Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-28 / 49. szám

1979. február 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 I ■ ■ 9 «■ 9 9 CL má K6P€Rfiyö előtt Tenger a pohárban A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat jó kiállítású programfüzetének első lapján egy Csokonai-idézet áll: „Űzik már a fársángot, / Bor, muzsika, tánc, mulat­ság ..Belelapozva a . füzetbe, bőven találhat ki-ki magának mulatságot ígérő eseményt. Vadvacsora, ma- gyarnótaest, bál, vetélkedő, terítési bemutató, csülök­parádé, ínyencségek parádéja, paUucsintaparádé — és így tovább, hosszan. Nem lehet ellenállni a temérdek csábításnak: induljunk hát, vidámuljunk, farsangol­junk. Aztán — derült égből vil­Az elmúlt héten tekintet­tel a kínaiak Vietnam elleni támadására, a „váratlanul,” véresen drámaira fordult tör- 'ténelmi helyzetben fokozott figyelemmel fordultunk azok félé a híradások felé, ame­lyek ha nem is közvetlenül, de közvetve mégis az agresz- szióról beszéltek; feltárva egyrészt a kínai vezetés gon­dolkodásmódjának, a maoiz- mus ideológiájának gyöke­reit, másrészt felvillantva le­hetséges következményeit. A csütörtök este bemutatott (műsoron kívül) egyórás szovjet dokumentumfilm tárgyszerűen, azaz higgadtan de rendkívül szigorúan logi­kus gondolatmenetben, s ugyanakkor igen szemlélete­sen rajzolta meg a néptől el­távolodó, személyes presz­tízst hajszoló, nagyhatalmi 'terveket szövögető vezetők teremtette folyamatot: egy (jellegzetesen agresszív ma­gatartás törvényszerűségeit tárta fel. Szombaton délután a ku­baiak készítette A hoák Vi­etnamban című film viszont arra világított rá, hogy a kí­naiak miként mesterkednek — a legotrombább provoká­cióktól sem riadva vissza — a Vietnamban élő kínai nem­zetiségek felbujtásával meg­zavarni a békés jövőjét épí­tő országot. Mindehhez jól párosult a . Nemzetközi Stú­dió szerdai adása, amelyben meghívott jeles publicisták fejtették ki nézeteiket a ki­alakult ázsiai történelmi helyzetről, elemezvén (ki-ki saját belállítottsága szerint) azokat az erőket és azokat a tényezőket, amelyek földünk­nek ebben a részében meg­határozó jellegűek. A három program ugyanazon kérdés­nek, Kína hegemonisztikus törekvéseinek „leleplezését” is szolgálta, és ami a nézői elismerésen túl külön is meg­adatott nekik: maga a törté­nelem — sajnos — hitelesí­tette utólag az elhangzottak illetve látottak igazságát! A több oldalról való megközelí­tése ugyanannak a kérdés­nek gondolatébresztő hatásá­ban túlmutatott a hasonló dokumentumműsorok tájé­koztató jellegén. Más. Tapasztalataim szerint az utóbbi időben a televíziós „előételek” — gondolok itt az öt és hét óra közötti műso­rokra — egyre értékesebb ízeket kínálnak, olykor majd- hogy nem értékesebbeket, mint maga a főfogás, a fő- műsoridőbeli programok. Hogy mégis kevesebb szó esik róluk, ennek oka egysze­rű: a néző idejéből kevesebb futja rájuk, így aztán az eb­ben az időszakban képernyő­ről elhangzó szavak, lehetnek bármily okosak, többnyire a pusztába kiáltott szavak sor­sára jutnak. Bizonyításul hadd idézzem a csütörtök esti, pohár körüli eszmecserét, amely már meg­születését tekintve is dicsé­retes : tudniillik egy koráb­ban bemutatott és váratla­nul nagy vihart kavaró ri­portjára tért benne vissza — helyesen — a televízió; egy csak megpendített gon­dolat továbbépítését, kitelje­sítését vállalta. A Tv-híradó- ban látott riport készítői — riporter Vajek Jutka — jól érezték meg: több van való­ban abban a bizonyos pohár­ban (metaforikusán fejezve ki a néhány perces riport ki­bontakozó kérdéskomplexu­mát), mint amennyit a hír­adó szűkös időkeretein belül ki lehetett tölteni belőle. Már akkor, a híradóban ki­tűnt, hogy a riport gazdasági életünk igen érzékeny, diva­tos szóval allergikus pontjai­ra tapintott rá, hogy nyomá­ba szegődött egy áldatlan konfliktusnak, amely az AM­FORA nagykereskedelmi vál­lalat és a salgótarjáni Öblös- üveggyár között támadt, melynek a lényege tömören így fogalmazható meg: mi gyártanánk poharat, jót és olcsón, dehát a kereskede­lemnek nem kell, mire a má­sik fél: jó, jó, de baj van a minőséggel, s a piac sem igényli a termékeket, mit kezdjünk vele. A televíziós „poharazga- tás” dicséretére legyen mond­va, több szempontból is tisz­ta vizet öntött a pohárba. Többek között azzal, hogy megfogalmazta: igenis a ter­melő üzemnek sem kell ne­héz helyzetben táto'tt szájjal várnia arra, hogy a szükséges piac majd sültgalamb mód­jára repül a szájába. A fo­gyasztói igényekre való gyor­sabb reagálás, mint új ter­melői magatartás megkövete­li, egyre inkább elengedhe­tetlenné teszi a termelő és a fogyasztó közvetlenebb kap­csolatát, a legkülönbözőbb formákban. Példánknál ma­radva, ha a salgótarjániak időben észbe kapnak, poha­raikat nem mindenáron az AMFORA-n keresztül kíván­ják értékesíteni, hanem az értékesítés más útjára is rá­térnek (például kapcsolatba lépnek kiskereskedőkkel), akkor aligha kerültek volna olyan szánalmas kiszolgálta­tottsági állapotba, hogy attól rettegjenek, nyakukon ma­rad a pohár. Jól mutatkozott meg ebben a beszélgetésben a termelői kockázatvállalásnak szüksé­gessége is. Hogy tudniillik a termelés nem képzelhető el bizonyos kockázatok nélkül. Ugyanakkor okosan világí­tott rá ez a vita a kereskede­lemben meglevő,’ bizonyos monopolhelyzetének kóros kihatásaira is, amikor pél­dául, lásd az AMFORA, a nagyobb haszon reményében a kereskedelem a hazai ter­mékkel szemben előnybe he­lyezi a külföldi árufélesé­geket. Nem részletezem to­vább, úgy gondolom, az ed­digiek is bizonyítják: má­sodszor is ott volt a helye a képernyőn ama bizonyos po­hárnak, hisz a konkrét vi­szály elemzésével lényeges közgazdasági gondolatokig vitt el. A pohár tehát valóságos közgazdasági kategóriává vált a képernyőn, s a vita közgondolkodásunk hasznos fórumává emelkedett. Ilyen „poharazgatásra” szívesen ülnék le máskor is a készü­lék elé. 31. Mister MacAreck a bank portásának átadta a névje­gyét és kérte, hogy jelentse be az igazgatónak. Néhány perc múlva a portás udvaria­san mutatta az utat, s beve­zette az amerikait egy na­gyon elegánsan berendezett helyiségbe. Egy papírokkal zsúfolt íróasztal mellől fel­állt egy elegáns, ősz hajú férfi. — A Credit itteni fiókvál­lalatának vagyok az igazga­tója. Velem akart beszélni? Mivel szolgálhatok? Kérem, hogy foglaljon helyet. — Igazgató úr van egy ügyem: amerikai gyáriparos vagyok, állandó lakásom New Yorkban van, de nagy üzle­tet kötök Európában. Többek között Franciaországban. Ezért elhatároztam, hogy itt a Riviérán, Nizzában házat veszek. Villát, és innen aka­rom irányítani európai üzle­teimet. Természetesen bank­számlámnak is lennie kell. Az ön bankját javasolták. — Nagyon köszönöm a megtiszteltetést. Örömmel Magyar művészek Lengyelországban A Vígszínház társulatának vendégjátéka nyitja meg március elsején a lengyelor­szági magyar színházi és ze­nei napokat. E sorozat elő­adásait, hangversenyeit a ma­gyarországi lengyel színházi és zenei napok viszonzásaként rendezik meg. Némüvészeti tárgyak Szegedről Szófiába, Prágába és Berlinbe Vándorkiállítás anyagát ál­lították össze a szegedi Móra Ferenc múzeumban őrzött népművészeti tárgyakból. A 269 darabból álló gyűjtemény anyagának többsége a múlt században illetve az 1900-as évek elején készült. A ván­dorkiállítás rövidesen külföl­di útra indul. Elsőnek a szó­fiai érdeklődők ismerkedhet­nek meg a dél-alföldi embe­rek egykori díszes használati eszközeivel, majd Prágában és az NDK fővárosában, Ber­linben is bemutatják a Sze­gedről útnak indított vándor- kiállítást. üdvözöljük önben kliensün­ket. Van önnek akkreditivája, amelynek alapján csekkszám­lát nyithatunk? — Sajnos nincs. Az Egye­sült Államokból elég gyorsan kellett elutaznom, és nincs akkreditívám. Számlám a The Chase Manhattan Bank­ban van, :New Yorkban. A csekk-könyvem nálam, tehát egyszerűen átadom önnek a csekk-könyvemet. — Így is lehet csinálni, de ez meghosszabítja a szám­la megnyitását. A csek­ket el kell küldeni a kép­viselőnkhöz Amerikába, és csak annak igazolása után írhatjuk a csekk összegét az ön számlájára. — Ez rettenetesen bürok­ratikus — mondta az ameri­kai. — Addig én egy fillér nélkül leszek. Alig három­ezer dollárom van. Nem le­hetne ezt gyorsabban intézni? Hiszen telefonálhatnak is a The Chase Manhattan Bank­ba. Telefonon blokkolják az összeget, ha megadják a csekkszámot. — Megtehetjük, de ez to­vábbi ‘ költséget von maga után, amivel önt terheljük meg. Ez a költség a telefon­Gyerekek a Pelikánban Vasárnap kora délután. A pelikán presszó ajtajában a formaruhás hölgy sajnálkoz­va tárja szét a karját: — Sajnos minden jegy elkelt a gyermekműsorra 1 ötéves csöppség -szája sí­rásra görbül. — Akkor nem láthatom Mazsolát és Manóeskát? Végül mindenki bejut. A szülők állnak, a gyerekek pedig — akiknek nem jutott máshol hely — a szőnyeg­padlóra ülnek. Kóla, süte­mény, a felnőtteknek kávé. Milyen családias hangulata van ennek az esténként i.tal- szagú helyiségnek! beszélgetés díja és nagyobb tíankprovízió, mert így nem inkasszó, hanem diszkontó csekkel lesz ügyünk., — Semmiség — legyintett az amerikai. — Arról van szó, hogy a lehető leggyorsabban kapjam meg a pénzt. Emlí­tettem önnek, hogy nagy üz­letet bonyolítok le itten, há­zat akarok venni, és kocsi nélkül is vagyok. Ügy ér­zem magam, mint akinek le­vágták a kezét. Apropó, nem hallott, igazgató úr, eladó sport Ferrariről? Szeretnék venni. — Félek, hogy nem kap. Ha jól tudom, csak megren­delésre készülnek Ferrari sportkocsik. Mindenesetre a Riviérán ennek a cégnek nincs képviselete. — Kész vagyok használtat is megvenni. Ez a kocsi a passzióm. Meg kell szerez­nem. — Talán a használt gépko­csi vállalatoknál kap, de azt is kétlem. Visszatérve a mi ügyünkhöz, javasolom, hagy­ja itt a füzetét. Telefonálunk az USA-ba, és holnap reggel készek vagyunk magának az előkészített csekk-könyvet ki­adni. Megfelel önnek ez az elintézési mód ? — A legteljesebb mérték­ben, igazgató úr. — Tehát kérem a csekk­füzetét. Hol lakik ön? — Pillanatnyilag az Amba- sador szállodában. De házat keresek és remélem, hogy né­hány napon belül átköltöz­hetek a saját villámba. — Jó vételt kívánok önnek. — Köszönöm. Ajánlottak nekem egy céget, a Le Chaps testvéreket. — Nagyon jó választás! — helyeselt az igazgató. — A mi klienseink. Eközben mister MacAreck lámcsapós — kiderül: Ma- nócska és Mazsola nem ér­kezett meg, helyettük egy hölgy jöltt Pestről — énekes, játékos, vidám műsorral. Rossz a műsor, a gyerekek — őszinte közönség — un­ják, felállnak, játszanak — nem köti le őket a különben igyekvő művésznő. De a hangulaton ez alig ront: családok, óvodai, isko­lai pajtások találkoznak, a torta, a kóla finom és a kávé is kifogástalan ... Amatőrök csupa rózsaszínben Pár nappal később ugyan­itt, estefelé. „Amatőr tóhc- dalénekesek I. elődöntője” — hirdeti a program. A zsűri­ben a szolnoki zeneiskola ta­nárai, a nézőtéren tinédzse­rek. A műsorvezető Zentai Zoltán beszélget a fellépők­kel, „sztori zik”, igyekszik „klubosra” oldani a hangu­latot. Bár a tinédzserek — és a szereplők hozzátartozói — mint egy támodalfesztivál közönsége. Az énekesek rendkívül ko­molyan veszik a fellépést. Másodikos gimnazista kis­lány elmondja a műsorveze­tőnek, hogy Szűcs Judit az ideálja, s énekli máris: „Gye­re a disco-klub elé...” Át­élésben nincs hiány, s a ha­táson alig ront valamit, hogy iszonyú hamisan énekel. Taps, újabb szereplő, újabb dal. A szemlélődőnek egy idő után fel tűnik, hogy az énekesek többsége a sláger­termés legigénytelenebb da­rabjait választotta. Csupa könny, csupa szerelem, csupa rózsaszínmázas álromantika ezeknek a daloknak a szö­vege. Dehát nem erről van most szó! Farsang van. Az énekes meghajol, taps, a zsűriben a zenetanárok komoly képpel jegyzetelnek. elővette a tollát és a-csekk­füzetét. Kitöltötte, kitépett egy kékes színű lapot és át­nyújtotta az igazgatónak. Az igazgató búcsúzóskor egészen a bank ajtajáig kísérte. Még a Crédit Lyonnisban sem történik meg mindennap, hogy az ügyfél százezer dől1 lár csekkátutalást kér. Az igazgató tehát megígérte az amerikai gyárosnak, hogy hogy holnap reggel a csekk­könyvecske az Ambasador szállodai szobájában lesz. Az amerikai távozása után azonnal telefonált New York­ba. Amikor a kagylóban el­hangzott a The Chase Man­hattan Bank egyik igazgató­jának hangja, a Crédit helyi képviseletének főnöke érte­sítette, hogy mister MacAreck százezer dollárra diszkontó csekket kapott és kérdezi van-e erre fedezet, ezenkí­vül kéri blokkplni ezt az ösz- szeget. Az óceán túlsó felén felhangzott a nevetés: — Nevetséges kérdés, hogy MacAreck úr csekkjének van-e fedezete. Százezer dol­lárra? Ötször nagyobb össze­get is kifizetünk. Tegyék a csekket a borítékba és küld­jék el a címünkre. Mi azon­nal kiadjuk telefonon a disz­pozíciót a megbízottunknak, az Angol—amerikai Banknak Párizsba, hogy utalják át az összeget. Két órával később a Crédit Lyonnaisban megszólalt a te­lefon Párizsból. Az Angol— amerikai Bank értesítette őket, hogy New Yorkból ér­kezett utasítás szerint a niz­zai Crédit fiók javára írtak félmillió új frankot, mely százezer dollárnak felel meg. A bank igazgatója nagyon elégedett volt, hogy ilyen jó ügyfele akadt és ő maga el­lenőrizte, hogy mister Mac­Szolid, középkorúakból és harmincasokból álló közön­ség gyűlt össze a szolnoki Nemzeti-Tallinn étteremben a „Régi étkek —< régi ízek” címmel meghirdetett, tánc­mulatsággal egybekötött es­tére. Régi étkek — jó hangulat A konyhában bizonyára maga Krúdy Gyula, a kuli- nária nagy titkainak költője, tudója is örömét lelte volna a látványban, a a csodálatos illatokban. Kun Sándomé és Pataki Béla, a két mester­szakács százesztendős étel­receptek alapján készített ételeket erre az estére. Piros­ra sült, mindenféle fűszer- számmal megmámorosított rablóhúst, móricligeti zsi- ványpecsenyét, „őzremek”-et szolnoki mártással, amely mártás lényegét ribizkezselé, mustár, tárkony, s egyéb ré­gen használt fűszerek alkot­ják. Éhez képest egyszerű­nek tűnik a böllérpecsenye, amely nem egyéb, mint na- turszeletek libamájpürével töltve. Édességek, fánkok ka- valkádja. Egy vacsora az ételkülön­legességekből nem került nagy összegbe. Rendeltek is az asztaloknál egyre-másra, a legkorrektebb diétázó is el- csábult és hajlandó volt el­hinni, hogy a sütés-főzés — egy bizonyos fokon túl — művészet. Ezek után nem csoda, hogy a vacsora után műsort adó magyarnóta- és táncdaléne- kesek osztatlan sikert arat­tak, a közönség nótázott és táncra perdült. * * * Közel hetven farsangi ren­dezvényt tartottak februárban a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat éttermeiben, presz- szóiban, vendéglőiben. Több­ségében hangulatos, könnyed, kulturált szórakozást bizto­sító események voltak. „Magyaros vendégszeretet­tel várjuk, fogadjuk és házi­gazdaként gyorsan, figyelme­sen, udvariasan kiszolgáljuk” ígérték a vállalat farsangi meghívóján. A farsangi na­poknak vége, ám jó lenne, ha a vendéglátók buzgalma állandósulna az év többi, „szürkébb” napjára is ... Sz. J. Areck csekk-könyvecskéjét a lehető leggyorsabban intézzék el, s a portás holnap reggel vigye az Ambasador szállo­dába. Eközben a mi amerikaink visszatért a szállodába. A portás udvariasan tájékoz­tatta, hogy az utasításnak megfelelően a kocsi várja. MacAreck úr megkapta a kulcsot, beült a kocsiba és elhajtott a Le Chaps testvé­rek cégéhez. Mindkét úr ud­variasan meghallgatta az ügyfelet és dicsérték a dön­tését. Közölték, hogy megfe­lelő tőkével jó üzletet lehet csinálni a tengerparti ingat­lanvásárlással. Az árak ha­marosan felszöknek. Az ügy­fél azonban megmagyarázta, hogy nincs szándékában ház­vásárlásba fektetni vagyonát. Megfelelő villára van szüksé­ge. Európában kiterjedt üz­letet folytat, és itt saját la­kást akar. Lehetséges, ha né­hány vagy tízegynéhány év múlva visszavonul az üzleti élettől és örökre elhagyja az Egyesült Államokat, a Rivi­érán telepszik le. Ügy ahogy tette ezt már nagyon sok ba­rátja ismerőse. A cég tulajdonosai meg­ígérték MacAreck úrnak, hogy megfelelő villát keres­nek. Ha a tisztelt ügyfelük holnap reggel befáradna, együtt mehetnének Nizzába és a közeli Cannes-ba körül­nézni. MacAreck közölte, hogy reggel néhány ügyet kell elintéznie, de délután egy órakor már szabad és el­mehetnének megnézni azokat a villákat, amelyeket Le Chaps urak figyelemre mél­tónak tartanak. Az amerikai ekkor elővette pénztárcáját és kivett belőle egy ezerfran­kost és letette az asztalra. (FOLYTATJUK) V. M. A MÉM repülőgépes szolgálat kaposvári üzemegységében repülőgép-múzeumot létesítettek kiöregedett, már nem használt géptípusokból. Az érdekes kiállítási tárqyakat a Repülő Műszaki Iskola hallgatói gondozzák EdSey Mister MacAreck üzletei FORDÍTOTTA: BÁBA MIHÁLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents