Szolnok Megyei Néplap, 1979. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-17 / 40. szám

1979. február 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kada István törökszentmiklósi naiv festő, a népművészet mestere az utóbbi hónapokban több képet fejezett be. Felvé­telünkön egy havas tájat ábrázoló festményen dolgozik az idős festő, akinek képei az utóbbi időben a kiállítások külön­legességei közé tartoznak Kölcsönözhetőek akár a könyvek Diapozitív sorozatok, reprodukciók, művészi grafikák a jászberényi könyvtárban Bejáró középiskolások Az elmúlt évtizedek során az immár hagyományosnak számító olyan dokumentum- típusok mellett, mint a köny­vek, folyóiratok egyre na­gyobb szerepet kaptak éle­tünkben az egyéb, elsősor­ban audiovizuális ismeret­hordozók. Nyilvánvaló, hogy ma már a diiapozitívok, rep­rodukciók. hasonmások, sok­szorosítható eljárással ké­szült eredeti grafikák, hang­lemezek, hangszalagok nem­csak a szervezett ismeret- terjesztésnek, hanem az ön­művelésnek is egvre inkább nélkülözhetetlen eszközei, így mindenképpen kívána­tos, hogy azok — akár a könyvek — közgyűjtemé­nyekben nyerjenek elhelye­zést. Könyvtáraink a hang­lemezgyűjtemények, zenei részlegek kialakítását köve­tően ezért fordítanak egyre nagyobb figyelmet az egyéb, vizuális ismeretterjesztő esz­közök gyűjtésére is. A jászberényi városi-járá­si könyvtár az elmúlt év vé­gén nyitotta meg a közönség előtt az ilyen dokumentumo­kat tartalmazó „ismertter­jesztő eszköztára elnevezésű gyűjteményét. Az a gimná­ziumi tanuló tehát, aki pél­dául történelmi tanuknál nyaihoz keres irodáimat a könyvtárban, egyúttal a tan­anyaghoz kapcsolódó diapo­zitív sorozatokat is kölcsö­nözheti vagy levetítheti ma­gának az ott található dia- öex képernyőn. Az önálló helyiségben elhelyezett esz­köztár tárlóiban ugyanis — osztályonként csoportosítva — ott sorakoznak az általá­nos és középiskolai tantár­gyakhoz kapcsolódó diasoro­zatok. (A kisiskolások részé­22. A cikk felolvasása után csend lett az irodában. Első­ként Stern úr szólalt meg: — Szeretném tudni, hon­nan szagolta ki azt az uránt? Amikor az ermber aranybá­nyát akar venni, akkor nem megy Geiger-féle műszerrel a zsebében. — Most már értem! — mondta Mr. Bracken —, ami­kor Wardcitybe megérkez­tünk, a város szállodájában laktunk, a tulajdonosa, mint régi ismerősét üdvözölte a taknyos Brettet. — Számomra világos! Min­den elő volt készítve. Uránt kerestek és Wardcity közelé­ben megtalálták. Akkor ér­re készült diákat elsősorban a szülők kölcsönzik; a szí­nes képek otthoni vetítése, együttes megbeszélése nem­csak segíti a tanulást, de jó szórakozást is jelent a gye­rekek számára.) Természete­sen a több mint 300 soroza­tot (s 8000 képet) tartalmazó gyűjtemény nagyobbik része nem kapcsolódik közvetlenül az iskolai oktatáshoz. E dia- pozitívok segítségével a cse­csemők helyes gondozásáról éppúgy tájékozódhatunk, mint a különböző kaktusz­fajtákról. Széles választékot kínál a gyűjtemény a hazai és külföldi múzeumok kép­zőművészeti anyagát bemu­tató valamint a különböző országokat ismertető soroza­tokból. A külföldre utazó turista így — az útikönyvek mellett — egyéb módon is tájékozódni tud a megisme­rendő ország tájairól, műem­lékeiről. A sokoldalú ismeretszer­zést, tájékozódást segítik elő az ismeretterjesztő eszköz­tár egyéb dokumentumai is: képes levelezőlapok, levéltári iratmásolatok, önálló repro­dukciókat — például a Ma­gyar Tanácsköztársaság pla­kátjait. a Szovjetunió köz­társaságainak címereit, az il­legális ■ munkásmozgalom röplapjait tartalmazó map­pák. A könyvtár beszerezte a Képcsarnok Vállalat által kiadott művészi grafikai so­rozatokat is. Ezeket, akár a szintén eredeti rézkarcokat, fa- és linómetszeteket bemu­tató kisgrafikai kiállításaikat, szívesen kölcsönzik intézmé­nyeknek, vállalatoknak. Mindemellett _ a gyűjte­ményben ismert grafikusmű­deklődni kezdtek a régi aranybánya iránt. MacAreck mintha véletlenül ismerke­dett volna meg Brackennel és megjátszotta a naiv em­bert. És a barátunk horogra akadt. Még tanácsot is adott neki, hogy játsszon a tőzsdén, és ahelyett, hogy a részvé­nyeknek csak a felét adta volna el neki, amint az a Alabamából való gazember akárta, eladta neki, az ösz- szesset. Hogy nevettek raj­tunk! — Ne háríts mindent rám! Te is olyan okos voltál. Hiszen együtt határoztuk el, hogy eladjuk neki az összes részvényt. Én a magam fel­adatát a lehető legjobban tel­jesítettem. Nektek kellett megfelelően előkészíteni a Hasznos időtöltés Szakkörök gyerekeknek Jászberényben, a Kókai László Űttörőház 11 szakkö­re gondoskodik a pajtások szórakozásáról, szabad idejük hasznos eltöltéséről. A kis­dobosok a néptánc, a bábos és a bábkészítő, az ügyes ke­zek, az irodalombarát, az „ügyesség-bátorság” szakkö­rökben gyarapodnak sok hasznos ismerettel. Az úttö­rők a gépjárműbarát, a fotó, a néptánc és a bábos, az iro­dalombarát és a bélyegszak­körökben fejlesztik ügyessé­güket, tudásukat. vészek — mint Bordás Fe­renc, Csohány Kálmán, Hincz Gyula, Kass János — több mint 200 képgrafikáját is megtalálhatjuk. A forgatható állványokon elhelyezett ké­pek — mintegy állandó ki­állításként — nemcsak fo­lyamatos tájékozódási lehe­tőséget biztosítanak a mai magyar grafikáról, hanem kölcsönözhetőek is. E szol­gáltatás tagadhatatlanul szo­katlannak tűnik, pedig nagy jelentősége lehet a képzőmű­vészeti kultúra, az ízlés ala­kításában. A könyvtár mun­katársai arra gondolnak, hogy fiatal vagy idősebb la­kástulajdonosok szívesen kölcsönzik majd ezeket a ké­peket. ' A grafikák a két hó­napi kölcsönzési határidőt követően újabbakra cserélhe- tőek, így a kölcsönzőnek és közvetlen környezetének al­kalma van — mint a köl­csönzött könyvek esetében — a műalkotásokkal meghitt kapcsolatokat kiépíteni, egy sajátos képzőművészeti sza­badiskolán részt vennie. A jászberényi könyvtár ér­dekes gyűjteményének be­mutatásakor szólni kell még a gyűjteménynek helyet adó régi olvasóterem ízléses át­alakításáról is. A látogatók klubszerű körülmények kö­zött — egyébként itt műkö­dik a városi propagandisták klubja is — ismerkedhetnek a gyűjteménnyel. A könyv­tár új szolgáltatása heten­ként három délután áll az érdeklődők rendelkezésére: ekkor lehet diapozitívokat, művészi grafikákat is köl­csönözni. A. A. bányát, hogy ne legyen olyan rettenetesen elhanyagolt. Ha nem sajnáltatok volna né­hány dollárt, s megkértek egy specialistát, az biztosan felhívta volna a figyelmete­ket az uránra. De számotok­ra kár volt minden dollárért és az adásvételi szerződést nyugodtan aláírtátok. Most meg üvöltöztök: — Bracken a bűnös, ő adta el a részvé­nyeket. Mit tehettem volna? — Hagyjátok abba a ve szekedést! Stern úr volt hár­mójuk közül a legnyugod­tabb. — Megtörtént, és ezen már nem lehet változtatni. És senki sem bűnös. Bracken a lehető legjobbat akarta. Ki gondolta volna, hogy ott van az az átkozott urán? Végülis ezen az üzleten elég jól ke­restünk. Hiszen a vételár há­romszorosáért adtuk el. Ha nem fedezik fel az uránt, ak­kor ugyanaz a Kané, aki most oly rettenetesen szidja Brac- kent, kezet csókolna neki a remek üzletért. — Én nem mondom, hogy Bracken összebeszélt Mac- Areckkel, — mondta Kané —, de megüt a guta, hogy egy alabamai fajankó átvert ben­nünket. És ha arra gondolok, hogy az üzlet több milliót ér, és az a mi kasszánkban volt. Kerestünk. De mit jelent az, hogy kerestünk néhány száz­ezret, amikor más rögtön milliókat inkasszál be. Nem mindig válnak be a demográfiai előrejelzésekből levont következtetések. A ta­nyákról és az apró falvak­ból a városokba vagy a na­gyobb lélekszámú községekbe irányuló ’ modern népvándor­lás például ritkán vezet a régi település teljes elnépte­lenedéséhez; csökkentheti, de nem szünteti meg az ott ma­radók urbanizációs igényeit. Vagy itt van a bejáró közép­iskolai tanulók esete: a hat­vanas évek elején, amikorra befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a falusi népesség nagymérvű elköltözéséből, valamint a kollégiumok ez idő tájt ki­bontakozó fejlesztéséből egye­bek közt arra következtet­tünk, hogy öt-tíz év múlva negyedére-ötödére csökken a faluról városi iskolába járó középiskolások száma. Minden negyedik S mit mutatnak az adatok? Azt, hogy 1960 táján volt ugyan némi visszaesés, de na­gyon gyorsan, az első né­pességmozgási hullám elülte után megállt a létszámválto­zást jelző mutató. Az 1968- as minisztériumi statisztika 49 ezer bejáró gimnáziumi és szakközépiskolai tanulót tar­tott nyilván, és tíz év múlva is még mindig 48 ezer a szá­muk. Az is figyelemre méltó, hogy a demográfiai hullám­zás s ennek következtében a középiskolás diákság számá­nak némi megfogyatkozása miatt arányuk 21 százalékról 24-re emelkedett. Ez azt je­lenti, hogy az idei tanévben is voltaképpen minden ne­gyedik középiskolás bejáró. Szolnok megyében is az or­szágos átlaghoz hasonlók az arányok. A közel kilencezer középiskolás diákból 2300 a bejárók száma. Igen nagy szám ez, éppen ezért a bejá­rók sorsának, életének ala­kulására az egész társada­lomnak is oda kell figyelnie, nemcsak az iskolák nevelői­nek. Kikből verbuválódik a be­járó tanulók népes tábora? Leginkább a falvakban élő kétkezi dolgozók, munkások és parasztok gyerekeiből. Ezek a fiatalok a bejárás miatt kétszeresen is hátrá­nyos helyzetűek. Gondoljuk csak el: az iskola székhelyén lakó diákok reggel még al­szanak, amikor a bejárók — Most már semmit sem tehetünk — mondta szigorú­an Stern. A New York-i újságban megjelent hír, bőséges kom­mentárral, megjelent csak­nem minden újságban. Ward­citybe özönlöttek az újság­írók és részletesen beszámol­tak a rendkívüli felfedezés­ről. A New York Herald Tri­bune részletesen írt a kis vá­roskáról, ahol néhány hónap­pal korábban alig volt élet. hiszen a régi aranybányát teljesen elhanyagolták, végül eladták. A lapok hírül adták, hogy a bányát mister Henry Mac- Aréck gazdag ültetvényes vette meg, akinek első dolga volt, hogy a bányát bezárta és minden alkalmazottat el- bocsájtott. Fény derült arra is, hogy a bánya megvétele előtt mister MacAreck és Marty Brett fiatal mérnök, aki korábban évekig dolgo­zott az európai és afrikai uránbányákban, még a bá­nya megvásárlása előtt több­ször járt a kis városban, fel­mért minden területet. „Mister MacAreckhez sok­kal nehezebb bejutni, mint a Fehér Házba — írták a la­pok. — A bánya és a terüle­te teljesen megváltozott. A hatalmas területen minden fát kivágtak, minden bokrot kiirtottak sőt még a füvei is lekaszálták. A területet há­már vonaton vagy autóbu­szon ülnek, s délután még várja őket a visszautazás. Ily módon kevesebb idejük ma­rad a tanulásra, a szórako­zásra, az iskolai közösségi életre, mint a helybelieknek vagy a kollégistáknak. Átla­gosan 10—30 kilométerre lak­nak az iskolától, de csaknem 10 százalékuk — mintegy öt­ezer gyerek! — 30 kilomé­ternél messzebbről indul na­ponta az iskola székhelyére. Megyeszékhelyünkön is akad nem egy olyan diák, aki na­ponta oda-vissza 100 kilomé­tert utazik lakóhelye és az iskola között. Naponta átlagosan két óra, hasznos idejük vész kárba ezeknek a diákoknak a hosz- szú utazás miatt, arról nem is szólva, hogy közülük so­kan nem tudják hasznosan eltölteni az időt a tanítás és a délutáni iskolai foglalkozás között, sőt, újabb időveszte­ség éri őket, ha a délutáni el­foglaltság után még várniuk kell a hazaszállító járműre. Ilyenkor már fáradtak, éhe­sek, ezért úgy vélekednek, nincs értelme elnyűtten hoz­záfogni a tanuláshoz. Majd otthon. Egyébként nemcsak a nagy „időfelhasználás” okozza hát­rányos helyzetüket: a gyere­kek egy részénél a kétlaki életmódot élő család, a maga viszonylag ingerszegény kör­nyezetével, élén az ingázó apával, aki a gyerek számára is természetesnek, sőt köny- nyűnek tekinti a bejárást. Sok ingázó felnőtt saját pél­dája alapján úgy véli, hogy a vonaton, hazafelé döcögve ki lehet pihenni a munka­helyi, az iskolai fáradalma­kat. Nem veszi figyelembe, hogy más a testi, más a szellemi fáradtság. Csoda-e, ha ezek után a bejáró tanu­lók egy részének még a ház­táji munkából is ki kell ven­nie a részét, és csak este ül­het le a könyvei mellé, ha még van erre testi-lelki ere­je. Elveszett idő Pedagógusok mondják, hogy a bejárók állandó ideg- feszültségben élnek az időhöz kötöttség miatt. Rendszerte­lenül étkeznek, emiatt élet­ritmusuk megbomlik. Mind­emellett mégiscsak pedagó­giai szempontból vannak leg­inkább hátrányban: egyrészt rom méter magas szögesdrót­tal vették »körül, ötven mé­terenként hatalmas reflekto­rok világítják meg. A tíz mé­ter magas őrtoronyban két- két felfegyverzett őr. A szö­gesdrót mentén hatalmas, vad kutyák száguldoznak. A közeibe sem lehet férkőzni.. Hatalmas táblák jelzik azt is, hogy „magánterület, idege­neknek tilos a bemenet”. A régi bánya egykori bejárata valóságos erődítményre ha­sonlít. A sűrű szögesdrótháló háromszorosa, mindegyiken át kapu vezet. A harmadik csukott kapu mögött állig felfegyverzett őr áll és közli, hogy semmmiféle informá­ciót nem adhat. Az újságíró hiába ostromolja telefonon MacArecket. vagy Marty Brettet a titkárnőtől azt a vá­laszt kapják, hogy üzenetük két közlik mister MacAreck- kel. Különben is hamarosan sajtókonferenciát tart. Kü- löntudósítónkat már el. is küldtük.” Mister MacArecket idege­sítette, hogy az újságírók teljesen körülvették a bánya területét. A telefonos lány minden kérdésre azt vála­szolta, hogy a bánya igazga­tósága délután öt órakor saj­tótájékoztatót tart, amikor minden kérdésre válaszolnak. A New York Herald Tri­bune így számolt be a szen­zációs eseményről: a tanulásra fordítható idő rövidsége miatt, másrészt azért, mert kevés szál fűzi őket az iskolához, gyakran el­esnek a tanórán kívüli neve-- lés lehetőségeitől. lobb volna a kollégiumban Látva-hallva ezeket a gon­dokat, önkéntelenül felötlik a kérdés: miért nem mennek kollégiumba a bejárók? Nincs tán hely számukra? Hely még akadna, ha nem is ezerszám, de általában nem veszik igénybe. Az Oktatási Minisztérium tavaly több mint száz középfokú oktatá­si intézményben vizsgálta meg a bejáró növendékek helyzetét; a felmérésnek arra a kérdésére, hogy „Ha kap­nál kollégiumi elhelyezést, igénybe vennéd-e?”, a meg­kérdezettek 95 százaléka ta- gadóan válaszolt. Az elutasí­tás mögött nem is annyira a kollégiumi életrendtől való idegenkedés áll, hanem első­sorban az otthon megtartó ereje. Ezek a gyerekek na­gyon ragaszkodnak család­jukhoz. miként a család nem engedi — több . ok miatt —, hogy kiszakadjanak a von­zásából. A megye középis­kolás tanulói közül kétezer- négyszázán laknak kollégi­umban. Szolnokon és a váro­sokban gondot okoz a kollé­giumi férőhelyek korlátozott száma, viszont másutt, példá­ul Kunszentmártonban a kollégium felében élnek diá­kok, a másik fele üresen, ki­használatlanul áll. Jobban oda kell figyelniük a bejáró tanulókra az isko­láknak is, már e téren ők tesznek legtöbbet, hiszen fog­lalkoznak az útiköltség-térí­téssel, biztosítják a menzát, a tanulószobát, gyakran a korrepetálást is; külön ter­met, várakozóhelyet adnak; az utazási nehézségek miatt körültekintően szervezik meg a kirándulásokat, a tanórán kívüli prógramokat. Az isko­lák feladatai között a mosta­ninál hatékonyabb pedagógiai gondozás áll az első helyen. A társadalomban, a bejárók családjában pedig mindenek­előtt szemléletváltozásra van szükség, hogy mind kevesebb fiatal legyen hátrányos hely­zetben. P. K. I. — Pontosan öt órakor, ami­kor megjelentünk a bánya bejárata előtt, az őr kinyi­totta a harmadik kaput. Az udvaron már várt bennünket az igazgatóság titkárnője és néhány fiatalember. Kétség­telen, hogy szolidan felfegy­verzett őrök voltak. Felöl­tőjük alatt kidomborodott a géppisztoly alakja. Mindegyik fiatalember hatalmas farkas­kutyát tartott pórázon. A tit­kárnő szívélyes szavakkal üd­vözölte a sajtó képviselőit. E szavak ellentétben álltak a fiatalemberek viselkedésé­vel, akik félkörbe vettek ben­nünket. A titkárnő után a vezetőség képviselője kérte az újságírókat, fáradjanak vele a bánya melletti kis épü­letbe, ahol mister MacAreck vár kedves vendégeire. Elindultunk. Elől a titkár­nő, utána mi, újságírók, az­tán a fiatalemberek a farkas­kutyákkal. Majd elfelejtet­tem, megkértek bennünket, hogy a bánya területén ne fényképezzünk, ne is kísér­letezzünk, mert az őrség uta­sítást kapott, hogy ezt meg­akadályozza. Szótlanul men­tünk a régi hányó mellett. Amikor közeledtünk a ba­rakkszerű új épület felé, az ajtón egy jóvágású férfi lé­pett ki. A bánya tulajdonosa volt: mister MacAreck. (Folytatjuk) Edfgey Mister MacAreck . FORDÍTOTTA: ■ HPl 0^01 BÁBA MIHÁLY W»1 W

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents