Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-09 / 33. szám
1979. február 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hortobágy széli emberek így kötődnek egymáshoz a falvak Az idén fejeződött be a MEZŐGÉP Vállalat cibakházi gyárában a központi fűtőrendszer építése. A múlt évben elkészült automata hőközpont jelenleg a műhelyek fűtését biztosítja, az idén azonban a fűtőrendszert kiépítik a szociális létesítményekben valamint az irodákban is. Képünkön az új hőközpont ALAPSZERVEZETEK SZÁMADÁSA Az érem két oldala II gyógyászati segédeszközök gyárában, Kisújszálláson „Már az őskorban megült hely volt, amit a vizek melletti hátas helyeken italálható leletek bizonyítanak — írja Nagyivánról a Magyar- ország vármegyéi és városai című könyv. E helység eredetileg Szabolcs, majd Heves megyéhez tartozott — ugyanúgy, mint Tiszaigar. A legrégebbi adat a XIV. századból származik, 1480—1492 között Nogh Iwan, vagy Nogh Van néven szerepei az oklevelekben.” A község katolikus temploma a másik két faluéhoz hasonlóan az 1700-as évek végén épül, s a határ itt is paipi birtok. Nagy tehát a hasonlóság, ám van egy lényeges különbség: a föld itt a legrosszabb, itt él a legtöbb szegény ember. Jó birka elbírja a gyapját Nincs is szükség rábeszélésre a földosztáskor, és a téeszmozgalom is itt virágzik ki először. Erről az időről vall Rapcsok József, aki a növénytermesztésben dolgozik. — Árva gyerek lévén, nekem a hat elemit is más le- vejbett ruhájában, kölcsön- könyvekkel kellett kijárnom, így aztán nem csoda, hogy mire megszületett a forint, én már párttag voltam. Nekem a szövetkezetét se kellett kétszer mondani. Ezt akarja a párt? Akkor én is ezt akarom! Rapcsok József zsigerei még megőrizték az évszázadok alatt felitatódott és átöröklött konok szívósságot. Most is úgy ül itt a pokollá fűtött irodában nagykabátban, kisbekecsben. nagybekecsben, mintha a legfinomabb tavaszi szellő simogatná az arcát. „Jó bárka elbírja a gyapját” — ennyivel intézi el, amikor szólok, hogy talán neki kéne vetkőzni a nagy melegnek. Nem úgy Borbély Kálmán. Az őszülő szerelőt belső indulatok is hevítik. — Utazok Pesten a villamoson, és a szemembe virít a plakát: „Dolgozó paraszt vetettél már?” Nagyon feldühödtem. A fővárosban ilyenekkel butítják a népet? Mintha mi nem (tudnánk, hogy mikor mit kell csinálni? Mintha mi nem fogtuk volna hozzá a tehenet is a lóhoz, hogy idejében végezzünk?! Borbély Kálmán mérge odáig hatalmasodott, hogy „megszűnt szántó-vető emberként létezni, inkább traktorra ült.” Mondanám, hogy számomra ez egy és ugyanaz, de megelőz. — A földtől nem tudtam teljesen elszakadni. Pedig akkoriban olyan zárszámadások jártak, hogy sokaknak vissza kellett volna fizetni az előlegből, ha lett (Folytatás az 1■ oldalról.) Nos, akad még két szolgáltató, a megyei SZOLTISZ, amelynek helybeli elődje egykoron a nyugdíjasokat tömörítette, és a Hajdú-Bi- har megyei Szolgáltató Vállalat karcagi kirendeltsége. Az utóbbi alig három éve működik a városban, szakmunkásai mellékfoglalkozásként általában lakásjavító, karbantartó munkákat végeznek. Lehetne még szólni a két termelőszövetkezet építőbrigádjáról is, amelyek alkalmankénti szabad kapacitását bizonyára évről évre jobban kihasználják. A „sorban” már csak a kisiparosok és a kontárok maradtak. Jelenleg a településen ötvenkilencen rendelkeznek iparengedéllyel, s közülük a legnagyobb részvolna mit. Csakhogy nem volt, s így az is kevesebbet, vagy éppen semmit se kapott, akinek még járt volna. A termelőszövetkezetet azonban itt még az 1956-os események sem rázták meg, hiszen „a 220 családból mindössze egy kulákcsemete és egy idős lember volt a kilépő, s ugyanakkor hárman is jelentkeztek tagnak.” Egy negyven főből álló kommunista csoport a „forradalmi tanács” elnökét is lemondatta, úgy, hogy a nagyivániak a nehéz időkben se felejtették el, hogy hová tartoznak. — Ahogy „egy akol egy pásztor” lett a gazdaságból, hamarosan rendbe jött minden — állapítja meg Borbély Kálmán. Rapcsok József véleménye ugyanez, sőt ő már a három falu együttműködésének előnyeit emlegeti. — Külön-külön már nem bírtuk volna a tempót. A munkabérek is emelkedtek, úgyhogy az otthonunk is gyarapodott. Nekem ugyan tévém még nincs, mégis azt mondom, hogy ma már a parasztnak is van olyan szobája, amilyen régen csak a grófoknak volt... A lányom is tanítónő Őrsön, állami segítséggel olyan házat építettek, ami elkíséri őket végig. No lám, így is kötődnek egymáshoz a falvak. Nem különben az emberek a té- eszhez. Elmehetnek ugyan a környéken levő gyárakba dolgozni, följárhatnak akár Pestre is, ám a szülőföld mindig visszajár mindenkit, s olykor vissza is kap valakit. Sári Elek, aki most Ti- szaörsön, tehenész, hat évig a postánál dolgozott. — Ügy nézett ki, hogy ott jobb a kilátás — ezzel indokolja akkori döntését. flz óra könyörtelen Aztán baj történt a kezével, és máris újra kellett kezdenie az életét. — Itt kaptam munkalehetőséget — mondja, s hangjából kiérződik, hogy ez számára nem mindennapi megkönnyebbülés volt. Azóta télen négyre, nyáron háromra kell megjelennie a telepen. — Hajnalban az óra könyörtelen — jegyzi meg, de ez inkább belenyugvás, mint panasz. Kesergésre. mint mondja egyébként sincs oka, mert bár a „szabad vasárnap ritka, mint a fehér veréb”, de a többi rendben van. — Nincs rizikó, a havi fizetés száz százalék, tudja az ember, hogy miért dolgozik. Otthon is szaporodik az aprójószág, jövőre tán tehén is lesz. Jó vacsora, egy kis tévé, alvás, olykor vadászat. Kell ennél több?! Pacsek Lajos, a tiszaigari arányt a 24 kőműves és 9 villanyszerelő kénviseli. Karcagon a magánlakás-építkezések, lakástatarozások felét ők végzik, s a magánépítkezők közül őket keresik a legtöbben. Munkájuknak akad jó néhány előnye. A teljesség igénye nélkül: általában gyorsabban elvégzik a vállalt feladatot, az építkezés, felújítás folyamatába a családtagok, rokonok, barátok is „beszállhatnak”, és segítségük csökkenti a költségeket. Vállalat ide, kisiparosok oda, sajnos manapság még Karcagon jó néhány építőipari kontár is működik. Vállalásaikat féláron végzik, s mivel bejelentési és adókötelezettségüket elmulasztják, kétes tevékenységüket „csak” a lebukás veszélye fenyegeti. traktoros sokban hasonlít Sári Elekhez. — Nem félek attól, hogy mennyit kell melózni. Aki itt dolgozik és a testét is hozzáteszi, annak van mit a tejbe aprítania. Mikor jön végre a kovács? Pacsek Lajos megfontolt beszédű, de ahogy megszólal egyből az a benyomása támad az embernek, hogy ha ő egyszer odatesz valahová valamit, akkor férfi legyen a talpán, aki el tudja venni onnan. Életét, pontosabban szólva a szekerét — mert kezdetben kocsis volt — már tizennégy éves korában a téeszhez kötötte, s úgy tűnik. többé nem is válik meg tőle. A lóról is csak azért nyergeit át a traktorra, mert a négylábúak jövőjét leáldozóban látta ... Ragaszkodásának csak egy szépséghibája van: — A fiamat a gyárba adtam. Ott azért nagyobbak a lehetőségek. Mit szólnak ehhez a fiatalok? Legjobb lenne talán olyat kérdezni, aki összehasonlítást tehet. Zám György a Ganz-MÁV AG-ból jött vissza Tiszaörsre. Igaz, nem jószántából, hanem azért, mert megözvegyült édesanyját nem akarta egyedül hagyni. (Zám Györgyről még annyit illik tudni, hogy a mestersége kovács, ám amikor belép a szobába, legfeljebb egy műszerészt lát az ember, és egy darabig várja, hogy mikor jön végre már a kovács?) — Mi várt rám Pesten? — kérdi, amikor túlesünk a bemutatkozáson. — Albérlet. Mikor lett volna lakásom? Szinte soha. Itt tulajdonképpen mindenem megvan, s amióta hazajöttem, ugyan- amellett a tűz mellett állok. — Eleinte persze rossz volt, mert kevés volt a pénz, de aztán minden évben emelkedett valamicskét. Otthon van egy kis háztájim, a mozigépész is én vagyok, csak összerázódtunk valahogy ... Meg aztán az én szakmám olyan, hogy egy kicsit úgy csinálom, ahogy akarom, mert nem nagyon tud beleszólni senki. Ez szabadságot is ad, viszont egyúttal felelősség is, mert igazán nem másokon múlik, ha elszúrok valamit. — Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy velem nincs baj, a jövőrn is rendben van. De két lányom született. Őket nem foghatom a kovácsfújtató mögé. Velük mi lesz? Braun Ágoston Következik: EGY ZENEKARBAN JÁTSZUNK Persze, ennek is van ellenszere. Az ellenszert az építőipari vállalatok, szövetkezetek legjobb szakembereinek kiadott működési engedélyek jelentik. Bár régen az érintett vezetők húzódoztak étitől, ma már egyre inkább hozzájárulnak. A legálisan dolgozó szakmunkások hétvégi vállalásai kihúzzák a talajt a kontárok alól. A kötöttségeket pedig (a vállalat munkaeszközei, az állami építkezések anyaga nem vihető el, továbbá csak munkaidő után dolgozhatnak stb) valamennyien megtartották, hiszen a bizalom kétoldalú, és a vállalati, szövetkezeti engedélyt, a kötelezettségek megszegése esetén vissza is lehet vonni. Igaz, erre mindezideig nem került sor Karcagon. — D. Szabó — K is létszámú páit- alapszervezet dolgozik a Gyógyászati Segédeszközök Gyára kisújszállási gyáregységében. Huszonketten ültek össze a kis tanácsteremben (mindössze ketten maradtak hivatalos ügy miatt távol), hogy meghallgassák Deme Istvánná titkár előterjesztésében kommunista közösségük vezetőségének beszámolóját, amelyhez azután ti- zenketten fűztek véleményt. Tartalmas beszámoló, ér- ^ dékes vita, mégsem tartott tovább az egész két óránál. Számadásukat ugyanis megelőzték a pártcsoportok megbeszélései, és az ott elhangzott vélemények, javaslatok helyet kaptak a vezetőség beszámolójában. A hozzászólók meg a lényeges kérdésekről beszéltek röviden, tömören. Hisz, akik hosszú ideje együtt dolgoznak, már félszavakból is értik egymást még akkor is, ha „húsbavágó” kérdések szerepelnek napirenden. Másnak aligha lehet tartani azt, amit a beszámoló így foglalt össze: „alapszervezetünk rendszeresebbé tette a gazdaságvezető beszámoltatását, megkülönböztetett figyelemmel a bérgazdálkodásra, a hatékonyságra, a takarékosságra, a munka- fegyelemre, a munkaidő kihasználásra. A felszínre került hiányosságok megszüntetésére határozatokat hoztunk.” F ömolnár, almolnár, molnár, lisztcso- magolóban dolgozó asszony tagja a GMV törökszentmiklósi malomüzemében dolgozó párt- alapszervezetnek. Beszámoló taggyűlésükön Bodnár László páitalapszerve- zeti titkár részletesen számot adott az egy évvel ezelőtti elhatározások teljesítéséről. Csupán egy kiragadott példa belőle: Az egy évvel ezelőtti taggyűlésen fontos feladatként szabták meg a maguk számára: folyamatossá kell tenni a pártépítési munkát. Ennek bizony kevéssé sikerült eleget tenniük. Tavaly egyetlen fiatalt sem vettek fel soraik közé. Ezért elsősorban a pártalapszervezet a felelős, hiszen az ő feladatuk segíteni, irányítani a KlSZ-alap- szervezetet is, hogy eredményesen foglalkozzék a fiatalok kommunista nevelésével. Aztán a KISZ szervezettsége sem a legjobb a malomüzemben, mindössze huszonhármán vannak. S bár a KISZ-titkár a beszámoló taggyűlésen azt fejtegette, hogy egy közösségnél nem a létszám az elsődleges, hanem az, hogy milyen a tartalmi munka, ezért volna még mit tenniük a szervezettség javítása érdekében. És hogy a tartalmi munkában, a nevelésben sincs És tavaly bizony nagy szükségük volt a fokozott ellenőrzésre, a gyáregység kommunistáinak, tömegszervezeti aktivistáinak példa- mutatására, agitációs és propagandatevékenységére. A kereskedelem ugyanis jelentős megrendelést mondott le — állítólag nem volt vásárlói igény fatalpú szandálok, bébi guminadrágok iránt — és a műhelyekben nem volt elég munka. így azután a 66 millió forintos éves termelési tervüket csupán 62 millióra tudták teljesíteni. A kiesés csak azért ilyen kevés, mert a gépműhelyben dolgozók hozzáfogtak új termékek — betegkocsik, szobai egészségügyi berendezések — gyártásához. A taggyűlésen Ábri Lu- kácsné azt is hozzátette: a munkaverseny is segített — a gyáregységben kilenc szocialista és huszonegy mun- kabrigád dolgozik — a problémák leküzdésében. Éppen ezért az idén még fokozottabb figyelmet kell fordítani a brigádok munkájának segítésére, tovább szükséges szélesíteni a versenyt. Soltész Péterné varrónő a példamutatást emelte ki hozzászólásában. A munkaidőt ki kell használni, -csakhogy ennek a kihasználásnak két oldala van. Nem mindig azért sértik meg a munkafegyelrninden rendben, arra is van tapasztalat. Napirendre került egy fiatal leány — KISZ-tag — párttagsági felvétele. A KISZ-alapszervezet vezetősége anélkül, hogy testületi ülésen tárgyalt volna erről, és kialakították volna egységes állásfoglalásukat, véleményüket, a javaslatot azonnal a taggyűlés elé terjesztette. Csakhogy ott egy fiatal — egy párttag — szinte vizsgáztató jellegű kérdéseket tett fel a leánynak, aki nem tudott rájuk válaszolni. Sőt, annyira megijedt, hogy visszalépett szándékától. Nos, ez az esét több szempontból is tanulságos, — ez fogalmazódott meg a kommunisták beszámoló taggyűlésén is. A patronálok kötelessége, hogy felkészítsék a „jelölteket” a párttagságra, tarií.t- sák, neveljék őket. Ügy látszik a malomüzemben erről megfeledkeztek. A KISZ- alapszervezet vezetőségének is állást kellett volna foglalnia ez ügyben, nem utolsó sorban nem vizsgáztatni, hanem — jóindulattal — nevelni kell egy fiatalt kommunistává. Beszélgetni vele, felhívni figyelmét a párttagsággal járó kötelezettségekre. met a munkások, mert arra van kedvük, mert nem akarnak dolgozni. Hányszor előfordul náluk is, hogy a varrodában dolgozók nem kapják meg időben a feldolgozandó anyagot. Ha nincs munka, az emberek osellen- genek. Vigyázzon tehát arra a gyáregység vezetősége, hogy ilyen okból fegyelembomlás ne fordulhasson elő. Vágó Lajos viszont azt is sÁivá tette, jó lenne, ha a központi gyár biztosítaná a több és jobb technikai feltételt a munkához. Hegedűs József — ő a központi párt- szervezet képviseletében vett részt a beszámoló taggyűlésen — elmondta: jobbá akarják tenni a két pártszervezet kapcsolatát éppen az eredményesebb gazdaságpolitikai tevékenység érdekében is. A kommunisták agitációs-pro- paganda munkájára is szükség van ahhoz, hogy például az ésszerű anyagtakarékosság mindkét üzemben jobban érvényesüljön. Hiszen csupán 1 százalékos anyagmegtakarítás 1 millió forintot jelent. És, hogy ezt a gondolatait elfogadják, magukévá tegyék az emberek, ahhoz fel kell használni a pártoktatást, a politikai vitaköröket, a szóbeli és az írásos, a szemléltető agitáció minden eszközét. Az alapszervezet vezetősége a beszámolóban önkritikusan elismerte: hibát követett el, hogy a pártépítés kérdéseivel év közben nem foglalkozott elég következetesen, holott az üzemben nagyon sok becsületes, dolgos munkás van, aki már alkalmassá vált arra, hogy soraikba fogadják. Kifejtették azt is: segítséget várnak az alapszervezet tagjaitól, a gazdasági vezetőktől, hívják fel a figyelmet arra a fiatalra, akit érdemesnek tartanak a bizalomra, aki gazdasági, társadalmi tevékenysége révén megérdemli, hogy a párt tagja legyen. Hisz ők azt akarják, hogy egy ilyen tipikusan munkás alapszervezetben biztosítva legyen az utánpótlás. Nevelés, tanulás. Sokszor elhangzott szavak ezen a beszámoló taggyűlésen. Tanulás, úgy, hogy a pártoktatáson részt venni minden párttagnak kötelessége. Azokat pedig, akik rendszeresen hiányoznak a foglalkozásokról,. vonja felelősségre az alapszervezet vezetősége. önkritikus, kritikus hangvételű volt a malomüzemi pártalapszervezet számadása. Kommunistákhoz méltó. — V — Magánépítkezések, felújítások Karcagon fl GMV törökszentmiklósi malomüzemében
