Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-05 / 286. szám

1978. december 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pályakezdők, otthonteremtők, családalapitók Háztájitól ________________ ______a művelődési házig V olt egy rögeszmém. A megyét járva széltében- hosszában olyan fiatalok után kutattam, akik bárho­gyan is alakult az életük, bármilyen nehezek is voltak az első lépések, nem adták fel, nem nyirbálták meg vá­gyaikat. Nem mondtak le céljaik eléréséről akkor sem, amikor már-már elérhetet­lennek tűntek. Nekivágtak a meredek kapaszkodóknak, nem tudták kikerülni a buk­tatókat, d,e hittek egymás­ban, az erejükben, a kitartá­sukban. Cudarul megküz- döttek vágyaik (lehet hogy nagyon is hétköznapi vá­gyaik) eléréséért. Az „átprogramozott“ férj . Filigrán nő nyitott ajtót. Hosszúra vágott frufruja, copfba kötött haja első lá­tásra kislányossá tette az arcát (később vettem észre — amikor már sokáig ül­tünk egymással szemben — a szarkalábakat, kezdődő ráncokat. Akkor már fá­radtnak és nem kislányos- nak láttam a vonásait). Takaros kis előszobában találtam magam, ahonnan falépcső vezetett az emelet­re. — Fenn van két szoba, a fürdőszoba és az erkély. Egyelőre mindenhova csak a legnélkülözhetetlenebb bú­tordarabokra futotta — ka­lauzolt körbe Hegedűsné a szép, tágas, korszerű lakás­ban. Eszembe jutott Zoltán, a nagyreményű, vesztébero­hanó agrármérnök. Ilyet álmodott magának egy bel­városi társasházban, két te­tőterasszal. „Adj uramisten, de rögtön!” —■ Arra volt kíváncsi, hol élünk? —• terelte vissza kér­désével elkalandozott gondo­lataimat. — Arra is, hogy hogyan. .—■ Az igazgatónő és a férje, akinek szakmája ko­vács? — Látja, ez eszembe sem jutott. Másoknak igen? — Túl vannak már rajta. Azzal, hogy én igazgató let­tem (s egyben mindenes), nem a mi kapcsolatunk vál­tozott meg csak az életrit­musunk. A férjemnek is át kellett programoznia magát. — A végszóra (egy alapo­san átgondolt színpadi jele­netben sem léphetett volna jobban időzítve a színre), betoppant a férj, akiről gyor­san kiderült, kedélyes, köz­vetlen modorú fiatalember. Csak azt az egyet nem ér­tette, hogy miért éppen rá­juk, a cibakházi Hegedűs Józsefékre voltam kíváncsi. Váltig hajtogatta, hogy aző életük egyáltalán nem olyan érdekes, amitől izgalmában körmét rágja majd az olvasó. — Az más, hogy nekünk né­ha elég izgalmat okozott. — Miért kellett átprogra­moznia magát? — Legényemberként sem jártam annyit bálba, discó- ba, előadó- és műsoros es­tekre, mint az utóbbi há­rom évben, mióta igazgató a feleségem. Főleg nem rendi- fenntartóként, kidobólegény­ként és olykor táncpartner­ként egyszemélyben. Nagyon el tudnám képzelni az élete­met ilyen esték nélkül. De- hát Katit nem hagyhatom éjszaka magára. — Büszke a felségére? — Azt hiszem, de nem azért, mert igazgató, hanem mert mindent, amibe bele­fogott, végigcsinált. Tizen­három éve, nem sokkal utá­na, hogy leérettségizett, fe­leségül vettem. Nem tudtam, milyen álmokat dédelget. Azt igen, hogy jó tanuló volt és szeret olvasni. — Miért nem tanult to­vább ? — Szüleim azt mondták, nem tudnak segíteni. Apám aranyos, bohém ember, aki törzsvendég volt akkor is a kocsmában. — összeillő pár voltunk ebben is. Nemcsak mi, apá­ink is egymáshoz illettek. Meg aztán egyikőnknek sem volt semmije, nulláról in­dultunk. —• Nem egészen. Jóska egy évet dolgozott már a téeszben, amikor összeháza­sodtunk. Volt egy kis spó­rolt pénze. Abból, meg a kölcsönökből vettünk a fa­lu határában egy szoba- konyhás házat (tanyát) har­mincezer forintért. Én nem mentem el dolgozni. Jószá­got neveltem. Nagy kertünk volt. Mindenféle megtermett benne. Tanulás? Megszüle­tett a kislányom, akkor ő volt a legfontosabb. Megcsi­náltam én mindent, amit addig. Hajnalok hajnalán keltem. Ha fáradt voltam, rosszkedvű, az tartotta ben­nem a lelket, hogy majd... egyszer lehet, hogy csak vénségemre, főiskolai jegy­zetek lesznek a kezemben. — A hatvanhetes volt a legkomiszabb esztendőnk. Baleset ért, hónapokig kín­lódtam. Táppénzen éltünk, mert a feleségem is velem bajlódott. Aztn újabb gond: áthelyeztek a tejcsomagoló- ba karbantartónak. Ki számi- hatatlan munkaidőben dol­goztam. Emiatt állandóan vitatkoztunk, veszekedtünk. Tudom, Katinak volt a ne­hezebb. Akkor már havi nyolcszázhatvan forintért dolgozott a bölcsődében. A kislányunk is az ő gondja volt. A ház körüli munká­ban, az össze-vissza munka­időm miatt, alig tudtam ne­ki segíteni. — Miért vállalt ennyit Kati? — Magunkért. Ügy ter­veztük, abból a házból egy szép, takaros otthont vará­zsolunk. Fürdőszobát épí­tünk. Ügy, ahogy ki is csi­nosítottuk. De aztán rájöt­tünk, hogy nem lesz abból soha olyan lakás, amilyet mi megálmodtunk. Meg az­tán túl messze volt minden­től. Esőben, hóban, fagyban biciklivel cügöltem reggel, este a kicsit. Előfordult, hogy egy kiadós éjszakai havazás után otthon reked­tem vele. Kicentizett fizetés — Hogy lett bölcsődei da­dából könyvtáros? — Véletlenül. Egykori osz­tálytársam, aki tudta hogy mindig könyvmoly voltam, a községi tanács vb-titkára lett. Ö szólt. Helyettesítenem kel­lett. Szíves örömest mentem. Végre könyvek között él­hettem. Tanulhattam! Egy véletlennek köszönhetem, hogy előbb, mint reméltem Egy év múlva jelentkeztem népművelő-könyvtár szakra. — Dolgozott, tanult, gyer­meket nevelt, jószággal ve­sződött, amikor a férje ab­ban a bizonyos kiszámítha­tatlan idejű munkakörben dolgozott? — Nem. Végül (miután hiába kérte, hogy helyezzék vissza a műhelybe) eljött a téesztől. A MEZÖGÉP-hez ment. De egy év múlva visz- szahívták a szövetkezetbe. A műhelybe! örültem neki. Tulajdonképpen ezt a lakást a téesznek is köszönhetjük. Ott kezdeményezték az épí­tését. Mindez hetvenötben vagy hetvenhatban volt, már nem is tudom. Akkoriban kerültem át a művelődési házba. — Rögtön igazgatónak? . — Igen. Az utóbbi időben nem nagyon maradt meg ott senki. Velem együtt három­tagú a személyzete. Gondol­hatja, hogy nemcsak igaz­gatni kell. Látástól vakulásig — Otthon, a „tanyán” pe­dig ugyanazt csinálta, mint addig? — Nemsokára eladtuk azt a házat, kellett a pénz a la­kásra. Albérletbe költöztünk. Alaposan megcsappant a „háztáji”. , — Egyébként is, nyolc év alatt többször láttam könyv­vel a kezében feleségem, mint az iskolás lányomat. Tanult a tanyán, az albér­letben és most itt is. — És Jóskára nem ragadt rá a tanulási kedv? — Az hiányzott volna, hogy fél éjszakákat én is a könyvek mellett üljek, ro­hanjak konzultációkra és viszgára. Bolondok háza lett volna. Így is az volt néha. Tudja mivel jár manapság egy építkezés, még úgy is, ha nem mi keverjük a ce­mentet és a maltert? Dol­goztam látástól vakulásig. — Pihenés, kikapcsoló­dás? — Minden évben egy hét. Ebből nem engedtünk. El­utazunk, nyaralunk. Akkor nem gondolunk jószágra, építkezésre, adósságra sem. Mert elhiheti, hogy ki van centizve a fizetésünk. A la­kásra harmincezer forint köl­csönt adott a téesz. három évre. Még albérletben lak­tunk, amikor nyolcszázhat­van forintos havi részletek­ben fizettük. Meg törlesz­tettük az 1200 forintos bú­torrészletet is. Feleségem fi­zetését úgy ahogy volt, pos­tára adtuk. Most meg itt van az OTP-hitel. amely 2006-ra jár le. És már a kö­vetkező tíz évre is beprog­ramoztuk magunkat: sző­nyegek kellenek, a gyerek szobájába bútor, és szeret­nénk központi fűtést csi­nálni ... Nem lesz ennek vé­ge sosem! Kovács Katalin Következik: ÉRDEMES-E TANULNI? Revizorok Szocialista brigádok együttműködése ...HOGY REÍLIS TERVEK SZÜLESSENEK Két éve jött létre együtt­működési megállapodás a Szolnok megyei Tanács Ter­vező Vállalata és a megyei Beruházási Vállalat között a munka összehangolására. A műszaki előkészítők, ellen­őrök és tervezők együttmű­ködésének konkrét feltételeit megteremtették, és feladatul tűzték ki az ötödik ötéves tervben esedékes, illetve a későbbi időszakra áthúzódó tervezési munkákhoz a ka­pacitás biztosítását. A szer­ződésben foglaltakon túl, időközben teljesítették a tö­rökszentmiklósi nevelési köz­pont telepítési tanulmányter­vének elkészítéséhez vállalt társadalmi munkafelajánlá­sokat is. Az együttműködés újabb állomása volt tegnap a két testvércég szocialista brigád­vezetőinek közös tanácskozá­sa, amelyen az MSZMP KB október 12-i határozatáról volt szó, majd eddigi kap­csolatukat értékelték a részt­vevők. Mindkét vállalat bri­gádvezetői egyhangúlag ha­tároztak abban, hogy haté­kony segítséget nyújtanak a megyében a tanácsok hatodik ötéves tervi tervezési mun­kájához. Adatszolgáltatással, tanácsadással segítenek ab­ban, hogy reális tervek szü­lessenek az elkövetkező idő­szakra. gogoli műben min­denki megmereve­dik, amikor a beje­lentés jön: itt a re­vizor, az igazi. A döbbenet, az izgalom mere­víti meg a vezetőket, meg a „jogos” félelem. Hol van már az a régi idő. A revizorok nem érkeznek váratlanul, vizsgálataikról jó előre tud minden érintett. És a revizorok nem azért ér­keznek, mert — legalábbis többnyire nem azért — va­lahol, valakik feljelentést küldtek visszásságokról, tör­vénybe ütköző dolgokról. A revizorok csak ellenőriznek. Ez a csak azonban látszóla­gos, hiszen a mai revizor nem aláírásokat és engedélyeket keres pénztári belégeken, nem számlál fillérről fillérre ellátmánypénzt a kis házi kasszákban. A revizor a gaz­dálkodást ellenőrzi, amelyhez odatartozik ugyan a pénzügyi ellenőrzés is, de korántsem főszereplője a revizori mun­kának. Az ellenőrök munká­ja manapság átfogó, s a tár­sadalmi-gazdasági élet vala­mennyi területén rendszeres. Az ellenőrzés ezért a vezetés szerves részének tekintendő és mindenütt a munka haté­konyságának, annak növelé­sének elengedhetetlen tarto­zéka. A mai ellenőr ugyanis helyzetfeltárást végez, a gaz­dasági célok, követelmények és szabályok ismeretében. A helyzetfeltárás egyúttal elő­remutató is, hiszen a jobb végrehajtáshoz ad javaslato­kat. Napjaink revizorára ezért nem lehet a legrosszabb in­dulattal se azt mondani: bű­vös, zárt világban él, agyá­ban csak pénztárkönyvek, ki­adási, bevételi jegyek, szám­oszlopok, forintok járnak. Napjaink ellenőre jó ismerő­je minden gazdasági szabály­nak, gazdálkodási törvény­nek s a nagy egészre, vala­mint a részegységre vonat­kozó jogszabálynak és terv­nek, feladatnak. A vizsgálatok mindig szo­rosan kapcsolódnak munka­tervekhez és társadalmi, gaz­dasági céljainkhoz. Egy-egy nagyobb vizsgálat kiterjedhet akár az egész országra is, tehát az ellenőr ugyanazt vizsgálja az ország nyugati felében, mint itt, Szolnok megyében. A vizsgálatok ha­tékonyságának, szélesítésének érdekében tavaly törvény, minisztertanácsi rendelet mondta ki: a vállalati-szö­vetkezeti, pénzügyi-gazdasá­gi ellenőrzés az egységes ál­lami ellenőrzési rendszer ré­sze. A revizorok e törvény szel­lemében dolgoznak. Munká­jukat éves tervek, progra­mok határozzák meg. Avizs- gálátokról minden érdekelt tud. Nem mondhatni, hogy mindenütt örömmel fogad­ják az ellenőröket. Azt azon­ban már igen, hogy az ellen­őrzés segítő, előrelendítő előnyeinek ismeretében már sok gazdasági vezető szívesen veszi, ha híre jön, revizorok érkeznek. gyébként is, akinek E rendben a szénája, bátran hagyja, hogy teregessék. Akinek nem — nem árt, ha a revizorok hírére megdöb­ben. Hellyel-közzel a kényel­metlenség érzése is lehet ha­tásos. A munkára. S. J. KÖZBIZTONSÁGI ŐRJÁRATON Társaságot keresők Tizenhárom esztendős „törzsvendég” Közbiztonsági és vagyon­védelmi őrjárat este 8-tól éj­félig. Ellenőrzés presszókban, éttermekben, „belvárosi” és peremkerületi italboltokban. Színhely: Jászberény, az ak­ció kezdeményezője a városi­járási .rendőrkapitányság. Résztvevői a kapitányság ve­zetőjének irányításával: rend­őrök. Arra kerestek választ, hogyan szórakoznak a fiata­lok, milyen feltételei vannak Jászberényben a kellemes, kulturált szórakozásnak, a munkahelyeken pedig a va­gyonvédelemnek. Ellenőrzésük során a szóra­kozóhelyeken többnyire szo­lidan viselkedő, kulturáltan szórakozó fiatalokkal és munkájukat az előírásoknak megfelelően ellátó vendég­látóipari dolgozókkal, a mun­kahelyeken pedig éber őrök­kel találkoztak. Akadtak persze olyanok is, akik szívesen elkerülték vol­na a rendőri igazoltatást. Köztük az az öt személy, akit előállítottak. Kiderült, hogy ketten régi ismerősei a rend­őrségnek, többször voltak már büntetve. Nem örült a rendőröknek az a hét igazoltatott sem, aki ellen szabálysértési eljárást indítottak, s az a két felszol­gáló sem (egyikük sértődöt­ten méltatlankodott), akiket Méltatlankodó pincér azért jelentettek fel, mert it­tas, illetve fiatalkorú vendé­get szolgáltak ki. Két „erős embert” verekedés miatt vett őrizetbe a rendőrség. A szülői ház, az iskola, a szórakozóhelyek felelősségét felvető tapasztalatai is vol­tak a razziának. A Rozma­ring presszóban, ahol a leg­főbb szórakozás az ivás, alig 16 éves iparitanuló lányok keresték a maguknak való társaságot. A Lehel klubban rendezett disco-ból jöttek át, ott nem érezték jól magukat. A disco-ban az igazoltatá­sok során derült ki: miért nem érzi jól magát mindenki a rendezvényen. A törzsven­dégek zöme nem tanul és nem dolgozik sehol. Volt köz­tük 13 éves lány és 14 éves „fiatalember”. Nemhogy kísérőt, de még személyazonossági igazol­ványt sem hozott magával az a 16 esztendős lány, aki Alattyánból „ugrott át” a jászberényi discoba. A tapasztalatok alapján jo­gos a kérdés: vajon ilyen for­májában, összetételében és lehetőségeivel a disco való­ban a fiatalok kulturált szó­rakozását szolgálja? Egy má­sik kérdés: mit tudnak a szü­lők és az iskolák ezekről a szórakozóhelyekről ? A közbiztonság, a vagyon­védelem helyzetét vizsgálta az a csoport, amely néhány, az éjszakai órákra elcsende­sült munkahelyre nyitott be. A Jászsági Állami Gazdaság III. kerületében a 300 férőhe­lyes istálló mellett jelentős mennyiségű takarmányt ta­láltak a szabadban. Az iro­dában bárki hozzáférhet a szabadon hagyott bélyegzők­höz. Az asztalon hagyott menet­levelek, bélyegzők és egyéb nyomtatványok várták az éj­szakai látogatót a Zagyva­menti Tsz Zagyva-parti gép­telepén. A nyitott szín alatt tárolt nagy mennyiségű búza őrizetlen. A zárt területen parkírozó tehergépkocsik aj­taja csukva, az indítókulcsot a gépkocsivezetők hazavitték. Ezzel a tűzvédelmi előíráso­kat sértették meg. A rendőrség írásban hívta fel az ellenőrzött munkahe­lyek vezetőinek figyelmét: tegyék meg a szükséges in­tézkedéseket a szabálytalan­ságok megszüntetésére. A fi­atalkorúakkal, a tanulókkal kapcsolatos intézkedésekről pedig értesítette az iskolákat és a szülőket. Öcsön, a Vörös Október Termelőszövet­kezet tagjai évente rrtntegy kétszáznegyven hizóbikát nevelnek. Szállítás előtT az állatokat alaposan megvizsgálják

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents