Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
1979. február 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Jön a vonat, fut az utas Aki éhes, ráfizet? Étel- és árellenőrzés a vasútállomáson Magas, vékony fiatalember és egy köpcös, idősebb férfi áll előttem a sorban a szolnoki vasútállomás peronján, a büfé előtt. Igencsak megéhezhetett h hosszú .— gondolom — mert, amikor sorra kerül, két rántott szeletet. negyed kiló sült kolbászt, húsz dekányi sült halat és négy szelet kenyeret kér. Elérakja a csomagokat a kiszolgáló és számol: összesen ötvenkét forint. Százast kap, visszaad belőle, ám a vásárló nem veszi el: sem az ételt, sem a pénzt. — Próbavásárlás volt — jelentik be egyszerre mindketten — mint kiderül: társadalmi ellenőrök — a kön- cös és a hosszú. A sor végéről előlép a harmadik, az ellenőrzést vezető kereskedelmi felügyelő, bemegy a büfébe, és sorra a mérlegre helyezi az ételeket. A hal 21 deka, de csak húszat számoltak fel, viszont nem a kifüggesztett ár jelzésen szereplő áron. Előkerül az árut kísérő jegyzék. — Tetszik látni, nem a negyvenhat-ötvenes keszeget kaptuk, hanem a hatvanhá- rom-tízes Vickling fiiét... A négy szelet kenyér az előírt 24 dekával szemben csak 18 deka. — Szeletelve kaptuk ... A két rántott szelet egyike hat-, a másik hétdekás. — Tudja-e, hogy mennyinek kellene lenni a súlynak? — Azt nem. Mi darabra kapjuk, darabra adjuk el, az ára is úgy van kiírva. A kolbász 27 deka, ennyit is számolt fel az eladó, ám az egységára ennek is magasabb, mint amit kiírtak. — Az árut el lehet rakni, a pénzt vissza lehet adni, most megkeressük az üzletvezetőt, majd visszajövünk — búcsúzik a felügyelő. Mielőtt azonban a vezetőt megkeresnék, a negyed,- osztályú büfé után a harmadosztályú bisztróba is próbát tesznek. A „nagyétkű utas” ezúttal egy adag csemege szalámit vajjal, egy adag gyulai kolbászt ugyancsak vajjal, két kiflit és egy virslis hasét rak a tálcájára, úgy áll a pénztáros elé. Fizet 33 forint 40 fillért. A blokkot természetesen stornírozzák, az adagokat lemérik, az árakat egyeztetik a kiírással. Súlyhiány nincs, de nem szerepel az árjelzésen sem a gyulai sem a virslis hasé. Előkerül a szolgálatban levő üzletvezető-helyettes. A brigád tagjai bemutatkoznak. — Rendőrségi bejelentés alapján jöttünk — közli a vizsgálat vezetője. ,— A jelzések szerint különféle ételés büféáruk kiszolgálásánál az Utasellátó Vállalat megkárosítja a vevőket, és a vásárlók kontrollját akadályozza, mert hiányosak az árjelzések. Hosszas számszaki ellenőrzés következik ezután, a kalkulációs lapokon szereplő tételek utánszámítása. Helye- sek-e a beszerzési árak, a felhasznált mennyiség árát fajtánként jól számolták-e ki? Az anyagveszteséget jól számolták-e fel, az előírt haszonkulcsot alkalmazták-e?" Itt van például a rántott sertészelet. Sertéscomb, só, liszt, zsemlemorzsa, tojás és zsír kell hozzá. A meghatározott mennyiségből — próbasütés alapján — elszámolható súlycsökkenés (veszteség) 19,1 százalék lehet, a IV. osztályú büféár kiszámításakor 44 százalékos haszonkulcs alkalmazható. Mindezek figyelembevételével 8 dekás adagokra kalkulálták helyesen a 6 forint 20 filléres árat. A konyhában levő készletből lemért kétszer tíz szelet rántott hús 76 illetve 88 deka. Együtt kiadják a szükséges mennyiséget. ám az egyenlőtlen adagolás (hozzáértő hentesnek sem könnyű egyforma szeleteket vágni) következtében a vásárló károsodik. Esetünkben a büfénél vásárló ellenőr 1 forint 97 fillérrel fizetett többet a kapott áru értékénél. A virslis hasét a bisztróban 5,90-ért számolta fel a pénztáros. Az ár nincs sehol feltüntetve, ő is csak arra hivatkozik, hogy az egyik eladótól tudja. Minden egyes adagnál 80 fillérrel károsította meg a vásárlót, mert a kalkulált ár a III. osztályú egységben 5 forint 10 fillér. Igen ám, de a kalkulációba is hiba csúszott, mert a virsli egységárát nem jól tüntették fel, ezért az Utasellátó Vállalat 36. számú üzemének a II—III—IV. osztályú elárusítóhelyein 10— 2Ő fillérre] drágábban hozták forgalomba. Nosza, vizsgálni kell: mióta árusítják, hol, mennyit adtak el belőle. Tekintve, hogy új. termék, az eddig eladott 945 hasé árdrágításából 152 forint 80 fillér többletbevételt számoltak el. Múlnak az órák, miközben jegyzőkönyvbe kerülnek a megállapítások. Aztán megkezdődik az érdekeltek meghallgatása. Napokba telik, mire minden körülmény tisztázódik. A tény azonban tény marad: árdrágítást követtek el, nem fordítottak figyelmet az árjelzésekre. Felületesség, gondatlanság történt. A dolgozókat nem tájékoztatták arról, hogy a megszabott árért mennyiségben mi jár. Közben — másnap — egy újabb próbavásárlás a peronon hasonló negatív eredményt ad, csak most a páros debreceni kerül terítékre két kenyérrel, mustárral — nyolc forint helyett kilencért... Jön a vonat, megy a vonat, a siető utasok éhüket- szomjukat oltják, lehetőleg gyorsan. Kevés volt é.s sokba került? — idő sincs ezen gondolkozni, nemhogy okát ellenőrizni. Esetleg később szóváteszik, ha úgy adódik ... Ahol sok a futóvendég, azokra az üzletekre jellemzőek hasonló panaszok. Mire minden érdekeltet meghallgatnak, minden jegyzőkönyv elkészül, eltelik a hét. Néhány nappal később már az MTVB Kereskedelmi Felügyelősége kiküldi a határozatot a hiányosságok megszüntetésére. felelősségre vonják a szabálytalanságot elkövetőket. A társadalmi ellenőrök pedig újabb bejelentés nyomán indulnak fontos feladatukra. (A megyében kétszázötvenen kaptak a Szakszervezetek Megyei Tanácsától társadalmi ellenőri igazolványt. Ellenőrzéseik száma tavaly meghaladta az ezret. Munkájuk nyomán javult az áruellátás, a kereskedelem kulturáltsága. Megállapításaik nyomán számos szabálytalanság került napvilágra, és eredményes intézkedések születtek a megszüntetésükre.) — rónai — Lakók lakóhelyükért Elkel a segítség az oktatási intézményeknél, a vízmű- építésnél. jó lenne' gyorsítani az új mozi építését, szükség van a belvízvédelmi munkákra, az utak karbantartására. Tudja ezt mindenki Jászladányban, de azt is, hogy a tanács pénzéből mindenre nem futja. A nagyközség lakói és a munkahelyek kollektívái ezért vállalták, hogy a korábbi évekhez hasonlóan az idén is társadalmi munkával járulnak hozzá a fejlesztési tervben meghatározott feladatok végrehajtásához — mondván, hogy a település fejlődését szolgáló „erőket” onnan vegyék, ahol van. Vállalták, hogy részt vesznek a tanácstagokkal közösen elkészített munkáakciók- ban, - és 5 millió forint értékű társadalmi munkát végeznek. Segítenek a belterületi föld.utak, az árkok, az átereszek karbantartásánál, felújításánál, a belvízvédelmi munkáknál, a mozi és a vízmű építésénél. Javítási és karbantartási munkákkal járulnak hozzá az oktatási intézmények fenntartásához. Megtérülő milliók Van-e fontosabb az ember testi épségénél, munkaképességének megtartásánál ? A munkavédelemre. a munkásvédelemre fordított milliók megtérülnek. Ez derül ki a Hűtőgépgyár tavalyi munkavédelmi helyzetének értékeléséből is. Harminchárommillió forintot költött a vállalat közvetlen munkavédelemre 1978Tban. Az összeg kétharmadát a baleseti források felszámolását biztosító technikai berendezések tökéletesítésére, valamint az anyagmozgatás és a - szerelés korszerűsítésére fordították. A munkakultúra javításában is előrelépés történt. amihez az üzemi orvosok és a munkapszichológiai laboratórium dolgozói jelentősen hozzájárultak. A befektetett milliók mellett gondoskodtak arról, hogy a dolgozók felkészültsége. szakismerete állandóan gyarapodjék. Rendszeresek az oktatások, a biztonságtechnikai vizsgák. a munkavédelmi vetélkedők. A nevelés is kiemelt feladatnak számít, amelyben a munkavédelmi őrök és a szocialista brigádok járnak az élen. Az anyagi és szellemi erőfeszítés együttes eredménye, hogy a tavalyi ösz- szesítés kedvező képet mutat. Halálos, súlyos vagy csonkulásos baleset nem volt. Az ezer dolgozóra jutó baleset száma 18,2. csaknem két és fél emberrel kevesebb az egy évvel korábbinál, sőt. jobb a gépipar átlagánál is. (Érdemes az összehasonlítás kedvéért vagy két évtizedet vissza- ugrani időben: akkor ezer közül százharminc-száznegyven embert ért kisebb- nagyobb baleset.) A kedvező fejlődés ellenére jól tudják a hűtőgép- gyáriak, hogy további eredményt csak újabb milliók és szellemi erőfeszítések hozhatnak. Egyiket sem sajnálják. . Hj Az első negyedév végén adják áti Kunszent módónban az új Körös éttermet. A község- •fejlesztési tervek szerint az étterem előtt - a mostani Vasipari Vállalat ferületén - pi- ' henőparkot építenek majd EdHiey Mister MacAreck FORDÍTOTTA: ■« lofAl BÁBA MIHÁLY ||AIC ICI 11. Másnap Tomlinson úr üzletében ugyanolyan gyér forgalom volt, mint általában. A különféle apróságot vásárló emberek megfigyelhették, hogy a kereskedő rendkívül izgatott volt. Nem nagyon értette, mit mondanak neki, tévedett a számolásnál, és nem azt az árut adta a vevőnek, amit kért. így telt el a reggel, de a nagy hegedűművész nem jelentkezett a zeneszerszámáért. Végülis Tomlinson úr nem bírta ki és telefonált a Carlton szállodába. -A telefonos lány azonnal kapcsolta Yehudi Menuhin aparteman- ját. A telefont a nagy művész személyi titkára vette fel. Kereskedőnk elmondta hogy a hegedű átvételre vár. és ő — Tomlinson úr —, szeretné tudni, hogy Menuhin úr mikor jelentkezik érte. és mikor hozza az összeg többi részét. A titkár udvariasan meghallgatta és kérte, hogy várjon egy pillanatig, mert ő semmiről sem tud, de rögtön beszél a művésszel. A kagylóban egészen más hang szólalt meg idegenes akcentussal. — Itt Yehudi Menuhin. Mivel szolgálhatok? — Szeretném megtudni, hogy mikor jön a művész úr a hegedűért? — A hegedűért? Bocsánat, de kivel beszélek? Semmit nem értek. — Itt Tomlinson a Jermyn Streetről. Arról a hegedűről beszélek, amelyet ön leelőlegezett nálam. A Stradivárius, tizenötezer fontért. — Valami tévedés lehet. Semmiféle hegedűt nem vettem. és sohasem voltam a Jermyn Streeten. — Hogyhogy? Hiszen előleget kaptam öntől! Háromezer fontot! — Semit nem értek. és nem tudom, hogy miről van szó. Kérem, beszéljen világosabban, vagy egyszerűen jöjjön el a Carlton szállóba. Tomlinsón úr letette a kagylót. Nagyon sápadt volt. Felkapta a hegedűt és kirohant az üzletből, még be sem zárta. Beugrott az első szabad taxiba és száguldott a Carl- tonba. Ütközben sürgette a sofőrt, mire az csak morgott, hogy semmi szándéka büntetést fizetni gyorshajtásért. Végre megálltak a szálloda előtt. A kereskedő berohant a hallba és megkérdezte, hol lakik a hegedűművész. Aztán futott fel az első emeletre, s kopogtatás nélkül nyitott be a szobába. Elegánsan berendezett előszobában találta magát. Egy jól öltözött fiatalember állt fel üdvözlésére. —• ön beszélt Menuhin úrral? Én vagyok a személyi titkára. Menuhin úr azonnal jön. Kérem, várjon egy pillanatig. Kinyílt a szomszéd szoba ajtaja és a tegnapi férfihoz hasonló öltözetű férfi lépett ki, aki a szép Rolls Roycon meglátogatta a Jermyn Streeten. Nagyon hasonlított hozzá, de nem ő volt. — önnel beszéltem telefonon? — kérdezte kedvesen mosolyogva. — Kérem, magyarázza meg, miről van szó? Tomlinson úr halálosan sápadt volt. Félt. hogy egy pillanat múlva elveszti eszméletét. Abban a pillanatban, amikor megpillantotta az igazi Menuhint, megértette, hogy egy ügyes, agyafúrt áldozata lett, és hogy az üzletelés a hegedűvel ötezer fontjába került. De mit tehetett? Mondja el ennek a két úrnak, hogy szedték rá? Az anyagi veszteség mellett még nevetségessé is tegye magát? Hatalmas erőfeszítésébe került. hogy uralkodjon magán, és elmondta, hogy van egy régi hegedűje, igazi Stradivárius, hallotta azt is, hogy a mester keresi a hangszereket. és ezért bátorkodott telefonálni és elhozni a hegedűt. Yehudi Menuhin azt mondta: — Tulajdonképpen nincs szükségem hegedűre. Van néhány nagyszerű hegedűm, amihez már hozzászokott a kezem is, de szíves örömest megnézem. Kezébe vette a hegedűt, figyelmesen megnézte, majd játszott rajta néhány taktust. — Csalódást kell önnek okoznom. Ez egy egyszerű hegedű. nagyon is átlagos minőségű. Nem ér többet, mint tízegynéhány fontot. Még zenekarban sem lehet használni. Esetleg tanulónak. — De belül ott a felirat: Stradivárius — védte utolsó reményszálát' Tomlinson úr. — Látszik a felragasztott lapocska. A hegedűművész elmosolyodott. — Régi vicc. Több tízezer hegedűben van ilyen lapocska. Ez nem arról tanúsko* dik. hogy régi mester keze- munkája. hanem csak arról, hogy annak pontos mása. Erről minden zenész tud. De mi van önnel? Talán vizet?... Mister Henry MacAreck egy pillanatra abbahagyta elbeszélését és megitta utolsó korty hideg kávéját. A milliomos mozdulatát leső pincér rögtön odaugrott egy üveg konyakkal, megtöltötte a poharakat és újabb kávéadagot javasolt. — Köszönöm — mondtam —. azt hiszem, mára elég. A barátom apró kortyokban itta az aranyló italt és szüntelenül ismételgette: — Micsoda ország! Milyen nagyszerű ország az, amelyik ilyen italt gyárt. — A rendőrség nem kapott el? — A rendőrség? Senki nem tett feljelentést ellenem. A Stradivárius vételének története Tomlinson úr édes titka maradt. Biztosíthatlak, hogy a mai napig senkinek nem dicsekedett el vele. hogy hogyan akarta rászedni a szegény munkást, amire alaposan ráfizetett. Négyezer fontot kerestem és azonnal elutaztam az Egyesült Államokba. — Minek? Hiszen nem ie- lentettek fel. nem fenyegetett börtön. — Nem ettől féltem, de nem láttam értelmét, hogy várjak, hogy a2 öreg uzsorás a nyomomra bukkanjon, és zsugorisága ellenére áldozzon néhány száz fontot, hogy a másvilágra küldjön . . . Különben meguntam Angliát. Elhatároztam, hogy az Atlanti-óceán másik partján vadászok cápákra. Volt egy kis tőkém, és csalhatatlan mó'dszerem a sokszorosításra. így aztán egy napon leszálltam New Yorkban a la Guardia repülőtéren. — De miért változtattad meg a nevedet? — Egyáltalán nem változtattam meg, csak fonetikusan leírtam angolul és ír hangsúlyt adtam neki. Ne felejtsd el, hogy azokban a nem nagyon Egyesült Államokban a származásnak óriási szerepe van. és sajnos, a szláv származást a legrosszabbnak tekintik. Ugyanúgy, mint az olaszt. Ellenben az ír nevű emigránsok a legrégebbi. legarisztokrati- kusabb réteg Amerikában. A „Mac” vagy az ..O” betűvel kezdődő névjegy minden ajtót kinyit az USA-ban. A legelőkelőbb társaságba is belépést biztosít. Nekem meg feltétlenül be kellett jutnom abba a körbe. A pénz egymagában nem sokat ér. Miért ne lehettem volna MacAreck a szegény Makarek helyett. Gondolod, hogy Lengyelországban. a homlokegyenest más rendszerben ez a pincér ugrálna úgy körülöttem, ha nem mister MacAreck. hanem csak a nyugatról hazatelepült Henryk Makarek lennék? Légy nyugodt, biztosan nem. No, de gyerünk. Pihenni is kell egy keveset. Megyek Miedzyzdrojéba. Megismerkedtem ott egy csodálatos kislánnyal. A Képző- művészeti Főiskola hallgatója. Ha akarod, mehetünk együtt. —■ Köszönöm a meghívást. És ki csinálja meg helyettem a bírósági tárgyalásról a beszámolót. és ki adja le telefonon Varsóba, a szerkesztőségbe? Talán holnapután sikerül korábban elszabadulnom. De most, már valóban a legfőbb idejej hogy eltegyük magunkat holnapra .. . (Folytatjuk)
