Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
1978. december 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A sajté munkásai Nem haszontalanság ő a gyerek. A tavaly vett nadrág még alig kopott, de a szára már arasznyival a bokája felett. A könnyen mosható pamut-műszál garbó se látszik viseltesnek, megtartotta a méretét. Nem úgy a gyerek. Kistestvér nincs, aki duzzogva bár, de tovább hordaná. Mi legyen a ruhákkal? És hová tegyük a divatjamúlt, megkopott, már átalakítani sem érdemes ruháiankat, a háztartásban összegyűlt textilhulladékot? „Vigyük a MÉH Vállalat felvevőhelyeire!” — ad tanácsot a plakát, győzköd a televízió, pénzt is kapunk érte, meg is szabadítunk egy-két szekrénypolcot. Engem nem, — és ahogy elnézem — mást sem serkent az ajánlat. A batyuba kötött ruhaneművel senkinek nincs kedve és lehetősége munka előtt vagy után elballagni egy-egy átvevőhelyre. Legtöbb esetben a kukába kerül a sok érték. Mert eladni nem lehet, elajándékozni sincs kinek. Ezért aztán a tavaszi—őszi nagytakarításnál, a szekrényrendezésnél kiselejtezett ruhaneműk a szemétgyűjtő helyekre kerülnek. A tömött, rendetlen kukák láttán eszembe jutott a MÉH Vállalatnak egy két-három éve szervezett akciója: Szolnokon, a sűrűn lakott helyeken, lakótelepeken kijelöltek egy alkalmi felvevőhelyet pontosan meghatározva a napot, órát, amikor ott, helyben átvették, elszállították a háztartásokban összegyűlt haszontalan, ám hasznosítható textíliát, vas-, fém- és papírhulladékot. Óriási sikere volt a „házhoz megyünk” akciónak. Mindenki jóelőre tudta, összegyűjtötte és levitte a kijelölt helyre a batyuját, pénzt is kapott érte, meg is szabadult egy csomó felesleges kacattól, és köny- nyített a köztisztasági hivatal amúgy sem könnyű helyzetén. Néhány hónapja rövid hírben olvastam: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a MÉH Tröszt szervezésében néhány nagyobb városban az előbbihez hasonló módon, de új elképzeléssel, textilgyűjtési akciót rendeztek. A felhívásba azonban új elem is került: kérték a lakosságot, hogy díjtalanul adja át a gyűjtőknek a már nem használt ruhákat, számukra feleslegessé vált textíliákat. A MÉH-vállalatok természetesen a törvényes módon „fizettek” ... de a gyűjtésből származó forintokat egy-egy gyermekintézmény építésére utalták át a helyi tanácshoz. A próbálkozás osztatlan sikerrel járt, több tízezer forint gyűlt össze egy-egy akció után. A társadalmi ösz- szefogás szép példájaként emlegették. így igaz. A Tiszavidéki MÉH Vállalat — Heves és Szolnok megye tartozik hatáskörébe — szintén tervez egy hasonló akciót a megyékben. A hasz- nosanyaggyűjtő vállalat KISZ-esei úgy döntöttek, hogy védnökséget vállalnak az akció felett. Mezőtúron — a tervek szerint — még az idén megrendezik a gyűjtést. gyárakban, vállalatoknál, az intézményeknél évente kétszer vagy többször rendeznek kommunista műszakot, amelyek bérét túlnyomórészt a helyi tanácsnak ajánlják fel létesítmények építésére, bővítésére. A széles körben elfogadott külön műszakok közös, jó célt szolgálnak, agitáció nélkül ezrek vállalják. Minden bizonnyal a MÉH vállalat és a Népfront közösséget gyarapító ötlete is népszerű lenne. Illetve: lesz. — t. sz. e. — Látogatóban az MHSZ jászberényi kiképző- központjában Tegnap Bódi János ezredes, az MHSZ főtitkárhelyettesének vezetésével Jászberénybe látogatott a rádió, a televízió és több országos lap képviseletében a magyar sajtó mintegy harmincfős csoportja. A Magyar Honvédelmi Szövetség országos központjának és a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának szervezésében megtartott rendezvény résztvevőit Vas Lajos ezredes, az MHSZ Szolnok megyei titkára fogadta. A jászberényi látogatás folytatása volt a Budapesten rendezett sajtótájékoztatónak, ahol Kiss Lajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára fogadta a sajtó képviselőit. Jászberényben a rendezvény résztvevőit Csík István, az MHSZ járási-városi titkára tájékoztatta az MHSZ-szervezet munkájáról, a honvédelmi, a hazafias nevelésben betöltött szerepéről. A résztvevők ezután megtekintették a kiképzőbázist, részt vettek a sorköteles fiatalok gépkocsivezetői foglalkozásán, felkeresték a rádiósok és a modellezők klubját. A klublátogatás után a sajtó képviselői Jászkisérre utaztak. Ellátogattak a Lenin Tsz-be, ahol Gócza János országgyűlési képviselő, a tsz elnöke tájékoztatta őket a gazdaság munkájáról, a nagyközségben folyó honvédelmi nevelő munkáról. AKIKET MINDENHOL DICSÉRNEK — Tudja mit? Érdeklődjön egy kicsit utánunk, aztán jöjjön vissza délután — tanácsolta Gulyás Mihály, a törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat személyzeti osztályán. — így majd az is kiderül, hogyan vélekednek rólunk a városiak. Remélem, túl sok rosszat nem fog hallani rólunk. Rosszat valóban nem hallottunk. Sőt! Sülye Károlyné közművelődési felügyelő példának állította a baromfi- feldolgozót. — Ha a város vállalatainak mindegyike olyan komolyan foglalkozna a munkahelyi művelődéssel, mint ők — mondta — nem szaporodnának, inkább csökkennének a gondjaink. H Ennél a vállalatnál ezek szerint minden nagyon szép, minden nagyon jó, — éltünk a már jócskán elkoptatott közhellyel. — A körülményeikhez képest igen — válaszolt Sülyé- né. — Néhány napja fejeztünk be egy vizsgálatot, és ebből egyértelműen kiderült, hogy a vállalat gazdasági és társadalmi vezetői feladatuknak tekintik s munkatársaiktól is megkövetelik a köz- művelődési, oktatási feladatok végrehajtását. Vagy például a művelődési bizottságuk egyedülálló a városban. | Miért? — Két közművelődési szakembert, egy népművelőt s egy könyvtárost is bevontak munkájukba. Ennek hasznát dr. Varga Sándor, a városi könyvtár igazgatója a következőkben látja: — A művelődési bizottság tagjai nem szakemberek. Mi módszertani, szakmai tanácsokkal segítjük munkájukat. — Több alkalommal rendeztünk már kiállítást a vállalatnál, legutóbb egy szellemi totó irodalmi anyagát s kérdéseit válogattuk össze, de szerveztünk már író—olvasó találkozót is. ■ Helyettük, vagy velük együtt? — Az igényeket, kéréseket Kupát alapított a brigád minden esetben a művelődési bizottság tolmácsolja. A közönségszervezéstől a lebonyolításig közreműködnek a programok megvalósításában. Fehérné Kovács Ilona a művelődési központ megbízott igazgatója, miközben az együttműködési megállapodás után kutatott, ezt mondta: — Van a Baromfifeldolgozó Vállalatnál egy szocialista brigád, a Beregovoj. Nem hallott még a Beregovoj kupáról? Nos, ezt a brigád alapította, s minden évben az általuk rendezett gyermek aszfaltrajzverseny győztese nyeri el. De meg is van a megállapodás! Évenként megújítjuk. Pontokba szedett vállalásokat láttunk. | Meg is valósulnak? — Hogyne! Sőt még „megállapodáson túl” is segít nekünk a Beregovoj brigád. Ha nincsenek ezek az asszonyok, nem tud fellépni a néptánc- csoportunk. — Az történt ugyanis, hogy égen-földön nem kaptunk kalocsai ruhát a lányoknak, végül a brigád tagjai hímeztek néhány nagyon szép kötényt. Ilyen előzmények után mentünk vissza Gulyás Mihályhoz, a vállalat művelődési bizottságának titkárához. — No, sok rosszat hallott rólunk? — fogadott. ■ Hátha maga tud olyat is? — Jelenleg több mint ezren — többségük nő — dolgoznak a vállalatnál — mondta Gulyás Mihály. — Közülük négyszáznegyven- öten nem rendelkeznek az általános iskola nyolcadik osztályával, ne kívánja, hogy az analfabétákat is felsoroljam! ■ Sok fiatal van köztük? — „Csak” ötvenhat harminc éven aluli nem végezte el az általánost. Elsősorban őket akarjuk bevonni a felnőttoktatásba. A lehetőség adott hozzá. Az elmúlt tanévben hetedik, az idén nyolcadik osztály indult a vállalat kapuin belül. Jelenleg tizenhatan tanulnak itt. Az 5— 6. osztályból magán vizsgát tehetnek dolgozóink. Tavaly hatan éltek ezzel a lehetőséggel, öten pedig a „Mindenki iskoláján” végezték el az 5—6. illetve a 7—8. osztályt. ■ Ügy tűnik, nehezen haladnak előre. — Ennek az egyik oka az, hogy egy 40—50 éves ember már npm szívesen ül be az iskolapadba, kényszeríteni pedig senkit sem lehet. A másik pedig, hogy az óriási munkaerőhiány miatt nem nagyon válogathatunk a felvételnél. Sajnos, ezen belátható időn belül nem tudunk változtatni, de a jövőben csak akkor veszünk fel nyolc osztállyal nem rendelkező dolgozót, ha ígéretet tesz arra, hogy bekapcsolódik valamilyen oktatási formába. ■ Az ígéret még nem minden. Mivel ösztönzik az embereket? — A rendeletekben előírt tanulmányi kedvezményeket mindenki megkapja, és az iskola sikeres befejezése után pénzjutalmat is ad a vállalat. Aki szakmunkásképzésben vesz részt, annak pedig az órabérét emeljük. Tízhónapos tanfolyamokat szervezünk baromfihús-feldolgozó szakmában. Október végén tizenheten tettek sikeres szakmunkásvizsgát, most pedig tizenhatan kezdtek el szakmát tanulni. Egyébként januártól ők már félig-med- dig nappali tagozaton tanulnak. A munkahely kulturális programjai között válogathatnak. A bejárókra is gondolunk. A színházlátogatásokon, kirándulásokon ugyanúgy részt vehetnek, mint a helybeliek, kiállításainkat, 1400 kötetes könyvtárunkat látogathatják. De a helyi köz- művelődési intézmények programjairól is tájékoztatást adunk. TE Szántás közben „találták“ Római villa maradványai Üjabb római kori emlékek — egy feltehetően a II—III. században épített villa, valamint a hozzátartozó kisebb építmények maradványai, — kerültek elő a Fejér megyei Sárosdon az őszi mélyszántás közben. Az ekevas különös formájú, díszes köveket fordított ki a földből, s a gyors tájékozódó kutatás során kiderült, hogy egy harminc méter szélesre, negyven méter hosszúra becsült római villa maradványai rejtőznek a földben. Az épületet sűrűn borítják a tetőcserepek, kerámiatöredékek, díszes kőfa- ragványok. Körülötte több, sírkőre emlékeztető, faragott követ is találtak. A sárosdi leleteket jövőre tárják fel teljes részletességgel. Néhai bárányok Mintha Mikszáth novellájának felejthetetlen Cukri báránya úszna felém a levegőben. Hátán fekete folt, mellette hófehér társai, távolabb éjfekete színű, kiterített bundák csüngenek a rudakon, sorakoznak a polcokon. Takács József kisújszállási szűcs műhelyében jelenleg közel hatszáz birkabőr emlékeztet egykori bégető viselőire. A falakon tucatnyi elismerés1, bizonyítva, tulajdonosa már három BNV-n szerepelt, elnyerte a Könnyűipar Kiváló Dolgozója címet, ez év elején Pécsett az országos bőripari kiállításon két hímzett bundacsodáját aranyéremmel díjazták. — Voltam én cseléd, kanász, libapásztor, azután adott szűcsnek az apám — vall az életéről. — Az első mesteremnél a szakmai ismeret kiadós verésekkel társult, ezért otthagytam ezt a harcias embert. Második gazdám emberségesen bánt velem. A háborúban fogságba kerültem, de még odakinn Ogyesszában is folytathattam a szakmát. 1953 óta pedig újra hivatásszerűen készítem a birkabőröket. — Mondják, néha egy évet is kell várni. — Igen, ez jó is, nem is. Rossz a megrendelőnek, de nekem egyféle elismerés, mert azt jelenti, sokan ragaszkodnak hozzám, inkább kivárják az évet. Aki ma hozna bőrt, csak 1979. szeptemberére tudnám vállalni. Hogy mi a szakma titka? Ugyanaz, mint bármelyik másiknak: az akarat, a kitartás. Sajnos, mesterségünknek nincs irodalma, híres elődeink sírba vitték ismereteiket. — Mimindent készít? — Sapkát, kesztyűt, mellényt, irhabundát, kocsiülést, takarót, kabátot, bekecset. — Kérés? — Tíz év óta képtelen vagyok egy ipari tanulót szerezni, lány jobb lenne, mert könnyebben áll a keze á varrásra. Nem értem, miért nem jönnek a gyerekek elsajátítani ezt a gyönyörű szakmát? Talán azért is, mert a nyolcadikos irodalomkönyvben valamennyien tanulják a Néhai bárány c. novellaremeket. És ebben a korban ezt a szép elbeszélést könnycsepp nélkül kevés lány bírja végigolvasni... D. Sz. M. ango — Három feluonäsban Ma este Mrozek Tangóját mutatja be a Szigligeti Színház. Kameránkkal ellátogattunk az előadás próbáira, s rögzítettük a játék néhány pillanatát. 1. Paál István rendező (jobbról) elindítja a játékot. 2. Kártyaparti: Stomil (Fo- nyó István), Eleonóra (Margittal Ági), Edék (Újlaki Dénes). 3. „Miért nem vetkőzöl le?” Alá (Udvaros Doroty- tya) és Artur (Pogány György). 4. „Ki tiltja meg nekem? Te? Vagy a mamám? Vagy az úristen?” 5. Artur és Eugéniusz bácsi (Pogány György és Pá- kozdy János). 6. Mindenki a helyén, készül a családi fotó (a már ismerteken kívül középütt Eugénia (Falvay Klári). 7. „Megcsaltalak Edékkel!” „— Te engem?” Alá és Artur jelenete. Fotó: Nagy Zsolt
