Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-06 / 287. szám
1978. december 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Lényeges és lényegtelen Ha az ember köznapi dolgaiban összetéveszti a lényegest a lényegtelennel, általában akkor is baj származik belőle; ám ha ugyanez a képernyőn esik meg, akkor az a legszörnyűbb következményekkel jár: érdektelenséget szül. S ez éppúgy vonatkozik egy egyszerű helyszíni közvetítésre, mint a valóságból vett, de fantáziával megteremtett művészi alkotásra — azaz a valóság televíziós tükrözésének egészére. Mert a lényeg: mindenütt a lényegei Nem tudom, mit szólna valaki, ha ebéd helyett csupán a tányérokat és az evőeszközöket tálalnák fel, s különböző fogások helyett abból állna csupán az étkezés, högy ezeket cserélgetnék megfelelő szertartással, illő komolysággal. De alighanem alaposan meglephetné — egy másik hasonlattal éljek — a mindenkori tárlatlátogatót az is, ha mondjuk egy festészeti biennálén csak a falra aggatott üres képkeretek fogadnák, változatos, szebbnél szebb formákban pompázva, de hiányoznának belőlük a vásznak. Hát valahogy ilyesmit éltem át az elmúlt héten több alkalommal is, amikor is a fent említett „törvény” szenvedett csorbát oly módon, hogy ... de ^lássuk az eseteket. Az elsőt, talán a legbrutá- lisabbat a Tv-híradó szolgáltatta (mindegy, hogy mi okból), amikor is perceken át (pedig itt a percek a legértékesebbek, hisz belőlük jelentős eseményeknek is alig egy-kettő jut) a semmit, illetve a lényegtelent kellett szemlélnünk: gyanútlanul ácsorgó és várakozó férfiakat, fotózásra készülő újságírókat, „ásítozó” falakat. Az erősen bizonytalanná vált kamera imbolyogva keresett valami lényegeset, de alighanem nem valamit, hanem valakit kellett volna megtalálni, mondjuk, egy riportert, aki hasznos, az alkalomhoz kapcsolódó ismeretekkel tölthette volna ki a protokolláris eseményben bekövetkezett légüres teret. De erre se lélekben, se testben nem készült fel a televízió: váratlanul érte a feladat. így következhetett be azután, hogy egy lényeges esemény kapcsán a képernyőn előlépett a lényegtelen. főszerephez jutott, ami mellékes. És egy másik „példa”, sok tekintetben hasonló az előbbihez, bár itt már az „üresjárat” az alkotók határozott szándékának számlájára írandó. Lényeges és lényegtelen meglehetősen sajátos viszonyát tükrözte a vasárnap este sugárzott portréfilm, amelyet Hajnal Gabrielláról, a gobelinművészet jeles mí- velőjéről készítettek. Valószínű, hogy a film alkotói valami meglepőt, talán hétközna- pian természeteset akartak nyújtani a nézőnek, amikor portréfilm-gyanánt egy kiállítás előkészületeit tálalták fel a képernyőn. Csakhát ez a fajta meglepetés, alighanem televíziós zsákutca. Hisz ahelyett, hogy e ritka, nálunk legalábbis, művészet titkaiba pillanthattunk volna bele, a termékeny képzelet rejtelmei tárulkoztak volna fel előttünk, egy születendő kiállítás lényegtelen mozzanataira esett fény, azaz megismerhettük szorgos munkások miként vernek falba szögeket, miként csiszolnak padlót fényesre, meszelnek falat illő háttérnek, s közben hogyan tereferélnek egymás között. Nem az a baj, hogy ezt is láttuk, hanem, hogy valami lényeges helyett láthattuk ezt. Pedig Hajnal Gabriella a bemutatott művek alapján, elképzelem, nemcsak műveiben, egyéniségében is színes, s vonzóan tudott volna beszélni munkájának szépségeiről is. S ezt bizony szívesebben hallgattam volna, mint a kiállítás építőihez címzett, csak hang-háttérként szolgáló esetleges munkautasításait. És a harmadik, amikor a kérdéses viszony „esztétikai ficam” formájában jelentkezett, amikor lényeges és lényegtelen összetévesztésének újabb sajátos változatát figyelhettük meg: Rajnai András „sziporkázó” alkotása, a Don Juan és a Kővendég. Hangsúlyozni kívánom, amire Rajnai a televíziós hatáskeltés növelésére szolgáló kísérleteiben vállalkozik, azt igen rokonszenvesnek érzem, ahogyan hadakozik a technikai adottságok és a művészi lehetőségek között emelkedő „falak” ledöntéséért. Csakhogy úgy elragadják az új formai lehetőségek keresésének vágyai, úgy elbűvölik szinte, hogy maga sem veszi észre, már az öncélú formai játékok felé evez- kísérleteiben. Hiába kutatni a pazar látvány lehetőségeit, ha megfeledkezik arról, hogy minél pazarabb a látvány, annál pazarabbnak kell lennie a kifejezendő gondolatnak is. Nem elegendő konstruálni egy történetet, mint például legújabb kísérletében is teszi, amelyben elmondatik, hogy szegény Don Juan csak elszenvedi, amit a sors rámért, a nők áldozata, ez önmagában kevés, a történeten túl izgalmas és fordulatos cselekmény színes jellemek, a lélektani hitelesség ábrázolata is kellenék. Itt persze nem arról van szó, hogy a gondolati lényeggel a lényegtelen forma kerülne fezembe, hisz ez önmagában képtelenség volna, hanem arról, hogy a művészi forma oly módon lép a gondolat elébe, hogy el akarja takarni, feledtetni a mondanivaló hiányát. Lényeges és lényegtelen némiképp leegyszerűsített viszonylatában néhány sajátos esetet idéztem, amit annál is inkább fontosnak érzek, mert hisz ez a kérdés ott bujkál televíziózásunk egész gyakorlatában. Ugyanis ha más-más területein a televíziónak, más-más jelleggel is, de minden probléma elsősorban ide nyúlik vissza: a lényeglátás és lényegkiemelés problémáihoz, e két, gondolkodásunkat is alapvetően meghatározó kategória világos és tiszta értelmezéséhez. Röviden Minden nemzeti televíziós est a válogatás újabb vizsgája, hisz itt a siker nagy mértékben azon múlik, hogy a válogatók mit emelnek ki és kötnek közös csokorba egyetlen estére tengernyi műsoranyagból. A Szovjet Televízió estje a válogatás dicsérete. A színes rövidfilmektől a különleges élményt nyújtó balettfilmen át a filmkülönlegességig húzódott a műsorest íve. Az Egyetlen kópia című dokumentumfilm: igazi ritkaság. A Tolsztoj-film — akár évfordulós emlékezésnek is beillett. Az est minden órájában kínált valami színvonalasan érdekeset. V. M. Országos gordonkaverseny Szolnokon A szolnoki Bartók Béla Zeneiskola lesz a házigazdája a holnap este 19 órakor kezdődő, Friss Antal országos gordonkaversenynek, amelyen az ország legjobb csellista növendékei vesznek részt. Az eredményhirdetésre és a győztesek díszhangversenyére szombat este 7 órától kerül sor a városi tanács dísztermében, ahol az elődöntők is zajlanak. Dokumentumok Törökszentmiklós történetéből 1917-1919 Új helytörténeti kiadvány A törökszentmiklósi városi könyvtár „Helyismereti füzetek” sorozatának közelmúltban megjelent legújabb száma a Tanácsköztársaság közelgő, 60. évfordulója alkalmából készült. A dokumentumgyűjtemény lapjain a település 1917—19. közötti történelme elevenedik meg a korabeli helyi újságokban megjelent cikkek, valamint visszaemlékezések, levéltári iratok, plakátok jóvoltából. Érzékletes képet kap az olvasó az 1917-es oroszországi események hatásáról, az őszirózsás forradalom előtti elkeseredett hangulatról, majd 1919 -tavaszának -ünnep- és hétköznapjairól, a Tanács- köztársaság helyi szerveinek tevékenységéről, az intervenció elleni harc Törökszentmiklós térségében lezajlott hadi eseményeiről. A kötetet — a különítményesek rémtetteit felidéző néhány do- kumenum után — egy 1921- es keltezésű levél zárja, amelyben a főszolgabíró a helyi csendőrőrs létszámának felemelését kéri feletteseitől, azzal az indokkal, hogy a lakosság „a forrongásra kitűnő hajlammal bír, amint az a forradalmak ideje alatt kitűnt. A jó szerkesztés, az értő válogatás, továbbá az eligazodást szolgáló bevezetés dr. Gecsényi Lajos és Kerek Béla munkáját dicséri. A kötetet névmutató egészíti ki. — szj — Budapesti kamarakórus napok Ötödik alkalommal rendezik meg a héten a fővárosban a budapesti kamarakórus napokat a Zeneművészeti Főiskola kistermében. A péntek délután négy órakor kezdődő háromnapos hangversenysorozaton Szolnok megyét a törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus, a jász- berény Palotási János szövetkezeti vegyeskar, valamint a mezőtúri Petőfi dalkör képviseli. JÖVŐ ŐSZTŐL: Szabadon választható tárgyik a gimnáziumban A gimnázium a legrégibb iskolafajtánk, ám most itt készülnek napjaink pedagógiájának egyik jelentős változtatására: az új tantervek- kel egyidejűleg szabadon választható tantárgyakat vezetnek be a jövő tanévben. Ezzel fokozatosan megszűnnek a szakosított tantervű, népszerű nevükön a tagozatos osztályok. Mi az újítás lényege? A harmadikos—negyedikes gimnazisták maguk dönthetik majd el, hogy néhány tantárgyat akarnak-e tanulni vagy sem. A gimnázium alapvető feladata kétirányú: egyrészt az egyetemi-főiskolai továbbtanulást választó növendékeit fel kell készítenie elméleti ismeretekkel, másrészt gondoskodnia kell azokról a tanulókról is, akik közvetlenül az iskola befejezése után munkába állnak. A kettős igénynek csak akkor tűd megfelelni a gimnázium, ha az egységes általános műveltség megalapozásán kívül differenciált ismereteket is nyújt tanítványainak. Ezt a célt szolgálja a szabad tantárgyválasztás, a fakultáció, aminek lényege: lesznek a gimnáziumban olyan elméleti-közismereti tantárgyak, tantárgycsoportok, amelyek elsősorban a továbbtanulásra készítik fel a tanulókat, illetve olyanok, amelyek a végzés utáni munkába állásukat segítik. Ilyenek például a közgazdasági és közigazgatási ismeretek, a műszaki rajz, a gép- és gyorsírás, a környékbeli üzemek igényei alapján meghatározandó speciális ismeretek stb. Sokan attól tartanak, hogy a tantárgyválasztás valamiféle zűrzavarhoz vezet az iskolában, hiszen ki-ki azt tanul ezentúl, amit akar, és a reform nem szolgálja majd a hátrányos helyzetű gyerekek műveltségbeli fölzárkóztatásának célját. Ezeken az aggodalmakon kívül jónéhány egyéb gond is jelentkezik a fakultatív tantárgyakkal kapcsolatban. Ámde a mintegy tíz éve folyó kísérleti tanítás tapasztalatai alapján ezeknek egy része nem általános jellegű, más részük pedig gondos szervezéssel elkerülhető, tehát nem akadályai a szabad tárgyak beiktatásának. Nem ötletszerűen A valóságban szó sincsen a tanulók ötletszerű választásáról, egyes tárgyak teljes elvetéséről. A választás ugyanis csak a harmadik osztályban lesz lehetséges és, a minden tanulóra kötelező heti 33 órából a harmadikban hét, a negyedikben pedig kilenc óra jut a fakultatív keretbe. Ez két vagy három tárgy választását teszi lehetővé. Jogában áll a diáknak heti óraszámát 33-ról 35-re növelnie egy heti kétórás szabadon választható tárgy tanulásával. A fakultatív tantárgyak többsége elméleti: egyrészt a gimnáziumban egyébként is tanult ismeretek elmélyítését. kiegészítését szolgálják, másrészt olyan stúdiumokra adnak lehetőséget, amelyek nem szerepelnek a kötelező anyagban, (pl. pszichológia, logika, ábrázoló geometria, néprajz, szociológia). Természetesen gyakorlati jellegű tárgyakat is választhatnak a tanulók. Ezek általánosan művelő szerepük mellett mindenekelőtt a munkába állást segítő tudnivalókhoz, felkészültséghez juttatják őket (idegenvezetés, gépjárművezetés, postaforgalmi intézés, kémiai anyag- vizsgálat, számítógép kezelés, államigazgatási ismeretek stb.). A pedagógiai pályára készülők nevelési alapismereteket is tanulhatnak. Ha csak a harmadikban kezdődik meg a fakultatív tárgyak tanítása, vajon milyen szerepet szánnak a gimnázium két alsó osztályának? — kérdezi sok szülő. A továbbhaladási esélyegyenlőségek megteremtése végett az első osztályban kiemelt feladat — persze később sem feledkeznek meg erről — a hátrányos helyzetű gyerekek fölzárkóztatása, amit szervesen öszekapcsolnak a diákok pályaválasztásának előkészítésével. • . - *.7 R tapasztalatok A második osztályban ez utóbbi tevékenység válik a legfőbb nevelési feladattá. Azt kívánják előmozdítani, hogy minden gimnazistában kialakuljon a pályairány eldöntéséhez szükséges érettség. (Csak a pályairányról van szó — egészségügyi, mezőgazdasági, műszaki, pedagógiai stb. —, mivel a konkrét pálya vagy szakma megválasztása később lesz időszerű.) Ezt heti egyórás foglalkozással külön is segíti az iskola. A kísérleti iskolák tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a szabad tantárgyak jelentősen hozzájárulnak a nevelés erősítéséhez, jól szolgálják a tanulók személyiségének sokoldalú fejlesztését. P. K. J. Lengyel Ménéi napok Nagy siker a Szigligeti Színházban Az Országos Filharmónia rendezésében a Wroclawi Állami Filharmónia Szimfonikus Zenekara adott hangversenyt hétfőn este a Szigligeti Színházban. A lengyel zenei napok művészi rangját, sikerét itt Szolnokon is elsősorban a kitűnő zenekar, továbbá karmesterük Tadeusz Strugala és Lidia Grychto- lowna zongoraművésznő szereplése biztosította. Mindketten európai hírű képviselői a lengyel előadóművészetnek. Az 1954-ben alakult együttes méltán vált híressé Európa több országában. Évente mintegy ötven műsorral, több mint száz alkalommal szerepelnek Wroclawban és szűkebb hazájukon kívül számos kelet-, illetve nyugateurópai ország — NDK, NSiZK, Bulgária, Olaszország, Bokros Júlia keramikusművész kiállítása nyílt meg tegnapelőtt a Tiszamenti Regionális Vizmü és Vízgazdálkodási Vállalat KISZ-klubjában. A tárlat, amelyet a vállalat Bánki Donát aranykoszorús Szocialista Brigádja rendezett, december 12-ig tekinthető meg Csehszlovákia, Románia — nagyobb városaiban. Magyarországi, szolnoki vendégszereplésük méltán öregbíti hírnevüket, hiszen egy jól öszeforrott, kitűnően játszó együttest hallotunk, mely elsősorban nagyszerű vonóskarral rendelkezik, ami alapja egy szimfonikus zenekarnak. A szép, színes, meleg tónusú vonóshangzást kiváló basszus szólam erősítette, mely lényege a dinamikai egyensúly fenntartásának. Igen jó ízléssel, szépen formálták a különböző zenei részeket. A fúvósok játéka ezúttal minden pozitívuma ellenére színtelenebbnek bizonyult a vonósokkal szemben, általában nem egyenrangú partnerként említhetők a zenekar összjátékában. Bár igaz, hogy szerepük is sokkal kisebb volt az előadott művekben. Tadeusz Baird vonószene- kari szvitjében elsősorban a telt vonóshangzás a megkapó. A Colas Braugnon tételeinek tempóbeli, zenei változatossága mégis némi kívánnivalót hagyott, ami úgy úgy hiszem, nem az előadás hiányossága. Egy gyors Allegro tétel mindenképpen teljesebbé tenné a jól hangszerelt, harmóniailag is jól felépített darabot. Érdekessége különösen az első tételben és a befejező Fináléban, hogy Kodály illetve az úgynevezett új magyar stílus hangzásvilágára ismerhettünk. A közreműködő Lidia Grychtolowna Chopin f-moll zongoraversenyének szólistájaként igazolta mindazt a várakozást, amely a hallottak alapján szolnoki bemutatkozását megelőzte. A szerző alig 19 esztendős, amikor 1830-ban e poétikus versenyművével meghódítja Varsót, majd később Párizs közönségét. A szólista árnyalatokban gazdagon, magvas bil- lentéssel zongorázva, szépen formálta meg ezt az érzelmileg szenvedélyes, hallatlanul színes, ritmus, dallam- illetve harmóniavilágot, mely Chopin kimeríthetetlen fantáziájára, egész művészetére volt jellemző. Mindezek ellenére talán éppen az igazán poétikus, lírai részek költői- ségével, a legintenzívebben ható piano, pianissimo zenei gondolatok lélegzetet is visz- szafojtó megoldásával maradt kissé adósunk. A szólista két ráadásszámmal, Chopin briliánsán előadott * z- dúr keringőjének és a D- dúr mazurkának eljátszásával honorálta a szűnni nem akaró tapsot. Schumann IV. d-moll szimfóniájának nagyszerű, szuggesztív előadása zenei csúcspontja, méltó befejezése volt a hangversenynek. Érezhetően tudásuk maximumát nyújtották, mind zeneileg, mind technikailag. Együtt élt a zene az előadókkal, melyet karnagyuk biztos kézzel, áradó zeneiséggel irányított. A széles dinamikai ívek, az erőteljes forték mellett színskálájuk talán a még szebb, kifejezőbb piano játékkal lehetne gazdagabb. Tadeusz Strugala azon ritka karmesterek közül való, aki nemcsak jókezű, kiváló muzsikus, hanem akinek a zenét kifejező mozdulatai mindig szinkronban vannak a ritmussal, a dallammal, a zene egy-egy adott pillanatnyi mozgásával. A hétfői hangversenyt záró vastaps, az elismerést joggal megérdemlő lengyel előadó- művészek maradandó zenei élményt nyújtó, forró sikerű estjének szólt, mellyel valamennyien gazdagabbak lettek. Egyed Ferenc
