Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

1979. január 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 réWRfiyő ___________előtt K étlem, hogy adott eset­ben a külvilág hőmérséklete — egyszerűen az időjárás — és a képernyő hőfoka — át­vitt értelemben — közötti kapcsolatnak valamiféle kü­lönösebb jelentősége lehetne, mégis ebből a szempontból számomra a televíziós szil­veszter érdekes meglepetés­sel, felfedezéssel szolgált: tö­kéletesen sikerült alkalmaz­kodnia a természet állapotá­hoz: langyos volt — se hi­deg, se meleg —, akárcsak az óév utolsó napja. (Hadd ne idézzem, mi mondatik er­re a Bibliában.) BUÉK—1979 Persze efféle általánosítás­sal, egyetlen jelzővel elintéz­ni egy többórás produkciót, bizony igazságtalan lenne. Hiszen hányán és hányán fá­radozhattak, míg ráleltek egv-egy ötletre, megoldásra: míg kitalálták a szerintük legmegfelelőbb formát, a ver­senyfutásra utaló stafétát. És még további szellemi erőfe­szítéseket igényelhetett, hogy feltalálták hozzá ama tele­víziós motozógépet, amely­ről csak az isten tudta, no meg a rendező, esetleg a technikus, aki gombját nyo­mogathatta, hogy mikor, mi­ért kell megszólalnia, mikor, miért kell veszteg maradnia. (Sokszor az lehetett az érzé­sünk. hogy ők sem mindig tudják pontosan.) Csak sej­tem, ha akadt megfelelő öt­let. két egymást követő pro­dukció. illetve játszó művész valamiféle egybekapcsolásá­ra. amikor villogni kénysze­rült, ha pedig nem volt, ak­kor érzéketlen maradt e be- hemót masina. (Amikor „megszólalt”, akkor is mi­nek tette, hisz a stafétázók rövid alkalmi „együttfutá­saiban” nem volt semmi kö­szönet.) Égyébként ez az eset­legesség. mely a motozógép tevékenységét jellemezte, át­hatotta a program, az esti maratoni staféta egészét. No, persze ezen nincs mit csodál­kozni, hisz a sorrend, a sze­replők „vágtája” a sorshú­zás szeszélyétől függött. (Igaz, rossz nyelvek szerint az efféle sorshúzás, mint amit láttunk, csak afféle móka leplezője: a tanács­talan és bizonytalan szerkesz­tői szemléletnek.) Minden já­ték kiszámított, s ez alól a szilveszteri televíziós játék sem lehet kivétel; minden játéknak kell hogy legyen kö­vethető logikája, még ötletei­nek is ésszerűeknek kell len­niük, hogy elfogadhassuk őket. Ellenkező esetben mind­ez, amit látunk — ez történt meg szilveszter este — a ko­molytalan játszadozás képét nyújtja, fajsúlytalan mutat­vány. A televízió óévi búcsúzta­tója, maradjunk csak a vá­lasztott formánál, a stafétá­nál: olyan váltófutáshoz ha­sonlított, amelyben ki-ki le­futja a megadott távot, de anélkül, hogy a fokozottabb erőfeszítésnek valamiféle mé­lyebb értelme volna, a na­gyobb teljesítménynek iga­zán célja lenne. „Futottak” ebben a stafétában jelenet­nek álcázott villámtréfák (pl. levélcímzés körüli bo­nyodalmak), néhány fakó pa­ródia (Angyal, Gálvölgyi). sok-sok felmelegített régi öt­let (még Alfonzó produkció­jában is), kelletlen magakel- letés (Hacki Tamás, akinek ideje volna már egyszer meg­súgni, hogy hamisan fütyül), kiábrándító vergődés a po­rondon (Mikes—Somogyi, mennyivel szellemesebb volt a kora este látott reklámpa­ródiájuk), hallottunk dalo­kat, kuplékat szólóban és csoportosan (Németh Sándor a legmolettebb színésznők vá­logatottjával futott együtt, de mi okból?), nem is soro­lom tovább, kár több szót vesztegetni rájuk. Minden­esetre azt a tanulságot nem nehéz levonni a látottakból, hogy ha a szórakoztató mű­faj. a kabaré a jövőben lé­pést akar tartani a gazdál­kodásunkkal szemben is tá­masztott minőségi, követel- ményekkel. akkor a mostani­nál erőteljesebben kell rea­gálniuk a piaci, nézői igé­nyekhez, s rugalmasabban kell kialakítani a szórakozta­tás termékszerkezetét. A te­levíziós szilveszter csak sta­féta volt — nem versenyfu­tás a győzelemért. BUÉK—1979: megvolt te­hát, mert meg kellett lennie. Még jó, hogy a staféta előtt láthattuk a Gúnya együttes paródia-tűzijátékát, melyben a könnyűzene képviselőinek torz képén túl egy torz szem­lélet is megkapta a maga fricskáját. Lám, így is le­het, ilyen hőfokon, s ez vi­gasztaló. Immár -hagyomány, s hoz­záteszem, egyre megterhe- lőbb hagyomány, hogy az új esztendő első napján Petőfi szellemét kell megidézni a képernyőn. Bizony nincs könnyű dolga a mindenkori szerkesztőnek, aki valami eredetien újat szeretne adni ezen a jogcímen. Üjat és tar­talmasat. s egyben ami az életműből a lehető legtelje­sebben, a legkisebb veszteség nélkül vihető képernyőre. Farkas Katalin kísérlete — ő írt Az apostolból forgató- könyvet Radó Gyula rende­ző számára — azért dicsé­retes, mert a maga nemében bátor cselekedet: egy elbe­szélő költeményből kívánt mindenféle cselekmény nél­kül feszültséget hordozó drá­mát teremteni; egyetlen ha­talmas monológ formájában kísérelte megragadni és visz- szaadni a forradalmár Szil­veszter eszmélkedésének, a maga vállalta sorssal együtt­járó gyötrelmeinek, vívódá­sainak drámáját. Kiragadott részleteket hallhattunk, me­lyek — habár hiányoztak mellőlük a motiváló epikai események — mégis éltek, és Rajhona Ádám nemcsak megszólaltatta őket, meggyő­ző erővel át is élte a forra­dalmár férfi keserű sorsát. Csak az volt kissé zavaró, hogy borostás arcával, zilált külsejével ez a Szilveszter, hangsúlyozom, külsejével, inkább hasonlított egy más­napos állapotban levő férfi­ra, sőt, uram bocsá’ egy kék­fényes körözöttre, semmint egy forradalmian gondolko­dó apostolra. S ez azért saj­nálatos, mert bizonyos mér­tékig naturálisra színezte a fénylő gondolatok tiszta lí- rájú drámáját. Hullámzó vőlegény Tamási Áron Hullámzó vő­legényének nemcsak azért volt helye újév napján a kép­ernyőn, mert tematikailag is illeszkedett az évek forduló­pontjához, tartalmában is ide illett. Hisz a színmű főhőse, Bodrogi fazekasmester olyan kérdéssel kényszerül szembe­nézni életének egy bizonyos pontján, amellyel minden gondolkodó ember előbb- utóbb szembetalálja magát; hogy tudniilik mi is az iga­zi boldogság titka. Tamási színművében már-már nép­meséi varázslattal adja meg a választ: megalkuvások nél­kül élni, vállalva önmagun­kat, csak így lehet tartalmas az emberi lét. csak így vál­hat boldog otthonunkká a vi­lág. Nemes egyszerűség, érett bölcsesség. finom líraiság. ízes népi humor, mind-mind együtt található Tamási vi­lágában. S lehet-e nagyobb elismerése a drámából ké­szült televíziós játéknak — rendezte Tompa Miklós, vendégként —, mint az. hogy az említett erények egyálta­lán nem sikkadtak el a kép­ernyőn. A népmeséi jelleg ol­csó népszínművei megoldá­sokra nem váltott át, s a drá­ma figurái sem váltak né­pies alakokká. S akire so­káig emlékezhetünk: a cso­datevő Bogyó szerepében Hűvösvölgyi Ildikó: vará- zsos szellem egy valóságos lány képében, mosolya a nap ragyogása. V. M. Elhunyt Honthy Hanna Min dolgozik ? Egy mai „kincskereső” Beszélgetés dr- Selmeezi László kandidátussal Hosszas szenvedés után 86. életévében, szombaton el­hunyt Honthy Hanna Kos- suth-díjas. Kiváló művész. Temetéséről később intéz­kednek. A magyar színházművé­szet nagy alakjától, az ope­rettműfaj nemzetközi hírű primadonnájától búcsúzik az ország. Nincs, aki ne ismerte volna; több évtizedes, párat­lan színházi pályafutásának egy-egy emlékezetes alakítá­sa, többszáz televízió-, film- és hanglemezgyári felvétele mindenkihez eljuthatott és el is jutott. Nemcsak itthon volt ő az operettműfaj meghatá­rozó egyénisége, külföldet is megnyerte sokszínű jellem­ábrázoló készsége, kifejező hangja, játékának utolérhe­tetlen bája és eleganciája. Színészi pályájának egyik emlékezetes állomását a Szovjetunióban ünnepelte, és sok más rangos külföldi szín­pad közönségét is meghódí­totta személyes varázsával. Budapesten született 1893- ban. Az Operettszínház ba­lettintézetében. majd Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. Első jelentősebb szerepét 1907-ben Bayer „Babíftün- dér”-ében kapta. 1912-ben a Népopera színpadán szubrett- ként lépett a közönség elé. 1916-ban a Vígszínházhoz szerződött, majd vidéken ját­szott. 1925-ben került a Fő­városi Operettszínházhoz. 1927-ben a Belvárosi Szín­házban mint prózai színész­nő mutatkozott be szép si­kerrel. Művészi pályájának több ehhez hasonló emléke­zetes sikerű kitérője volt. de közben újra meg újra a Fő­városi Operettszínház elő­adásain. parádés bemutatóin remekelt. A Fővárosi Ope­rettszínházhoz a felszabadu­lás után végérvényesen le­szerződött. Mint primadonna az ope­rettrepertoár szinte minden főszerepét eljátszotta. Ismer­tebb szerepei: Sylvia, Cecília a Csárdáskirálynőben, a nagyhercegnő Jacobi Sybill- jében és Offenbach: A gerol- steini nagyhercegnőjében. Fe­ledhetetlen alakításai voltak a Lili, a Víg özvegy, a Lu­xemburg grófja, a Maya cí­mű operetekben és a Nagy­mama címszerepében. Vi­szonylag keveset filmezett; 1951-ben a Déryné. 1955-ben pedig a Díszelőadás című filmben láthatta őt a közön­ség. Művészetét páratlan nép­szerűség övezte. A Kossuth- díj a Kiváló művész és a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetések — ez utóbbit idén. 85. születés­napján. februárban vette át — voltak hivatalos elismeré­sei alkotóművészi életének, művészetének. A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 60. évfor­dulóját köszöntik a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum következő évi főbb rendez­vényei. Három kiállítás egy­idősen — március 2-től má­jus 12-ig — emlékeztet majd történelmünk dicsőséges 133 napjára. A Proletárok, előre című tárlat megismerteti a látoga­tókkal a Magyar Tanácsköz­társaság idején kiadott pla­kátokat. köztük azokat a harcra, a munkára mozgósí­tó. a Tanácsköztársaság vív­mányait népszerűsítő grafi­kai alkotásokat, amelyek az utóbbi években jutottak a múzeum gyűjteményébe, s még nem kerültek a nagykö­zönség elé. A Kék pénz — fe­hér pénz című numizmatikai, és a Magyar Tanácsköztár­saság bélyegei című tárlaton is sok újdonság látható majd. Első ízben kerülnek nyilvá­nosság elé többek között a szükségpénzek tervrajzai, a Hessegetem gyermekkori emlékeimet, amelyek mind­untalan a kincskeresés fogal­mához köti a régész, a tudo­mány emberének munkássá­gát. Jóllehet kincset keres a régész is, de a tudomány szá­mára : a laikusnak értékte­lennek tűnő aprócska tárgy az aranydénárok sokaságánál is többet érhet. Am a mesz- szi gyermekkor még a törö­kök elől elrejtett kincsekben gondolkozott. Ezít a vagyon­ra akadó hitet táplálta a néphagyomány is, amely minden kunhalomféle dom­bocska, nagyobbra sikerült Tisza-parti düne mélyében mesés kincsekről tudott. Aki aztán ott ásott — kincskere­ső volt. Pedig a romantika és a régészet tudománya nem fér össze. Dr. Selmeezi Lász­ló kandidátus eddigi, egy em­beröltőn belül is rövid, ám gazdag életútja ezt bizonyít­ja. A „kincskeresést” a kü­lönböző egye'.emi tanszéke­ken — történettudományi, néprajzi, régészeti — tanulta, amíg a tiszajenői homok, a kunszik válaszolt a tudo­mány nyelvén feltett kérdé­seire. ______— A diploma csak j elkép, legfeljebb jogo- sítvány, de nem megha­tározó érvényű. A döntő: mennyit hoz magával az ember az egyetemről, __mennyit kapott a taná­raitól. Kikhez köti in­díttatását?__________ — A pályámra három pro­fesszor volt meghatározó: Tálasi István — aki min­dig elégedetlen volt velem, de akitől megtanultam olvas­ni, pontosabban: értelmezni a könyvekben leírtakat — László Gyula — aki a régé­szetben társadalmi problémá­kat mert feszegetni, nem minden megállapítását val­lom, de életművét tisztelem, emberi nagyságát becsülöm — és Bona István — aki, hi­hetetlen anyagismerettel — történelmi folyamatokat tárt fel. Talán szerénytelenség nélkül mondhatom: jó pro­fesszoraim igyekezete nem volt hiábavaló. Így kerültem 1967-ben' válaszút elé — ad­dig vízilabdáztam — a sport vagy a régészet. Megérlelő­dött bennem a döntés: olyan régészeti témával igyekszem foglalkozni, amely szűkebb hazánkhoz kötődik, ugyan­akkor országosan is fontos. — A Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv 1973_ mai datált kötetében már a Karcag környékén élt kunokról publikál. — Az ifjúi hév nem min­dig jó tudományos tanácsadó. Kunhegyes mellett kezdtem meg nem valósult bélyegter­vek. E kiállítások időszakában művészettörténeti, numizma­tikai, filatéliai előadásokat tartanak a múzeumban. A történelmi esemény év­fordulója alkalmából külföl­dön mintegy 20 kiállítást ren­dez a múzeum. Moszkvában a Lenin Múzeumban Lenin és a Magyar Tanácsköztársaság kapcsolatát dokumentálják. Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Franciaor­szágban, Jugoszláviában, a Koreai Demokratikus Köz­társaságban, Kubában, La- oszban, Mongóliában, az NDK-ban, Olaszországban, a Szovjetunióban, Vietnamban fotódokumentumokkal szem­léltetik a Magyar Tanácsköz­társaság történetét. A múzeum más reprezen­tatív kiállításai főleg nem­zetközi eseményekhez kap­csolódnak. Tavasszal bemu­tatják a nemzetközi gyer­mekév alkalmából meghirde­tett amatőr fotópályázatra először a feltárást. Kolbász­szállás, Kolbászszék terüle­tén. Kiástam a templomot, a telep egy részét, de hamar rájöttem: tapasztalatok nél­kül nem boldogulok. — Ügy is mondhatjuk, nagy fába vágta a fej- széjét? De mi volt a kérdés, amit bizonyíta- ____ni akart?______________ — Történelmi irodalmunk a XIV—XV. századra helyezi a kunok feudalizálódását, gazdasági és társadalmi rendszerük átalakulásának befejeződését. A kérdés: van-e ennek, és hol, régésze- tileg megtalálható nyoma. 1968—70-ben Karcag határá­ban ásattam, és megtaláltam Asszonyszállás templomát és temetőjét. Ezután — hogy le­gyen összehasonlítási alapom — 1971-től Organdaszentmik- lcst kutattam. Ideális terep régészeti kutatások számára: ezt a részt még nem igen szántották húsz centiméter­nél mélyebben, s a temető egy őskorban „lefűzödött” Tisza-holtág partján van. A csontvázakból a szokásosnál kevesebb pusztult el. S még valami, ami nagyon lénye­ges: a kunok találtak itt egy Árpád-kori templomot, amit kijavítottak. Ezt is sikerült feltárni. ______— A laikus számára n ehezen érthető, miért pont ott ás a „kincske­reső”, vagyis a régész, ahol, s méginkább cso- dálni való, hogy ott ta- lálja meg a keresett le­letet, ahol ásott. Vala­miféle speciális „kun módszert alkalmazott? — Kétségtelen, hogy az Organdaszentmiklósi ásatás­kor már megfontolásaim vol­tak a kun települések fel­tárására. A középkori fal­vakban a lakóházak 35—40 méterre voltak egymástól. A régészeti gyakorlat — mivel az ásatásra szánt pénz min­érkező legsikerültebb pálya- műveket. A mauthauseni em­lékmúzeumban állandó ki­állítással adóznak a magyar mártírok emlékének. A KGST fennállásának 30. év­fordulója alkalmából a többi tagország múzeumaival kö­zösen, Moszkvában demonst­rálják a szocialista országok gazdasági együttműködésé­nek eredményeit, előnyeit. Külföldi kiállításoknak is helyet ad a múzeum. Janu­árban kubai képzőművészeti és könyvkiállítás lesz a fa­lai között, novemberben pe­dig a moszkvai Lenin Mú­zeumnak „Lenin a forradal­mi plakátokon” című kiállí­tását fogadja. A SZOT közreműködésével folytatják a szocialista bri­gádmozgalom dokumentu­mainak és tárgyi emlékeinek gyűjtését is. Jövőre előrelát­hatóan Bíró Mihály hagyaté­kával. Münnich Ferenc tár­gyi emlékeivel és Tiszay An­dor munkáskultúra-történeti gyűjteményével gyarapszik a múzeum gyűjteménye. dig kevés — többnyire min­dig csak a házra korláto­zódott, De én az egész telek­re kíváncsi voltam. Így sike­rült kiásnom a háztól távo­labb levő istállót és a jurtát. Jövőre még két beltelket sze­retnék felszínre hózni. Per­sze egész sor összevetést kell még végeznem — pl. a kis­kunsági anyaggal is —, hogy megírhassam a kunokról szó­ló monográfiát. — Az organdaszent­miklósi ásatását a Né­meth Gyula-emlék­könyvben tették közzé. A karcagi születésű, vi- lághírű magyar turkoló- gus emlékére megjelent gyűjteményes albumba a tudományterület legran- gosabb tudósai írtak. — Hozzájuk képest én még valóban kezdő vagyok. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy megjelenhettem ebben a kötetben. — S merre, hogyan to­vább? __________________ — Talán most már lesz annyi tapasztalatom, hogy hozzákezdjek Kolbászszék feltárásához. Ez elengedhe­tetlen része az említett mo­nografikus feldolgozásnak. S azután? A jász-kérdés régé­szeti vizsgálatában még ott sem tartunk, ahol a kunok esetében! A szarmata jazyg elmélet megdőlt. A jelenleg elfogadott felfogás szerint a jászok a kunok 7. nemzetsé­geként jöttek be az országba. Szabó László kollégám sze­rint a kunokkal ugyan együtt, de alávetett katonai segédnépként. A feltevéseket csak a régészeti kutatások tudják bizonyítani, vagy cá­folni. Ez sok éves program lehet, de ezután talán visz- szatérhetek a magyar feuda­lizmus régészeti problémái­hoz. A történelemtudomány­ban élénk vita folyik a vezé- ri szálláshelyekről. Talán si­kerül megásnom — Török- szentmiklós környékén — a Décse (Géza) nevű elpusz­tult települést, s bizonyíta­nom. hogy valóban Géza fe­jedelem szállása volt-e. A volt szolnoki vár területén van valahol az ispánsági templom romja, — de hol a túrpásztói apátság? Torna j- rrfonostora környékén kell majd kutatnom, hogy a be­senyő eredetű nemzetségről többet tudjunk. — Hogy győzi mind­ezt? ____________ — Amit elmondtam, több évtizedre szóló munkaprog­ram. _____— Köszönjük a be­szélgetést. ___________ T iszai Lajos Idegenforgalmi rekordok Idegenforgalmi rekordok születtek a nyugati ország­részben az óesztendőben. A soproni közúti határátkelő­hely forgalma 1978-ban érte el először az egymilliót. Ezt jóval meghaladta most is a hegyeshalmi és a rajkai át­kelőhelyek forgalma. Szil­veszterkor mindhárom határ- állomás élénk forgalmat bo­nyolított le. Minden eddiginél több lá­togatójuk volt a nyugatdu­nántúli — Győr-Sopron. Vas és Zala megyei — gyógyfür­dőknek. A tájegység 13 me­legvizes fürdőjében több mint 2 millió vendég fordult meg 1978-ban. A legnagyobb forgalmuk a győri, a büki és a zalakarosi fürdőknek volt. Idegenforgalmi rekord szü­letett Pannonhalmán is. A várat 160 ezer turista keres­te fel, több mint eddig bár­melyik évben. 5100 turista- csoportot kalauzoltak az ősi falak között, es 65 orgona­hangversenyt rendeztek mint­egy 7 ezer hallgató számára. Kiállítások a Tanácsköztársaság emlékére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents