Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-27 / 48. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. február 27. A Damjanich Jénos múzeumban Barta Ernő festőművész emlékkiállítása Népes mezőny—változó színvonal Megkezdődtek a diáknapok megyei bemutatói A szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium arany okleveles pol- beat együttese Barta Ernő festőművész születésének századik évfordulóján, tavaly emlékkiállítást rendeztek a Nemzeti Galériában. A festményekből, grafikákból válogatott tárlatot — Turcsányi Zsuzsa művészettörténész rendezésében — vasárnaptól a szolnoki közönség láthatja. A Damjanich János múzeumban Kukri Béla, a szolnoki Városi Tanács elnöke nyitotta meg a kiállítást. Ez alkalommal Szolnokra látogatott a művész lánya, Barta Éva festőművész is. Barta Ernő szolnoki emlék- kiállítása érdeklődésre száAZT HISZEM, hogy a kereskedősegédeknek csak a felszabadulás előtt volt olyan szigorúan megállapított és betartott rangsora, hogy egy munkahelyen közülük a negyedik meghatározott feladatokkal, sajátos öntudattal bírt. E nehezen megszerzett rangot őrzi büszkén magában Fenákel Judit regényének hőse, Strasszer János. Az egykori Konrád Áruház negyedik segédjének pályája nem ívelt magasra: napjainkban egy élelmiszerbolt reszortfelelőse, akire rá lehet bízni a kulcsokat, aki mindent elvégez, megvan a családja, lakása, megélhetése. Kitartó szorgalmával elért eredményeire éppen olyan büszke, mint egykori áruházi beosztására. Olykor mégis kétségei támadnak, úgy érzi élete magyarázatra szorul. Ismert jelenség: az ember a vele történt, általa megélt, őt érintő eseményeket értékeli, feldolgozza, azokban rendszert, perspektívát, célokat kíván teremteni. Ennek különböző lehetőségei vannak. Strasszer János szavakban reagálja le mindazt, mai fölött úrrá akar lenni. Az ötletes és tagadhatatlanul korszerű keretben kibontakozó életút érdekes olvasmány. A szerző nem eseménytörténetet nyújt olvasóinak. Strasszer János vallomása során érvel, vitázik, töpreng, viaskodik, azaz előttünk formálódik jelleme, egyénisége. A törhetetlen szorgalmú kisember azonban nemcsak saját magát mutatja be, hanem a más utakon mot tartó képzőművészeti esemény, hiszen a művész 1905-től több nyáron át dolgozott a szolnoki Művésztelepen. Az itt alkotó művészekhez élete végéig jó barátság fűzte. Festményein feltűnik a szolnoki táj, a szolnoki ember is. Nevét méltán tette híressé a „Dolgozzatok, mert fogy a kenyér” című plakátja, amelyet a Tanácsköztársaság idején készített. A plakát a szolnoki kiállításon is látható, Barta Ernő huszonöt, munkásságát jól jellemző alkotása mellett. Az emlékkiállítás három héten át várja a látogatókat. járó általa lebecsült, „élhetetlen” áruházi pályatársáét is. A vele való személyes találkozások és az így feltornyosuló emlékek újabb és újabb önigazolásra késztetik. Kettőjük sorsának fényében kap mind erősebb kontúrokat a negyedik segéd kisszerű megalkuvásainak sorozata, úgy hogy személyisége, szilárdnak vélt erkölcsi biztonsága — kezdeti szimpátiánkat vesztve — fokozatosan a maga meghökkentő és riasztó teljességében áll előttünk. A kisregény a társadalmi valóság széles körét öleli át, hősei színes, jól megrajzolt figurák. Ilyenek a Konrád familia tagjai: a rettegett áruháztulajdonos, a baloldali magatartása miatt kitagadott fia, a másik fiú, aki a fordulat éveiben hallatlan nagyvonalúsággal irányítja titokzatos kereskedelmi ügyleteit, titkárnő szeretője, később Strasszer felesége lesz stb. AZ OLVASÓ E tények megismerésekor túl könnyen tud ítélkezni Strasszer János felett, kevésbé érzi a maga igazát ismételgető vallomás lélektani megalapozottságát. Igaz, Strasszer János lelkivilága szegényes. Ha szenved is, ha kétségei támadnak is, az „okos” gyakorlatiasság jegyében önmaga előtt is letagadja azokat. Talán ez a mű egyik legfontosabb tanulsága is: nem élhetünk hamis tudattal, életünk, eszményeink folyamatod értelmezésre, megújulásra szorulnak. Arató Antal Vasárnap délelőtt megkezdődtek az országos diáknapok megyei bemutatói. Szolnok megye középiskoláinak legjobbjai mérték össze tudásukat a különböző kategóriákban. Mezőtúron a néptáncosok, bábosok, népi hangszeresek, népi zenekarok és a pol-beat együttesek lépték a közönség, illetve a zsűri elé. A város művelődési házában a néptánccsoportok színvonalas bemutatójának tapsolhattak a nézők. A repertoárt igen színesen állította össze a fellépő nyolc együttes. Szerepelt a műsorban csongrádi verbunk, sárközi leánytánc, széki csárdás. A produkciók alapján a zsűri három tánccsoportot arany, kettőt ezüst, hármat pedig bronz minősítéssel jutalmazott. A népi hangszeresek versenyét a mezőtúri Dózsa György szakközépiskolában rendezték meg. Tizennégy szólista, illetve duó állt a pódiumra. A sikeres bemutatók alapján nehéz volt sorrendet állítani a versenyzők között. Végül is két szólista és egy duó kapott arany oklevelet, négyen lettek „ezüstösek”, míg hárman szereztek bronz minősítést. Izgalmas küzdelmet hozott a népi zenekarok vetélkedője is. A hét együttes versenyén két arany oklevél, két ezüst és három bronz született. Igen vegyes benyomást keltett a pol-beat együttesek, szólisták versenye. A műsorban hallhattunk régi sanzont, népdalfeldolgozást, megzenésített verset és kétes értékű saját szerzeményeket. Sokan rosszul hangolt gitárral léptek fel, mások hamis többszólamú énekléssel rontották el produkciójukat. A tizenhat előadó között ezért a zsűri csupán két aranyat osztott ki. Ezüst minősítést szerzett három, bronz oklevelet négy szólista illetve együttes. A vers- és prózamondók bemutatójának Jászberény adott otthont. A három színhelyen folyó versenyen száztizenhét gimnazista, szakközépiskolás, illetve szakmunkástanuló lépett a közönség és a zsűri elé. A népes mezőny igen örvendetes; mutatja a vers- és prózamondás színvonalának emelkedését is. hiszen a diáknapok megyei döntőjén már az iskolák legjobbjai vettek részt. A prózamondók versenyéről szólva — amely egyben az országos Móricz Zsigmond prózamondó verseny megyei válogatója is volt — azonban meg kell említeni, hogy a témaválasztás még mindig eléggé szűkös, s ez az egysíkúság veszélyével fenyeget. A zsűri negyvennégy prózamondó produkcióját értékelte, s a lehetséges 10 arany oklevélből hetet adott ki, nyolcán ezüst, s ugyancsak nyolcán bronz oklevelet kaptak. Az egri diáknapokon Kovács Katalin, a jászberényi Lehel vezér gimnázium tanulója vesz részt. Az országos Móricz Zsigmond prózamondó versenyre pedig Orosz Ágnes, a szolnoki Varga Katalin és Vaszkó Ildikó a mezőtúri Teleki Blanka gimnázium diákja jutott tovább. A versmondók versenyét hasonlóan népes mezőny jellemezte, negyvennégy közép- iskolás szavaló és huszonki- lienc szakmunkástanuló lépett a pódiumra. A zsűri tizenhárom tanuló teljesítményét jutalmazta arany oklevéllel, tizenheten az ezüst, tizenhatan pedig a bronz oklevelet nyerték el. A kétségtelenül szép eredmények sem feledtethetik azonban azokat a hibákat, amelyeket ez a verseny felszínre hozott. A helyes magyar kiejtés és beszédtechnika szabályainak megsértése éppúgy előfordult, mint a versépítés töredezettsége, a műértelmezés egyoldalúsága, az alkotói gondolat — és érzésvilággal való azonosulás hiánya, s esetenként az alkalomhoz nem illő fellépés. A megyei diáknapok művészeti bemutatói március 4-én Szolnokon az énekkarok és kamarakórusok fellépéseivel folytatódnak, ugyancsak ekkor rendezik meg az „Éneklő ifjúság” első fordulójára bejutott kórusok hangversenyét is. vfs — te A dada Bródy Sándornak a század első éveiben született művét hétfőn este mutatta be a Rádiószínház, Siklós Olga adaptációjában és rendezésében. Bolygó Kiss Erzsébet tragikus sorsának elmondásával az író azoknak a parasztlányoknak keserves útját ábrázolja, akik a városokba kerülve nem találják helyüket, nem tudják megemészteni a polgári társadalom számukra idegen jelenségeit. A mű azonban nemcsak azért áll a mai embertől távol, mert témája és cselekménye már idegenül hat, hanem mert zavar nosztalgikus hangulata. Siklós Olga azonban olyan értő kézzel nyúlt a darabhoz, hogy igazi értéket tudott teremteni. A konfliktus okát háttérbe szorítva magát a jelenséget állította a középpontba, de mindezt olyan érzékeny eszközökkel tette, hogy a társadalmi háttér részletesebb bemutatását nem hiányolhatjuk. Az átdolgozás jellege miatt a szereplők többsége nem kapott jelentős feladatot, közülük az apát megszólaltató Horváth Sándor stílushű alakítását és az Erzsébetet befogadó ügyvéd. Kállai Ferenc teljesítményét kell kiemelnünk. Táskarádió A Táskarádió hozzászoktatott bennünket, hogy órányi műsoridejét tartalmasán tölti ki, a stabilan jó adások közé tartozik. Vezetője — Fe- yér Zoltán — bátran nyúl a mégoly kényes témáikhoz is, igyekszik mindig aktuális lenni. Talán e magasra állított mérce okozza, hogy a legutóbbi adás kapcsán most bizonyos negatívumokról kell szólnunk. Az egyik, hogy hiányérzete támad a hallgatónak, ha egy műsor veszít korábbi sokszínűségéből, úgy érzi, elfogyott a szerkesztők mondanivalója, kifogytak az ötletekből. S ha még azt is tapasztalja, hogy a riporterek közvetlennek szánt bevezetői, kommentárjai üres, lényegtelen dolgokat elmondó csevegéssé szegényednek, talán ki is kapcsolja a rádiót. S ha netán ezt tapasztalja, a következő egy-két adást hallgatva is elveszti törzsközönségét, amit a korábbi sikerekkel csak ideig-óráig tarthat meg. — sk — Fenákel Judit kisregénye II negyedik segéd monológja Nagy sikert aratott a szolnoki 633-as számú Szakmunkás- képző Intézet citerazenekara EdUjey Mister MacAreck . FORDÍTOTTA: ■ MPl BÁBA MIHÁLY 30. A portás mindenre figyelő tekintete észrevette, hogy az egyik bőröndön egy kis diszkréten rajzolt kereszt volt. Nemzetközi jel. A szállodák portásai kölcsönösen tájékoztatják egymást a vendégeikről. Ez a kereszt azt jelenti, hogy az érkező vendég nem fösvény, nem takarékoskodik a borravalóval és nincs vele sok baj. Valószínűen londoni szállodában tették rá a keresztet, meri a bőröndre teljesen új szállodai címke volt ragasztva. — Kérem, írja be a nevét a vendégkönyvbe. Kérem az útlevelét a rendőrségi bejelentés miatt. Az új vendég kivette a zsebéből az elegáns tollát és nagy, olvasható betűkkel beírta nevét a vendégkönyvbe: „Henry MacAreck, New York”. Aztán a pikolófiú kíséretében felment a szobájába. Egy jó óra múlva ismét megjelent a hallban. Ezúttal könnyű, szürkéskék öltönyben volt. — Tessék az útlevelem — az amerikai letette a főportás elé az útlevelét. — Szeretnék beszélni a szálloda igazgatójával. — Kérem, balra az első ajtó — tájékoztatta a portás. A vendég arra indult, kinyitotta az ajtót és bement. — Miben állhatok szolgálatára? Nem elégedett a szobájával? — kérdezte az igazgató, amikor üdvözölte vendégét. — De kérem! A szoba nagyszerű, pompás kilátás van a tengerre. Teljesen meg vagyok vele elégedve. New Yorkban az ismerőseim el vannak ragadtatva az önök szállodájától és látom, hogy egyáltalán nem túloznak. Ha lenne a számomra egy perce, szeretném tanácsát kérni. — Örömmel állok szolgálatára. Kérem, foglaljon helyet. Cigaretta vagy szivar? Bor, vagy egy pohárka konyak? — Köszönöm. Alkoholt nagyon keveset fogyasztok, az önök cigarettája "pedig egy kissé erős számomra. Inkább én kínálom meg magát szivarral. Igái havannai. — Hallgatom, uram — mondta az igazgató, amikor szivarra gyújtott. — Tudja, uram — kezdte mister MacAreck. — Amerikai gyáros vagyok, de az üzlet gyakori európai látogatásra kényszerít. Állandóan úton lenni, szállodában lakni, ma itt, holnap ott, már nem nekem való. Elhatároztam, hogy Európában egy állandó támaszpontot teremtek, ahol úgy érezném magamat, mint New Yorkban. Ért engem, uram? — Igen. Sok amerikai üzletember cselekszik hasonlóan. — Az én választásom a Riviérára esett. Különben nem lehet ezen csodálkozni. Gyönyörű itten, és a klímája mérsékelt. Nem olyan, mint a mi benzinszagú Ney Yorkunk. A szálloda igazgatója bólintott. így köszönte meg a dicsérő szavakat. Az amerikai folytatta: — Ezért elhatároztam, hogy házat veszek. Nem nagy villát. legfeljebb 10—12 szobásat. Egy családi házat, kerttel, garázzsal, közel a tengerhez. — Természetesen a saját lakás mindig kényelmesebb, mint a legjobb apartmant a legdrágább szállodában. Teljesen érdek nélkül mondom ezt, mert ha ön villát vesz, akkor elvesztem a vendégemet. Bizalmasan mondom önnek, hogy a Riviérán az ingatlanvásárlás jó tőkebefektetés. A hosszantartó algériai háború és az állandóan bizonytalan belpolitikai helyzet Franciaországban mélyen lenyomta a házak árait. Megjósolhatom, hogy a ma vásárolt ingatlan három, négy esztendő múlva legkevesebb ötven százalékkal drágább lesz. — Látom, jól tettem, hogy önhöz fordultam, ön megért engem. Arról van szó. hogy egy megfelelő villát szeretnék találni. Csak milyen módon találok? Mint külföldi, nem ismerem a területet, sem az uralkodó viszonyokat. Talán ön ismer olyat, amelyik megfelel nekem. — Az utóbbi időben nem foglalkoztam ingatlannal, de nyugodt lelkiismerettel javasolhatom önnek a Le Chaps testvérek cégét. Nagyon szolid cég, ingatlankereskedelemmel és közvetítéssel foglalkozik. Biztosan találnak valamit, amivel ön elégedett lesz, s meg kell jegyeznem, hogy nem ejtik át az embert. Nem emelik fel az árakat, és nem használják ki azt. hogy ön nem ismeri a viszonyokat és az árakat, ön csak a normális százalékot fizeti, íme a címük. — A üzletért szívesen fizetek két vagy háromszoros províziót. Hála istennek, nem kell számolgatnom a filléreket, és minden frankért alkudoznom. Csak azt akarom, hogy ízlésemnek megfelelőt találjak — mondta mister MacAreck. és felírta a noteszába a „Le Chaps” cég címét. — Még beszélek velük. — Garantálom a becsületességüket és szolidságukat — mondta az igazgató. — Ha ön ilyen kedves, akkor kérek még egy, illetve két tanácsot. — Örömmel állok szolgálatára. — Ha ingatlant veszek és ha hosszabb időre Európába akarok költözni üzleti ügyeim miatt, szükségem lesz jó ügyvédre. Kire tudnám rábízni ügyeim védelmét? — ön megtisztel a bizalmával — az igazgatónak egyre jobban tetszett ez az amerikai. — Ügy vélem, hogy a legjobb lesz Jean Charbon- neau ügyvéd. Fiatal. nincs még gyakorlata, de nagyon tehetséges. — Teljesen egyetértek önnel — mister MacAreck felírta noteszébe a második címet is. A szálloda igazgatója szerényen elhallgatta, hogy a jövő jogászcsillaga a felesége testvére lesz. — Nem élek vissza udvariasságával. ha megkérdezem, hogy melyik bankot javasolja? Hiszen csekk-kontómnak kell lenni. — Nizzában van a nagy francia, Crédit Lyonnais Bank fiókja. Néhány lépésnyire a szállodámtól. Nekünk is ott van a számlánk. Az amerikai udvariasan megköszönte a nagyon értékes tanácsokat, még egy havannai szivarral megkínálta az igazgatót és távozáskor még megkérdez’te: — És hol lehet kölcsönözni autót? Néhány nap múlva veszek magamnak, de már ma szeretnék szétnézni a Riviérán. Ferrari sportkocsit akarok venni... Ha találnék egyet... — Szállodánk szívesen rendelkezésére bocsájtja az autót. Vezetóvel, vagy anélkül? Különben sok használtautó-kereskedő van itt. Viszonylag olcsón lehet kapni nagyszerű, luxuskocsit. Nem tudom, hogy most talál-e Ferrarit. MacAreck úr ismé't megköszönte az információt és kijelentette, hogy szívesen kölcsönvenné a szálloda kocsiját sofőr nélkül. Kéri, hogy egy óra múlva készítsék elő a kocsit. Az igazgató biz- tosítot’ta, hogy az autó — világos Renault — várni fogja. Ezután udvariasan elköszöntek egymástól. Az amerikai átment a halion, és megkérdezte a bejáratnál álló pikolófiút: — Hol van Crédi't Lyonnais? — Ott, kérem tiszteletei — mutatott a fiú egy tetszetős épüle'tre. (Folytatjuk)
