Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-18 / 41. szám

1979. február 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 AZ EREDMÉNYESSÉG ÉRDEKÉBEN A kutatás fő területe: az új iskolai dokumentumok Tudományos diákkörök a jászberényi főiskolán Ebben a tanévben megkezdődött az általános iskolai új oktatási-nevelési tervek bevezetése. Az első osztályokban már minden tantárgyból az új dokumentumok alapján tanítanak. A bevezetést alapos kísérletek, előkészítő munka előzte meg. A tankönyvek, segédanya­gok megírásában részt vet­tek — jelenleg pedig a töb­bi évfolyam új dokumentu­mainak összeállításán dolgoz­nak — a pedagógusképzőin­tézmények tanárai, diákjai. A tudományos diákkörökben tevékenykedő hallgatók mun­kája ugyanis a tanszékek ku­tatásaihoz kapcsolódik. Országos sikerek A jászberényi Tanítókép­ző Főiskolán évek óta az ál­talános iskolai új oktatási­nevelési tervek állnak a tudományos; munika közép­pontjában. Számos tanköny­vet, kézikönyvet írnak a fő­iskola tanárai, s elsősorban ez határózza meg a diák­körök tevékenységét is. Emel­lett természetesen olyan té­mák közül is válogathatnak a hallgatók, amelyekkel a TDK vezető tanárok foglal­koznak hosszabb-rövidebb idő óta. Ilyen terület például a földrajzi nevek vagy a népdalok gyűjtése. A főiskolán tizenegy — pedagógiái, pszichológiai, ze­nei, közművelődési. mate­matikai, kömyezetismereti, anyanyelvi, irodalmi, nyelv­tani tantárgypedagógiai, va­lamint mozgalmi és a mar­xizmus—leninizmus kérdé­seivel foglalkozó diákkör várja a tudományos munka iránt érdeklődő hallgatókat, mintegy száz-százhúsz témá­val. A diákköri mozgalom­ban több mint százan — a hallgatók egyharmada — vesznek részt, de a már vég­zettek közül is sokan visz- szajámak az „alma méter­be” konzultálni egy-egy, rendszerint még a főiskolás évek alatt megkezdett dol­gozat megírásában. A pálya­kezdő pedagógusok a diplo­ma megszerzése után még két évig indulhatnak az or­szágos diákköri pályázato­kon a főiskola színeiben. A rövid, a hároméves képzési idő miatt a tanítóképző fő­iskolások még így is hát­rányban vannak a többi fel­sőoktatási intézménnyel szemben. Hiszen mire elké­szül egy-egy alapos pálya­munka — általában két évig dolgoznak rajta a hallgatók —■, már befejezik tanulmá­nyaikat is. Ennek ellenére a jászberényi főiskolások sike­resen szerepelnek az orszá­gos diákköri pályásatokon. Legutóbb például két ki­emelt első díjat nyertek el egy anyanyelvi és egy mate­matikai tantárgypedagógiai dolgozattal, de csaknem min­den benyújtott pályamunká­val az első tíz helyezett kö­zött végeztek a hallgatók. > háziversenyek után A kétévenkénti országos diákköri konferenciát az idén márciusban rendezik meg. A főiskolai háziversenyek decemberben lezajlottak. A hallgatók huszonhét dolgo­zattal neveztek be. A zsűri három kivételével valameny- nyit továbbjutásra javasolta. A pályamunkák előzetes ta­nulmányozása az országos konferencia házigazda peda­gógusképző intézményeiben — Egerben, Győrött és Ka­posvárott — már befejező­dött, s huszonegy jászberé­nyi hallgató munkáját fo­gadták el. Ez az arány jobb, mint a korábbi években bár­mikor. Az idén először szerepel dolgozatával a konferencián jászberényi levelezős hallga­tó. Az országos mozgalom történetében sem volt. még erre példa. Fehér Mária, a főiskola levelező tagozatos hallgatója a cigánytanulók esztétikai neveléséről írt, ön­álló kísérleteken alapuló pá­lyamunkája nagy sikert ara­tott a háziversenyen. Re­mélhetőleg Kaposvárott is sikere lesz majd. Igen ér­tékesnek minősítette a házi zsűri a volt tanítvány. Ma­jor László dolgozatát is. A már pedagógusként dolgozó fiatal tanító munkája mel­lett készítette el az ötven új galgamácsai népdal kottáját, szövegét tartalmazó pályáza­tot. Nem kevésbé értékesek, jó színvonalúak azonban a .különböző tantárgypedagó­giai dolgozatok sem. Tantárgy-pedagógia Jászberényből évről évre olyan munkákat továbbíta­nak a konferenciákra, ame­lyek előreláthatóan megáll­ják helyüket az országos me­zőnyben. Az idén például nem készült olyan színvo­nalú pályázat, amelyet el- küldhettek volna a termé­szettudományi szekcióba. En­nek több oka is van. Egy­részt a természetismereti tantárgyat mindössze két éve vezették be a tanítóképzők­ben. A diákköri mozgalom vezetői azonban reményked­nek abban, hogy a követke­ző országos konferencián már a természettudományi szek­cióban is szerepel jászberé­nyi hallgató. Annál is in­kább, mert a 6—10 éves gye­rekek természettudományos nevelésének kérdéseit nem dolgozzák fel sem a tanár­képző intézmények, sem az egyetemek. A jövő tervei között sze­repel a természettudományi diákkör létrehozása mellett az oktatástechnológia páro­sítása mindegyik diákkör­rel. A főiskolán ugyanis to­vábbra is az általános iskolai új dokumentumok jelentik a tudományos tevékenység tár­gyát. A kérdés, hogy mit ta­nítsanak a pedagógusok az első négy osztályban — már eldőlt. A viszont, hogy ho­gyan lehet még jobb. ered­ményesebb az oktatás, az szinte örökzöld téma. A jászberényi főiskolán ezt te­kintik a tudományos munka fő feladatának, a kutatáso­kat alárendelik a tanításnak. Nem elsősorban a tudomány­ágat — a matematikát, a nyelvészetet, a zenét ,— mű­velik, hanem a tantárgype­dagógiát. Kutatásaikkal a jobb, a hatékonyabb tanítást akarják szolgálni. T. G. Szereti Ön,..? Mozart-művek nagylemezen Szereti ön...? címmel a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat új komolyzenei le­mezsorozatot indít. Nagy ze­neszerzők legnépszerűbb al­kotásaiból válogatva állítják össze a megjelenő lemezek anyagát. Az első összeállítá­sok között szerepel a Mozart művészetéből ízelítőt adó ze­nei anyag is. A válogatás színességét jelzi, hogy a három kiraga­dott Mozart-mű három kii-í lönböző műfajt képvisel. Az első oldalon hallhatjuk az Egy kis éji zenét, melyet a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólaltat meg. Az együttes finom árnyalással tolmácsol­ja az egyes tételeket, karak­terüknek megfelelően. A szerenádot az A-dúr szo­náta harmadik tétele, a tö­rök induló követi. A népszerű művet Kocsis Zoltán virtuóz, színes játéka új megformá­lással varázsolja emlékeze­tessé. A lemez második oldalán a zeneszerző halálának évé­ben (1791) komponált ope­rából, a Vaiiázsfuvolúból hallhatunk részleteket. A válogatást neves szólisták — Gregor József, Réti József, László Margit, Ágay Karola és Melis György — valamint neves együttesek — a Ma­gyar Néphadsereg Művész- együttesének férfikara, vala­mint a Magyar Állami Ope­raház zenekara — tolmácsol­ják. Évszázadok hagyományaihoz híven a húsvéttól visszaszámí­tott hetedik vasárnapon — az idén február 25-én — rendezik meg Mohácson a busójárást. Sokezer hazai és külföldi vendéget várnak a Duna-parti városba a Baranyában élő délszláv nemzetiségiek, a sokácok farsangi játékaira, amelynek leglátványosabb programja az állatbőrökbe, álarcokba öltözött busók felvonulása. A bárány- bőrből, puhafarönkből, kenderkócból és kosszarvból készített, marha vagy disznóvérrel színezett valódi busó maszkok egyik mo­hácsi mesterének Népművészet Mestere címmel kitüntetett Kalkán Mátyás iparművész műhelyében készült felvételünk (Fotó: Temesközy F.) „SAROS” MACBETH „Szép a rút, és rút a szép” Sár és vér: sok sár és sok vér; sáros vér és véres sár — „rútságában” is megragadó, s egyben ural­kodó vonása ez a Csiszár Imre komponálta szolnoki Macbeth-nek. Ezen a színpa­don sárból és vérből épül a gyilkosságok drámája. S nemcsak áttételesen' és jelké­pesen: valóságosan is. Itt vértől csepeg a gyilkos tőr, s véresek a gyilkoló kezek, vér festi rút vörösre az ál­dozatok testét; és sár rútítja, kik megfürödnek vagy bele­lépnek „Skócia mocsarába”, a szín közep»én titokzatos komoran feketéllő sártengér- be. Kihívóan barbár és erő­szakos előadás ez, akárcsak maga a zsarnokság, amelyről beszél. Csiszár hagyományostól el­térő színpadi elképzelésében kétségtelen Jan Kott, a ne­ves lengyel színházi gondol­kodó hatása, aki modem szemléletű Shakespeare­könyvében elsőként utal a Macbeth világát meghatáro­zó. említett két elemre, de Csiszár elismerésre méltóan nem másolja Kottot, hanem megtermékenyített képzelet­tel egységes és erőteljes szín­padi víziót teremt, szuverén módon a maga Macbeth-jét hozza létre, sajátos formát és kifejező eszközöket keres­ve hozzá. A maga nemében mindenképpen úttörővállal- kozás tehát az övé, külön azért is, mert minőség és népszerűség egységének meg­teremtésére törekszik —mély gondolatiság párosul itt fo­kozott látványossággal (film­be illő harci jeleneteket is produkál), erőteljes cselek­ményességgel. színpadi esz­közök raffinált alkalmazá­sával. (Ilyen értelemben ez a Macbeth „édestestvére” a Legendának vagy akár a Tangónak, dehát végtére is egy házból valók!) A szuggesztív színpadi „lá­tomás” megteremtésében Csiszárt — ő rendezte az előadást és díszleteit is maga gondolta ki — az újnak nem holmi öncélú keresése, ha­nem az eszme varázsos ere­jű kifejezésének szándéka vezeti. Ezért nyúl hozzá me­részen a klasszikus mű té­májához, időben visszahe­lyezve a véres históriát ere­deti korába: így valójában a drámabeli XI. századi vér- zivataros Skócia jelenik meg, a maga barbárabb, faragat­lanabb, rusztikusabb. nyer­sebb valóságában. Ebben a közegben érzékletesebben áb­rázolható a zsarnoki brutali­tás, de egyben természete­sebben teremthető meg vas­kos valónak és merőben kép­zeletinek szervesebb egysé­ge is. Az előadás erénye s a koncepció következménye, hogy bár a játékban felerő­söd,nek a mesébe illő való­ságfeletti elemek, a játék mégsem tolódik el arányta­lanul a ködösítő miszticiz­mus irányába, ellenkezőleg: e sötét és gonosz szellemek szoros beilleszkedése a drá­mai közegbe a varázslat ere­jével sugallja egy szörnyen valóságos világ pszichikai je­lenlétét. Nem jelképeznek, hanem megtestesítenék va­lamit ezek az iromba alakok: egy társadalmi-történelmi kö­zeg költészettel vegyes bar­barizmusát. A díszlet.— desz­kákból ácsolt „várfalak” (mily sokféleképpen játszat­ható, ez is lelemény), s a ne­mesek dísztelen ruházata is (tervezőjük Szakács Györgyi) egyaránt jól fejezi ki a meg­idézett kor nyers erőtől duz­zadó, zordon világát (A jel­mezek színszimbolikája né­hol azonban közhelyes). És mindehhez: az előad,ás igazi találmánya: a titok­zatos sártenger ott a szín közepén, mely hangulatában nemcsak illeszkedik — az esőverte Skóciát is idézi — a környezetbe, de a ragadós, nyúlós fekete anyag bonyo­lult eszmetársítással a bű­nöktől terhes barbár kort, s az emberben lappangó sötét mélységeket^ is egyaránt je­lenti: a bűnök mocsara. Ki­induló helye és szervezőköz­pontja 'a drámának. Észre­vétlen emelkednek ki belőle a bűnre bujitó gonosz szel­lemek, hogy aztán éppúgy merüljenek is vissza belé. Innen indul végzetes tet­tére, király-gyilkolásra Mac­beth, sorsa teljesültével ide is tér vissza, e sártenger nyeli magába, miután fejét lerepítik. Közös bűnös tet­tükre Macbeth-asszony és a férje itt kötnek „sár-szerző­dést” egymással — „Légy, mint a világ”, mondja férjé­nek a zsarnok és becsvá­gyó lady, miközben a mo­csárból vett sárral keni be mindkettőjük kezét, már-már szertartásosan —, innen ke­rül elő a gyilkos tőr is, fi­zetett bérgyilkosok itt mé­szárolják le a mitsem sejtő Banquot, s itt rendeznek vérfürdőt, kiirtva Macduff családját — így ölelkezik te­hát vér a sárral, egyesül a két egymást feltételező elem: a gyilkosságot szülő bűn s az újabb bűnt szülő gyilkos­ság. Macbeth tragédiája is szem­léletesen bontakozik ki e sár —* metafora jegyében, ki vég­zetesen tévedett abban, hogy ha „besározza is egyszer ma­gát / megöli a királyt és a helyére ül), azért „tiszta” maradhat (a megkaparintott hatalom boldoggá teheti); csakhát a mocsár törvénye az: aki egyszer szövetségre lép vele, azt magához húz­za, nem ereszti, míg aztán végül el nem nyeli. Mac­beth. bár menekült volna előle, egyre mélyebbre süly- lyedt a gyilkolásban. És az utolsó szó is a sáré; amikor ugyanis a zsarnok el­pusztításán érzett örömében, szinte lidércnyomás alól sza­badulva, a jövendő király győztes híveivel koronázási ünnepségre indul (Shakes- peare-nél itt véget is ér a dráma) Csiszár színpadán újabb jelenet következik: (ez a jelenet lehetne kidolgozot­tabb, hangsúlyosabb is) is­mét előlép a sár, a mocsár közepén pedig fiai, ismét a felbujtó gonosz szellemék, s karéjukban kisfiú, a megölt Banquo gyermeke (kár, hogy a hasonló gyermekszereplők közül kissé nehezen azono­sítható, talán feltűnőbben kellett volna őt jellemezni) a Banquo-nemzedék trónra „várományos” sarja; tehát fent a király, s lent. aki . majd Macbeth nyomába lép­het ... na meg Skócia gyilkos zsar­nokától, a véres históriák­nak - mégsem szakad végük? A zsarnokot elpusztították, de vele együtt nem pusztult el a zsarnokság? E kérdésekkel zárul az előadás gondolati köre, de ugyanakkor kinyílik a tragé­diába zárt titok. melyben nemcsak a feudalizmusba in­duló barbár Skócia történel­mi igazsága fogalmazódik meg, de általánosan érvé­nyesíthető tanulság is szól hozzánk. Korokon túli üze­net: ha meg akarunk sza­badulni a zsarnokságtól, nemcsak a zsarnokkal, de azokkal az erőkkel, a feltéte­lekkel is le kell számolnunk — külső nyavalyáinkkal épp úgy, mint belső esendősége- inkkel —, amelyek újra szül­hetik a zsarnokot. A mocsa­rat, a sarat kell eltakaríta­nunk, ha nem akarjuk, hogy besározódhassunk. Az előadás Elvégeztetett tehát. de semmi el nem Vé­geztetett. Kezdődik minden elölről? Hiába szabadult vol­igen tuda- _______________ tos építke­~ ~ zéssel jut el e katarzist keresztező vég­kifejletig, s ha az eredeti­en kigondolt koncepció min­den részletében maradékta­lanul nem is valósul meg — egyrészt a közreműködő szí­nészek erejének korlátái mi­att — bár buzgalomból nincs hiány, ki-ki tehetsége szerint vesz részt a játékban, a né­pes szereplőgárda valameny- nyi tagjáról itt most hely thííjlán érdemben lehetetlen szólnom (megjegyzem, akad statisztateljesítmény is nem egy) — ez a Macbeth mar­káns élmény, Egy-egy halvá­nyabb részlet ugyan gyengíti az összkép hatását, színek tűnnek el a tragédia tabló­járól, olykor szavak is el­vesznek, érthetetlenül, fon­tos jelenetekben is. például a gonosz szellemek egyéb­ként igen expresszív jelene­teiben a felhangzó jóslat tar­talma alig-alig fogható fel. (Ez nemcsak beszéd-, szín­padtechnikai kérdés is!) A címszerepben fiatal szí­nész, Halmágyi Sándor kap egyéniségéhez túlméretezett szerepet. Izgága, fölöttébb ér­zékeny. vibráló nyugtalansá- gú Macbeth-je jól illeszkedik ugyan az előadás koncepció­jába, de a nemes thánból kö­zönséges gyilkossá váló Mac­beth lappangó, sötét mély­ségeiből keveset tud elárul­ni, s beszédében is •— úgy tűnik — szüntelen párhar­cot vív a lendület és áz ért­hetőség. Sajnos, ebből a párharcból nem egys:.ér az utóbbi kerül ki győztesen. A lélek belső viharainak ábrázolásában is olykor kamaszos túlzásokba téved;, gyakran hajszálon múlik, hogy játékában a tragikus komikussá ne vál­tozzék. Tímár Éva Lady Macbeth-jében a nagyravá­gyó zsarnok feleséget hang­súlyozza, játéka kidolgozott, ha nem is eléggé gazdag. A bűnös tett következményei­től szabadulni nem tudó, lel­ki beteggé vált asszony áb­rázolását lélektani pontos­ság és mélység jellemzi. A Shakespeare-tragédia színpadi értelmezésének egyik lehetséges útja csupán ez a „sáros” Macbeth, de kétségtelen érdekes kísérlet. S Csiszár Imre rendezői mun­kái között alighanem az ed­digi legjelentősebb. Valkó Mihály Bmatörlilmszemle Nemzetiségi klubokban Hagyományok ápolása Tegnap Egerben, a megyei művelődési központban meg­nyitották a kelet-magyaror­szági amatőrfilm-szemlét. Amint a megnyitóünnepsé­gen elmondották, a tájegy­ség amatőrfilmesei ezúttal 8. alkalommal vetélkednek egymással és mutatják be legújabb alkotásaikat. Bor­sod. Hajdú-Bihar. Heves. Szabolcs-Szatmár és Szolnok megyéből összesen 40 filmet neveztek. A filmszemle legjobbjai jogot nyernek arra, hogy be­nevezzenek az idén sorrake- rülő országos amatőrfilm­fesztiválra. A nemzetiségi klubokat is be kell vonni az anyanyel­vi oktatásba, a hagyományok ápolásába — hangoztatták a Magyarországi Románok De­mokratikus Szövetsége vá­lasztmányának szombaton Gyulán megtartott ülésén. Állást foglaltak több új ön­tevékeny művészi csoport létrehozása mellett is. Eh­hez, mint elmondták, nagy segítséget jelent az a meg­állapodás, amelyet a SZÖ- VOSZ-szal kötött a szövet­ség titkársága. Ennek értel­mében a fogyasztási szövet­kezetek anyagilag is támo­gatják a román öntevékeny művészeti együtteseket. Hasznosnak ígérkező megál­lapodás jött létre a TIT-tel is. Eszerint a társulat külön nyelvoktató csoport szerve­zésével segíti' elő a román nemzetiségű lakosság köré­ben az anyanyelvi kultúra ápolását. 1979-ben kiadják a magyarországi románok néprajzát. Megjelenik a Bé­kés megyében élő román nemzetiségiek helyi szokásait bemutató kötet is. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents