Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-13 / 293. szám

h XXIX. évf. 293. szám, 1978. december 13., szerda A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Versenyképes Mindenki tudja: csak ak­kor fejlődhetünk tovább, ha mindig jobb minőségű ter­mékkel jelentkezünk a pia­con. Ám nem elég csupán ke­lendő árut gyártani, arra is oda kell figyelni, hogy mi mennyibe kerülj egyszóval az árakkal, és a haszonnal is versenyképesnek kell ma­radni. Mit tehet ilyenkor egy nö­vénytermesztési rendszer? Azt, ami a legjobbakra jel­lemző: alkalmazkodik, és ki­használja a lehetőségeket. Például azt, hogy a Phylaxia Karcag határában épülő gyá­ra olyan élelmiszeripari ter­mékeket is készít, amelyek­nek a kukorica az alapanya­ga. Ugyanez a növény, amely kerülhet a baromfi vagy a sertés elé, de — némi átala­kítás után — a vendéglői asz­talra is. Az egész csak azon múlik, hogy a mezőgazdasági szakemberek, mennyire tud­nak eleget tenni a minőségi követelményeknek. Ha teljes egészében? Akkor ugyan­olyan ráfordítással tizenhá­rom-tizenöt százalékkal ma­gasabb jövedelmet érhetnek el, s a mázsánkénti 35 fo­rinttal nagyobb haszon azt jelenti, hogy . jövőre 19—20 millióval több pénz kerülhet a mezőgazdasági üzemek kasszájába. Még ennél is nagyobb le­hetőséget fedezett fel a Ga­bona és Ipari Növények Ter­melési Rendszere az alkatré­szek központi raktározásé- j ban. Felméréseik szerint ugyanis a 186 partnergazda- j ság több mint egymilliárd forint értékű alkatrészt tárol különböző helyeken. S a készletekben számtalan olyan szerkezet van, amely vala- ; mennyi raktárban megtalál­ható, akár több példányban is, holott elég lenne egy köz­ponti ellátó szervezet, és ak­kor nem kellene mindenki- j nek — üzemmérettől függően s — 4—10 millió forint értékű i alkatrészt tartalékolnia. A GITR szakemberei elkészítet­tek egy olyan tervet, amely : alkalmas a visszás helyzet ! megszüntetésére. A központi | raktár létrehozásával mint­egy 30 százalékkal csökkent- J hetők a készletek, s az így megtakarított 300 millió fo­rint befektethető más, sok­kal gazdaságosabb, hasznot hozó tevékenységbe. Jó példa a versenyképes­ség a fajtacsere is. A hibrid­napraforgók például a ha­gyományos fajták eredmé- j nyeihez képest 10—24 száza- • lékkai magasabb hozammal 4 hálálták meg az idei gondos- ! kodást, s mivel a költségek alig-alig változtak, a haszon is hasonló arányban emelke- \ dett. A melléktermékek fel- > használása ugyancsak több­lethez juttatja a gazdaságo- \ kát, a különbség csak annyi, 4 hogy ebben az esetben nem : jövedelemről, hanem ismét takarékosságról beszélhetünk. ’ A GITR nemcsak a már so­kat emlegetett répafej és ku­koricaszár kategóriába tarto­zó takarmányokkal foglalko- ; zik, hanem ipari mellékter­mékkel is, mint amilyen pél­dául a növényolajgyár műkö­dése közben keltkezik. A számok, a tények meg­győzőek, az alkalommal élő mezőgazdasági üzemek való­ban előbbre léphetnek, vál­lalhatják a versenyt. S ter­mészetesen a GITR is állja a sarat, hiszen ötletei való­ban kitűnő szellemi termé­kek. B. A. Daruk szovjet exportra Kilencvenhatezer fejökanna Számvetés tiszafüredi gyárakban Az ez évre tervezett utol­só, a huszadik öttonnás ki­kötői portáldarut szerelik a Magyar Hajó- és Darugyár tiszafüredi gyáregységében. Az önálló késztermék leg­utolsó darabját előrelátha­tólag december 22-én szál­lítják a Szovjetunió részére. A Tiszafüredre telepített üzem komplett termékei megfelelnek a korszerűség követélményeinek. Néhány daru már működik a Szov­jetunióban, és a minőségére nem érkezett reklamáció. Természetesen ez a körül­mény az üzleti kapcsolatokat is kedvezően befolyásolja, 1979-ben már az ideinek több mint kétszeresét, 42 darut gyártanak és exportálnak a Szovjetunióba. A gyáregység termékére már Jugoszlávia külkereskedői is felfigyeltek, jövőre első ízben 3 öttonnás portáldaru szállítására küld­tek megrendelést, amelyet várhatóan újabb is követ majd. A tiszafüredi gyáregység termékszerkezete 1979-ben nem változik, de a belső ko­operációs gyártás — amely­nek termelési értéke több mint 82 millió forint — bő­vül. A vállalat váci gyáregy­sége, vagyis a testvérüzem részére konténeralapkeret gyártását kezdik meg. A szál­lítás korszerűsítését szolgáló konténerekhez körülbelül 3600 keret készül. Ez a ko­operációs tevékenység köz­vetve a vállalat tőkés export­jának további növelését teszi lehetővé. A füredi üzemben az idei szocialista munkaver­seny is hasznos eszköze volt a termelési feladatok teljesí­tésének. A minőségi követel­mények szigorú betartása mellett a mennyiségi elő­irányzatokat is hiánytalanul teljesítik. Az előirányzott 1978. évi 124 millió forintos árbevételi tervet Várhatóan 0,9 százalékkal, a kooperációs termelés értékét 6—7 száza­lékkal teljesítik túl. A gyár­egység dolgozói és vezetői az év végén jogosan mondhatják hogy a megnövekedett gazda­sági követelményeknek be­csülettel eleget fettek. * * * Alig három héttel az év vége előtt a másik tiszafüre­di gyáregységben, az Alumí- niumárugyár üzemében is készül az évi számvetés. Az üzem termelési tervét előre­láthatólag 186 millió forintra teljesíti, ami 32,8 százalékkal több az 1977. évinél. Az üzem korszerű eszközökkel, minő­ségi termékek gyártására rendezkedett be, mert ezt kö­veteli meg a külpiaci értéke­sítés. A Tiszafüreden készü­lő alumíniumedények 80 szá­zaléka a tőkés piacra kerül, de az idén már belépett a vásárlók közé négy szocialis­ta ország is. Az új gyártó- csarnokban megkezdték az új termékek, a 25 literes csar­noki tejkannák és a 18 lite­res fejőkannák gyártását. Eb­ben az évben 96 ezer kerül le a gyártósorról. Az új ter­mék legnagyobb felvevő pi­aca Csehszlovákia, északi szomszédaink 77 ezer tejes­edényt vásárolnak. Az új üzemcsarnokban al­kalmazott gyártási technoló­gia a legkorszerűbbek közé tartozik, így a termékek is lényegesen magasabb minő­ségi követelmény szerint ké­szülnek, mint annakidején a budapesti vállalati központ­ban. Az üzem termékszerke­zete várhatóan 1979-ben már nem módosul. Jelenleg az elektromos szamovár gyártá­si feltételeinek a kialakítá­sán dolgoznak. Terveik sze­rint 1979 második felétől sze­retnék a gyártást elindítani. Ezt megelőzően azonban bel­földön és külföldön egyaránt piackutatást végeznek. A kez­det bíztató, mert a szép kivi­telű és igen praktikus teafőző iránt a hazai és a tőkéspiaci kereskedelem is érdeklődik. ÚJ MŰ ÉPÜL A TISZÁN A cikksorozat második része 3. oldal Képviselők a költségvetésről A mezőgazdaság, az élel­miszeripar, valamint az erdő- és vízgazdálkodás idei mun­káját és jövő évi költségve­tési tervezetét vitatta meg tegnapi ülésén az országgyű­lés mezőgazdasági bizottsága. Új TIT-elnök Erősíteni kell a társada­lomtudományi és politikai munka világnézeti nevelő ha­tását, a programokkal haté­konyan hozzá kell járulni a szocialista közgondolkodás és életmód kialakítását segítő ismeretek elsajátításához. — Vázolta fel legfontosabb te­endőit tegnapi ülésén a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat országos elnöksége. Az országos elnökség meg­választotta új elnökét: az Or- tutay Gyula halálával meg­üresedett tisztség betöltésével Ádám Györgyöt bízták meg. Magyar-olasz gumiipari megállapodás A Chemolimpex és a Tau­rus Vállalat, illetve a milánói Pirelli és a londoni Dunlop cég képviselői tegnap Buda­pesten műszaki és kereske­delmi keretmegállapodást ír­tak alá, amelynek célja az áruforgalom bővítése, az ipa­ri együttműködés kialakítása. Magyarország már eddig is imporltált gumiipari termé­ket a Pirelli cégtől, most a cél az, hogy az áruforgalom kölcsönös legyen, vagyis az importhoz magyar export kapcsolódjék. Nemzetközi ideológiai konferencia Szófiában (KÜLPOLITIKAI TUDÓSÍTÁSAINK A 2. OLDALON) Nyolcvankétmillió forintos árbevételi tervét négymillióval teljesítette túl a szolnoki Vasipari Vállalat szászberek! akkumulátor gyára. Képünk a gyár szerelőműhelyében készült Több mint 60 millió forint lesz ez évi bruttó árbevétele a vidéki MÉH Vállalat szolnoki telepének. A telepről több mint tízezer tonna vashulladékot szállítanak el a kohászati üze­meknek Befejeződtek Moszkvában a magyar-szovjet kormányközi megbeszélések Marjai József hazaérkezett Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke tegnap Moszkvában a Kremlben fogadta Marjai Józsefet, a Minisztertanács elnökhelyettesét, aki a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság elnöki megbeszélései alkalmából tartózkodott Moszkvában. A közvetlen hangulatú, elvtársi légkörű megbeszélé­sen a Szovjetunió és Magyar- ország együttműködésének további kiszélesítésével, a szocialista gazdasági integrá­ció elmélyítésével összefüg­gő kérdésekről volt szó. A szovjet fővárosban be­fejeződtek a magyar—szov­jet gazdasági és műszaki-tu­dományos együttműködési kormányközi bizottság ma­gyar és szovjet tagozata el­nökeinek, Marjai Józsefnek és Konsztantyin Katusevnek megbeszélései. A megbeszélésen áttekin­tették a Magyar Népköztár­saság és a Szovjetunió gaz­dasági együttműködésének időszerű kérdéseit, a két or­szág közötti szerződéses kö­telezettségek teljesítésének helyzetét, a szakosítás és a termelési kooperáció tovább­fejlesztésének közös felada­tait. * * * A Minisztertanács elnök- helyettese tegnap hazaérke­zett Moszkvából. Százezer köbméter hulladék Szállítási gondok a megyeszékhelyen A városban évente kelet­kező mintegy 100 ezer köb­méter szemét sorsáról szá­molt be Csényi László, a Városgazdálkodási Intéz­mény vezetője csütörtökön a megyei környezetvédelmi társadalmi bizottság tanács­kozásán. A 70 ezer lakosú megyeszékhely által „produ­kált”, előbb említett meny- nyiségű hulladék nagyobb része ipari, kisebb hánya­da háztartási származású. Az utóbbi veszélyesebb, mért döntően szervesanyagokat tartalmaz, és — mintegy fertőzési gócpontként — köz­vetlenül emberi környezet­ben van. Szerencsére a város terü­letének 70 százalékán a ku­kás rendszerű szemétgyűj­tés már biztosítva van, és ez jelentősen csökkenti a veszélyt. A tanácsi rendelet előírja, a heti 2—3 alkalom­mal történő elszállítást, de a központi helyeken, a Kun Béla körúton, a Ságvári kör­úton, a Vosztok úton és a nagy lakótelepeken naponta megjelennek a „kukás” te­herautók. Ezek többsége már tömörítő rendszerű. így a szállítás sokkal gazdaságo­sabb. Űj gond viszont a szemét elleni harcban az izmosodó Széchenyi város­rész. Itt korszerű, 1,1 köb­méteres, a jelenlegi kukák­nál tízszer nagyobb befoga­dóképességű gyűjtőtartályo­kat helyeztek el, melyek ke­rekeken mozgathatók. A Városgazdálkodási In­tézmény „arzenálja” 19 hul­ladékgyűjtő teherautóból áll, de ezekből ' gyakorlatilag csak 15 üzemel folyamato­san. Az úgynevezett élő munkaerő, rakodómunkások, úttisztítók fele csak alkal­milag dolgozik. Így is győ­zik a munkát, de egyre ne­hezebben. A lakosság ki­sebb szemetelési szenvedél­lyel, nagyobb fegyelemmel sokat segíthetne a jelenlegi helyzeten, mert elgondolkod­tató, hogy a város 1100 pontján felállított talpas sze­métgyűjtők kiürítésével van a „legkevesebb gond,”. Pe­dig mennyi helyen ki van írva: A köztisztaság köz­ügy! Segítse! Az összegyűjtött szemét lerakása a város északi ré­szén, a városi tanács által ki­jelölt hulladéklerakó helyen történik. Itt a téglagyári bá­nyagödrök feltöltése folyik, ezek nagysága jelzi, mintegy 15—20 évig a terület befo­gadja a szemetet. A terítés után klórmeszes fertőtlení­tés következik, majd földdel elborítják a szem elől. Megkezdődik az egyetlen megsemmisítő módszer, a természetes rothadás. Sajnos, a műanyagok, üvegek csak sárosak lesznék, ezek eltün­tetéséhez korszerű technoló­gia kellene. Budapesten már épül egy 2 milliárd, forintér­tékű nagy szemétégető. Vi­déken mikor lesz? Ez már a jövő zenéje, egyelőre földet rá.

Next

/
Thumbnails
Contents