Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-07 / 31. szám
1979. február 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hortobágyszéli emberek A gyerekeknek ültettem a fát — A pesti vagány Pesten vagány. Mi ehhez értünk, ennek a forszát ismerjük — mondják a nádvágók a tűz jkörüt melegedve. A puszta ilyenkor a legkeményebb arcát mutatja. Csonttá fagyott minden, mi is úgy lépkedünk a behavazott jégen, mintha betonra terített puha szőnyegen járnánk. A nagyiiváni emberen azonban nem fog ki a hideg. Puszitakézzel kévézi a nádat, csak a vékony drótot szakító kezén visel kesztyűt. A tiszaörsi fürdő is hiába híres a meleg vizéről, a Petőfi Tsz primőrtelepén az asszonyok el-elgémberedő ujjakkal hegesztik a fóliát. A hatalmas lepedőkké foltozott műanyag idővel felfeszül a vázra, s palánta nevelkedik alatta. Csak akasztott ember nem De hol van ez még ? Akkorra talán Tiszaigáron. Mátyás király fája körül is megcsappan a jókora hó. A híres tölgy mondáját Bakos László meséli: — Igar valamikor halász- falu volt, akkoriban még erre járt a Tisza. Mátyás király barangolásai közben itt is megfordult, és megpihenve ehhez a fához kötötte ki a csónakját. A történetből mi igaz, mi nem, nem tudni, a tölgy elé kitett táblától se lesz okosabb a kíváncsiskodó. Az viszont bizonyos, hogy a Magyarország védett területei című kiadvány 1975-ben ezt hozza tudomására az olvasónak: „ ... a Mátyás-tölgy egykor a tiszai hajósok útmutatója volt.” Ugyanez a könyvecske számol be a ti- szaigari arborétum pusztulásáról is. Megemlíti például a Havas szépe bokrot, amely tavaszi virágba borulásakor messze földről vonzotta a látogatókat, de ma már az sincs meg. Ha ezt tudta volna Széles Pál uram. dehogy is gyűjtögeti oly buzgón a növényi ritkaságokat... Csak mostanában engeszte- lődhetne meg valamelyest az egykori gazda, ugyanis néhány éve mintha már mozogni kezdett volna a jelenlegi tulajdonosok lelkiismerete. Mindenesetre az arborétum körül vadonatúi kerítés feszül és a frissen kiültetett csemetéket is farács védi a csemegézni kívánó vadaktól. No de feltámadt a szél, jó lesz valahol melegebb zugot keresni. Gyerünk el Csorba Dánielhez — mint mondják — Igar leghuncutabb emberéhez. Az idős takarmányost a mázsaházban találjuk. Áit- ballag velünk a gőzfürdővé fűtött irodába. Ahogy ősz fejét önkéntelenül is lekapva belép az ajtón, a szoba egy pillanatra csaknem elsötétül. — Haj, voltam én már minden — legyint az öreg, amikor letelepedik — csak akasztott ember nem. Jöttek lőccsel is Csorba Dániel sorsa az egykori Széky-birtokon — Szióky Pál Egervár védelméért kapta Dobó Istvántól a falut és határát — ugyanúgy -indult, mint a községben majdnem mindenkinek. Cseléd volt, hajnaltól napestig dolgozott, elvitték katonának, leszerelt. 1945 azonban új lehetőségeket csillantott fel előtte. — Mint párttagot kineveztek rendőr parancsnoknak, aztán én is gazdálkodó lettem. Közben kiosztottuk a földet, de olyan is akadt, akit alig-aldg lehetett rábeszélni a jóra. Aztán meg abból keveredett a baj, hogy ki melyik darabot kapta. Mert olyan ám a paraszt, hogy mindig a másét akarja. Jaj, de sokat veszekedtünk, mire végre mindenkinek elhallgatott a szája. Csorba Dániel huszonhét évesen nősült, addig: „Nem volt esélyem, nem volt jö- vőm”. 1948-ban három-négy taggal már billegett a téesz, ám ő ekkor — mint mondta — még csak pártoiótag volt. Az 1950-es évek elején a itanácselnöki székben találjuk, ez a történet akkor- ból származik. — Jöttek a járástól, hogy oda kell adnunk az utolsó góré kukoricánkat is. Főtt a fejünk a téesz-elnökkel: ha beszolgáltatjuk, nem marad ennivaló még görhe se, ha nem. végünk van. Végül odajutottunk, -hogy éhen csak nem pusztulhat a falu. s egy éjjel munkaegység szerint szétosztottuk a terményt. Jöttek aztán, keresték a bűnösökét, de nem találták', mert mi mindig azt hajtogattuk, hogy ellopta a tagság. Nosza, összehívták a közgyűlést. — Ki vitte el Itehát a kukoricát? — kérdezték. — Én is, én is, én is... — nyújtotta fel a kezét mindenki’. Az ellenforradalom idején már nem volt ilyen egy véleményen a falu. — Jöttek az emberek lőccsel is, már majdnem ölre mentünk... — emlékezik Csorba Dániel. Vélt, vagy igazi sérelmét akarta így orvosolni néhány gazda, de szerencsére az eszesebbek, higgadtabbak többen voltak. A nagy téesz- szervezés idején is hasonló volt a helyzet, ám néhányan sehogy se akartak kötélnek állni. — Pedig mi már ötvenháromtól a közös felé terel- gejttük a népet. Akit lehetett, szép szóval, akit nem, azt másképp. Hogy mi volt az a másképp? Hát nem erőszak, az biztos. Csak „terheltük” az illetőt. Kiadtuk neki, hogy termeljen például cukorrépát, jó sokat. Ezzel a növénnyel akkoriban annyi volt a kétkezi munka, hogy az értelmesebb je már másnap a téesz- ben dolgozott. A módszejr 1959-ben se változott. — Az volt a jelszó: vigyél tarisznyát, amíg alá nem ír, ki ne gyere. Még így se boldogultunk mindenkivel. Erre kikötöttük: aki holnap délig nem jön be, azt kint hagyjuk. Harangszókor, nem előbb, csak úgy szaladt a nép... A szövetkezet természetesen nem hozott egyik napról a másikra jólétet, de azért évről évre gyarapodott. Olyan is előfordult persze, hogy visszafelé gurult a szekér, ilyenkor csak úgy váltogatták egymást az elnökök. — Volt köztük még pap is — jegyzi meg az öreg. A hatvanas évekre már megszilárdult gazdaság volt az igari, ám Csorba Dániel szerint ez még mindig nem volt az igazi. Nem kevertünk össze minden kártyát — A mi hibánkból persze, mert az itteni emberek olyanok, hog\ jobban szeretik a pénzt a bankban tudni, mintsem elkölteni. A magam példáját is hozhatom. Még ma is egy félvégű — egyszoba, konyhás — házban lakom, pedig építhettem volna másik szobát, fürdőszobát, mindent. No ezért volt szerencsés, hogy összementünk az örsiekkel, mert azoknak erre több eszük van, ha kell, hitelt is vesznek fel. egyszóval okosabban forgatják a tehetősséget. A Tiszaörssel kötött „házasságot” nemsokára egy újabb egyesülés követte, s azóta Nagyivánnal hármasban alkotnak egy üzemet. — Volt nagy zsivaj gás Igaron akkor is. Hogy minket már a térképről is letörölnek, nevünket se hallani ... Azóta már elcsendesedett a falu, s igazán nem lehet azt mondani, hogy a kétkedőknek lett igazuk. De azérit még nem kevertünk össze minden kártyát, ezt én mondom. Én. aki már nem magamnak ültetem a fát, hanem a gyerekeknek. Braun Ágoston KÖVETKEZIK: Nehéz volt a cifra szűr r Uj ágazat Kenderesen a háztáji gazdaságok segítése A kenderesi November 7. Termelőszövetkezet tagjai tavaly mintegy 15 millió forintot érő mezőgazdasági terméket értékesítettek. A háztáji gazdaságok egyre több árut állítanak elő, ezért az idén ebben a gazdaságban is megszervezték az úgynevezett „háztáji ágazatot”. Az új körülmények között a nagyüzem jobban tudja segíteni a tagok kistermelői munkáját. A hízóállatok nevelésében az eddigi támogatást ezek után is biztosítják, csak magasabb színvonalon. így például már tavaly is 202 vagon takarmánybúzát, árpát és kukoricát adtak az igénylőknek, akik 1065 süldőt. 3 ezer 100 hízott sertést és 34 hízómarhát értékesítettek a termelőszövetkezeten keresztül. Még ebben az évben, a tökéletesebb tápellátás érdekében. az üzem takarmánybol- tot is nyit. A háztáji gazdaságokban 180—200 tehén van. Ezek téli takarmányellátásában a gazdaság is segít: szénát ad — tavaly 100 vagonnal —. és saját takarmánytermő területén részművelést biztosít. A növénytermesztés melléktermékeit pedig — alomszalmát, kukoricaszárat, leveles répafejet — korlátlanul felhasználhatják a kistermelők. Idén 70 hektárra, kétszeresére fog növekedni az olyan illetményföldek területe, ahol zöldséget termelnek majd a tagok. A gazdaságnak így több műtrágyát és növényvédőszert kell biztosítani, ezekről már az új ágazat vezetői gondoskodnak. A termelőszövetkezet végzi a talajmunkát és a vetést, a szerves- és műtrágyázást, valamint a vegyszerezést. A tagokra. mivel idén főleg babot vetnek, a kézi kapálás és a „nyűvés” vár. A cséplés és az értékesítés már a gazdaság dolga lesz. Gyártja a Biogal A debreceni Biogal Gyógyszergyár exportjának bővítése érdekében a Magyar Nemzeti Banktól 109 millió forintos hitelt vett fel. így két év alatt összesen 167 millió forintot fordíthatnak fejlesztésre. és ezáltal új, a világpiacon keresett termékek gyártása válik lehetővé. A ZN Bacitracin állati tápszer, a Debrecenben kifejlesztett úgynevezett penicilamin gyógyszeralapanyag és néhány gyógyszerkülönlegesség készítésével a tavalyi 2,7 millió dollárról már az idén 4,5 millió dollárra kívánja növelni kivitelük értékét. Mozgó áruházak Négy autóbuszban berendezett mozgó áruházat „nyitnak” az áfészek Zala megyében. A mozgó áruházak menetrendszerűen keresik fel a kis lélekszámú hegyi falvakat, külterületeket, amelyeknek nincs boltjuk. A mozgó áruházak előrendeléseket is felvesznek majd. Napjaink témái Tartalék tonnát nyom az a vas- Negyvenkét szerkezet, amely a Viny- nyica és Albertirsa közötti 750 kilovoltos távvezeték hazai végpontján álló óriás transzformátorok vázát alkotja, összesen hét transzformátor szolgál majd Albertirsán, s ami érdekes: a hatodik vázszerkezetet fele annyi idő alatt készítették el a gyártók, mint az elsőt. A nagy mértékű időcsökkenés oka: a munkaszervezés tökéletesítése, a begyakorlottság fokozódása, célgépek és -szerszámok alkalmazása, azaz a tartalékok föltárása, hasznosítása. Hozzátesszük rögtön: az egyszerű, kézenfekvő tartalékoké. Amilyenek minden termelési mozzanatban kínálkoznak, csak nem mindenkor veszik észre, kamatoztatják azokat. Ahogy a magánembernek tartaléka az OTP-betét, a vállalatnak — s összességében a népgazdaságnak is — az áru- és pénz- (deviza) készlet, így a többi között az anyagok, alkatrészek, félkésztermékek hegye, halma. Tartalék; van mihez nyúlni szükség, baj esetén. Tágabb értelemben tartalékok a meglevő, de ki nem használt — vagy kellően nem értékelt — erőforrások is. Ezek az ún. belső tartalékok, melyek legfőbb jellemzője, hogy újratermelődnek; egyetlen szervezet sem állíthatja, hogy kimerítette összes tartalékát. A tartalékok újraképződnek, mégpedig legtöbbször más és más minőségben. Másfél évtized alatt a kohászatban egyharma- dával csökkent az egy tonna acélnyersvas előállításához felhasznált kohókoksz meny- nyisége. A tüzelőanyag-megtakarításnak viszonylag egyszerű tartaléka volt ez. Már valamivel bonyolultabban igénybe vehető tartalék az, amihez mostanában nyúlnak a távfűtő vállalatok. Automatikus fűtésszabályozókat — hőérzékelő és vezérlő berendezéseket — szerelnek fel a lakóházakban, s ezek a külső hőmérséklettől függően csökkentik vagy növelik a lakásokba eljutó hőmennyiséget. Ha minden távfűtéses lakást ma ezen a módon látnának el meleggel, az százezer tonna fűtőolaj megtakarítását tenné lehetővé. Ez már más minőségben újraképződött tartalék, s még inkább annak tarthatjuk az újtípusú kazánokat, melyek tüzelőanyag-hasznosítása egyharmadaval, felével jobb a jelenleg használtakénál. Tág terepen szemlélődhetünk a tartalékok birodalmában. A feldolgozó fémiparban például a hidegalakítás, a forgácsolás helyett alkalmazott sajtolás, préselés, precíziós öntés, termékfajtáktól függően 23—47 százalékkal mérsékelheti az anyagszükséggálat igazolta —, s ez csak egy tartalék a sok közül. Az iparban a teljes termelési költségeknek 69 százalékát teszi ki az anyagok ellenértéke; csupán a közlekedési-eszköz iparban az anyagfelhasználás egy százalékos mérséklése 320 millió forintos csökkenést eredményezne! Egy másik adat: minden száz kilométerből 33-at üresen tesznek meg a tehergépkocsik jelenleg hazánkban. Persze az ilyen és hasonló tartalékok feltárásához szervezni kell, kellő szervezetet, formát, körülményeket kialakítani, mert „magától” egyetlen tartalék sem jelentkezik, hogy ugyan, kezdjenek már vele valamit. Ráadásul a tartalékok többsége ma már nem annyira könnyen hozzáférhető, mint a tehergépkocsik üres kilométereinek csökkentése, az anyagfelhasználás ésszerű normáinak kialakítása. Hatalmas tartalékok rejlenek a kisegítő tevékenységben foglalkoztatottak meghökkentően magas arányának mérséklésében — ez az arány kétszer akkora az iparban, mint például a Német Demokratikus Köztársaságban, de bizonyos iparterületeken négy-ötszörös! —, a készletgazdálkodásban. A kohó- és gépiparban 1978- ban a termelés bővülésének tempóját jóval túllépte a készletek növekedése, s a tőkés behozatal 16 százalékkal nagyobb mértékben gyarapodott, mint maga a termelés. S akkor szóba sem hoztuk, hogy szintén a kohó- és gépiparban az összes értékesítésből 1974-ben még 19,1 százalék volt a kooperációs áru, tavaly viszont már csak 15 százalék. Ilyen tényekben, folyamatokban rejlenek az igazán hatalmas tartalékok, egy-egy lépés forintheggyel, milliárdokkal fizethet, ha: megtesszük azt a lépést. Ma még nem mindegyiket tesszük meg, gyakran veszni hagyjuk lehetőségeinket. Azért, mert — eddig — a tartalékok különösebb hasznosítása nélkül is futott a szekér előre. Továbbá azért, mert meglehetősen alacsony a gazdálkodó szervezetek szervezettségi színvonala, azaz nem ismerik fel, nem kellő időben mutatják meg a tartalékokat. S azért is jutott mostoha sors sokféle tartaléknak, mert az ösztönzés-kényszerítés kettőse gyengécskén működött. a gazdagabb holnap. Ez II tartalék: a beváltható ígéret teszi érdemessé a teendők megfontolását, szükségessé pedig a nehezebb feltételek formálta gazdasági környezet. letet — amint azt egy reprezentatív vizsL. G. Kalapok a Jászságból Kanadába Évente sokezer kalap „indul útjára" Jászfényszaruból a világ különböző országaiba. Az ottani üzemben gyártják ugyanis azokat a félkész kalapokat, amelyeket a fővárosi üzeméből már divatos fejfedőként exportál a Budapesti Kalapgyár. Az idén 210 ezer, nyúlszőrből és 680 ezer, gyapjúból készülő félkész kalap hagyja el a Kalapgyár hatszáz helyi és környékbeli dolgozót foglalkoztató jászsági üzemét. Képeink a kanadai exportra készülő gyapjúkalapok gyártásának első mozzanatait örökítették meg. Az első művelet az úgynevezett kartbunda készítése a gyapjúszálakból. A kártoló gépnél Kiss Miklós csoportvezető Itt nyeri el alapformáját a kalapok anyaga: géppel gombolyítják kúp alakúra a kártolóhengerről lekerülő gyapjúszalagot A gyártásközi ellenőr állapítja meg, hogy a gombolyított forma súlya, mérete, minősége alkalmas-e a nemezelésre, és a félkész kalapok gyártásának további tizenöt műveletére Fotó: Temesközy F.
