Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-18 / 14. szám

1979. január 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szolnok megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat karcagi téglagyárában új termék, a gipszkerámia próbagyártását kezdték meg. A képen is látható, elemekből könnyen, gyorsan építhető válaszfal és vakolni sem kell (Fotó: -DG -) Február 1~től módosított jogszabályok Kevesebb lesz a közületi személyautó Nagyobb árdokeltség a takarékosságban Felemelték a kilométertérítési díjat — Szigorúbban büntetik a Jogtalan használatot A Minisztertanács politikai és takarékossági meggondo­lásokból 1972-ben szabályozta a közületi szervek személy­gépkocsi-használatát. Az akkori rendelet elérte célját, hiszen lényegében megszűnt az állomány indokolatlan qyorsütemű növekedése, s a közületi személyautók száma 7700-zal csök­kent. Ez másfél milliárd forinttól csökkentette-az üzemel­tetési költséget. Az intézkedés ezen kívül lehetővé tette több ezer gépkocsivezetó átirányítását más területre és meg­teremtette a feltételeket a magángépkocsik hivatalos célú igénybevételére. Az 1972. évi rendelkezés elvei a gyakorlatban bevál­tak. A végrehajtásban azon­ban adódtak fegyelmezetlen­ségből és a szabályok meg­szegéséből eredő hiányossá­gok. Ezen kívül időközben a feltételekben is végbementek bizonyos változások, így szükségessé vált a korábbi rendelkezések módosítása, újabb követelmények meg­határozása. A módosítás most rendet teremt a szolgáltató gépko­csik körében. A jogszabály előírja: hagyományos szol­gáltató gépkocsit a jövőben kizárólag baleseti helyszíne­lés, egészségügyi, közegész­ségügyi készenlét, gépjármű­vezető-képzés és közúti ellen­őrzés céljából lehet tartani. Ezekhez a feladatokhoz a je­lenlegi 7400 szolgáltató kocsi­ból 2400 lesz szükség. A fenn­maradó ötezer hagyományos szolgáltató személygépkocsi­ból kétezer a már említett normamódosításra használha­tó fel, illetve miniszteri tar­talékként áll rendelkezésre. A rendelkezés szerint három­ezer hagyományos szolgálta­tó személygépkocsi hatósági jelzéseit 1979. december 31-ig le kell adni; ezeket az autó­kat értékesítik. Minden olyan leadott szol­gáltató kocsi helyett, amely a közületi szerv gépkocsiál­lományát véglegesen csök­kenti, az illetékes miniszter egyszeri esetben soronkívül két személyautót utalhat ki olyan dolgozóknak, akiknek munkaköre szükségessé teszi személyi tulajdonú gépkocsi rendszeres használatát. Az eddiginél nagyobb ér­dekeltséget teremtenek a sze­mélyi tulajdonú gépkocsik nagyobb arányú közületi cél- rá való igénybevételéhez. En­nek érdekében az 1972-ben megállapított kilométeren­kénti 2 forintról 2,70 forint­ra emelték a kiküldetésre ma­gángépkocsival utazóknak já­ró térítési díját. A megvál­tozott körülményeket figye- lembevéve a felügyeleti szer­vek felülvizsgálják az eddi­gi átalánydíjak összegét is, amelyet ugyancsak rendeznek majd. A sok helyen eddig is alkalmazott gyakorlatot — amely szerint a hivatalos ki­küldetésre saját kocsival utazó dolgozó vasúti tarifa el­számolására jogosult — most az új rendelkezés is szente­síti, vagyis lehetőség van uta­zási térítésként a jegy csato­lása nélkül a vasúti költség felszámítására. A módosított jogszabályokba ugyancsak bekerült: közületi szerv la­kásépítkezéshez és költözkö­déshez saját dolgozói rendel­kezésére bocsájthat kedvez­ményesen üzemi tehergépko­csit, azonban — a korábbiak­tól eltérően, a haszná­lati díj összegét kollektív szerződésben vagy belső sza­bályzatban kell meghatároz­ni. A közületi gépjárműveze­tők létszámának további csökkentését szolgálja, hogy a vállalatok, havi 1000—1800 forintos gépjárművezetői pót­lékot rendszeresítenek azon dolgozóik — nem gépkocsi- vezetőik — részére, akik a vállalati személygépkocsit, autóbuszt, tehergépkocsit ma­guk vezetik. Általános szabályként is­métli meg a rendelkezés azt az előírást, hogy közület üze­mi személygépkocsiként tő­kés országokból beszerzett, illetve szocialista országok­ban reprezentatív célokra gyártott autót nem tarthat üzemben. A jogszabály sze­rint ilyen járművek haszná­latára csak a Külügyminisz­térium, valamint — állomá­nyának felére — a Külkeres­kedelmi Minisztérium jogo­sult, más minisztériumok, kö­zületi szervek, vállalatok ilyen típusú általános célú gépkocsit nem tarthatnak. In­dokolt esetben egy-egy ilyen kocsi engedélyezhető olyan, a népgazdasági szinten leg­kiemelkedőbb állami intéz­ményeknek, trösztöknek, kül­kereskedelmi joggal rendel­kező „A” kategóriájú válla­latoknak, szövetkezeteknek, amelyek tevékenységéhez az feltétlenül szükséges. A Mi­nisztertanács ' rendelkezése szerint mindazon szervek, amelyek a felsoroltak alapján nem jogosultak nyugati ko­csik üzemeltetésére, valamint ha e gépjárműveiknek kora a kilenc évet meghaladja, ko­csijaikat 1980. december 31-ig kötelesek leadni. A nyugati gyártmányú kocsik helyett Lada 1500-as és 1600-as tí­pusú autót vásárolhatnak az érintett szervek, vállalatok. Foglalkoznak azzal, hogy a közületi szervek protokolláris személygépkocsi-igényének kielégítésére bérelhető rep­rezentatív kocsiparkot hoz­nak létre. A közületi személygépko­csi-állomány fenntartási költ­ségeinek csökkentéséhez fű­ződő népgazdasági érdek ér­vényesítését is több rendel­kezés is szolgálja. így példá­ul előírták, hogy a nagyobb gépkocsiállományt fenntartó közületi szerveknél a sze­mélygépkocsik taxi-rendsze­rű üzemeltetését kell megte­remteni. Megvizsgálják azt is, hogy a lakás és munkahely közötti kocsihasználatot mi­lyen módon lehetne üzemi gépkocsiról taxira „átválta­ni”. Végül a rendelkezés szerint a közületi személygépkocsik jogtalan használatának az ed­diginél szigorúbb, a kilomé­tertől függően fokozatosan emelkedő — 5—15 forint — büntetési díjakkal igyekeznek elejét venni. A közületi szervek gépjár­műveiről szóló módosított jogszabály február 1-én lép hatályba. (MTI) Csúcsidény az energiafogyasztásban (Folytatás az 1. oldalról.) zóval váltsák fel az elektro­mos fűtést. A tanácsokkal közösen in­tézkedést készítenek elő ar­ról, hogy a közbiztonság és a járműforgalom biztonságá­nak veszélyeztetése nélkül a közvilágításhoz szükséges áram takarékosabb felhasz­nálása érdekében vizsgálják a nyári időszámítás beveze­tésének lehetőségeit is. Az ésszerűbb takarékosságra a távfűtés is sok lehetőséget kínál. A jelenlegi követel­mény az, hogy minimum 20 fokos hőmérséklet legyen a távfűtéssel ellátott lakások szobáiban. Az energiatakarékosság természetesen nemcsak né­hány központi intézkedésen múlik, és nem is kampány- feladat. Egész társadalmunk­nak fontos érdeke: az éssze­rű takarékossággal hozzájá­ruljon a felhasználás mérsé­keltebb növeléséhez, amely- lyel az ellátás is lépést tart­hat, hogy energiahiány ne akadályozza előrehaladásun­kat, s ne kerüljön sor kény­szerű korlátozásokra. NÉV SZERINT munka fontos köve­flz alapszervezeti telménye a gyakorla­tiasság és a konkrét­ság. Ezen a szinten a dolgozók, jelenségek nem általában jelennek meg, hanem na­gyon is személyhez, időhöz és helyhez kö­tötten. A politikai munkának ez a termé­szete arra készteti a pártszervezeteket, hogy száműzzék a szólamokat, az általánosságo­kat. Erre ösztönzik és segítik őket a helyi pártszervek is, amikor a központi határo­zatok helyi feldolgozásában, konkretizálá­sában részt vesznek. A pártszervezetekben tudatos törekvés tapasztalható a semmitmondó általánosítás ellen. Ennek ellenére napjainkban is gyak­ran felüti fejét egyes vezetőségi beszámo­lókban, jeleentésekben, határozatokban. Miből táplálkozik ez, a politikai munkát elsekélyesítő jelenség? Kétségkívül gazdag táptalaja a dolgok, jelenségek felületes ismerete. Ez lelkiisme­retes vizsgálódással, utánjárással persze pótolni lehet. Nehezebb feladat a dolgok, jelenségek sokaságából politikailag helyes következtetéseket levonni. Előfordul, hogy az általánosítás, a problémák elkendőzése különböző megfontolásokból, nem egyszer megalkuvásból származik. Nem állítható, hogy van olyan alapszervezeti vezetőség hazánkban, amelynek mnukájára, állás- foglalására általában ez volna a jellemző, hiszen az ilyen párttestület hosszú időn keresztül aligha tarthatja fenn magát. Az azonban tény és bizonyosság, hogy szemé­lyi ügyekben, nyílt, őszinte kiállást igény­lő kérdésekben hozott határozatokban gya­koribb a bátortalanság, a megalkuvás. Fő­leg, amikor név szerint kell bírálni, véle­ményt mondani, vagy amikor számítani kell, illetve lehet arra, hogy a megbírált, vagy az érintett vitatkozik, esetleg megsér­tődik. Volt olyan pártszervezet a megyé­ben, ahol a legutóbbi beszámoló taggyű­lésen a vezetőségi beszámolóban egyetlen nevet sem említettek, pedig erre bőven volt oka a vezeetőségnek, hiszen — amint mondották — többen rendszeresen nem vettek részt a taggyűlésen, néhányan nem tesznek elegét pártmegbízatásuknak, van, aki pártszerűtlenül él... De számos ked­vező jelenség is névtelenségbe veszett, mint jónéhány elvtárs erején felül végez társadalmi munkát, egyesek példát mutat­nak munkahelyükön és a családi élet­ben ... Több felszólaló bírálta a vezetőséget, amiért nem név szerint nevezte meg a mu­lasztókat, vagy dicsérte a példamutatókat. A párttitkár a felszólalásokra adott vála­szában őszintén elmondotta: „Azért nem bíráltuk személy szerint a hibát elkövető­ket, mert nem akartuk, hogy megsértőd­jenek”. A megalkuvás, a bírálatról való lemondás forrása lett egy másik hiba el­követésének is: a párt politikájáért példa­mutatóan kiálló kommunistákat sem em­lítették név szerint. A párttagok elvi állás­pontja, illetve állásfoglalása tette helyére a dolgot, s vette elejét annak, hogy a tag­gyűlés általános céljával — a párttagok kiállásra, helytállásra való nevelésével — ellentétes hatást, a passzivitásra, a közö­nyösségre szoktatást érjen el. Csupán egy példa a helytelen mérlege­lésről, -a megalkuvásról, s nem is a legsú­lyosabbak közül, dé mindenesetre jól pél­dázza: a pártszervezetek fórumain a kom­munisták munkájának, magatartásának nyílt, őszinte felvetése, a mindennapi élet jelenségeinek alapos és konkrét elemzése teremti meg és biztosítja hosszabb távon is a jó politikai, munkahelyi légkört. Ebben valamennyi kommunistának szerepe van, de legtöbbet a pártszervezetek tehetnek ér­te. A taggyűlés elé terjesztett anyagaik, be­számolóik, javaslataik ugyanis az alap­hangját is megadják a taggyűlésnek. Az alapszervezetek többsége élénk politikai élete bizonyítja, hogy az őszinte, nyílt be­számolók, kérdésfelvetések felszólalásra, de főleg cselekvésre mozgósítják a kommunis­ták százezreit. Azokban az alapszervezetek­ben pedig, ahol nem ilyen a légkör, ott ennek oka legtöbbször a hibák, az ezeket elkövetők felelősségének elkendőzése, a megoldásra törekvés helyett a nehézsé­gekbe való belenyugvás. Kellemesebb dolog dicsérni, és még jobb érzés dicséretet kapni. De a dicséret visz- szájára fordulhat, ha azt érdemtelenül, vagy nem név szerint, személyre szólóan alkalmazzák a pártszervezetek. Egy-egy határozat végrehajtása, vagy kampányok befejezése után még napjainkban is gya­kori, hogy a vezetőségek úgy fogalmaz­nak: „Jól dolgoztak elvtársaink.” Sikerte­lenség esetén ugyancsak nem ritka az ilyen „értékelés”: „Hibát követtünk el, elv­társaink!” Igaztalan, hogy mindenki azo­nos módon dolgozott vagy nem dolgozott! Kommunistáink munkáját, s munkájuk eredményességét minősíteni egyrészt hoz­záértést, másrészt politikai bátorságot igé­nyel. A párt kialakult normái szerint nem is egy ember vagy tisztségviselő joga ez, hanem testületeké. van súlya annak is, ha Kétségkívül, a párttitkár azt mondja a párttagnak: „Jól csi­náltad elvtárs, köszönjük!” vagy ennek az ellenkezőjét: „A jövőben jobban igye­kezz!” De igazi rangja, embert formáló, nevelő hatása a testületek adta a kommu­nista közösség előtt elhangzó dicséretnek, bírálatnak van. . A testületek döntései idő- és értékállóbbak, szélsőségektőlt menteseb­bek. Ezért nevelő hatásuk is nagyobb. Élje­nek bátran ezzel a jogukkal a párttestü­letek. M. S. Jászberényben Szárítót, tárolót épít a téesz A jászberényi Kossuth Ter­melőszövetkezet központi ma­jorjában félig elkészült egy Bábolna—15 típusú szemes- termény-szárító, és ugyanott megkezdték egy 360 vagonos szemestermény-tároló építé­sét. A közös gazdaság építő­brigádjainak kivitelezésében készülő két létesítmény mint­egy 11 millió forintba kerül. A szárító építését még az idei nyári betakarítási munkák kezdetéig felépítik, a tároló üzembe helyezését pedig a jör vő nyárra tervezik. Modern háromkerekű Nem véletlen, hogy 1979­ben a gyermekek nemzetközi évében a korábbinál tetsze­tősebb formában gyártja egyik legkeresettebb termé­két, a háromkerekű gyermek­triciklit a Jászsági Vas- és Zománcipari Szövetkezet. Eddig a kerekeket fémlemez­ből készítették, gumiabroncs­csal látták el. A Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetben most vizsgálják az újabb vál­tozat prototípusát, amelynek az igazi motorkerékpár gumi­abroncsokéhoz hasonló min­tázattal ellátott kerekeit több színben, hőre lágyuló mű­anyagból készítik az ipari szövetkezet műanyagüzemé­ben. Az új kerekekkel felszerelt kis játék-járművekből erre az évre 70 ezret rendelt tőlük a TRIAL Nagykereskedelmi Vállalat. 9 Építők Törökszentmiklósim A hideg télben is dolgozik a törökszentmiklósi Alföldi Építő-, Szak- és Szerelőipari Szövetkezet „blokkozó" kőművesbri­gádja. Képeink az új Fáy András lakótelepen készültek, ahol az idén 36 OTP-beruházásban épülő lakást adnak át a szövetkezeti építők (T. F.)

Next

/
Thumbnails
Contents