Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

1979. január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nagy siker — forró hangulat Az Orfeon de Santiage kórus hangversenye Karcagéi A kubai forradalom győzelmének 20. évfordulója alkal­mából kulturális napokat rendeztek hazánkban. A baráti ország alkotó és előadóművészei látogattak Magyarországra, hogy izelitőt adjanak népük kultúrájából, művészetéből. A kulturális delegáció népes művészcsoportljának rangos tagja az Orfeon de Santiago vegyeskar. Az együttes Szolnok me­gyébe is ellátogatott. Kedden este Karcagon, a Déryné Mű­velődési Központban léptek közönség elé a kubai énekesek. A műsor első részében spa­nyol és latin-amerikai dalo­kat, népdalfeldolgozásokat, madrigálokat mutatott be a kórus Electo Silva zeneszerző karnagy vezényletével. Az együttes nagy biztonsággal, finom dinamikai színezéssel szólaltatta meg a műveket. A 32 tagú énekkar létszámát meghazudtoló fortékat éne­kelt, de szépen egységesen formálták a piano zenei ré­szeket is. Otthonosan „mozog­tak” a spanyol reneszánsz és barokk dallamvilágban, amely a kubai népzenének meghatározó eleme. A hangverseny második részében a mai kubai zene­szerzők műveinek bemutatá­sával tolmácsolta az együttes népük zeneszeretetét. A szólamok ritmusa — a népzenei elemekre épülve — lüktető feszültséget teremtett a teremben, amelyet a közön­ség óriási tapsokkal veze­tett le. Az előadás legemlékezete­sebb pillanatai azok voltak, amikor az énekkar szólistái a kórus elé „penderülve” — az adott hangnemen belül — virtuóz dallamokat rögtönöz­tek. A dalosok játszottak hangjukkal és amit énekes­ként be lehet mutatni, min­denből ízelítőt adtak. Az Orfeon de Santiago kó­rus tagjainak, karnagyának, vezetőjének szerénysége, köz­vetlensége elbűvölte a karca­gi közönséget, s az együttes tagjai, mint jó barátok bú­csúztak el a vendéglátóktól. A hangverseny után — a lelkes közönség gyűrűjéből „kiszakítva” — beszélgettünk Electo Silva karnaggyal, az együttes megalakulásáról, szerepléseiről. — Az Orfeon de Santiago kórus' 1960-ban alakult — mondta Electo Silva. — A forradalom győzelme után a gazdasági élet mellett a kul­túra, a dal, a zene is újjá­éledt. Az énekkar első fellé­péseit gyárakban, mezőkön tartottuk, ahol a dolgozó nép­pel közösen daloltunk. Idáig mintegy ezer dalt, kórusmű­vet mutattunk be az 5—600 szereplés alkalmából. Együt­tesünknek már nagylemeze is jelent meg, a következőt há- zatérésünk után készítjük el. — Ismerik-e Kubában a magyar zenét? — Nagyon szeretjük a ma­gyar népdalokat; tiszteljük a magyar zeneszerzőket, Liszt Ferencet, Bartók Bélát, Ko­dály Zoltánt, Bárdos Lajost. Zeneiskoláinkban a gyerekek Bartók kis zongoradarabjain ismerkednek meg a zene alapjaival; kórusaink gyak­ran énekelnek, Kodály és Bárdos-műveket. Az Orfeon repertoárjában is szerepelnek az említett komponisták mű­vei. A spanyol sokszólamú- sághoz szokott énekeseink igen nehéznek tartják ezeket a darabokat, de annál szíve­sebben mutatják be őket. — Járt-e már a kórus más­kor is Magyarországon? — Én harmadik alkalom­mal vagyok itt, de az együt­tes most szerepel először Ma­gyarországon. Boldogok va­gyunk, hogy bemutathatjuk magyar barátainknak népünk dalait, zenéjét. Mindenütt nagy szeretettel, kedvesség­gel fogadtak bennünket — itt Karcagon is. Szeretnénk, ha minél több magyar kórust tudnánk Kubában vendégül látni, így talán viszonozhat­nánk barátságukat a sok-sok élményt. V. F. S. Egy „fogas” szerződésről Grúz-est a televízióban ötvenedik alkalommal ren­dez nemzeti estet a televízió: Január 18-án, csütörtökön Grúzia mutatkozik be a ma­gyar nézőknek. (Az előrejel­zéstől eltérően a televízió délutáni programja 10 perc­cel előbb — 16.48 óra helyett 16.38 órakor — kezdődik, igy a további műsorokat is korábbi időpontban sugározzák.) Az esti mese előtt „Grúzia köszönti Magyarországot”: A grúz tévések 10 perces össze­állításában Baramidze aka­démikus, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság grúz tagoza­tának elnöke a két nép kap­csolatáról beszél. Tbilisziben évente 10 egyetemi hallgató végez a magyar nyelvszakon — a róluk is szóló műsorban az egyik tanárnő előadásában Ady-vers is elhangzik —'ma­gyarul. A főműsorban vetítik a Focizzon aki tud című film­játékot. A század elején ját­szódó történet főszereplője egy „csodacsatár”, akinek lö­vései védhetetlenek — mind­addig, míg fel nem bukkan egy remek kapus. A két nagy­szerű sportember közreműkö­désével már nem nehéz csa­patot alakítani. E program után a Szervusz szomszéd! című kisfilmet ve­títik : ez két szomszédos csa­ládról szól, akiknek házát csak a gyepre festett mázcsík választja el egymástól. Az est zárófilmje — az ere­deti programtól eltérően — Lermontov elbeszélő költemé­nyének motívumai alapján készült balett lesz. Koreog­ráfiáját Mihail Lavrovszkij készítette, s a főszerepet is ő táncolja. Közismert tény, hogy so­ha ennyi rossz fogú em­ber nem élt még Ma­gyarországon, mint mos­tanában. Az is tény, hogy iyen sok, a fogbetegségek megelőzését, gyógyítását szolgáló intézkedést nem hoztak még, mint az utóbbi években. Ezek kö­zül kiemelkedik az isko­lafogászati hálózat bőví­tése, a szakrendelők szá­mának növelése és tech­nikai felszereltségük kor­szerűsítése. t A megelőzés és gyógyítás mellett fontos feladat a fog­pótlás is, amely az alapvető egészségügyi okon kívül esz­tétikai szempontok miatt is lényeges. A szakemberek jobbra tö­rekvése nyilvánul meg abban a szocialista szerződésben, amelyet két éve kötött a szol­noki Városi Tanács VB, egészségügyi és szociálpoliti­kai osztálya a Fogtechnikai Vállalattal. A megállapodás célja elsősorban az volt, hogy a megyeszékhely fogászati el­látásának színvonalát emel­jék. Ennek érdekében a vál­lalat százezer forintot adott műszaki fejlesztésre. Az ösz- szeget tavaly novemberben ötvenezer forinttal „megol­dották”. A város fogászati csoportja jól sáfárkodott a pénzzel, egyebek mellett ez az összeg is hozzájárult ahhoz, hogy ma már minden szolnoki rende­lőben turbinás fogászati gé­pek működnek. Ugyancsak a szerződésnek köszönhető, hogy egyre több fogat pótol­nak égetett porcelánnal kom­binált félnemes fémmel. Ez az anyag egyrészt tartósabb, mint az általánosan használt öntött fémlemez, másrészt esztétikusabb is, mert nem színezi el az új fogat. A Viron 77-nek nevezett, félnemes fémre égetett porcelán hidak elismerést váltottak ki a be­tegek és fogorvosok körében. A „fogművek” kozmetikai ha­tása nem is hasonlítható a hagyományos eljárással ké­szülőkhöz, a fogszínek tökéle­tesek, a porcelán rágóélek az eredeti, egészséges fogsor ha­tását keltik. Vannak persze gondok is a Viron 77-tel. Miután csak a fővárosban készíthető — a vi­déki Fogtechnikai Vállalatok egyelőre nem rendelkeznek az előállításhoz szükséges be­rendezéssel —, az átfutási idő lényegesen hosszabbb, mint a hagyományos pótfogaké. A Viron 77 jóval drágább, mint elődje volt, hídtagonként négyszáz, körhidanként 4—5 ezer forintot is elkérnek érte. Szélesebb körben való elter­jedését a magas áron kívül az is hátráltatja, hogy egyelőre kevés fogorvos rendelkezik a munka elvégzéséhez szüksé­ges szakmai felkészültséggel. Ezért szerveznek tanfolyamo­kat, továbbképzéseket az or­vosok számára. A szerződésnek végered­ményben — a még meglevő problémák ellenére is — azok látják hasznát, akik ha már eredeti fogaiktól meg kell válniuk, szép és tartós műfo­gat szeretnének „viselni”. B. J. Pályázat ifjúmunkás énekkarok alapítására Üzemi ifjúmunkás énekka­rok alapítására hirdetett pá­lyázatot a SZOT és a Kóta a nagymúltú munkás, énekkari mozgalom utánpótlásának elősegítésére. A pályázaton minden olyan iparvállalat részt vehet, amely munkásfiatalokból álló amatőr énekkar létrehozásá­val is szolgálni kívánja köz- művelődési céljainkat. A részvétel feltétele, hogy a megalakult énekkar tagjai­nak többsége 25 éven aluli, lehetőleg fizikai dolgozó, va­lamint szakmunkástanuló le­gyen. A felhívás nyomán mega­lakuló és működő ifjúmun­kás énekkarokat jelentős anyagi támogatásban részesí­tik és a kiemelkedő művésze­ti és közösségi munkát végző énekkarok további 20 ezer forintos támogatást is kap­nak. Az énekkarok művésze­ti teljesítményét és közössé­gi tevékenységüket szakem­berekből álló zsűri bírálja felül. Eredményt 1980 nyarán a Szombathelyen megrende­zésre kerülő munkás dalosta­lálkozón hirdetnek. A felhívás nyomán mega­lakuló és a pályázaton részt vevő ifjúmunkás énekkarok szeptember 30-ig írásban je­lentkezhetnek a Kóta titkár­ságánál (1051, Bp. Vörösmar­ty tér 1.) Magyar filmek Spanyolországban Sikerük van a magyar fil­meknek az Ibériai-félszigeten. A madridi Federation Espana de Cine Clubs Mészáros Már­ta „örökbefogadás” Szabó István „Tűzoltó utca 25” Fáb- ri Zoltán „Az ötödik pecsét” és Manosz Zakariasz „Fedő­neve Lukács” című filmjét vásárolta meg spanyolországi forgalmazásra. A portugál fő­városban január 20-ig tart a Magyar Filmnapok rendez­vény-sorozata, amelyen töb­bek között'bemutatják Sán­dor Pál „Herkulesfürdői em­lék” Jancsó Miklós „Fényes szelek” és Mészáros Márta „Olyan mint otthon” című produkcióját. Örömök forrása A gyermek mindig örömök forrása, s a jö­vő záloga. Ezért áll mindig a társadalmi ér­deklődés középpontjá­ban. . A nemzetközi gyermekév megyei ese­ményeit előkészítő bi­zottság alakuló ülésén ezért hangsúlyozták; nemcsak egy esztendőre, hanem huzamosabb idő­re kiható tetteket is kell szorgalmazni , az ünnepi megemlékezések mellett. A bizottsági tagok gondoltak mindenekelőtt a tervezett gyermekin­tézmények határidőre történő átadásának szor­galmazására, a kicsi­nyek mozgás- és játék­igényének kielégítését szolgáló létesítmények (sportudvarok, játszóte­rek, parkok stb.) számá­nak gyarapítására, a gyermekélelmezés javí­tására, az úttörőmozga­lom támogatására. Mindehhez igen köny- nyű — a tapasztalatok legalább is erre valla­nak — a lakosság cse­lekvő részvételének el­érése. Az említett cél­kitűzéseket nemes és önzetlen támogatásra érdemes célkitűzésnek tartják. A megye KISZ- szervezetei például a gyermekszolidaritási alap támogatása mellett az idén ilyen céllal is szerveznek kommunista szombatot. Természetesen az egyéni kezdeményezés­nek is tág terük ván. Mindenképpen támoga­tásra érdemes például Nagy István szobrász- művész felajánlása: szívesen közreműködik abban, hogy valamelyik játszótérre olyan képző- művészeti alkotás kerül­jön, amelyik játékszerül szolgálva is esztétikai élményt nyújt. S ha már a játékoknál tartunk, meggondolandó az a ja­vaslat is, hogy a mű­velődési intézmények olyan, logikai készséget fejlesztő játékokat sze­rezzenek be, melyeket magas áruk miatt kevés család vehet meg, ott viszont hozzáférhető. A gyerekek képességét fejlesztő anyagi-tárgyi feltételek javítása mel­lett az eddiginél na­gyobb hangsúlyt kell, hogy kapjon a nevelési célkitűzések támogatása. Nemcsak a szülőknek, hanem a maga posztján mindenkinek elő kell segítenie, hogy a fiata­lokban kiteljesedjék a szocialista haza szerete- I te, a más népek meg­becsülése, hogy megis­merjék a társadalmi együttélés szabályait, a szocialista építőmunka szépségeit. Joggal vető­dik fel a kérdés, ho­gyan? Ezernyi lehetőség kí­nálkozik rá. Régi ha­gyománya van például megyénkben az „Egy üzem — egy iskola" mozgalomnak. Az együttműködés azonban többnyire csak anyagi juttatásban nyilvánul meg. A munkára neve­lés érdekében többet te­hetnének az üzemek. Minden vállalatnak, in­tézménynek és szerve­zetnek sajátos eszközei­vel kell e célok érde­kében munkálkodnia. Helyes például, hogy a Moziüzemi Vállalat filmtábort tervez gyer­mekek számára. Nemcsak a gyerekek­kel való közvetlen fog­lalkozás segíti elő ér­dekeik védelmét, kitel­jesedését. A családok vonatkozásában például számos jogi kérdés is felmerül. A jogász szö­vetség a TIT-tel együtt­működve szervezhetne ilyen témájú előadáso­kat, a jászberényi főis­kola hallgatói a tanyai szülőkkel kívánnak job­ban szót érteni nevelési kérdésekben, és lehetne folytatni a sort. Az len­ne a jó, a nemzetközi gyermekévhez méltó, ha mindenki önvizsgálatot tartana: vajon meg­tesz-e minden tőle tel­hetőt a gyermekek ér­dekében? S. B. Barlangfürdő Télen is látogatha­tó a miskolc-ta- polcai barlangfür­dő. A hangulatos barlangi folyosók és vízesések szép­ségén kívül, a tel­jesen pormentes levegő is — amely kiváló gyógyító ha­tással van a lég- zöszervi megbete­gedésekre M indig csodálatos látni, milyen szép a tél a hegyekben, de külö­nösen akkor, ha valaki az el­olvadt hótól fülig latyakos Szolnokról igyekszik a Mát­rába. Amint a Gyöngyösről induló autóbusz kanyarogva halad a szerpentinen, minde­nütt ragyogó fehérség, szik­rázik a napsütésben az egész táj. Végre az időjárás jótékony volt a síelés szerélmeseihez, 20 centis porhó fedte a tájat. A felérőket már vidám zaj fogadta, vannak akik nagyon korán keltek. A sípálya leg­magasabb pontja az ország legmagasabb pontja is egy­ben, a Kékestető. Innen két lehetőség kínálkozik a lesik­lásra, észak és dél felé. Az északi rész a versenyzőké, ennek miértjét a lejtő mere­deksége azonnal megérteti mindenkivel. A délit viszont az amatőrök népesítik be. Itt a tudás nagyon különböző, található a népszerű sláger: Mindenki másképp csinálja... Van aki kanyarog, van aki párhuzamos léccel repeszt. Ilyenkor aztán akad nem kí­vánatos találkozás is és a menő a szerencsétlen kezdő­höz hosszas magyarázatot in­Ké ke stet ön sí/éccei téz, aminek röviden körülbe­lül az az értelmer aki nem tud arabusul . .. Van aki most teszi meg az első lépé­seket stílszerűbben az első csusszanásokat. Mint például az a nyolc év körüli kisfiú, akit apja félcipővel és nagy­kabátban állva* próbált „ok­tatni”, és kivörösödött fejjel ordította: A bal lábaddal tá­maszd ki, te mamlasz! Sze­rencsére nem ez a jellemző. A felszerelések meglepően jók, alkalmi jelmezek alig láthatók, alpesi lesiklóhelye- ken nincsenek különben. Ato­mic, Tyrolia, Castinger és egyéb márkanevek jelzik, hogy vannak akik igen sokat áldoznak erre az egyáltalán nem olcsó hobbira. Hogy megéri-e számukra? Válasz helyett csak az arcukat kell látni, amint száguldanak, sik- lanak, suhannak és természe­tesen buknak is óriásikat. Hiába, még abban is van va­lami szépség. Mátraházára lejutva kellemes meglepetés­sel szolgál az ottani Volán. Busz jár Mátraháza és Ké­kestető között, ez viszi vissza a síelőket a pályára. Indulás előtt jólesik egy kis melege­dés, amit ki-ki meggyorsít­hat forró teával, forralt bor­ral. vagy Martinival. Apropó, szolgáltatások! Ételt, italt két üzlet is áru­sít, ezek vasárnap is nyitva vannak, étteremben nincs hi­ány. De aki például sport­eszközöket akar bérelni, an­nak kevés a reménye. Mátra­házán és Mátrafüreden mind­össze — írd és mond — hat pár síléc kaphat alkalmi gaz­dát. Ezeket sem kölcsönző­ben, hanem két ajándékbolt­ban lehet bérbe venni, ame­lyek „melléküzemágként” kölcsönöznek is. Lazányi József

Next

/
Thumbnails
Contents