Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
1978. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Uj mű épül a Tiszán A hiányzó láncszem Az előző írásban már „leltároztuk” a Tisza vízlépcsőit: Tiszalök, Kisköre, Törökbecse ... A hiányzó láncszem: Csongrád. Vízügyi szakemberek úgy tartják, hogy Domb- rád—Vásárosnamény között is duzzasztót követel az élet, de a fontossági sorrend Csongrád vitathatatlan elsőbbségét írja elő. A Tisza- völgy alsó szakaszán különösen indokolják a természeti körülmények e nagy mű megépítését, hiszen bármenynyire hihetetlennek tűnik (sok folyó pásztázza ezt a vidéket), a vízforrások itt minimálisak. A víz pedig ipar és mezőgazdaság számára egyaránt nagyon fontos. De hogy ne maradjunk az általánosságnál: számítások szerint a Tisza-völgy alsó szakaszán van szükség az ország vízfelhasználásának 70 százalékára — s ugyanakkor a vízkészletnek mindössze 20 százaléka található meg itt. A ' Tisza-völgyben lefolyó víznek mindössze 3 százaléka hazai eredetű. A szomszédos országok, ahonnan a folyók vize hozzánk érkezik, mind több és több vizet tartanak vissza. Tartalékunk a Tisza Nyári hónapokban bizonytalan a hozzánk érkező víz mennyisége, s különösen kis- vizeknél egyre nagyobb gond a víz minősége is. Szárazabb években már ma sem elegendő a víz, olykor öntözési korlátozásokat is el kell rendelni, lehetetlen a rendszeres hajózás, vízigényes ipar, vagy mezőgazdasági kultúra e vidéken a hiányzó láncszem miatt nem tervezhető, de a felszín alatti vízkészletek csökkenése miatt még a lakosság vízellátásában is tartalékunk lehet a Tisza. A Tisza-völgyben hazánk lakosságának 40 százaléka él és a nemzeti vagyon 42 százaléka koncentrálódik. A magyar mezőgazdaság termelésének több mini fele innen származik, s az ipari termelés egyharmada is. Az OVH-nak az Állami Tervbizottság számára készült előterjesztése megállapítja, hogy „mesterséges vízpótlás nélkül Magyarországon a rendelkezésre álló természetes vízkészletből az .1970. évi igényeknek 1980 után már csak 30 százaléka, 1990 után pedig csak 15 százaléka lenne kielégíthető.” Tiszalök és Kisköre sokat segít már most is, de a megnyugtató egyensúly záloga Csongrád. Intenzívebb fejlődés Amikor az Országos Tervhivatal minősítette a vízlépcső beruházását, messzemenően elismerte a szükségességét: „A hazai és a külföldi tározás, vízpótlás és víz- átvezetés alapvető tényezője a rendszer gerincét alkotó Ti- sza-csatornázás megvalósítása. Ezt a vízgazdálkodási célt szolgálja elsődlegesen a csongrádi vízlépcső, 20 millió köbméter hasznos tározótérfogat megvalósításával. A Tisza Congrád—Kisköre közötti szakaszának Víziútfelújítása révén a Tisza-torkolattól 600 kilométer összefüggő folyószakaszokon nagyhajózásra alkalmas víziút alakul ki. A vízlépcső megalapozza a forgalom fejlesztését szolgáló közlekedési beruházások létesítését. A Tisza-völgyben már jelenleg is csak nagy erőfeszítésekkel lehet az átmenő és a belső áruszállítást vasúton és közúton lebonyolítani. A tiszai hajózás jelentős részt vállalhat e feladatokból... A vízi közlekedés hatására intenzívebbé válik a térség gazdasági fejlődése is.” Nem illik talán nagy szavakat használni, de kétségtelen, hogy a magyar hajózás reneszánszát ígéri a Tisza teljes csatornázása, hiszen ez a víziút elvezet majd Északnyugat-Európába, s közvetlenül, a kontinensen át a Keleti-tengerre is, minthogy a Duna—Rajna—Majna csatorna is kilépett a fantázia köréből. A vízellátás és a hajózás mellett mégis az öntözés a legközvetlenebbül érzékelhető tétel ezen a tájon. Az ATIVIZIG-től kapott információk szerint a csongrádi vízlépcső 60 ezer hektár öntözését teszi lehetővé a bu- gac—mórahalmi tájon. Kiskunfélegyháza körzetében 85 ezer hektárnak tud öntözővizet szolgáltatni, Csongrád környékén 14 ezer hektárral számolnak. A bal parton Nagytőke és Székkutas körzete 45 ezer hektárt kapcsolhat az öntözésbe, s hosszú távra biztonságos lesz a már most is működő algyő—pe- csorai és a vidreér—csany- teleki öntözőrendszer működése. A mű' teljesítőképessége természetesen másként is kifejezhető, hiszen a beruházás sokoldalúan hozzájárul majd a termeléshez. Az ipa- rivíz-szolgáltatás évi 45 millió köbméter lesz, a mező- gazdaság pedig idényenként 115 millió köbméter vizet kaphat innen. A Tisza-völgyében az ötödik ötéves tervben 63 ezer hektár öntözésfejlesztés szerepel, a távlati elgondolások szerint viszont ötéves tervenként mintegy 100 ezer hektárral kell növelni az öntözött területeket. De azt is hozzátehetjük, hogy az öntözés intenzitásának is növekednie kell, így az öntözési vízigény 1990-re az 1975. évinek közel két és félszeresére emelkedik, miközben a külföldi vízelvonás ugyanebben a térségben szintén az 1975. évinek két és félszerese lesz. Valamennyi gazdasági szempont egyöntetűen tanúskodik tehát a nagy elhatározás mellett, így nyeri el, e hiányzó láncszem pótlásával teljes értelmét a Tisza és a Körösök csatornázása, ezzel lesz teljes a nagy térség vízgazdálkodási rendszere. Éppen jókor De víznek bővében így sem érezhetjük majd magunkat Készült egy prognózis a Tisza magyarországi szakaszának vízmérlegéről. Eszerint ezen a tájon 1990-ig 435 köbméter lesz a másodpercenkénti vízigény — és a tározókkal módosított vízkészlet 427 köbmétert garantál majd. Éppen, hogy lépést tartunk tehát az igényekkel, s éppen jókor, a legkövetelőbb időben fogunk hozzá a csongrádi vízlépcső építéséhez. Ez a rendszer együtt, összhatásában fejti ki a kívánt eredményt A vízpótló művek rendszere megfelelő biztonságot nyújt a külföldi vízelvonások ellensúlyozására, és a hazai igények kielégítésén túl a gazdasági fejlesztéseket is megalapozza. Sz. Simon István (KÖVETKEZIK: Mással nem helyettesíthető) Mezőgazdasági típustervek Kevesebb, de gazdaságosabb Idén tovább csökken a mezőgazdasági típustervek száma. A gazdaságok ezzel nem rövidültek meg, ellenkezőleg: miután a tervjegyzékből a MÉM jóváhagyásával törölték a régebbi és időközben elavult modelleket, újabb ajánlatokkal kiegészült tervgyűjtemény sokkal hatékonyabb beruházói munkát és később gazdaságosabb üzemeltetést tesz lehetővé. Az AGROBER tavaly 229 típustervet tartott nyilván, a mezőgazdasági üzemek ezekből rendelték meg a beruházásaik megvalósításához szükséges dokumentációs anyagot. Az idén már csak 156 típusterv állt rendelkezésükre, viszont ez a gyűjtemény a műszaki megoldások szempontjából sokkal egységesebb. A tervjegyzékbe az idén mintegy 30 új modell került be. E tervek alapján már több gazdaságban építkeztek. Így például a Komáromi Állami Gazdaságban új tehenészeti telepet hoztak létre. Itt az egy férőhelyre jutó beruházási költség 50 ezer forintot tesz ki. Ez 30— 50 százalékkal kevesebb az országos átlagnál. Egerben, a VILATI Irányítástechnikai Berendezések Gyárában készítik a hazai szerszámgépipar számjegyvezérlésü forgácsoló gépeihez a nagy értékű vezérlő berendezéseket. Az ezekkel irányzott eszterga, illetve fúró-marógépek nagy részét külföldön értékesítik. A képen: Fúró-marógép vezérlő berendezéseinek alkatrészeit szerelik Az épülő északi lakótelepet köti majd a városhoz Törökszentmiklós új aszfaltozott útja, amelyet az Aszfaltútépitö Vállalat dolgozói építenek. A félkilométeres új útszakasz az építkezést is megkönnyíti és még az idén elkészül Minden ólban disznó hízik Tovább javítható a termelés Magyarország az egy főre jutó sertéshústermelésben igen előkelő helyet foglal el a világranglistán. Ez az állapot főleg a szakosított sertéstelepek térhódításával szilárdult meg. Szolnok megyében 1968 óta 16 termelőszövetkezeti szakosított sertéstelep épült Ezek eredményessége nagy mértékben függ kihasználtságuktól, az elhullás! veszteségektől és a hízótáp felhasználásától. Kevesebb kocával is lehetne 1973-tól a megyei termelőszövetkezeti szaktelepek termelékenysége fokozatosan javult, és 1976-ra kihasználtságuk elérte a 100 százalékot. 1977-ben még eredményesebb évet zártak a hizlaldák. Élőhús-kibocsátá- suk 10 százalékkal több volt, mint ami a beruházási programban szerepelt. Ez főleg annak köszönhető, hogy emelkedett az anyakocák száma — 1975-ben 6000, 1977-ben 6964 volt, — jelentősen növekedett, habár még nem kielégítő, az egy kocára jutó élőszaporulat. Amiben viszont nem sikerült előre lépni a szakosított telepek üzemeltetésénél, az a nagyarányú malacelhullás megakadályozása. A múltban ebből adódott, hogy a szaktelepek nem tudták „hozni” terveiket, és most is csak úgy sikerült, hogy a kocaállomány létszáma lényegesen magasabb a szükségesnél. Ez többletköltséggel jár, ami rontja a telepek gazdaságosságát. Az élőszaporulat elhullásának országos átlaga 12,3 százalék és ugyanennyi a megyében is. Az egy fialásra jutó választott malacok száma országosan 7,8. Ez egy tizeddel jobb, mint a megyei átlag. Ez a kis eltérés azt jelenti, hogy a telepeken levő, majd hétezer darab anyakocából minden századik azért termel, hogy ezt a lemaradást pótolja. Az országos átlaghoz viszonyítva jó az egy kilogramm, értékesített élősúlyra felhasznált abrakmeny- nyiség. és az egy anyakocára jutó húskibocsájtás. Bár mindkettőnél megyén belül — a korszerű, szakosított telep hiánya miatt — óriási szóródások vannak. Tisza- földváron a felhasznált abrak 3,7, Jászjákóhalmán — önetető hiánya miatt —5,1 kilogramm volt 1977-ben. Bmi javításra szorul A malacok szoptatási ideje a megyében átlagosan 34 nap. Ez azt jelenti, hogy egy szaktelepi fiaztató kutricá- ban évente körülbelül tízszeri fialás lehetséges. Ezzel szemben a megyében ezhatnál kevesebb, annak ellenére, hogy a tenyészskoca-állo- mánynak több, mint felét minden évben lecserélik. Ennek ugyanis növelnie kellene az átlagkocára eső fia- lások számát, s ezzel a kut- ricák kihasználtságát is. Mégpedig azért, mert a kiselejtezett „öreg” koca helyére rögtön a fialás előtt álló ellőhasú koca került, amennyiben tervszerű a termékenyítés. De a telepeken az ilyen nagyságú selejtezés mellett sem több 2,2-nél — átlagosan — az egy átlagkocára jutó fialások száma, pedig a túlzott állomány- csere többletköltséget okoz, ha nem párosul megfelelő szaporodási technológiával. Példaként említendő, hogy a süldőnevelés közben elért 1 kg-os súlygyarapodás 65, míg a hizlalásnál csak 17 forintba kerül. A fiaztató kut- ricák kihasználatlansága két okra vezethető vissza: ama- lac-utónevelő épületek hiányára, illetve a rossz ter- mékenyülési százalékra. Száz termékenyítésre kevesebb, mint 63 fialás jut a megyében. Csak két gazdaságban megnyugtató a helyzet. Az egyik a túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet, ahol ez a szám nyolcvanhárom. A másik az abádszalóki Lenin termelőszövetkezet, ahol egy kocára 2,7 százalékos fialás esik évente. Viszont a kengyeli Dózsa Termelőszövetkezet telepén száz termékenyítésre mindössze 40 fialás jut. Jászjákóhalmán 1973 óta működik egyedi tervezésű szakosított sertéstelep. 1977- ben majd minden mutatóban a megyei telepek között az utolsó helyen állt. Kihasználtsága 77 százalékos volt. Az egy átlagkocára jutó hús értékesítése alig haladta meg a 11 mázsát. Egy kilogramm értékesített búsra több, mint 5 kilogram abrakot használtak fel, és a sertések elhullása 17 százalék körül volt. Ez már a múlté. Csak akarni kell Az idén az üzem mindent megtett és megtesz, hogy a telep gazdaságosságát javítsa. A malac-utónevelőben megszüntették a padlón tartást, így az elhullási százalék jelentősen csökken. Jelenleg okkal gondolhatják a vezetők, hogy nem lesz több 13 százaléknál. Az abrakfelhasználás hatékonysága is javult. Majd egy kilogrammal kevesebbet használnak fel ebben az évben egy kilogrammos hús előállítására, mint tavaly. És mindezt mivel lehetett elérni? Ésszerű rekonstrukcióval és valamivel nagyobb figyelemmel. Hesz Viktor a a Ötvenegy éve figaró Mottó: Csak egy borbély tudja mindig pontosan, hogy mit lehet egy fejből kihozni — Igaz ez az állítás? — Ami a formai részét illeti, igen. Más frizura illik egy hosszúkás archoz, más egy oválishoz. A kövér fejet jobban lehet nyírni, a telt húsos arcot könnyebben borotválni — világosít fel Kocsis Lajos kunhegyesi borbélymester a szakma lényegéről. Teheti, hiszen több mint 51 éve fosztja meg a férfinemet „tolláitól’’, borostáitól. — A kuncsaftok? — Akadnak még ma is, nem panaszkodom. A legfiatalabb egyéves, a legöregebb a századikat taposta. Túri Imre bátyám november elsején töltötte volna be, de már nem érte meg. Az érdekes emberek közé tartozott dr. Kolozsi Lajos, aki a község történetét is megírta. A harmincas évek végén többször megfordult nálam Schilling báró is. Hiába volt nagy úr, neki is kifele nőtt a szőr az arcán. — Hírlik, nemcsak pénzért borotvált... — Az inflációs években tizenkétmillió volt egy nyírás, de sietnem kellett a vásárlással, mert másnap már cipőpertlit se kaptam érte. Akkor mindenhol, nemcsak nálam, a tojás lett a tarifa. Egy borotválás három, egy hajvágás hat tojás. — A nyugdíjasokhoz is kijár. — A hét hat napján kis műhelyemben szorgoskodom, vasárnap „kikapcsolódásként” huszonkét, nálam is idősebb embert borotválok minden héten a községben, a házaknál. Egyébként évtizedek óta így dolgozom. Bár ma már nyugdíjas vagyok, szabadságra nem szeretek menni, mert két nap múlva unom magam. A gyerekeim közül a fiam néhány évig szakmabeli volt, de aztán más foglalkozást választott. Állítólag a megyében én vagyok a legöregebb figaró, aki nemcsak a műhelyben tevékenykedik, de házakhoz is jár. Nem remeg a kezem, jól bírom magam, így aztán kár lenne még abbahagyni a szakmát hatvanhat évesen. D. Sz. M.
