Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-21 / 17. szám
1979. január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 I MEGYE KÖRYVIÍRIIBIN Eredményes esztendő után Min dolgozik? R kunok erejével Beszélgetés Györfi Sándor szobrászművésszel Az új év első heteiben mindenhol számadást készítenek a tavalyi esztendőről. A megye tanácsi fenntartású könyvtáraiban is most készítik a mérleget, adatok, adatszerű összefüggések segítségével próbálják meghatározni: miben sikerült előre lépni a könyvtárügyben, miben nem,1 - s miért. A könyvtár olyan létesítmény — legyen bármekkora —, amely egy bizonyos idő után szűkké, kicsivé válik. Megtelnek könyvekkel a raktár és az olvasóterem polcai, az újonnan beállított polcok a kölcsönzőtérből csípnek le területet, kényelmetlenné válik a kölcsönzés és így tovább. Egyszóval: a könyvtárak alapterületének növelése szinte állandóan napirenden levő feladat. Ebből a szempontból 1978 nem volt rossz ezstendeje a Szolnok megyei könyvtárhálózatnak. Üjszá- szon új, 104 négyzetméteres gyermekkönyvtárat avattak. Jászberényben a járási-városi könyvtár ugyancsak új olvasóteremhez jutott, s korszerű feltételek mellett működtetheti zenei részlegét is. Pusztamonostoron és Tiszasülyön a volt tanácsháza épületébe ..költöztették” a könyvtárat. Jászkiséren a volt tanyasi kollégiumban kapott megfelelő helyet, míg Tiszafüred- Örvényen a volt iskolában alakítottak ki csinos fiókkönyvtárat. Kisebb-nagyobb átépítésekre, a berendezések cseréjére az említetteken kívül is sor került, továbbra Menni kell Harmadszor indultunk el ezen a télen, hogy filmjeinket elvigyük vidékre, a falusi kulitórházak, mozik né-' zőterére. Megint találkozunk tehát a vidéken élő a magyar filmet szeretők népes táborával, megint leülünk egymással szemben — és beszélgetni fogunk a látottakról, az életünkről, örömeinkről és gondjainkról. Egyszóval önmagunkról — társadalmunkról. Két év tapasztalataiból elmondhatom, izgalmasak, érdekesek és tanulságosak voltak ezek a találkozók, mind az alkotók, mind a közönség szempontjából. Mind a két fél nyert. Az alkotók „első kézből” hallhatták, érzékelhették filmjük „lélegzését”, a vitatkozók * pedig a művészek sokszor akadozó, dadogó vallomásaiból bepillantást nyerhetitek a filmkészítés nagyon bonyolult, tekervényes labirintusába. A film. mint minden művészeti alkotás, a klasszikus h ármasegységen al apszik: mű, kritika, közönség. Ha ebből a három komponensből valamelyik hiányzik, nem beszélhetünk művészeti alkotásról. De beszéljünk most »mindenekelőtt a közönségről. Mert lehet a film jó vagy rossz, a kritika műér- tően elemző vagy éppenséggel félremagyarázó, rosszhiszemű — a közönség ítélete dönt végső soron azzal az egyszerű ténnyel, hogy elmegy a moziba vagy sem. A közönséget nem lehet leváltani ! Persze, nem iyen egyszerű a helíyzét, merit az évek hosszú során, sajnos ismertek és figyelmeztetőek a statisztikák, meglehetősen elidegenedett a magyar mozinéző a magyar filmtől. A jelenség okát ebben a rövid írásban csak megközelíteni lehet, teljes kifejtésére, tanulmányok hosszú sorára lenne szükség. Megfordítom az előbbi állításomat, az elidegenedés okát abban is keresnünk kell, hogy filmművészeink egy része elvesztette tájékozódási ösztönét a valós hazai problémák iránt. Akárhogy csürjük-csavarjuk a dolgot, a felelősséget nem háríthatjuk el magunkról. is aggasztó viszont a karcagi városi könyvtár állapota, különösen azért, mert egyelőre kilátás sincs a gyökeres változtatásra. Több képzett könyvtáros A megye tanácsi fenntartású könyvtári hálózatában 171 főfoglalkozású könyvtáros dolgozik, közülük mindössze húsznak nincs szakképesítése. Viszonylag jó arányt mutatnak a főfoglalkozásúak, részfoglalkozásúak és fiókkönyvtárosok szakképzettségét kifejező összesített adatok is. Három évvel ezelőtt még 52,7 százalékuk volt szakképzetlen, azóta ez az arány több mint 15 százalékkal csökkent. S ami külön figyelemre méltó: ma már nemcsak a városokban, járási székhelyeken, nagyközségekben dolgoznak szakképzett könyvtárosok. hanem több kisebb falu klubkönyvtára is szakemberek irányításával működik. A jövőt illetően kevésbé biztató, hogy a nyugdíjba vonulók, a más munkaterületre távozók utánpótlását nem sikerül megnyugtató módon megoldani. Bár a múlt évi statisztikai adatok teljes összegzése még nem fejeződött be. annyi máris kiderült, hogy az olvasólétszám szerény emelkedése mellett a könyvforgaÉs dobjuk sutba, felejtsük el az ezerszer hangoztatott próféciákat a tévé elszívó hatásáról, a közönség igénytelen, „csak” szórakozni akarásáról.., Folytathatnám de minek? Maradandó értékű, legtöbbször irodalmi fogantatásé művek örökítették meg parasztságunk Itávoli és közeli múltját. A teljesség igénye nélkül ime egy rögtönzött felsorolás: Emberek a havason (Szőts István), Talpalatnyi föld (Bán Frigyes), Körhinta (Fábri Zoltán), Szakadék (Ranódy László), Ház a sziklák alatt (Makk Károly), Húsz óra (Fábri Zoltán), Tízezer nap (Kosa Ferenc), Hogy szaladnak a fák! (Zolnay Pál). Aztán hosszú-hosszú évek teltek el, közei egy évtized, s nem érkezett híradás a filmművészeinktől valóságunk e területiéről. Mi történt? Néhány értékes dokumentumfilmtől eltekintve miért hallgattak a rendezőink? Hagyjuk nyitva a kérdést, s örüljünk inkább annak, hogy a hallgatás már a múlté. 1974-ben tört meg a jég, ekkor született a Pókháló — Galgóczi Erzsébet és Mihály- fi Imre alkotása. A film indulatokat kavart, felborzolta az állóvizet, s mert problémái országos méretűek voltak (a mezőgazdasági közeg ellenére, vagy- éppen ezért?!) vitatéma lett. A közönség is leadta a voksát a film mellett, félmillióan nézték meg. Nem csekély nézőszám ez ezekben a szülöm valamit csökkent. Az olvasmányok összetétele adhat magyarázatot erre a látszólagos ellentmondásra: a szak- és ismeretterjesztő irodalmat elmélyülten olvasók és az úgynevezett helyben- olvasók száma növekedett — mindez az olvasás minőségének. mélységének változását jelzi. Olvasótáborok, köoyvünnepek, akciók Mindez közvetlenül összefügg az immár hagyományosnak számító olvasótáborokban végzett igényfelkeltő munkával, az ünnepi könyvhét és a könyvnapok rendezvényeinek hatásával s-a különböző olvasópályázatok tömegessé válásával. Az „Olvasó munkásért” pályázaton a törökszentmiklósi, a mezőtúri és a jászberényi könyvtár az országos élmezőnyben végzett, a „Kell a jó könyv” vetélkedőn pedig a Szolnok megyét képviselő csapat második lett az országos döntőben. A „Kell a jó könyv” iránt azóta is nagy az érdeklődés. s ez elsősorban annak köszönhető, hogy a szakszervezeti és a tanácsi könyvtár- hálózat egymást segítve, támogatva vállalkozott a lebonyolításra. kös években. 1977-ben. amikor a MOKÉP, a TOT-tal összeszövetkezve elindította a Filmnapok falun akcióját — egyetlen mai „vidéki” témájú filmet, a Pókhálót újítottuk fel a többi, fentebb említett klasszikus értékű mű mellett. Kicsit féltünk, hogy a film elvesztette akkorra az aktualitását, de félelmünk alaptalannak bizonyult. A Pókháló 1977-ben is siker volt, és az egész rendezvénysorozat életképesnek bizonyult. Az első évben négy megye karolta fel a vállalkozást, tavaly már tizenkét megye jelenítette be a részvételi igényit. S mi boldogan tettünk eleget a meghívásoknak, annál is inkább, mert két olyan új fim volt a tarsolyunkban. mint a Magvarok (Balázs József—Fábri Zolltán) és A közös bűn (Galgóczi Erzsébet—Mihályit Imre). A közelmúltunk két fájó pontját emberi sorsokban elemző filmjeinknek jelentős sikere volt — vidéken. S most újra nekiindulunk a vidéknek, új filmekkel, új lelkesedéssel — immáron harmadszor. Fárasztó, zsúfolt két hét vár ránk, de menni kell! A kőszenetekért és a bírálatokért, a csillogó, érdeklődő tekintetekért — baráti kézfogásokért. A szére- tetért, amely a vidéki közönségből árad felérik, hogy rólunk és értük szóltunk — ha néha még kicsit dadogva is. Üjhelyi János . (Filmnapok falun) A sziki csikós fia nem ült fel a ló hátára. A képző- és iparművészeti gimnázium padjába vágyakozott karcagi kisdiákévei után. Az üveg művészetével ismerkedett.' Ettől kapta a tűz imádatát, vagy ez csupán ráadás volt: tűzisten talán már a tanya venyigelángjánál megbűvölte? — Igaz, hogy saját maga önti bronzba szobrait? __________ — Az érmeimet, a kisplasztikát feltétlenül — mutatja a különböző olvasztótégelyeket —, de a szobrokat is, már amelyikkel elbírok. A főiskolán volt egy kis öntőműhelyünk, úgy mondjam: ellestem a szakmát. Gyönyörű a tűz a nemes anyaggal. Amikor lehetőséget kaptam, hogy szülővárosomban szob- rászkodjam, a műterem mellé műhelyeket — formázót és öntőt — is kértem. Meg is kaptam. A fiatal művész — ő még tényleg fiatal — tavaly nyár óta dolgozik Karcagon. Szobrászt termett a szik? Igen, s nem is először: Cs. Kovács Imre és Somogyi Árpád is ebből a városból indult. De Győrfi Sándor pályája mégis másfajta: irányítottabb. A főiskolán Mikus Sándor tanítványa volt — később Somogyi Józsefé —, amikor a karcagiak megkeresték: „gyere haza szobrásznak, Sándor”. — így történt valahogy? _________________ — Majdnem... A városi pártbizottság első titkára keresett meg, ösztöndíjat is kaptam. Egy régi, kiérdemesült iskolát alakítottak át számomra: már a tervezésbe is bevontak, minden úgy történt, ahogy kértem. A város vége — hossza- sincs utcájában van a műTáncház Jászberényben A jászberényi Déryné Művelődési Központban táncházat indítanak a város „táncos kedvű” lakóinak. Az első összejövetel hétfőn 19 órától a művelődési központban lesz, amikor a budapesti VDSZ Bartók Béla tánc- együttes tart bemutatót. Hamupipőke cipője Kisújszálláson a nemzetközi gyermekév kulturális programjának nyitórendezvényeként a szolnoki Szigligeti Színház a Hamupipőke cipője című zenés mesejátékkal vendégszerepei. A Romhányi József és Fényes Szabolcs írta darabot hétfőn délután 3 órától nézhetik meg a gyerekek. terem. Még friss a mész illata, de a szobrok többsége már „patinás”. — Megél a szobrász a „sziken”? ___________ — Ez a táj csodálatos ihlető erővel bír. Csak észre kell venni azt a gazdagságot, amely körülvesz. Jóllehet, én elfogult vagyok, mert minden ideköt. De azt hiszem, többről van .szó. Aki megtalálja az utat az itt élő emberekhez, szerencsés: tiszta forrásból meríthet. Személyes élmény, de a látottakhoz tartozik: régen éreztem magam olyan jól műteremben, mint Győrfi Sándor farkasordítóan hideg alkotóműhelyében. Miért? Talán az induló élet dinamizmusától. Vagy azért, mert betört a műterembe a puszta? — az ifjú szobrász tehetsége útján. A Lovak című kompozícióból — ez is salát öntés — a csikós ősök legszilajabb jószágainak fé- kezhetetlen természetét érzem. a Pihenő asszony — egy fapadon — mozdulatlanságában pedig azt az erőt, amelyen a kíbicjajgattató tái hajdani anyái menteni próbálták gyermekeiket az éhségtől. A Fiúcska — egy bécsi kiállításon is szerepelt már — csupa báj. harmónia: mai gyerek. — A Magyar Képzőművészek Szövetsége Középmagyarországi Területi Szervezete Szolnok megyei téli tárlatán miért nem állított ki? Annyi szép. a nagyközönség előtt még ismeretlen érme, kisplasztikája,______szobra van... — Nem hívtak meg... A megyei tanács művelődés- ügyi osztályától ugyan kaptam egy levelét, dé akkor (Tudósítónktól) ■ A Tisza- menti Vegyiművek művelődési központjának 1979. évi komplex programja a köz- művelődés széles tárházát kínálja a tizenkét termelőüzemmel rendelkező vállalat több mint kétezer dolgozójának. Amatőr képzőművész-, csillagász-, könyvtáros- és fotóklub, szakkör várja többek között látogatóit, a szocialista brigádok tagjait. A vállalat negyven kollektívája kötött szerződést a könyvtárral, amelyben vállalta, hogy rendszeresen részt vesznek az irodalmi rendezvényeken. író-olvasó találkozókon. A könyvtár katalógusokat, segédanyagokat ad a brigádvetélkedőkhöz, irodalmat ajánl az általános és középiskolai tanulásban részt vevőknek, az irodalmi műsorok témáját esetenként az iskolai kötelező irodalomhoz igazítják. A brigádkönyvtárosok már a tárlat zsűrizése megtörtént. — Jelenleg min dolgozik? — A Hatvani Galériában nyílik február 4-én önálló kiállításom, ennek anyagát rendezem. — Ügy látom, kedvenc műfaja az éremplasztika? _____________ — Igen, azt hiszem, így van. Sikerélményem fűződik hozzá: még főiskolás voltam, amikor megnyertem a II. Rákóczi Ferenc évfordulójára meghirdetett pályázatot. Az a megtiszteltetés ért — a közelmúltban —, hogy a szövetség kinevezett a nyíregyházi nemzetközi érem-művésztelep szaktanácsadójának. Nos. innen az „indítás” — tényleg szeretem ezt a műfajt. — A Heves megyei Népújságban olvastunk a Tábornok-ról. _______ D amjanich-portré, bronzban, magam öntöttem, már itt, Karcagon. Március 15-én avatják fel Hatvan egyik közterén. I— Napjainkban, a közeljövőben kitárulkozó művésztől talán nem sablonos — mindenesetre elkerülhetetlen — tervei iránt érdeklődni ... — Nem igen tudom én ezeket szavakba, mondatokba önteni. Azt az erőt szeretném visszaadni szerény alkotásaimmal. amelyet a táj emberében érzek. Nagy feladatnak vélem — de megpróbálom. Nem csábít a könnyű siker, a pénz, megélek, dolgozom hitem szerint. — Köszönöm a„ beszélgetést. klubjában közös tapasztalat- cseréket tartanak. Az idén közös látogatást szerveznek az országos Széchenyi Könyvtárba, felkeresnek néhány irodalmi emlékhelyet, megismerkednek a Szépirodalmi Könyvkiadó terveivel, munkájával. Tematikát ad a művelődési központ a szocialista brigádvezetők képzéséhez, segítik a múzeum- és színházlátogatókat, a természettudományos előadások látogatottságát. Az új termelési, gazdasági követelményekhez igazítva támogatják a Magyar Kémikusok helyi csoportjának a munkáját. Az amatőr képzőművész. fotós szocialista brigádtagok tagtoborzó munkát végeznek és az idén tárlaton mutatják be alkotásaikat. a legjobb pályaműveket az országos amatőrpályázatokra is elküldik. Sz. J. Kinek a törvénye? — Ma Kisújszálláson, holnap Túrkevén Kép a Kinek a törvénye c. filmből Tiszai Lajos Csillagász szocialista brigádtagok
