * — Ha a papád négy rész­re osztja a libát, akkor hány negyed részből fog állni? — kérdezi a tanár a diákot. — Nyolcból tanár úr ké­rem. — Csak nem bűvész a te papád? — Nem, tanár úr kérem. Főszakács. Két halász ül a folyópar­ton. Hosszú idő után meg­szólal az egyik: — Vannak dolgok, amelye­ket egyáltalán nem tudok megérteni. — Például? — kérdezi a másik. — Például azt, hogy tud­nak egész országok halászat­ból megélni? * * * — Ébressze fel a kollégá­ját! — mondja professzor a hallgatónak. — Miért én ébresszem fel? Hiszen ön altatta el! * * * A feleség kérdezi a férjtől: — Miért hazudsz annyit? A férj válasza: — Miért kérdezel annyit? * * * — Szörnyűek az emberek! Alig szálltam fel a vonatra, máris ellopták a pénzemet! — Ne csodálkozzék asszo­nyom, hiszen ez gyorsvonat. Kezelési tanács- Mennyit problémázik ezen az apró gyártási hibán! Már a harmadik selejtes árut sikerül eladnia Használati utasítás Kellemetlen vendég Alakítunk, alakítunk... »

Next

/
Thumbnails
Contents