Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

1978. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Sípszó előtt Hegyei rangadó A Szolnoki MTE NB Il-es labdarúgó csapata ma dél­után Békéscsabán a TASK ellen lép pályára. A „vihar­sarki” együttes eddig hazai pályán kitűnő sorozatot ért el: kilenc mérkőzése közül nyolcat nyert meg, egyszer pedig döntetlenül végzett. A hullámvölgybe került piros­feketékre nehéz 90 perc vár, s nagy formajavulás kell ah­hoz, hogy sikeresen szerepel­jenek. Az összeállításban vál­tozás várható, az utazó ke­ret: Szendrei, Boros, Kántor, Simon, Sebők, Kábák, He- gyesi, Bencsik, Baran, Ku- peczki, Zakar, Szatmári, Varga, Dákay. A Szolnoki MÁV idei utol­só hazai mérkőzésén megyei Labdarúgó NB I. Vágási öt Bp. Honvéd—Vasas Izzó 4:1 (2:0). Tábor utca, 2500 néző, vezette: Rúzsa. Gól­lövők: Lukács, Póczik, Nagy, Pál, illetve Sipőcz. Sokkal jobb volt a Honvéd, s éppen ezért volt az átlagosnál is rosszabb a mérkőzés. Az Iz­zó mindvégig elsősorban a védekezéssel törődött. Békéscsaba—DVTK 5:0 (2:0), Békéscsaba, 8000 néző, v.: Szávó. Góllövő: Vágási (5). A forduló nagy meglepe­tése csak azoknak szenzáció, akik nem látták a mérkőzést. Az erősen tartalékos DVTK-t kitűnő játékkal lepte meg a Békéscsaba, eddigi legna­gyobb arányú NB I-es győ­zelmét aratva. Vágási sze­mélyében pedig olyan vég­rehajtó is akadt, aki ezen a napon egyszerűen nem tudott hibázni. MÁV Előre—Rába ETO 0:0, Székesfehérvár, 1000 né­ző, vezette: Tóth L. A tehe­tetlen támadó sorokkal más a Véső utcában rangadót vív a Lehel SC együttesével. Himer István vezetőedző helyzete ezúttal sem irigylésre méltó, a gyu­lai vereség még reménytele­nebbé tette a felzárkózás le­hetőségét. A kék-fehérek a következő két nehéz találkozó előtt — a Honvéd Papp J. SE és az SZMTE ellen, ame­lyek aligha hoznak sikert — sorsdöntő két pontért száll­nak tehát harcba. A gondo­kat sérülések is tetőzik. A Lehel SC mindenképpen ne­héz ellenfélnek ígérkezik, s nekik van több esélyük a győzelemre. A Mezőtúri Honvéd csa­pata Debrecenben, a bajnok­jelölt VSC ellen szerepel. gólt rúgott eredmény, mint gól nélküli döntetlen, nem is születhetett. PMSC—Dunaújvárosi Ko­hász 0:0, Pécs, 3000 néző, vezette: Tátrai. A rövid ideig tartó fellángolás után ese­ménytelen, alacsony színvo­nalú játék folyt a mérkőzés végéig a pályán. Haladás VSE—MTK-VM 2:1 (1:1), Szombathely. 4000 néző, vezette: Kőrös. Góllö­vők : Tar, Farkas, illetve Borsó. Az első félidőben a fővárosi csapat játszott vé­gig mezőnyfölényben, lendü­letesen és tervszerűen, míg szünet után a Haladás VSE kerekedett felül. Bp. Vasas—Salgótarjáni TC 1:1 (0:0), Salgótarján, 6000 néző, v.: Lauber. Gól­lövők: Szebegyinszki, illetve Földi. Végig enerváltan ját­szott a hazai együtes, de az ugyancsak gyenge napot ki­fogó Vasas sem különben. A mérkőzés mindkét gólja vé­delmi hibából esett. Események Asztalitenisz. Kilián György emlékverseny: Szolnok, tisza­ligeti sportcsarnok 8.30. Kézilabda. Terembajnokság: Törökszentmiklós, Bercsényi gimnázium, úttörők 8, női és férfi I. o. B. csoport 12.45. Kosárlabda. NB II. női: TSE— DVSC, Törökszentmiklós, Fel- szabadulás u. 11, Szolnoki MÁV— Kandó Műszaki Főiskola, Szol­nok, MÁV Sportcsarnok 11. if­júsági kupa fiú-lány megyei döntő: Szolnok, Közgazdasági szakközépiskola 8. Sakk. Megyei villám egyéni- és csapatbajnokság: Szolnok, Tiszaparti Gimnázium 9. Teke. Megyei Tízek bajnok­sága: Mezőtúr, Városi Sportte­lep 8. Labdarúgás. NB II: Szolnoki MÁV—Lehel SC, Szolnok, MÁV- sporttelep 13. Országos ifjúsági bajnokság: Lehel SC—Békéscsa­bai Előre Spartacus 11, Sándor I. , Szolnoki MTE—Szolnoki MÁV, Tiszaliget 13, Orbán. Sza­bó Lajos SE—Békéscsabai TASK II. 30, Tombor. Országos serdülő bajnokság: Lehel SC—Békéscsa­bai Előre Spartacus 11, Inges, Szolnoki MTE—Szolnoki MÁV, Tiszaliget 11. Török, Szabó La­jos SE—Békéscsabai TASK 10, Horváth. Idegenben szerepelnek: a jég­korong Nemzeti Bajnokság B- csoportjában a Lehel SC Mis­kolcon, a férfi kosárlabda NB II-ben az Alföldi Olajbányász Miskolcon, a nőiben a Szol­noki MTE ugyancsak Miskol­con az EAFC, a labdarúgó NB II-ben a Szolnoki MTE Békés­csabán a TASK, a Mezőtúri Honvéd Debrecenben a VSC el­len. Ifjúsági parlament A Szolnoki Vízügy SE hol­nap délután négy órakor a KÖTI VÍZIG székházban (III. sz. Irodaház) tartja ifjúsági parlamentjét. A sportegyesü­let életében először rende­zendő parlament elé nagy érdeklődéssel tekintenek a fiatal sportolók. Táplálgatják a sportág pislákoló mécsesét Ökölvívóélet Törökszentmiklóson Szolnok megye hajdan virágzó ökölvívó életéből ma már csak hírmondónak maradt négy szakosztály: a Mezőtúri AFC, a Törökszentmiklósi SE, a Szolnoki MTE és a 605. DSK. Közülük is csak a mezőtúri és a törökszentmiklósi szakosztályból kerültek ki minősített versenyzők. Hová let­tek a kemény öklű bátor fiatalok a megyéből? Kihalt az egészséges virtus, a jó értelemben vett harci szellem? A sportág pislákoló mécse-; sének egyik táplálója Török­szentmiklós. Az edzéseket két lelkes, áldozatkész edző, Zakar Mihály és Balogh András vezetésével tartják a Bercsényi gimnázium torna­termében. Este, a tornaterembe veze­tő folyosón tizenéves fiata­lok hancúroztak, várva a mestereket, hogy elkezdőd­hessék a foglalkozás. A fia­talok többsége birkózó, ki­sebb hányada ökölvívó volt. Zömében tizenhárom-tizen­hat évesek látogatják az ed­zéseket, s azt is elmondot­ták, hogy nem a legideáli­sabb körülmények között dolgoznak. Közben megérke­zett Zakar Mihály, a hajda­ni csupaszív, fáradhatatlan ökölvívó, s miután a legénye­ket eligazította, leültünk be­szélgetni, utalva a közelmúlt­ra is, amikor még legalább nyolc szakosztály működött a megyében, s rangja volt a felnőtt és az ifjúsági megyei bajnokságnak. — A csapatbajnokság meg­szűnése és a rossz szemlélet okozta a sportág visszaesését — jelentette ki határozottan Zakar Mihály. — Az orszá­gos szövetségben sűrűn vál­tozik a főtitkár személye, az edzők között pedig elég nagy a torzsalkodás. — A helyi viszonyokra térve, Törökszentmiklóson sem valami rózsás a helyzet. — Sajnos, a szakosztálynak nincs olyan vezetője, aki in­tézze az ügyeket. Az iskolák­ból nem engedik el az után­pótlást jelentő tehetségeket. A Vasas Kultúrházat lebon­tották, most már nincs olyan hely,' ahol a szorítót fel le­hetne állítani. Pedig a helyi versenyeknek nagy a vonz­erejük. A bázist jelentő 604. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetnek nincs tornaterme. Ha lenne, legalább fél ötkor kezdhetnénk az edzést. Je­lenleg csak kétszer tartunk foglalkozást, mert más napo­kon nincs hely. Este hatkor kezdünk, s a tizenhárom éves gyerekeket hét óra után el kell küldeni, mert késő este nem tartózkodhatnak az ut­cán. S van. aki Surjánból, örményesről, Tiszatenyőről jár be. Vajon hogy tudunk így lépést tartani a fejlődés­sel? Erről magunk is meggyő­ződtünk. Hat óráig a kézi­labdázóknak volt' edzés, utána a birkózók, az ököl­vívók és a tornászok vették birtokukba a termet. Egyszer­re három sportág! — A tavalyi eredmények után a Magyar Ökölvívó Szö­vetségtől jutányos áron kap­tunk melegítőket, kesztyűket, de nem tudjuk hol tárolni. Ha több felszerelésünk lenne, nem tudnánk hová tenni — folytatta Zakar Mihály. Bekapcsolódott a beszélge­tésbe Balogh András is. Egy­öntetű volt a vélemény, hogy a szakosztály nem kap kellő támogatást. Az edzőknek pél­dául anyagilag hátrányos, ha munkaidőben kell elintézni valamit. Bajok vannak a ki­kérők körül is. Márpedig nincs más, aki intézze a szakosztály ügyes-bajos dol­gait. Ha versenyekre utaz­nak, rendszerint szállásgon­dokkal küszködnek. Előfordul, hogy a mezőtúriak vitték el a versenyzőiket, aztán olyan is volt, hogy az edző mosta a felszerelést. Mert szertáros sincs. Az évi 30 ezer forint költségvetésben minden ki­adás benne van. Jelenleg hét igazolt versenyzőt tartanak nyilván, tizenkettőt január­ban visznek technikai mini­mumvizsgára. Csak serdülők­kel és ifjúságiakkal foglal­koznak. Kellő támogatás hiá­nyában a versenyzők elmen­nek. Gönczi Róbert a Bp. Honvéd színeiben versenyez, Pesti és Barócsi abbahagyta. Pillanatnyilag a 16 éves Turu István és a 15 éves Mészá­ros József jelenti a színvo­nalat. ök vidéki serdülő baj­nokok, a jövő héten az or­szágos serdülő bajnokságon lépnek kötelek közé. — Az egyesülés óta több anyagi támogatást kapunk — állapította meg Zakar Mi­hály. — Csak azt nem értem, hogy ilyen nagy városban nem találnak intézőt. Egy­szer megérhetném már, hogy az edzőnek a szakmai mun­kán kívül mással nem kell foglalkoznia! Ha mindenki úgy támogatná az ökölvívó­kat, mint Zafír László, a 604. sz. szakmunkásképző igazgatója, nem lenne semmi baj. Ilyen körülmények kö­zött azonban nem lehet jö­vőt tervezni. így élnek ma a törökszent­miklósi ökölvívók. (pataki) Tegnap délelőtt Szolnokon, a tiszaliget! sport- csarnokban megkezdődött a Kilián György emlékére kiirt asztaliteniszverseny. A nagy ér­deklődésre jellemző, hogy az öt számban 27 egyesületből kétszártizenheten indulnak. A mezőnyben találjuk a férfiaknál a Bp. Spar­tacus, a Ganz-MÁVAG, a Honvéd Kilián FSE és a Ceglédi VSE, a nőknél pedig a 31. sz. Építők, az FTC és a Tolnai Vörös Lobogó ver­senyzőit is. A magyar válogatottak nemzetközi kötelezettségeik miatt távolmaradtak, indul viszont a férfiaknál Molnár, Kreisz, aztán a jugoszláv ranglista 9. és 10. helyezettje, Juhász és Lucsics. A nőknél Mong és Farkas nevét említhetjük. A döntők szombaton lapzárta után fejeződtek be Fotó: Sárközi Még gazdagok vagyunk, de... A megye szellemi sportja - szellemi irányítók nélkül A magyar sakksport az utóbbi évek legsikeresebbikét zárta: az idei, XXIII. sakkolimpán a férficsapat arany-, a női pedig ezüstérmet nyert. Bizonyos, hogy e nagyszerű diadal további lendületed ad a sportág fejlődésének, szerte az országban. A lendület, a fejlődés bi­zony ráfér a megye sakk­életére is, amely az utóbbi időben — virágzás helyett — hervadásnak indult. Hol tart a megye? Vegyük számba mit tud felmutatni a megye, hol is tart nálunk ez a szép sport­ág? A legjelentősebb köz­pontjai: Szolnok és Jászbe­rény. Mindkét város egy- egy csapatot indított az idén az országos bajnokság II. osztályában. A Szolnoki MTE együttese — jónéhány fővárosi játékossal megtűz­delve — a középmezőnyben végzett, míg a Lehel SC csa­pata kiesett. Jövőre ismét a megyei bajnokság I. osztá­lyában rajtol, akárcsak az Alföldi Olajbányász csapa­ta, amely tavaly mondott bú­csút az OB II-nek, s az idén nem sikerült visszatornáz­nia magát. A megyei baj­nokságot a Honvéd; Kilián FSE gárdáján nyerte, ám az osztályozón elbukott, noha nem feltétlenül a tovább­jutást akarta kicsikarni — elsődleges célja a kollektí­va megerősítése. Az új me­gyei bajnoki évadban ez a három szakosztály fog a legjobban rivalizálni egy­mással. Ebben az osztály­ban egyébként .1978-ban nyolc csapat vágott neki a küzdelmeknek, bár az SZ­MTE II. együttesét törölni kellett, mivel nem volt elegendő sakkozója. A me­gyei II. osztályú csapatbaj­nokság fordulóiban 12 együt­tes vetélkedett. A megye — a tavaly év végi összesítések alapján — három mestert, 24 mester- jelöltet, 54 I. osztályú férfi és egy női. 105 II. osztályú férfi és három női, 147 III. osztályú férfi és 8 női, va­jami nt 343 IV. osztályú fér­fi és két női sakkozót szám­lál. Az igazolt játékosok száma 778, ebből 181 a me­gyeszékhelyen található. A felsoroltak közül ugyancsak Szolnokon, illetve a város- környéki községekben ját­szik egy mester, 18 mester- jelölt, 20 első, 29 másod-. 23 harmad- és 60 negyedosz­tályú sakkozó. S hogy még teljesebb legyen a kép e versenyzőket hat segédedzői képesítéssel rendelkező tár­suk készíti — vagy nem ké­szíti — fel. Az utánpótlás-nevelés helyzete lehangoló. Számot­tevő eredményekről, tuda­tos képzésről csak Jászbe­rényben beszélhetünk — holott sok ígéretes ifjú sak­kozó található másutt is. A tehetségek többsége ma még elkallódik, abbahagyja a sakkozást, vagy megreked középszerű szinten. Nemcsak azért, mert nincs, aki fog­lalkozzon velük. Még ha akad is olyan szakosztály, amely a gyerekeket segíti, akkor sem biztos, hogy za­vartalanul fejlődhetnek. Pontosabban fejlődhetnek, de csak zárt körben, szinte rangrejtve, és így sem akár­milyen színvonalig. A .miért­re egyszerű a magyaiázat: kevés a megyében a ver­seny lehetőség, amelyen a fiatalok rutint, s mi több, minősítő pontokat szerezhet­nek. Sajnos a középkorosz- tályúakat és az idősebbeket ugyanez gátolja az előrelé­pésben. Nem is kell két kéz ahhoz, hogy megszámol­juk, hány minősítő és egyéb versenyt rendeztek az idén a szellemi sport két felleg­várában. Ráadásul némelyik viadal rendezése, de legfő- kép szervezése sok kíván­nivalót hagyott maga után. A legsúlyosabb gondok Az 1975-ös szolnoki jubi­leumi sakknagymester-ver­seny óta csak a jászberényi vegyesmester-versenyek je­lentenek a megyében ko­moly erőpróbát. Mindehhez tegyük még hozzá, hogy más, nem a megyében kiírt tornán sem indulhat akárki. A II. osztályú sakkozók ne­vezését általában nem fo­gadják el — mondván, hogy rontanák az átlagot. Ezek a legsúlyosabb gon­dok, ám a lista korántsem teljes. Szót érdemelnék ' a méltatlan játékkörülmények, a teremgondok, a gyengébb nem háttérbe szorulása, de meg kell említeni — hacsak röviden is — a már egyszer leírt rivalizálást, a személyi ellentéteket, és nem utolsó sorban a megyei szakszövet­ség munkáját. Annál is in­kább, mivel a megye sakk­életének megújhodását felül­ről kell kezdeni. A megyei szakszövetség elnöke, dr. Horgosi Ödön, a Lehel SC versenyzője két­ségtelenül sokat fáradozik a sportágért —, d,e elsősorban városi szinten, hiszen Jász­berényben él. Garami Sán­dor meghalt, mások lemond­tak a szakszövetségi tagság­ról, s a gondok így legin­kább Berényi Péter vállát nyomják, ám egymaga vaj­mi keveset tehet. Nem ró- zsásabb a kép, ha a Szolnok városi Szakszövetséget vizs­gáljuk, amelynek Bokodi László egyszemélyes min­denese. .. Elmozdulni a holtpontról Nyilvánvaló, hogy a szak- szövetségeket újjá kell szer­vezni, olyan személyeket megnyerve a tisztségekre, akik be is töltik azokat. Er­re alkalmas egyéniség pedig nem is egy található, Szol­nokon és a megyében egy­aránt. Az újjászervezett szakszö­vetségeknek ki kell mozdí­taniuk a holtpontról a me­gye sakkéletét, s ehhez va­lamennyi sakkbarát, illetve sportvezető segítsége szük­séges. Félre kell tenni a szakosztályok elsődleges ér­dekeit. el kell simítani az ellentéteket, — ugyanis csak összefogással lehet elő­re lépni. Jobban meg kell becsülni értékeinket, s job­ban is kell sáfárkodni velük — a számokból kitűnik, hogy például a megyeszékhely akár két OB II-es csapatot is ki tud állítani, — bizto­sítani a fiataloknak a felfelé áramlást, s ugyanakkor mindenkinek lehetőséget ad­ni élőpontszámok gyarapí­tására. Egy-egy verseny le­bonyolítása nem emészt fel csillagászati összeget, és a szakszövetségek mellett a szakosztályok is kiírhatnak szaktomákat. A sportág fejlődése érde­kében fel kell mérni a szak­osztályokat, hogy melyik mire képes. Nem fontos több fronton ostromolni „az eget”, elég ha egy, de annál ütő­képesebb csapatot állítunk ki az országos porondra. Jár­ható útnak tűnik az is, ha a szakosztályok egyeztetve céljaikat megállapodnak ar­ról. hogy melyikük foglal­kozzon a minőségi verseny­zőkkel, melyikük az Után­pótlás neveléssel, s melyek munkálkodjanak tömeg­sportszinten Szolnok városá­ban. A továbblépés kérdé­se ugyanis a megyeszékhe­lyen a legégetőbb, Jászbe­rényben jóval kevesebb a probléma. Ha itt sikerül rendet teremteni, ennek ked­vező hatása besugározza az egész megyét. Az idő sürget — a me­gye sportvezetőinek addig kell intézkedniük, míg nem késő. Még gazdagok va­gyunk, december 1-én azon­ban megkezdődött az átiga­zolási időszak, s nagy kár lenne a jövő esztendőt meg­fogyatkozott „szellemi tő­kével” kezdeni. Constantin Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents