Szolnok Megyei Néplap, 1979. január (30. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-04 / 2. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. január 4. SZOVJET VÉLEMÉNY A kínai—amerikai kapcsolatokról ashington enyhén szólva óriási késéssel, a kínai for­W radalom győzelme után 29 évvel ismerte el a Kínai : Népköztársaságot. A teljes diplomáciai kapcsolat helyreállításával azonnal felmerül több, kikerülhe­tetlen kérdés. Például olyan is, hogy az elismerés tényében a megkésett realizmus, vagy a nyílt opportunizmus domi­nál-e? Az utóbbira mutat az a hirtelen döntés, amely egy pilla­nat alatt félretette az útból az elvi jellegűnek hirdetett taj­vani kérdést. Ez már önmagában is elárulja, hogy a két fél közül legalább az egyik kedvező politikai előnyökhöz akart jutni az ügy kapcsán. A jelenlegi kínai vezetés különben az utóbbi években és hónapokban nem is leplezte, hogy minden újabb világpolitikai partner csak annyira értékes számára, amennyire az „egységes szovjetellenes front” eszméjét szol­gálni képes. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, nem vonhatjuk kétségbe azoknak a megfigyelőknek az igazságát, akik a Wa­shingtonban Kína iránt felébredt „különleges érdeklődést” éppen Peking nagyhatalmi, soviniszta irányzatának kialaku­lásával — miként ezt Vietnam példája is mutatja — kapcsol­ják össze. Ugyanakkor Moszkvában jól tudják, hogy Carter elnök a Fehér Házban tartott katonai eligazításon kijelentette, hogy az Egyesült Államok nem szándékozik „új viszonyát Kínával az oroszok, vagy bárki más kárára” felhasználni. Miként a Pravda írja, ez igen fontos bejelentés, de az idő mutatja meg, hogy követik-e gyakorlati tettek és politikai lépések. Ugyanakkor Pekingben nem sietnek egyetértésüket kife­jezni ezzel a hivatalos amerikai bejelentéssel. Jellemző az is, hogy számos nyugati megfigyelő azonnal az új lehetőségek­ről kezdett beszélni, amelyben a „kínai kártyát” ki lehet ját­szani a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió őszintén kívánja, hogy minden ország kö­zött normális kapcsolatok legyenek. De annyira nem vak, hogy ne lássa, a jelenlegi pekingi vezetés minden lépését egyetlen elvnek rendeli alá; Kína bárkit kész támogatni, aki a szocialista országok és a nemzeti-felszabadító mozgalmak ellen szervezkedik. Ügy is mondhatnánk: ha újabb akadályok merülnek fel a feszültség enyhülésének útján, akkor ennek elsősorban Pe­kingben örülnek. Peking az erőszak, a konfliktusok diplomá­ciájának fenntartása mellett van, sőt nem is leplezi türelmet­lenségét, szeretne minél hamarabb, teljes súlyával beszállni ebbe a „játékba”. A jelenlegi kínai vezetés számos nyugati ország fővárosában a legkülönbözőbb korszerű fegyverek vá­sárlására jelentkezett. Képmutatóan, a hegemonizmus ellen szónokolva Peking mindent megtesz, hogy partnereit saját hegemonista törekvései szolgálatába állítsa a világ minden pontján. Az amerikai—kínai kapcsolatok fejlődését az enyhülés útján, a leszereléshez vezető úton, csak üdvözölni tudnánk. A kínai vezetés nyilatkozataiban és gyakorlati lépéseiben azonban semmi sem utal erre. Szpartak Beglov Különleges mágneses spektrométer A dubnai Egyesített Atom­magkutató Intézetben egye­dülálló műszert helyeztek üzembe: egy 5 méteres mág­neses spektrométert, amely nagyon hasznos szolgálatokat tesz a szocialista országok fi­zikusainak, akik az elemi ré­szecskék szerkezetét és tulaj­donságait vizsgálják a szer- puhovi protongyorsítóban. A műszer megalkotásában ma­gyar, NDK-beli, lengyel, szovjet és csehszlovák kuta­tóintézetek vettek részt. Az északi fény szerkezete Az Interkozmosz-program- ban résztvevő szocialista or­szágok új kísérletbe kezdtek. A kísérlet célja, hogy teljes mélységében feltárják a Föld mágneses terében zajló' olyan jelenségek szerkezetét, mint a mágneses viharok és az északi fény. Az Interkozmosz—18 mű­hold segítségével végzett kí­sérletben a szocialista orszá­gok tudományos kollektívái — az SzTA Ionoszféra, Rá­dióhullámterjedési és Föld- mágnesességi. a Moszkvai Egyetem Magfizikai, a CsTA Geofizikai, az NDK, Magyar- ország, Lengyelország és Ro­mánia elektronikai kutatóin­tézeteinek szakemberei — vesznek részt. Hajógyártás kooperációban A csehszlovákiai Komarnó- ban gyártott dieselmotoros OL—400 típusú hajók jól is­mertek egész Európában. A komarnói hajókat a szocialis­ta munkamegosztás, a gyár­tásszakosítás és -kooperáció alapján készítik. A hajtómű szovjet, a rádiólokátor bol­gár, a légkondicionáló len­gyel, a generátor NDK gyárt­mány. A KGST keretében folyta­tott együttműködés lehetővé teszi, hogy a hajógyár tovább növelje termelését. 1979-ben már lOOOOO Polonéz A Warszawa-gyár, amely 27 évvel ezelőtt szovjet köz­reműködéssel épült, meg­kezdte a Polonéz kocsik soro­zatgyártását. Tavaly már 10 000 darabot bocsátottak ki. A tervek szerint a ter­melés az idén eléri a 100 00ÍT- et. A szovjet autóipar szorosan együttműködik KGST-part- nereivel. Lengyel vállalatok például lengéscsillapítókat, fékrendszereket készítenek a Zsigulik, illetve a Kamazok számára. A Szovjetunió La­da kocsikat, autóablak-üve- geket, különféle alkatrészeket szállít cserébe. Tallinni kamionok a világ minden táján Egyre több országba szállítják az árut az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság tallinni autógyárában készült kamionok Kuba, a tanuló ország Kuba ma az iskolai ellá­tottságot, az általános isko­lázottságot tekintve a világ élvonalában halad. Joggal említik a szigetországról szól­va, hogy itt az egész ország egy nagy iskola. A forradalom előtti Kuba egymillió teljes és félmillió félanalfabéta országa volt. Hatszázezer gyermek nem járhatott iskoába, tanítók ez­rei maradtak állás nélkül. Közoktatási célokra az állam mindössze 79 és fél millió pe- sót irányozott elő. A forradalom győzelme után az egyik első teendő volt az iskolák államosítása és az írástudatlanság felszá­molása. Kubában ma minden lakosra évente négy könyv jut, amelyek közül legalább kettő tankönyv. Az analfabétizmus elleni harc — tanárok és diákok lelkes közös akciója — nagy sikerrel járt. Eredményes volt a felnőttoktatás megin­dítása is. A jelenlegi ötéves tervidő­szakban a közoktatási rend­szer tökéletesítésének a ter­vét készítették el és ennek a megvalósításán fáradoznak. Az oktatás — 1961 óta — ingyenes. Az 5—11 éves kor­osztály számára kötelező az elemi iskola elvégzése. Jelen­leg 1 millió 700 ezer kisis­kolás tanul az elemi isko­lában. A középiskolákban — gimnáziumokban, techniku­mokban több mint 80 ezren, az emelt szintű középiskolai oktatásban pedig további 80 ezren folytatnak tanulmányo­kat. Az új terv előirányozza már a középiskolai végzett­ség általánossá, illetve köte­lezővé tételét. Több mint 135 ezer diák ta­nul jelenleg az ország 30 fel­sőoktatási intézményében, köztük a négy tudomány- egyetemen. A felnőttoktatás jól bevált formái a négyéves munkás-, illetve farmeriskolák. Ezek­nek az iskoláknak van két­éves felsőtagozatuk is. Aki ezt elvégzi, főiskolára vagy egyetemre jelentkezhet. A munkás- és farmerisko­lákban az általános művelt­ség, szakismeretek megszer­zése mellett nyelvtanítás is folyik. E kurzusok megindu­lása óta egymillióan tanultak itt. Az állam évente 12—15 ezer értelmi fogyatékos gyer­mek taníttatásáról gondosko­dik a gyógypedagógiai inté­zetekben. Az iskolai oktatás szerves része a gyakorlati oktatás, a termelő munkában való rész­vétel. Intersigma Az atomenergia békés cé­lokra történő felhasználása az egyik sokatígérő területe a KGST-országok együttműkö­désének. E téren a Szovjet­unió és Csehszlovákia szol­gálhatnak példaképül. Csehszlovákiában szovjet közreműködéssel felépült az első atomerőmű. Ugyanakkor a csehszlovák szakemberek szovjet dokumentáció alapján atomenergetikai berendezése­ket gyártanak és szállítanak a Szovjetunióba. Így a múlt évben az Intersigma Egyesü­lés a voronyezsi atomerőmű­höz 36 tonnás szivattyút szál­lított. Ebben az ötéves terv­ben a csehszlovák vállalatok több reaktorberendezést szál­lítanak a WER—440 típusú reaktorral üzemelő atomerő­művek számára. Gyors ütemben folyik a pilseni Skoda Művek rekon­strukciója. A gyár már most gőztúlhevítő szeparátorokat, távirányítású szerelvényeket, alkatrészeket gyárt a KGST- országokbeli atomerőművek­hez. Építésszel járni egy idegen város utcáit, olyan, mintha négy szemmel látnánk a világot. Az egyszerű tu­rista, ha előzetesen átlapozza a bae- dekert, legtöbbször abba a hibába esik, hogy mindent akar látni, ezért gyakran elrohan a legszebb műem­lékek mellett. Az építész ismeri a városépítés történeti fejlődését, ki tudja emelni a karakterisztikus vo­násokat, a várost legjobban meg­határozó építészeti alkotásokat. Amikor a közelmúltban Krakkó­ban jártam, találkoztam dr. Julian Fafara mérnökkel, aki a történelmi város Műemléki Felügyelőségének egyik vezető építésze. A műemlék- védelem megszállottja. Megelevení­tően beszélt, szinte körülölelt ben­nünket az elmúlt korok levegője: a királyi vár ,— a Wawel, a XII. szá­zadban épített gótikus Mária-temp- lom, a reneszánsz Piac téri keres­kedők háza, a Flórián-kapu, a Col­legium Novum, árkád,os. ódon há­zak, kőpárkányok, kovácsoltvas céh­jelvények ... mindenütt a múlt megjelenítői. — Az egyetlen lengyel nagyváros, amely a világháborút szinte sértet­lenül vészelte át. Felmérhetetlen sze­rencse! Krakkó Kelet-Közép-Európa egyik legrégibb, történelmi értékek­ben gazdag városa. Az UNESCO a közelmúltban felvette nemzetközi műemléki nyilvántartásába, s ez nagy segítség lesz a jövőben. — Intézményünk hatáskörébe a műem­lékvédelem irányítása, szervezése és el­lenőrzése tartozik, továbbá tudományos kutatási munkákkal, távlati és közép­távú tervek megállapításával foglalkozik. A városkép megőrzésének szempontjá­ból milyen a város rendezési tervének üteme? — A műemlékek megóvása szer­vesen összefügg a városfejlesztéssel, a mai építés ügyével. A múlt pótol­hatatlan értékeinek megőrzése gaz­dagítja a városképet, szinte megje­leníti az időt, kifejezi a korokat, a társadalom tagjainak magatartását, egységes alapszövedékbe foglalja a település történetét. 1945 után Len­gyelországnak az újjáépítés volt az elsődleges, lakóházakra, ipari léte­sítményekre kellett a pénz. Krakkó 500—600 éves műemlékei pedig vár­tak. csendesen pusztultak. 1952-ben elkezdődött egy akció „Romok a te­tő alatt!” figyelmeztető felszólítás­sal. melynek nyomán megkezdték a veszélyeztetett épületek helyreállí­tását. restaurálását. 1961-től 1974-ig a város különböző pontjain az óvá­rosban. melyet a négy kilométer hosszan körülvevő parkövezet. a Planty határol be. toyábbá a Visz­tula másik oldalán, a Stare Pod- gorze kerületben voltak felújítások. Például a városház tornya, a posztó­kereskedők háza. a Dominikánus­templom és néhány ház a Solski ut­cában. melyek nagyon rossz álla­potban voltak. Ebben az időszak­ban Krakkó nehezen tudta állni az idő ostromát. — Mi hozta a változást? — 1974-ben kormányrendelet je­lent meg a krakkói műemlékek res­taurálásáról. Akkor alakult meg a mi intézetünk is. Hatvan szakem­berből áll az apparátus, a városi ta­náccsal koordináljuk munkánkat, to­vábbá a kivitelező vállalattal, me­lyet műemlék konzerváló műhely­nek nevezünk: nemcsak épületek rekonstrukcióját, hanem belsőépíté­szetet, sőt szobrok, bútorok, festmé­nyek, freskók helyreállítását is vál­lalják. Jelenleg a hosszú távú terven dol­gozunk: a Planty zöld gyűrűjében le­vő műemlékek (A szektor) és a Nagy Kázmér városnegyed (B szektor) te­rületrendezésén. Két évvel ezelőtt megkezdtük az épületek katalogizá­lását. Fényképes dokumentációt ké­szítünk egy-egy házról, részletekbe menően feljegyezve stílusát, állapo­tát stb. 84 utcával, 1050 épülettel ké­szültünk el eddig, s még legalább 950 ház van hátra. 110 blokkra osz­tottuk fel az A és B szektort, s e hálózat szerint haladnak a munkák. A jelenlegi tervidőszakban 1.3 mil­liárd zloty szerepel a költségveté­sünkben, általában évi 300 milliót költünk. A Polónia ház felújítása az idén 32 millió zlotyba került. — Milyen szisztémával dolgozik a mű- emlékvédelem? — Az ősi városkép megőrzésére törekszünk. Krakkó belvárosában járva bizonyára észrevette. hogy változatlanul hagytuk a városszer­kezetet. érintetlenek az utcavonalak, betartottuk a magassági arányokat. A polonia ház egyik restaurált belső terme A házsoroktól közbezárt területeken, egy-egy blokk belsejében építünk új házakat, vendéglőket, melyek így nem zavarják az utcaképet. Krakkó fundamentuma tele várat­lan meglepetéssel: a középkori csa­tornázás, a XIII. századból vissza­maradt szennyvízgyűjtők.... de ez­zel nem mondok semmi újat, hisz Magyarországon is a Budai Várban, Sopronban, Kőszegen. Pécsett vagy Egerben hasonló problémákkal ta­lálják szembe magukat a régészek, építészek. Szerencsére Krakkó 600 ezer lakosából mindössze 20 ezer embert érint a középkori állapot. De már nem sokáig. Horváth Anita KrakkóáflwV

Next

/
Thumbnails
Contents