Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-01 / 26. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 1. KÜLPOLITIKAI * KÖRKÉP Amikor ismerőseimnek elmeséltem, hogy csehszlovákiai utam legemlékezetesebb napját Plzenben töltöttem, sokan mosollyal kérdezték: „Ugye, a sörgyárban?” Nem — mondtam többször is, és csak hosszas magyarázkodás után voltak hajlandók elhinni, hogy ebben a nagy hagyományú iparvárosban a Csepel Művekhez sok tekintetben hasonló gyáróriásra leltem: a Skoda Trösztre. „Szóval az autógyárra?” — néztek rám többen is sokat mondóan a jól ismert márkanév hallatára. Megint magyarázkodnom kellett: a Skodának legalább 20 üzeme és 45 ezer dolgozója van, akik úgyszólván minden gépipari terméket képesek magas; színvonalon elkészíteni, még a legbonyolultabb atomreaktorokat is. — Ugye, a paksi reaktort készítő üzemre kíváncsi? — fogadott a tröszt központjának kapujában Vladislav Kratky sajtótitkár. Bólintottam, — A reaktor-csarnokban már várnak bennünket. Bizonyára Magyarországon is elsősorban a személygépkocsira gondolnak, ha a Skoda nevét hallják — nézett rám kérdően, amikor elindultunk úticélunk felé. — Pedig ez a tröszt Csehszlovákia legrégibb és legnagyobb gépipari vállalata, termékeit valamennyi kontinensen, nyolcvan országban ismerik, vásárolják szívesen. így például az energetikai berendezéseket, villanymozdonyokat, különböző szerszámgépeket, trolibuszokat stb. Az atomenergetikai ágazat kifejlődése az ország első ilyen erőművéhez kapcsolódik szorosan. Az erőművet 1972 végén avatták Jaslovské Bohunicében. Még átadása után két-há- rom évvel sem mertük volna remélni, hogy egyszer majd a világ tíz atomerőmű - vi berendezéseket gyártó üzeme közé sorolnak bennünket. Látja ott az a hatalmas épület a reaktorcsarnok — még épül. Ha elkészül, Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű létesítménye lesz. Aki integet, az üzem vezetője, Jiri Köllner mérnök. Köllrier mérnök nagy léptekkel. ellentmondást nem tűrő tempóban végigvezetett a csarnokon. Az üzemvezető először a reaktorköpenyről mesélt, amely négyféle, a legkiválóbb minőségű acélból készül. Mutatott is egy darabot a paksiból, amelyet éppen akkor kezdtek röntgenezni. Aztán a hatalmas próbagödömél álldogáltunk hosszasan, ahol a turbinákat összeszerelik és kipróbálják. Majd a reaktorkészítésnél oly fontos hibátlan, pontos, ként átvizsgáljuk — láthatta, nem is egyszer. A paksi lesz az első komoly reaktorunk, ezért, hogy még jobban higgyen nekem, itt én most megígérem, hogy ami rajtunk múlik, minden a legnagyobb rendben lesz... A határidőket tartjuk, egyes részeit már elküldtük rendeltetési helyére», másokon most dolgozunk. Ez a reaktortípus teljes egészében szovjet tervek alapján készül. Korszerűbb, mint az első termékünk, amely 150 megawattos volt és nehézvízzel működik. A paksinak egyrészt a teljesítménye naÉpül az I. reaktorbox Pakson kiváló minőségű munkáról beszélt... — Számomra éppen ezért a legfantasztikusabb itt — mondtam —, hogy miközben még épül ez az üzem, már reaktorokat gyártanak. Nemcsak Magyarországnak, más országoknak is. Ahogy hallottam, a reaktor az egész erőmű „lelke”. Nem fél, hogy valahol hiba csúszik a munkába? — Nem! ,— válaszolt nagyon határozottan és keményen. — S hogy miért nem? Többször ellenőrzünk mindent, ha kell, még többször — egészen addig, amíg nem vagyunk száz százalékig biztosak a dolgunkban. Mutattam a röntgenkamrákat, azokban a reaktorok minden részét négyzetmilliméterenPróbagödör, ahol a turbinákat összeszerelik gyobb, 440 megawattos, másrészt technológiai előnye, hogy könnyűvízzel dolgozik majd. A berendezések és az acél egy részét még importálnunk kellett, de a tröszt kutatói hamarosan ezeket a feladatokat is megoldják, legalábbis remélem ... Ebben maradtunk, búcsúzni kellett. Az üzemvezetőt sürgősen hívták a próbagödörhöz. Utón visszafelé a központba Kratky sajtótitkár elmondta, hogy a Skoda mindig is gyártott különleges energetikai berendezéseket. A vállalatot reaktorkészítésre (amely eddig csak a Szovjetunióban volt) a KGST-országok hosszas és alapos vizsgálódás után választották ki. És ma már legalább száz olyan dolgozóval büszkélkedhetnek csak itt, aki komoly szakértőnek számít az atomenergetikában. További 3—4 ezerrel, aki munkájával egyre inkább kötődik hozzá. A Skoda Tröszt azonban csak egy azoknak a vállalatoknak a sorában, amelyek részt vesznek a harmincéves fennállását ünneplő KGST Interatomenergo- programjának megvalósítóban. A KGST tagállamai évtizedünk elején kezdtek hozzá atomenergetikai elképzeléseik valóraváltásához. Tervük, hogy 1980-ig megnégyszerezik atomerőművi kapacitásukat. Továbbra is a Szovjetunióban épül a legtöbb atomerőmű, de dinamikus fejlesztés valósul meg az NDK-ban. Bulgáriában és Csehszlovákiában, s már építik, vagy tervezik az elsőt Lengyelországban, Kubában és Romániában is. Nálunk a paksi lesz az első, amely fokozatos üzembe helyezésével 1990-ben villamos energiaszükségletünk mintegy 15 százalékát fedezi majd. Kocsi Margit Repülő botrányok Nincs szerencséjük a japán politikusoknak a repülőgépekkel. Büszkék lehetnek az ország hites gépkocsijaira (Toyota, Mazda), vagy motorkerékpárjaikra (Honda, Kavasaki) - de a gépmadarak szinte kizárólag gondot és nehézséget okoznak számukra. Alig egy fél évvel ezelőtt sikerült végre — évtizedes huzakodás és sokszor halálos kimenetelű összecsapások után — megnyitni a japán kormánynak Tokió új nemzetközi repülőterét, Naritát, és most újra egy repülőgépügy okoz álmatlan éjszakát több gazdasági és politikai vezető számára. Kiderült ugyanis, hogy az amerikai Grumman gyár magasrangú személyeket vesztegetett meg, hogy — nem éppen olcsó — katonai gépeinek eladását segítse. (Az E— 2C Sólyomszem típusú felderítő repülőgépük ára majd 40 millió dollár.) A botrány napok alatt elérte a legmagasabb köröket. Az eddigi vizsgálat alapján ugyanis úgy tűnik, hogy 1972-es találkozóján maga Nixon elnök és Tanaka, japán kormányfő egyezett meg a gépvásárlásról, és hoTY a döntésben mindkettőjüket a vállalat ügynökei és képviselői befolyásolták. Mivel — a Japan Times értesülése szerint — a „segítségre felkért” politikusok között van Ohira Maszajosi, a jelenlegi kormányfő (akkori külügyminiszter) is, a botrány lehetséges következményeit még megjósolni sem lehet. Immár harmadik. ízben zavarják meg repülőgép-vásárlási ügyek a japán politikai élet légkörét. Ahogy a japán vasutak messze földön híresek majd másodpercnyi pontosságukról, úgy röppen fel — szinte menetrendszerűen — pár évente egy újabb botrány: a Lockheed cég üzelmeire 1976-ban, a McDonnal-Douglas gyáréra pedig 1978-ban derült fény. Hozzájuk csatlakozik most a Grumman is — nem mintha az előző esetek hátterének kiderítése már megnyugtatóan lezárult volna. A kétségtelenül legnagyobb felháborodást keltett Lockheed-ügy vihara például még máig sem ült el. E megvesztegetéssorozat nemcsak Tanaka volt kormányfő letartóztatásához és több miniszter megvádolásához vezetett, hanem — ennek nyomán — a több mint két évtizede kormányzó Liberális Demokrata Párt veszélyes meggyengülését is okozta. Egy tokiói bíróságon épp két évetárgyalgatják ugyan az ügyet, de a vádlottak szabadlábon védekeznek, és Tanaka politikai befolyása például alig csökkent. Nem csoda hát, hogy egyre több bíráló beszél „struktúrális korrupcióról” — azt fejezve ki, hogy a hasonló esetek Japán politikai rendszerének törvényszerű velejárói. Biztosak lehetünk abba" is. hogy nem utolsó alkalommal értesülhettünk az eddig említettekhez hasonló botrányról. lévén ezek elválaszthatatlan részei nemcsak a nyugati üzleti életnek, hanem a politikai világnak is. Bizonyítékként — és emlékeztetőül — elegendő csupán az elmúlt pár év néhány esetére gondolni: Leone olasz elnök lemondására, az ITT chilei üzelmeire, vagy épp a délkoreai hírszerző ügynökség Egyesült Államok-beli tevékenységére. És jóllehet a Lockheed- ügy kapcsán még az akkori amerikai elnök is olyan kijelentéseket tett, amely szerint „elítéli a vállalatok illegális akcióit”, és a megvesztegetéseket „a szabad vállalkozás erkölcseitől” idegennek tartja — a finoman nagyvonalú ajándékozásnak titulálható bőkezűséget a gazdasági kapcsolatok, az üzletszerzés, a konkurrencia- harc természetes és széles körűen alkalmazott eszközeként használják. Másrészt nem kendőzhető el az Egyesült Államok felelőssége sem amelyre a Washington Post így emlékeztetett: „Hogy a korrupció ily sikeresen és ily nyíltan virágozhat, az a kormány vizsgálati és végrehajtó szerveinek tehetetlenségére mutat.” Sz. G. ,,Az egykoriak klubja” Egyelőre még nincs végleges döntés arról, hol telepszik le Reza Mohammed Pah- lavi iráni sah, aki nemrég kényszerült országa elhagyására. A világsajtó tudni véli, hogy a Kaliforniában, a francia Riviérán és a mexikói Acapülcóban egyaránt fantasztikus luxussal berendezett paloták fölött rendelkező uralkodó esetleg egy negyedik helyen kívánja eltölteni „hosszú pihenését”. Mindenesetre úgy tűnik, hogy ő is csatlakozik az „egykoriak klubjá"- hoz, a száműzetésben élő trónfosztott uralkodók és trónkövetelők sorához. Közéjük tartozik Leka, Zogu alWn király fia, akit 1961-ben a párizsi Bristol Hotelben néhány szintén emigrációban élő albán királlyá választott. Leka jelenleg Madridban él, fölöttébb jó körülmények között — ausztráliai feleségének vagyona mentesíti minden gondtól. Egy másik madridi lakos, II. Szimeon egykori bolgár cár szintén gazdag felesége vagyonából él. Nem túlságosan távol tőlük, Portugáliában ad naponta audenciát hozzá látogató honfitársainak Umberto egykori olasz király, aki annak idején a család magánvagyonának nem jelentéktelen részét magival vitte a száműzetésbe. Mihály, volt román király az Egyesült Államokban angol és amerikai cégek vezérképviselőjeként tevékenykedik. Rechad egykori tuniszi bej trónfosztása után Bejrútba költözött, de nem ottani bankjának épületében berendezett lakásában, hanem felváltva londoni és párizsi házában tölti — gond nélkül — napjait. A legöregebb emigráns uralkodó, Idrisz egykori líbiai király Kairóban lakik. 90 éves és nagyon ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt. Monte Car- lóban él, a kaszinó közvetlen szomszédságában az egykori trónörökösből apja, Faruk halála után egyiptomi királlyá kikiáltott Ahmed Fuad. Angliában többen is menedéket találtak, így például az egykori zanzibári szultán, Seyyid Jamshid bin Abdullah, aki Portsmouth egyik elővárosában rendezte be udvartartását. 50 családtagjával együtt Idrisz egykori líbiai király Konstantin görög ex- király A „külföldi szabadságra” induló Reza Pahlavi sah érkezett annak idején Angliába, s nagy részük ma is mellette él; létfenntartásuk költségét jórészt az angol állam fedezi. 1976 óta él Angliában Konstantin görög ex-király feleségével és három gyermekével. Előbb Dél-London Chobham kerületében vásárolt 80 000 fontért házat, ezt azonban nemrég egy elegánsabb környéken levő, jóval drágább villára cserélte. (A Hampstead Garden egyik csöndes utcájában levő villa ára 350 ezer font volt.) Konstantinnak könnyű — görögországi ingatlanaiért kártérítésként annakidején 15 millió fontot kapott. Az összeállítás végére kívánkozik a kérdés: mi lesz a sorsa az „egykori uralkodók klubja" új tagjának, Reza Pahlavi- nak? Csupán egy dolog biztos: szűkölködni nem fog, hiszen amerikai és svájci bankokban fantasztikus összegű betéteit őrzik. G. M. Munkaverseay Laoszban Laoszban országszerte munkaversenyt szerveznek a gazdasági feladatok megoldása érdekében. A munkaversenyben az élen az építőipari munkások állnak. A képen egy takarmánytároló épül A paksi atomerőmű „lelke” A Skoda plzeni gyáregységei
