Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-20 / 16. szám
1979. Január 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az Erkel Színházban két szereposztásban mutatják be „Viva la vita" címmel Fodor Antal koreográfus négy egyfelvonásos balettjét. A képen: Erényi Béla a „Rossiniana" című balettben FIÚI JEGYZET Valaki azt állította Szörény Rezső új Hímjéről, hogy hősei a pózok foglyai. Valóban nem mindennapi emberek, de mi sem áll távolabb tőlük, mint a póz, magukra erőltetett viselkedés. Nagyon is a helyzetükből következően gondolkoznak. Azt nem írhatjuk, hogy cselekszenek, mert — s ezt éppen a film sugallta következtetések egyikének érezzük — cselekvőképtelenek. Szeretetre méltóak, sajnálni- valóak, jobb sorsra érdemesek. Tehetetlenek és önpusz- • titok. Az előzőek — és későbbi kétségeink megértéséhez meg kell ismerkednünk a Módos Péter novellájából készült helyzetsorozattal. Egy kutatóintézetben — gyáróriás kutatólaboratóriumában? — a háromtagú team másfél évig tartó megfeszített munka után elkészül a. programmal — tanulmánynyal? —, s elhatározza, hogy ..kirúg a hámból”. Handa- banda. úri muri következik — feleségekkel, szeretőkkel —. az egész nem túl szimpatikus. sőt, mintha az is érződne: hőseink számára is inkább csak pótcselekvés az egész. Blazirt, örömnélküli mulatós — mintha ezek a harminc-negyven év közötti mérnökök a középiskolai tananyag mulató figuráit — Mikszáth, Móricz és Krúdy cigánybandával konflisozó alakjait akarnák életre kelteni. A konflis helyett ott a. taxi — s a kortól, milliőtől független másnaposság. így jutnak el — néhány napos mulatós után szilveszterig. Fordulópontnak vélik életükben ezt a napot — hivatalosak az igazgatóhoz, munkájuk elismerését várják, s egyikük — Laci — a főnöki kinevezését. A régi igazgatóhoz készülnek, „az öreghez”, s egy „kopasz fiatal” fogadja őket: az új igazgató, nem is együtt, hanem külön-külön. Semmitmondó, „hát én nem is tudom.. ___ hogy van a gyerek, a család” beszélgetéssé laposodik a team tagjai számára a paradicsomlé ivogató audiencia. (Paradicsomlevet isznak, mert az új igazgató ezt szereti.) Később kiderül, hogy valakit mégis csak kinevez a paradicsomlé- ivós igazgató — a magyarok istene mentsen meg mindenkit az ilyen vezetőtől — a team (?), a csoporti?), vagy részleg (?) vezetőjévé. A személyi kérdés eldöntésében valószínű nagy szerepet játszott a jelenlevő minisztériumi tisztviselő lényeglátó kérdése, amely azt igyekezett tisztázni, hogy ki iszik — nem paradicsomlevet — legtöbbet a team tagjai közül. Az a tény, hogy a beadott tanulmány értékes-e vagy szélhámosság, s hogy a team tagjai közül ki, menynyire képzett, kinek, mekkora a társadalmi hasznossága, nem derült ki. Szürke bizonytalanság fedi ezekben az órákban hőseink helyzetét. Mit lehet tenni? „Kitört” a szilveszter. Eddig azt vizsgálhatta a néző — a film alkotói közvetítésével —, hogy miként gondolkozik egy igen erősen másnapos értelmiségi társaság. A film további részében pedig a primer-alkoholos befolyásoltság állapotában láthatjuk őket. Szánnivalóan vergődnek, a végsőkig cinikusok, azonos értékű számukra a nemes szándék, a becstelenség, önmaguk karikatúrájává válnak, bohóctáncokba bújtatják igazi egyéniségüket. Persze a tivornyában is különböző jellemek maradnak — vagy különfélékké válnak — s a- hazugságok ellen hazugságokkal tiltakoznak. Tivornya, másnaposság, tivornya. Nos, ez a gondunk ezzel a míves filmalkotással. Miért? — kérdezheti vissza a mozinéző, a részeg ember megmondja az igazat. Szólásmondásnak jó, de azért a maradéktalan igazságokat mégsem részeg fővel ismerte és ismeri fel az emberiség. Az alkoholos közeg a kimondott igazságokat éppen nem erősíti, hanem gyengíti. Netán nincsenek nálunk, imitt-amott olyan értelmiségiek, akik önhibájukból — családi tragédiák, félrecsú- szottság — vagy önhibájukon kívül — rossz vezető, intrika, 'sikertelen szervezettség — nem találják helyüket. Szemforgatás volna azt mondani, hogy nálunk ilyen nincs, már mindenki megtalálta helyét a társadalomban. De hozzátesszük: jó szándékú igyekvéssél, az önsorsrontás elkerülésével mindenki megtalálhatja a helyét. Kényes tehát — dramaturgiai megközelítésből az a szituáció, amelyben Szörény Rezső szerepelteti Módos Péter hőseit. A részegség és a másnaposság nemcsak szabatos kijelentő mondatokat enged meg, de kérdőjeleket is rak a személyiség — józan értékelésekor. Érdekes lenne ezekután azt a filmet is megnézni — fikció, mert nincs ilyen —, amely ugyanezeket a diplomásokat hétköznapjaikban mutatja be. Talán csak akkor derülne ki: mennyi a tényleges érték s mekkora a világfájdalom. vitánk elMinden lenére úgy •' véljük, hogy a mai magyar filmtermés egyik legjelentősebb, igen érdekes. részletkérdéseiben is nagyon elgondolkodtató alkotását láttuk, amikor Szörényi Rezső rendező s a bravúrosan dolgozó operatőr. Zsombolyai .János moziját néztük. Színészi remekléseket — Bujtor István, Bodnár Erika. Bálint András. Esztergályos Cecília — kaptunk. — de még egyszer megállapítjuk: ez a nagymérvű szeszfogyasztás még egy mai magyar filmben is meghökkentően szokatlan. Tiszai Lajos Gyermeküdülők A nemzetközi gyermekévben megkétszerezik a nyári gyermektáborok befogadóképességét Fejér megyében. Bodajkon, a festői Gaja- Völgyben a nyárra befejeződik az 540 személyes gyermektábor kiépítése. A nagyarányú társadalmi összefogással és több mint 10 millió forint költséggel épült üdülőhöz több sportpálya, tornaterem és mesterséges csónakázótó is készült. Fejér megye másik gyermeküdülője Vajtán készül el az idén. Költségéhez a sárbogárdi járás 17 vállalata, szövetkezete jelentős összeggel és munkával járult hozzá. Vajtán egy 41 fokos termál forrás hasznosításával 25 méteres úszómedence és pancsoló épült. Két új táborban évente ösz- szesen ötezer általános iskolás nyaralhat, Fejér megyé- összes úttörőtábora és napközis üdülője pedig együttesen tízezer gyermek számára biztosít majd kellemes nyári pihenést. Egymillit szociális célokra Majdnem egymillió forintot költenek 1979-ben kulturális, jóléti és szociális célokra a Palotási Állami Gazdaságban. Az összeg nagyobbik részét az üzemi konyha, napközi otthon fenntartására, illetve a gazdaság dolgozóinak üdültetésére fordítják, mintegy 100 ezer forint jut oktatásra, rendezvények szervezésére és a besenyszögi, illetve a kőtelki művelődési háZ támogatására. Vonéskvarlelt és citerazenekar Középiskolás növendékek hangversenye Mezőtúron A zeneiskolák életének megszokott, kedves rendezvénye — félévkor és év végén — a növendékek hangversenye. Ilyenkor a tanulók megmutatják egymásnak, szüleiknek, tanáraiknak, mennyit fejlődött, csiszolódott játékuk az elmúlt hónapok alatt. Mezőtúron — csütörtökön délután — a Teleki Blanka Gimnázium és Közgazdasági Szakközépiskola diákjai tartartottak bemutató hangversenyt a város zeneiskolájában. Nagy volt az érdeklődés a hangverseny iránt, sok gimnazista vett részt a koncerten, hogy " meghallgassa osztálytársa, barátja műsorát. A lámpaláz ellenére a közönség színvonalas produkciókat hallhatott. Szépen formálta Gáli Mihály (hegedű) Mozart Bagatelljét, de a vonóskvartett teljesítménye is dicséretet érdemel. A zongoristák közül Balogh Gabriella és Szentesi Ilona kifinomult játéka joggal > kapott nagy tapsot. Szépen szólaltatta meg Tóth Tibor oboán Corelli- Barbirelli Concertójának I., II. tételét. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Barta Zsolt (klarinét) Dimler B-dúr con- certje III. tételének tomácso- lásakor. A középiskolás növendékhangversenyt — befejezésül — a gimnázium cite- raégyüttesének színes műsora tette még emlékezetesebbé. Dokumentumfiln Eizensteínről Szergej Eizensteínről, a filmművészet kiemelkedő alakjáról készítettek dokumentumfilmet Rigában a szovjet rendező naplófeljegyzései és emlékiratai alapján. Most először láthatók azok a filmtörténeti értékű felvételek, amelyek Eizenstein londoni, párizsi, New York-i, hollywoodi és mexikói tartózkodása idején készültek. Felvillannak a rendező világhírűvé vált filmjei — a Pa- tyomkin cirkáló, az Alek- szandr Nyevszkij, a Rettenetes Iván — képsorai is. .ff „Otthon-e1 a napközi otthon? ŰJSÁGlRÖSKODÁSOM előtt tizenkét esztendeig voltam napközis nevelő. ‘Akkor, az 1960/61. tanévben még csak 113 ezer gyerek — az általános iskolásoknak a 8.1 százaléka — töltötte délutánjait is az iskolában, ma viszont 380 ezer általános iskolai tanuló, az összlétszám 34.4 százaléka tartózkodik az ország napközi otthonaiban. Még jobban visszalapozva a naptárba: Az 1952/53. tanévben például mindössze 19 ezer napközis gyermekről tudósít a statisztika, ök még csak 1.6 százalékát tették ki a tanulóknak. E számok tükrében bátran állíthatjuk, hogy közoktatásunkban a napközi otthon fejlődött az utóbbi' évtizedekben a legdinamikusabban. Annyira dinamikusan, hogy a mennyiségi igényeket tanévenként 90—95 százalékban ki tudjuk elégíteni. Oldjuk föl a számokat. Csaknem négyszázezer kisiskolás kénytelen a tanításon túli másik félnapját is az iskolában a napközi otthonban tölteni, ahelyett, hogy a szüleivel lehetne, vagy tesrvére- ivel játszhatna az igazi otthonában. De hát a napközi is „otthon” — második otthon, csakhogy, ha benézünk egy „napközi otthonba”, bizony gyakran elszomorodunk. Azt látjuk, hogy a kisgyermek a második félnapját is tanteremben kénytelen eltölteni, egyszerűen azért, mert a mennyiségi „fejlődéssel” anyagi erőink nem tudnak lépést tartani, ezért nincs kellő számú speciális napközis termünk. Még nagyobb baj, hogy a napközinek kinevezett tanteremben a kívánatos húsz-huszonöt helyett sok helyen' harminc—negyven gyermek szorong, és ritka ajándéknak számít, ha az iskolának nagy udvara meg sportudvara is van, ahol a tanulók kifutkoshatják magukat a jó levegőn. A szűk ebédlőről — vagy az étkezőnek kijelölt szűk tantermekről — már szinte röstellek szólni. Pedig köztudomású, hogy a kevés hely miatt a napközisek néha három—öt turnusban kénytelenek ebédelni, s ez két, két és fél órát leköt az amúgyis kevés szabad idejükből. A legnagyobb baj talán az, hogy noha — ismétlem — mintegy négyszázezer kisgyermek él napközi otthonainkban; mind a szülői, mind a pedagógusi köztudat még ma is amolyan másod- vagy sokadrangú intézménynek tartja a napközit. Ezért azután az ide beosztott nevelők jó része igyekszik rangosabbnak tartottt oktatói munkát kapni, semmint hogy a lebecsült neveléssel foglalkozzon. Á szülő pedig fittyet hány a napközis nevelő kéréseire, figyelmeztetéseire, mert hiszen a napközis nevelő nem osztályoz. A felnőttek gondolkodásmódját természetesen átveszi a gyerek is. Van-e kiút ebből az ördögi körből? Van. Egyre több iskolában jönnek rá, hogy — mint a rendtartás kimondja — „a napközi otthon az általános iskola szerves része”, nem pedig tehertétel, ami jobb volna, ha nem volna. Ezekben az iskolákban igyekeznek otthonosan berendezni a külön termeket, és a nevelőt is nehéz munkájához illően megbecsülik. Sőt a szülők is tudják, hogy a napközi otthon nem amolyan hatodrangú „pedagógiai ruhatár”, ahová csak úgy beteszem, s ahonnét csak úgy kiveszem a gyermekemet; hanem fontos nevelési intézmény. Az ilyen iskolákban a szülők segítenek mindenben, amiben tudnak. A gyermekeknek nemcsak a tetszetős berendezés, mozgástér, játéklehetőség jelenti az otthonosságot, hanem az is — vagy talán elsősorban az — ha látja; az ő szülője is részt vett az ő második kis „otthonának” a szépítésén, munkájában, hogy neki,, a gyermeknek jobb legyen ... A fent mondottakkal talán azt is sikerült bebizonyítanom, hogy a napközi otthon megbecsülése, gondos fejlesztése, otthonossá tétele nem pusztán pénzügyi probléma. ÉS NE FELEDJÜK, hogy egy másfél évtizeden belül az előrejelzések szerint — több mint másfélmillió kisiskolás lesz napközi otthonban! — GY — él a TiszaUgetben A fűrészgépek sivitósa jelzi: a kiöregedett nyárfák helyére nemsokára nemesfák kerülnek (Balra) Múló csoda: hókristályok egy fenyőgallyon A Tisza-hid is díszt kapott: az ötméteres jégcsapról lecsöpögő hóié fekete csikót pettyez az alul úszó jí ..táblákra Fotó: k ihidi Imre
