Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-13 / 10. szám

1979. január 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A népfrontmozgalom időszerű feladatairól Tájértekezlet Szolnokon—Sarlós István tartott előadást Tegnap Szolnok volt a „házigazdája” annak a tájérte­kezletnek, amelyen nyolc megye - Szolnok, Heves, Borsod, Szabolcs, Hajdú, Békés, Csongrád és Bács - Hazafias Nép­front apparátusának tagjai vettek részt, hogy a mozgalom időszerű feladatait! megbeszéljék és kicseréljék tapasztala­taikat. Ez alkalomra Szolnokra lá­togatott Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára, akit megérkezése­kor a pártszékházban Andii­ké Miklós, az MSZMP megyei bizottságának első titkára üd­vözölt. Majd Sarlós Istvánt Andrikó Miklós és Szűcs Já­nos, a megyei pártbizottság titkára elkísérte az Oktatási Igazgatóságra, ahol a tanács­kozást rendezték. A tájértekezleten Sarlós István főtitkár tartott beve­zető előadást. Többek között szólt az időszerű gazdaságjfo- litikai feladatokról és arról, hogy a Hazafias Népfrontnak — mint politikai mozgalom­nak — hogyan kell segítenie e feladatok megvalósulását. Hangsúlyozta, hogy a Haza­fias Népfront bizottságai, ak­tivistái minden szinten és te­rületen segíthetik a gazdasá­gi feladatok teljesítését. A főtitkár előadása után a nyolc megye népfrontbizott­ságának politikai munkásai — három csoportban — ta­nácskoztak. Beszámoltak ta­pasztalataikról, elmondták te­rületük sajátos feladatait és problémáit. A délelőtti órákban Sarlós Istvánt Andrikó Miklós és dr. Bereczki Lajos, a megyei ta­nács általános elnökhelyette­se üzemlátogatásra kísérte a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat kenyérgyárába. A vendégeket a vállalat veze­tői fogadták, majd Zsarnai Béla igazgató tartott tájékoz­tatót a vállalatról, az utóbbi évek műszaki-fejlesztési ered­ményeiről, munkásaik szoci­ális- és munkakörülményei­ről. A vendégek ezután megte­kintették a korszerű gépek­kel felszerelt kenyérüzemet, a laboratóriumot és a még hagyományos technológiával dolgozó kisüzemet. A gyárlá­togatás után a vendégek a kenyér minőségéről és az el­látásról érdeklődtek, vala­mint a szállítás korszerűsíté­si lehetőségeivel kapcsolat­ban tettek fel kérdéseket. Délután Sarlós István az Oktatási Igazgatóságon talál­kozott ismét a munkaérte­kezlet részvevőivel és vála­szolt a csoportos megbeszélé­seken felmerült kérdésekre, majd összefoglalta az érte­kezleten elhangzottakat. A főtitkár ezután visszautazott Budapestre. — t. sz. e. — Sarlós István Andrikó Miklós és dr. Bereczki Lajos kíséretében a szolnoki kenyérgyárban Fotó: N. Zs. Önállá gyáregység a tiszafüredi Takarékosság a takarmánygazdálkodásban Import fehérjék helyett hazai termékek Eredményes esztendőt zárt a Magyar Hajó- és Daru­gyár tiszafüredi gyáregysé­ge 1978-ban. A kollektíva túlteljesítette termelési ter­vét, javult a termelés szer­vezettsége és műszaki szín­vonala is. A fejlődés ered­ményeként ez évtőj az MHD önálló gyáregységeként dol­goznak. Az idei termelésre jellemző, hogy majdnem tel­jes egészében exportra ter­melnek, szovjet megrendelé­seket teljesítenek. A Magyar Hajó- és Daru­gyárban 1978-ban az öt ton­nás portáldaruk fele meny- nyiségét Tiszafüreden készí­tették, szerelték. 1979-ben már a teljes rendelést a ti­szafüredi gyáregység szereli és szállítja a szovjet meg­rendelőknek. A népgazdasági érdekek­nek megfelelően a vállalat 1979-ben növeli tőkés ex­portját. Ezért a gyáregység bekapcsolódik a vállalat konténergyártási programjá­ba. A tervek szerint 1979 el­ső negyedévében erre ké­szülnek fel, megteremtik a konténer egységek gyártásá­nak műszaki feltételeit. Tovább folytatódik az idén a gyáregység fejlesztése is. A múlt év végén kezdődött kétezer négyzetméter alap- területű új üzemcsarnok épí­tése várhatóan 1980-ra be­fejeződik. Szolnok megye irfező-* gazdasági termelőszövet­kezeteiben az Állatte­nyésztési Felügyelőség rendszeresen vizsgálja a takarmánygazdálkodást, negyedévenként ellenőrzi a fajlagos abrakfelhaszná­lás alakulását. A tapasztalatokról tájékoz­tatják a gazdaságokat, jelzé­seket adnak, hol kell javítani a takarmányfelhasználás mér­legén. Az elmúlt év három­negyed évének eredményei alapján megállapították, hogy átlagosan minden liter tej előállításához 52 deka abra­kot használnak fel, ami elég sok. Mindössze tíz olyan üzem volt, amely 40 deka, vagy annál kevesebb abrakot etetett fel 1 liter tej előállítá­sához. fiz abrakkal okosan gazdálkodó üzemek közé tartozik a túrkevei Vörös Csillag Tsz, a rákóczifalvai Rákóczi Tsz, a Héki Állami Gazdaság, ahol 40 deka kö­rüli az 1 liter tej előállításá­hoz szükséges abrak. A sertéshús termelésben is több a fajlagos abrakfelhasz­nálás a szükségesnél. Az át­lagos mutatók szerint 1 kilo­gramm sertéshúst 4 kiló 56 deka abrakból állítanak elő, de van olyan nagyüzem, ahol az abrak mennyisége eléri az öt és fél kilót is. A sertésága­zatban a tiszaföldvári Lenin és a Törökszentmiklósi Álla­mi Gazdaság mutat jó példát, amely 4 kiló körüli abrakot használ fel 1 kiló sertéshús­hoz. Az ellenőrzések alapján a szakemberek megállapítot­ták, hogy az abrakfelhaszná­lás az állattenyésztési ágaza­tokban 6—15 százalékkal csökkenthető és az értékes abrakot tömegtakarmányok­kal helyettesíthetik. A rákóczifalvai Rákóczi Tsz-ben korábban nagy tö­megű import fehérje hordo­zókat használtak fel, amelyek jelentősen drágították a hús, a tej és a tojás előállítási költségét, többek között ext­rahált napraforgódarát, sör­törkölyt, takarmányélesztőt, húslisztet, szójaocsút etetnek és ezekkel is hasonló, jó ho­zamokat érnek el. A karba- midot mint szintetikus fehér­je-kiegészítőt, elsősorban a cukoripari melléktermékként készült urebetin táptakar- mány útján a kérődzőknél hasznosítják. Az abrakfejhasználást is az ésszerűség határáig mérsé­kelte, helyette nagymennyi­ségű és igen jó minőségű tö­megtakarmányozásra külön recepteket, technológiát dol­goztak ki és olyan állatfajták termelésbe állítását is szor­galmazzák, amelyek jó takar­mányhasznosítók. Az Állatte­nyésztési Felügyelőség megál­lapította, hogy a tsz-ekben javul a takarmánygazdálko­dási fegyelem, míg 1977-ben 13, addig 1978-ban már 24 gazdaságban volt alacsonyabb az abrakfelhasználás a ko­rábbi évekénél. E. S. Gyerekeknek, felnőtteknek Bővebb választékot ígérnek a cipőgyárak Megkezdődött az extrar minőségű lábbelik nagyüze­mi gyártása. A legutóbbi ér­tékesítési tárgyalásokon kü­lönösen a Duna, a Minőségi és a Sabaraia Cipőgyár, va­lamint az endrődi és a pécsi Kossuth Szövetkezet muta­tott be igen színvonalas kol­lekciót a kereskedelemnek. A hazai ipar erre az esz­tendőre lényegesen bővülő gyártmányválasztékot ígér. A tovább korszerűsödő termék­skála a korábbiaknál több lehetőséget kínál a váloga­tásra a vásárlók jövedelme, sőt korosztálya szerint is. A már forgalomba került úgy­nevezett „kényelmi lábbelik” közt az érettebb korúak és a tettebbek találhatnak egészséges s ugyanakkor di­vatos cipőket. A Könnyűipa­ri Minisztériumban elmond­ták: rövid időn belül gazda­godik az ifjúsági korosztály kényelmi szempontoknak megfelelő szabadidő cipő kí­nálata is. Ebben az esztendőben a magyar cipőipar a múlt évi­nél valamivel több terméket szállít a belkereskedelem­nek. Tudatosan törekszik ar­ra — és ezt a szándékát ösz- szehangolja az alapanyag- és a kellékszállítókkal is — hogy tovább gazdagodó kí­nálata a termékek kivitelé­ben is jobbat, a vásárlók igé­nyeihez közelebb áülót nyújtson. Az utóbbi években gazda­godott, színesedett a gyer­meklábbelik választéka. Ez­zel szemben a férfiaké még meglehetősen szűkösnek bi­zonyulhat sokak, főként az igényesebbek számára. Eb­ben is közeli javulásra van kilátás, több termelő tett már választékbővítő intézkedése­ket. Munkakezdés: fagy után A kiviteli tervek elkészül­tek és a csatornaépítők már csak arra várnak, hogy a keményre fagyott talaj „fel­engedjen”. Utána kezdik el Jászberényben, a Sólyom— Gyökér út térségében ké­szülő 71 lakásos társasház területén a szennyvízelveze­tő csatorna építését. A csaknem 700 méter hosszúságú szennyvízelvezető csatornarendszer másfél mil­lió forintos költséggel készül. Átadását az év végére ígérik. Jó vállalat, rossz vállalat írják, ahogy a címben áll ám mint az általánosítások legtöbbje: igaz is, nem is. A munka, a teljesítmény, az eredmény egészét tekintve persze va­lóban jogos a csoportosítás, vannak kitűnően tevékenyke­dő termelői közösségek, s olyanok szintén, ahol a gaz­dálkodás színvonala jóval alatta marad a kívánatosnak, a lehetségesnek. Csakhogy a gyakorlati tapasztalatok arra figyelmeztetnek. óvakodni kell a részleteket elfedő sommás ítélkezéstől, a jó cég­nek is akadnak gyenge pont­jaik. s a rosszaknál is lelni bizakodásra alapot nyújtó részleteket. Ha egyszerűbben fogalma­zunk: nincs olyan termelő­hely, ahol minden csupa rossz, vagy jó, mert a gazdál­kodás folyamat, s éppen ezért részelemei szüntelenül vál­toznak, mégpedig bonyolult kölcsönhatásban állva a töb­bi (tényezővel. Mondandón­kat erősíti az az elemzés, amelyet a nehézipari tárca vállalatainak jelentős cso­portja elvégzett, s amelyből kiderült például, hogy a mű­szaki fejlesztésben, az élő­munkával való ésszerű gaz­dálkodásban is elismerten jól dolgozó, dinamikusan fejlődő cégeknél is tekintélyesek . a tartalékok, az addig veszni hagyott lehetőségek. S a má­sik oldalról közelítve gondo­latmenetünk lényegéhez: a rangsorolásban hátul lévők között jónéhány olyan ter­melőhely található meg, ame­lyek egy-egy gyártmányuk­kal, termékcsaládjukkal ma­gas műszaki színvonalat ér­nek el, amelyeknél a fejlesz­tőmunka figyelemre méltó részeredményeket mutathat fel. S az sem ritka eset, — még mindig az említett elem­zésre utalva —, hogy a nagy- vállalat különféle gyáregysé­gei, telepei, részlegei a szem­beszökő eltérések miatt nem látszanak egy test darabjai­nak, mégis, munkájuk úgy összegeződik, hogy a vállalat egész tevékenysége elé hatá­rozott mozdulattal leírt plusz vagy mínusz jel kerülhet. Egyetlen elemzés, mégha tárca méretű is, nem szilárd alap a megbízható következ­tetésekhez, Igenám, de egé­szen más szemszögből vég­zett vizsgálódás — a Pénz­ügyminisztérium Bevételi Fő- igazgatóságáé — az eddig le­írtakkal megegyező jellem­így mondják, zőkre bakkant, tények erős kötőanyagát öntve a • feltéte­lezések vázszerkezetének. A pénzügyi elemzés egyebek kö­zött arra hívta fel a figyel­met, hogy a vállalatok túl­nyomó többségénél nem a résztevékenységek egésze ter­meli meg az eredményt — vagy jár veszteséggel —, ha­nem néhány pontosan körül­határolható terület. Laikus nyelvre lefordítva ez azzal egyenlő, hogy a jól gazdálko­dó vállalatoknál — vagy a rosszaknál — megragadható, félreérthetetlenül elkülönít­hető az, ami jó, illetve rossz. Van azonban valami, ami rendkívül zavaró a logikus­nak látszó következtetések­ben. Ez pedig az, hogy leg­kevésbé maguk az érintett vállalatok — tisztelet a ki­vételnek — figyelik, elem­zik. hasznosítják tevékenysé­gük e részmozzanatainak ta­pasztalatait. Gyakran éppen ezért maradnak kihasználat­lanul lehetőségek, melyek többre — a még többre, vagy az átlagoshoz való fölzárkó­zásra — adnának módot. — Köznapibban: ha jól megy a munka, akkor könnyen hí­vőkre talál az a felfogás, hogy minden rendben van, s ha gondok, bajok sereglenek, akkor túl gyorsan megszüle­tik a beletörődés a sorscsa­pásnak látszó helyzetbe. Szabad-e ekkora jelentősé­get tulajdonítani lélektani, szemléleti tényezőknek? Hi­szen a gazdálkodás szigorí­tott keretei, szabályai, forrá­sai, mindenütt kijelöltek, vagy van pénz beruházásra, bérfejlesztésre, vagy nincsen, vagy korszerűek a termelőbe­rendezések, vagy nem, s így tovább. Igen, általában — és papíron — ez a helyzet. R valóságban azonban éppen ott — ■ - ágaznak el az utak vígabb vagy komo- rabb tájak felé, ahol a vá­lasztások lehetőségeinek jel­zőtáblái állnak, ám azoknak, akik eltájolódva túlfutnak e csomóponton, a jelzéseket észre sem véve, nagy kerülő­vel lehetséges csak visszatér­niük. A jó vállalat, rossz vállalat elkerülhetetlen, de részleteket összemosó általá­nosítás. Ezért a sommás meg­ítélés' ne feledtesse az érin­tettekkel : a jó és a rossz pil­lanatnyi arányokat fejez ki, azaz változhat, változtatható. Lázár Gábor Gyógyszertári szekrények A tiszaörsi gyógy­szertárba kerülő raktári szekrényso­ron dolgoznak az asztalosok a kun­szentmártoni Járási Építő-, Vas- és Fa­ipari Szövetkezet öcsödi telephelyén. Az asztalosmühely- ben az idén össze­sen mintegy félmil­lió forint értékben készítenek eladótéri és raktári szekré­nyeket, laboratóri­umi asztalokat és egyéb gyógyszertá­ri berendezéseket a Szolnok megyei Gyógyszertár Válla­lat megrendelésére. <T. F.)

Next

/
Thumbnails
Contents