Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-24 / 46. szám
1979. február 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 _____fl hosszú élet titka: munka és emberség K ereskedők a vevőkről és önmagukról Közös a felelősségünk a gyermekekért Szusszanásnyi szabad idejük van. A kedvezményes vásár után ugyanis most kevés a vevő, legfeljebb nézelődni nyitnak be az áruházak, boltok ajtaján. A Sztár, a szolnoki nagyáruház is csendes. Pannika panaszkodik. Tegnap otthon kellett maradnia, olyan rosszul érezte magát. Azért ma már bejött, csak árnyékos szemein látszik, kimerült nagyon. A gyermek- osztályon félmilliónál többet árultak a két hét alatt. Sok kis árucikket kellett ezért megmutatni, kínálni, blokkolni. csomagolni. — Én mindig olyan együttérző voltam — sóhajltja Pannika. Szinte az egész város így ismeri, sokan nem is tudják, hogy Pintér Béláné a teljes neve. s hogy harmincnyolc éve kereskedő. Meg se látszik rajta, most is csinos fiatalasz- szony. — Tizenhárom éve kezdtem, — mondja — és a szeme már nevet. — Tetszik tudni, nekem már nagymama, meg dédnagymama vevőim vannak ebben a városban. 1949 óta, amióta a kiskereskedelmi vállalatnál dolgozom, mindig gyermekholmit árultam. Tudom én is. Hallottam, amint szólt a vevőnek: a kéthónapos babának igazán kár azt a nagyon drága tipegőt megvenni, mert alig hordja, kinövi. Most inkább olcsóbb, jó mosót, s majd nyolchónapos korára egy szépet, drágábbat. A vevő így tanácsot is kapott. — Hozzám olyan jók az emberek. Tetszik tudni, érzem, hogy szeretnek. Azért is mondom, a hosszú élet titka a munka, sok munka és sok emberség. Én ezt adtam, ezt kaptam vissza. Nem rossz, dehogy rossz a vevő, csak érteni kell a nyelvén! Eladnék magának egy kerékpárt A tavasz csalhatatlan jele, — legalábbis a közelgő jobb időé —, hogy sűrűn nyílik a Ságvári körúti járműbolt ajtaja. Ki motoralkatrészt, ki szép új „bringát”, ki csak egy kerékpárláncot keres. — Miért akar velem beszólni — húzza ösz- sze a szemöldökét Pintér Ernő, a boltvezető. — Mondják, hogy jó kereskedő. — Ha én jó kereskedő lennék, eladnék magának rögtön egy kerékpárt — így a boltvezető. — Mert nézze csak, mennyi jó árunk van, jöhet a tavasz! Verhovina, MZ, Babetta, Jáva, Riga — szépen csillogó járművek sorakoznak, — szorosan, mert kicsi a bolt kérem, hajaj, de kicsi — az eladótérben. Rengeteg a kerékpár is, van szovjet márkájú, Csepel-kemping, ami tetszik. — Alkatrész? Ismét rándul a szemöldök, kifújja a körmére égett cigarettavég utolsó felhőjét. Mérges. — Az sose elég! Nem győz az ember variálni. Érteni kell ugyanis, mi mihez jó az eredetin kívül. Hát így csináljuk! Huszonhat éve dolgozik az iparcikknél, huszonkét éve boltvezető. Furcsa beszélgetés a miénk. Közben ugyanis egy percig se várakoztatja a vevőt. A többiek éppen a raktárban vannak, hát nem állhatnak addig a vásárlók. Két alkatrész csomagolás előtti vizsgálata közben jegyzi meg, látván, hogy szeretnék még többet is megtudni róla. — Van kétszeres kiváló kitüntetésem. Bár a pénz nem túl sok, elégedett vagyok. Különösen most, amikor az igazgató azt mondta: ha ösz- szejött egy kis pénz, nem jutalmat adnak belőle, hanem a magamfajta „vénülőnek” megtoldják a fixét kétszázzal. Ez jól esett, elhiszi? Erről álmodtam Műszakváltás! van a 90-es ABC-ben, a piaccal szemben. Karkius Katalint hiába keresem a pénztárgépeknél. Végül hívásra jön, a raktárból. — Beugrós pénztáros vagyok, — magyarázza — ilyenkor a raktárban vagy a vevőkkel dolgozom. Tulajdonképpen kislánykoromban is arról álmodtam, hogy boltos leszek. Nem sikerült köny- nyen, hiszen először csak kiskorúként, hat órát dolgoztam. Persze azt is boltban, attól nem tágítottam. Aztán, mint dolgozó, elvégeztem a szakmunkásképzőt, s mivel megértettem a vállalat gondját, a pénztárkezelésből is levizsgáztam. — Mindez pár év alatt ? — annyira fiatal, hogy így kérdezem. A kerekarcú, szép barna kislány nevet: — Tíz éve vagyok at élelmiszerkereskedelmi dolgozója. Tíz év alatt panasz, kifogás nem volt a munkája ellen, ö se panaszkodik, pedig sok a terhe. Édesanyja halála után gyámleányává fogadta a most tizenöt éves húgát. Nem él könnyen. Bz első segéd Vígh Isitvámié a bemutatkozásnál büszkén mondja: ő az 1-es (a város első népboltja volt ez valaha) ABC első segédje. Bután nézhetek, mert megmagyarázza: — Az első segéd mindjárt a boltvezető után következik rangban, pénzben. Tizennyolc éve dolgozik egy boltban. Részlegvezető is, s kereken huszonöt éves dolgozója az ÉKV-nek. — Nekem talán nem is második, hanem első otthonom a bolt. Jól érzem itt magam, s a vevőkkel soha semmi bajom. Ismernek. A múltkorában is, csak néztem, annyi virágot kaptam a névnapomon, hogy hatalmas csokorral mentem haza. A vállalat igazgatói tanácsának is tagja Vígh- né. Két évtizednél is több. hogy először választották meg szakszervezeti bi- Vigh Istvánná zalminak, s mindmáig érdemes munkatársai bizalmára. — Az ember szíeretne mindennek eleget tenni. Fontos a vevő, nagyon fontos, hogy mindent megkapjon nálunk, amire szüksége van. Fontos a kollektíva, hogy mindenki jól érezze magát. Akkor nem lehet baj, akkav valóban mindenki egyfedé húz. Ügy gondolom, ez a mi kollektívánk ilyen. Gyula, a zsebszámolőval A Sztár méteráru osztályán a minap ezt, amazt vásároltam. Csak a távozásnál döbbentem rá, sokkal többet, mint szándékoztam. Erről csak az eladó tehetett. Olyan kedvesen kínált, mutatott, hogy nem tudtam ellenállni. Amikor aztán számolni, osztani, főleg szorozni kellett, elegáns mozdulattal előkapta a zsebszámolóját, s leheletfinom .mozdulat- tokkal táplálta be a feladatot. Ámultam. Lám, a fiatalság. Pár nap múlva megtudtam, hogy Papi Gyula az osztály helyettes vezetője, s a szakma máris becses, elismert művelője. — A régi 33-asban voltam tanuló — mondja — aztán nem is vagyok már any- nyira fiatal, hiszen a munkaviszonyomat 1970 óta jegyzik. Szeretem a szakmát, bár elég kevés a fizetésem. Tudja, hogy van, amíg fiatal az ember, sokkal több kéne. Albérletben lakunk, vjan egy öbhónaipos kislányom. Nemrég szereltem le a katonaságtól. Emléke? Van, de talán az a legjobb, és máris mondja: — Leszereltem, s ahogy beállók első nap a pult mögé, elém léD a volt parancsnokom, No, ő volt az első vásárlóm. A kedves fe- Papl Gyula lesége kiválasztott egy ruhaanyagot. Ilyen a véletlen. Még jó, hogy kellemes emlékeink voltak egymásról. Az áruházi hangosbeszélő a nevét mondja. Várják az irodában. — Van mit csinálni munka után is — mondja a búcsúzásnál. — Most járok a kereskedelmi szakközépiskola elsőosztályába. A vállalati szakszervezeti bizottság megválasztott ifjúsági felelősnek. Lesimítja sűrű. göndör haját, megigazítja a nyakkendőt, s megy a hívó szóra. Gondolom, a számológép most is ott van a zsebében. Sóskúti Júlia (Folytatás az 1. oldalról) sporttáborok, játékudvarok is jelzik. Megállapította azonban, hogy a változások nem mindenütt érezhetőek egyformán. — Gazdagabbá, tartalmasabbá vált az úttörőcsapatok politikai munkája — mondotta. — Ugyanakkor tapasztalataink azt mutatják, hogy a közéleti-politikai tevékenység megjelenési formája igen gyakran a rendezvény, amely csupán szűk réteget és nem az úttörők és kisdobosok jelentős többségét aktivizálja. A továbbiakban a megyei konferenciát megelőző — alsóbb szintű — tanácskozások tapasztalatairól számolt be, majd rátért az idei nemzetközi gyermekév feladataira. — Munkánk mérlegének elkészítésekor — mondta végezetül — nem titkoltuk és nem szépítettük a gondokat, hiányosságokat sem, hiszen csak akkor várhatunk fejlődést, ha ezeket őszintén feltárjuk. A megyei úttörőelnök szóbeli kiegészítése után az első felszólaló Hatvani Istvánná, a tiszafüredi járás küldötte javasolta és a konferencia résztvevői elfogadták, hogy táviratban tiltakozzanak Kína agressziója ellen, és fejezzék ki szolidaritásukat a vietnami néppel. Szekeres Lajosné, Szolnok város küldötte arról beszélt, hogy iskolájában milyen aktívan közreműködnek a gyerekek a magatartás és szorgalom jegyek megállapításában. Szóvá tette a szakköri munka hiányosságait és igényelte az iskolán kívüli szak- próbázás lehetőségeinek megteremtését. Fegyvernekről érkezett Kindert Ferencné, aki a munkára nevelés fontosságáról, annak javításáról szólt. Elmondta, hogy a meglévő lehetőségek jobb kihasználása, a szerzett ismeretek gyakorlati alkalmazása és az értékteremtő munkavégzés az a három szempont, amelynek alapján eredményesebb lehet a nevelés. Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódott Fehér Károlyné kisújszállási küldött is. Véleménye szerint kevés a nyári szünidőben a gyerekeknek szervezett munkalehetőség. Örömmel említette viszont, hogy ma már ez nem csupán Tegnap délután tartotta a megyeszékhelyen az elmúlt év gazdálkodását értékelő és a jövő legfontosabb feladatait ismertető küldött- gyűlését a Szolnok és Környéke Egyesült Építő- és Szakipari Szövetkezet. A tagság képviselőivel Ipolyszegi Mihály elnök az 1978. évet jellemző termelési és gazdálkodási mutatókat ismertette először. Beszámolójában elmondta, hogy a három éve egyesüléssel alakult nagy szövetkezet tavaly fontos mérföldkőhöz érkezett. Az új szervezet munkája 76 óta sokat javult, vezetőgárdája megerősödött, nőtt a termelékenység. A tavalyi majdnem 77 millió forintos termelési értékkel megközelítették az egyesülés előtti év hasonló eredményét. A „felzárkózás” értékét az jelenti igazán, hogy három év alatt hatvankettővel csökkent a szövetkezet létszáma, és az elmúlt évben is kevesebb ember dolgozott náluk a tervezettnél. A hatékonyság növelésével azonban mára sikerült ellensúlyozni a létszámcsökkenést. A termelés a tervezettnél három százalékkal gyorsabb gyarapodása mögött például az egy főre jutó anyagmentes termelési érték 12 százalékos növekedése rejlik. pénzkereseti forrás, hanem a munkára nevelés hasznos eszköze is. Kedves színfoltja volt az úttörővezetők tanácskozásának, amikor piros- és kék- nyakkendős gyerekek Szolnok megye negyvenhatezer úttörője és kisdobosa nevében köszöntötték a tanácskozást, majd megajándékozták a résztvevőket. Többen szóvá tették, hogy a pajtások gyakran kapnak formális feladatokat, és igen sokszor elmarad az elvégzett munka értékelése is. Mindez károsan hat a gyermekek személyiségének harmonikus fejlődésére. Ugyanúgy pótolhatatlan a nevelőhatása a személyes példamutatásnak, amelyben élen kell járniuk a pedagógus úttörővezetőknek éppúgy, mint a szülőknek és a KISZ tagjainak egyaránt. Magyar Béla, Mezőtúr város úttörőelnökségének tagja és Fehérvári Béla, Túrkeve küldötte a sport és turisztika fontosságát hangsúlyozták. Magyar Béla úgy vélte, hogy a sportszakkörök megszüntetése nem volt a legszerencsésebb, mert bár ez elősegítette a tömegsport fejlődését, ugyanakkor háttérbe szorította a minőségi sportot. A kirándulások, a táborozások alatt a gyerekek megismerik országunk természeti szépségeit, történeti emlékeit. Nyit- rai István, a KISZ megyei bizottságának első titkára hozzászólásában az ifjúsági szervezet és az úttörőmozgalom között egyre szorosabbá váló kapcsolatokat emelte ki. Elmondta, hogy az úttörőközösségek munkáját jónak értékeli az „idősebb testvér”, politikai nevelésükhöz a jövőben még nagyobb segítséget ad a Kommunista Ifjúsági Szövetség. Felszólalt a konferencián Szűcs János is. Tolmácsolta a megyei pártbizottság üdvözletét, jókívánságait, és kijelentette: ha visszatekintünk az úttörővezetők VI. országos konlerenciája óta eltelt évekre, el kell ismerni, hogy az úttörőközösségek mindennapi élete közelebb került szocialista társadalmunk valóságához. A gyermekek jobban kötődnek a szűkebb hazához. a megyéhez. Ezt bizonyítják tetteik, a kezük nyoA megye ötéves lakásépítési tervéből jelentős részt vállaló szolnoki építők tavaly 50 helyett 55 lakást adtak át. És ez az adat annak ellenére is előrelépést jelez, hogy több éves határidőcsúszással sikerült az új otthonok építését befejezni. Mint a küldöttgyűlésen hallottuk. az idén már korszerű, PEVA- rendszerű építési technológiával dolgoznak, ami termelékenyebbé teszi a lakásépítést. 1980-ig nyolcvan lakást adnak át, mondta a szövetkezet elnöke, amelyből negyven építését Szolnokon, a Gerle utcában hamarosan elkezdik. Sajnos, hosszú évek mulasztásait két év alatt lehetetlen pótolni: 300 helyett csupán 225 új otthont készítenek el ebben az ötéves tervben. A Szolnok és Környéke Egyesült Építő- és Szakipari Szövetkezet jelentős mennyiségű szolgáltatást is végzett tavaly. Az előző évinél 77 százalékkal nagyobb, 4600 ezer forintnyi szolgáltatási árbevételből 823 ezer forintért a lakosságnak dolgoztak. Űj. rendelésfelvevő irodájuk várja az ügyfeleket, és a gépesítésen, a termelési lehetőségek fejlődésén túl ennek is szerepe lehetett abban, hogy a lakossági szolgáltatások árbevétele 130 százalékmán zöldellő parkok, az építőtáborokban, gazdaságokban végzett közös munkák, a többszáz vasúti szerelvényt kitevő összegyűjtött hasznos anyagok, a forradalmi hagyományokat és múltat feltáró, azok megbecsülését sugárzó okmányok és albumok. Szólt arról is, hogy általában javult a pedagógusok segítő tevékenysége, ezzel összhangban erősödött a mozgalom kapcsolata a társadalmi szervekkel, a szülői házzal. A sokirányú hatás eredményeként nőtt a szövetség nevelő munkájának politikai tartalma és gyermekszervezeti jellege. Ezután a szövetség előtt álló újabb, nagyobb feladatokról beszélt. Hangsúlyozta, hogy azok végrehajtásában nagy felelősség hárul a pártszervekre. Az ő kötelességük, hogy segítsék, koordinálják, ellenőrizzék az állami, a társadalmi, a gazdasági szervek, a tömegszervezetek és mozgalmak, az intézmények gyermeknevelő tevékenységét. A továbbiakban szólt arról, hogy az úttörőszövetség legyen a gyermekek közösségi életének még kedveltebb és hatásosabb kerete, ennek érdekében adjon számukra cselekvési lehetőséget a gazdasági, a társadalmi élet, a művészet, a technika, a sport területén. Az úttörőmunka tartalmának gazdagításával, színvonalának emelésével tegye hatékonyabbá a kisdobosok és úttörők világnézeti, politikai, erkölcsi nevelését. Felszólalása végén tolmácsolta az ú t törővezető k nek eddigi munkájukért a megyei pártbizottság elismerését. A vita végén kért szót Szé- beni Győző, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének tagja, aki az elnökség üdvözlete mellett tolmácsolta a jó munka elismerését is. A vitát és a hozzászólásokat dr. Földy Dánielné ösz- szefoglalója zárta, majd sor került a megyei úttörőelnökség 15 tagjának és az országos konferencia kilenc küldöttének megválasztására. Szolnok megye úttörőelnökévé ismét dr. Földy Dániel- nét választották. kai lett nagyobb a tervezettnél. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a megyei lakáskarbantartási egyesülés, amelynek gesztora a szolnoki szövetkezet, is túlteljesítette árbevételi tervét.) A lakásépítés és a karbantartási tevékenység tavalyi fejlődésével azonban nem tartott lépést a gazdálkodás eredményessége. Csupán a tervezett' nyereség 71 százalékát érték el. Ebben mások között nagy szerepe volt annak, hogy a munkák előkészítésének szervezetlensége miatt a termeléshez szükséges anyagok felét a kiskereskedelemben kellett megvásárolniuk. (Csak ez egymillió forinttal csökkentette az eredmény összegét.) Az elnök ezután az 1979- es feladatokról beszélt. Az idén több mint negyedével kívánják növelni a szövetkezet termelési értékét. A tavalyinál több mint harminc százalékkal több, 1 millió 57 ezer forint értékű lakossági szolgáltatást végeznek el. Növekszik a termelékenység is, amit talán jól jelez, hogy az anyagmentes termelési érték 20 százalékos növelését tervezik. A küldöttgyűlés végén tavaly jól dolgozó munkásokat és alkalmazottakat, szocialista brigádokat tüntettek ki. Pintér Ernő Karkus Katalin Papi Gyula Jó úton jár a szolnoki építő szövetkezet Fellendül a lakásépítés — Százharminc százalékkal nőtt a lakossági szolgáltatások értéke
