Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 3. 1973 óta épülnek lakótelepi többszintes házak Martfűn. A képen látható Ifjúság úti lakó­tömb volt az első, amelyben a nagycsaládosoknak már háromszobás lakások is épültek. Mögötte még darukkal dolgoznak az ÉPSZER munkásai, a hamarosan átadásra kerülő újabb 42 lakásos épületen Martfűi sajátosságok § Nappal többen vannak ^ A Bata cég öröksége @ A tanácselnök gondja Négy és félezer bejáró, Martfű népességének egy- harmada. Nincs olyan köz­sége a megyének, amelynek népessége olyan tempóval nö­vekedne, mint Martfűé. Rá­adásul joggal tartják a fia­talok településének, mert az átlagéletkor harminc év kö­rül van. — A sajátos összetétel meglehetősen sajátos felada­tokat is ró a tanácsi appa­rátusra, — mondta Oravecz Károly, a tanács elnöke. — Az utóbbi tíz évben roha­mosan nőtt a letelepedési kedv. Míg 1970-ben 4700-an éltek a községben, ma kö­zel hétezren. Természetesen az áruellátás és a szolgálta­tóhálózat megszervezésénél az ingázók nagy táborát is figyelembe kell venni. — Több mint hét éve kor­mányrendelet kategorizálta a településeket. Eszerint Mart­fűnek és Tiszaföldvámak (együtt) részleges középfokú központtá kell fejlődnie. „Munkamegosztás”: Martfű a munkahelyet, Tiszaföldvár a letelepedést, együtt pedig körülbelül 30—40 ezer ember alapellátását biztosítják majd. — Ami a funkciómegosz­tást illeti, a gyakorlatban nem különült el ilyen egy­értelműen. Említettem a le­telepedési kedvet. Évek óta 400 körül van a lakásigény­lők száma. Nem csökken, an­nak ellenére, hogy ebben az évtizedben 800 új lakás épült a községben. A növényolaj- gyár dolgozói is zömmel itt akarnak élni. Erre az ötéves ciklusra (mérsékeltebb az ütem, mint eddig) négyszáz új lakást terveztünk. — A családi házakkal együtt? — Igen. Igaz, hogy sok­kal több lenne az igény, mint amennyi közművesített telket biztosítani tudunk. De az ésszerűség egyelőre azt diktálja, hogy egy helyre, a lakótelepekre koncentráljuk az erőnket. (A pénzt, a kivi­telező kapacitást stb.) — A lakásprogram meg­valósítása a község üzemei­nek egyetértésével és támo­gatásával történik? A legszámottevőbb ebben a Tisza Cipőgyár segítsége. Emlékszem, az együttműkö­dés évekkel ezelőtt úgy kez­dődött, hogy gyári munkás­lakótelep épül, ahová a ta­nács „bekönyörögte” magát. Ma másképpen van. Ott, ahol minden adott, együtt épül meg az állami a, szö­vetkezeti, a munkáslakás, összhangban a községfejlesz­tés távlati elképzeléseivel. — A tanácsi határozatban olvastam, hogy ebben a terv­időszakban 72 millió forintot fordítanak fejlesztésre, mely­ből 42 milliót szánnak la­kásépítésre. Ami marad, ab­ból jut egy kevés a víz- és a csatornahálózat bővítésére, útra, járdára, bölcsődére, óvodára, és így tovább. — Ami a közműveket il­leti, szerencsés helyzetben vagyunk. Az egykori Bata cég örökségének köszönhető. A gyárral együtt a lakóte­lepet is ki akarták építeni. Elő is készítették. Útjaink több mint fele burkolt, és a lakások 75 százalékának meg­oldott a szennyvízelvezetése. Tehát az alapok adottak, ne­künk csak az építkezéssel párhuzamosan bővítenünk kell. —■ Ez az első olyan tele­pülés, ahol a tanácselnök­nek nincs oka panaszra, amiatt, hogy a föld alá kell „befektetni” milliókat. Az is meglepő, lévén munkáslakta település, hogy nincsenek óvodagondjaik. — Igaz, de csak erre a „percre”. Mert ha nem kal­kulálunk előre, akkor lesz­nek. A községben 16 üzem érdekelt abban, hogy ne így legyen. Tanácsi és vállalati koordinációval már majd­nem együtt van egy negyven személyes bölcsőde építésé­nek, valamint egy 25 helyes óvoda bővítésének az anyagi fedezete, és már közös be­ruházású gyermekintézmé­nyek létesítéséről tárgyalunk a növényolajgyár vezetőivel. Egyelőre az általános iskolá­ban is elfogadható a hely­zet. Csak a harmadik és ne­gyedik osztályosoknak van váltott tanításuk. De tudjuk, hogy néhány év múlva már kevés lesz a 27 tanterem. — Mi ma a tanácselnök legnagyobb gondja? — Először is: terveztük, hogy 1980-ig egy félig nyi­tott, tehát a lakosok ellátását is biztosító, üzemi orvosi rendelőt építünk tanácsi és vállalati összefogással. Ügy tűnik, hogy elképzelésünket egyelőre nem tudjuk megva­lósítani. Más: posta. Közel­múltban kaptam kétezer dol­gozó nevében írt levelet, amely minősíthetetlennek minősíti a községben a posta szolgáltatását. Joggal! A ta­nács vb-nek is ez volt a vé­leménye. Tudjuk, hogy nem a helybeli postafiókon mú­lik, amit a legkisebb tele­pülésnek megfelelő kategó­riába soroltak. Ez a létszá­mukat és dolgozóinak bérét is érinti. Egyesített kézbesí­tési rendszerrel dolgoznak (a leveleket és az újságokat ugyanaz a kézbesítő hordja). A napilapokat este kapjuk meg,. a postai küldemények elkallódnak, a fiók kora dél­után bezár, ami gondot okoz a napi bevétel feladásánál. Nem sorolom tovább. A pa­naszosok, a jogosan méltat­lankodók ide jönnek. A ta­nács oldja meg. Végül is igazuk van. Lakosságot érin­tő szolgáltatás — nekünk kell orvosolni. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy szeretnénk a postaigaz­gatóság vezetőivel záros ha­táridőn belül közös nevezőre jutni. — KK — Harminchatan, milliókkal A szolnoki Városi Tanács V. B, pénz­ügyi osztályán harminchatan dolgoznak, s milliókat kezelnek. S mint a családok többségében, itt is főleg a nőkre bízták a forintokat. Az osztály létszámának ugyanis több mint 83 százaléka nő. Nehéz­séget ez csak annyiban okoz, hogy az utób­bi három év alatt nyolcán vették igénybe a gyermekgondozási segélyt. Az asszonyok, lányok dicséretére szól, hogy a pénzügyi apparátus ennek ellenére zavartalanul mű­ködik. S ha a zavartalan pénzellátást eseten­ként nem tudják teljes mértékig biztosíta­ni, az nem rajtuk múlik, hiszen az igények és a lehetőségek összhangját megteremteni nekik sem áll módjukban. A pénzügyi osztály munkája igen szerte­ágazó. Csupán példaként említve: 34 ezer adótételt kezelnek. Az adófizetésre kötele­zett polgárok jó része teljesíti kötelezett­ségét, kényszerintézkedésre csak ritkán ke­rül sor. Pénzügyi szabálysértési bírságot tavaly tizenhat esetben kellett kiróni — közel tízezer forint értékben. Az idén — úgy tűnik — több a renitens. Az első fél­évben tizennégy embert bírságoltak, ösz- szesen több mint 8 ezer forintra. A hatósági munka mellett az ellenőrző tevékenység is szerves része a pénzügyi osz­tály munkájának. Az év első felében a költségvetési bevé­telek meghaladták a 139 milliót, a kiadá­sok pedig a 132-t. A fejlesztési alap bevé­tele ugyanebben az időszakban több mint 238 millió volt, a kiadások pedig 213 millió fölé emelkedtek. Összevonás után Közös gondok — hiányzó tanácstagok Tiszaszőlős 1977. április 1. óta a tiszafüredi Nagyköz­ségi Közös Tanácshoz tartozik. Jelenleg a testület 90 ta­nácstagod számlál, közülük 60 tiszafüredi, 30 pedig tisza- szőlősi lakos. A két település lakosságá­nak arányát figyelembe vé­ve rögtön kitűnik, hogy az összevonásból Tiszaszőlőst nem érte hátrány, hiszen a két és fél ezer lakost har­minc, a tízezernél is na­gyobb lélekszámú járási székhelyet pedig hatvan ta­nácstag képviseli. Bár a nagyközségi közös ta - nács kialakítása körültekintő­en, sok szempontot figyelembe véve történt, a tanácsülése­ken való megjelenés mind­össze 71,4 százalékos, rosz- szabb a megyei átlagnál. Ál­talában egy-egy tanácsülés­ről 26 tanácstag marad — okkal, ok nélkül — távol, így a hiányzások következtében közel kétezer választó nem értesül közvetlenül a testü­let ülésein történtekről. Még érd,ekesebb a kép, ha a hiányzók lakhely szerinti hovatartozását vizsgáljuk. A tiszafüredi tanácstagok meg­jelenése az évi négy össze­jövetelen végig azonos szin­ten mozog, míg a tiszasző- lősi jelenlét csökkenő irány­zatot mutat. Az elmondottakhoz hozzá­tartozik, hogy míg Tisza- szőlősön önálló tanács dol­gozott, a kinti üléseken a megjelenés általában megha­ladta a 80 százalékot és gyak­ran bontakozott ki élénk, iz­galmas vita. Otthon bátrabbak önmagától adódik a kö­vetkeztetés: amióta a járási székhelyen nagyközségi kö­zös tanács működik, a társ­község tanácstagjainak egy része másfél év után sem tudott teljesen beilleszkedni, feloldódni a nagyobb közös­ségben. — Gond nemcsak a, közös tanács jellegéből adódik, bár átmenetileg ez is hozzá­járul az alacsony megjelené­si arányhoz. Ugyanis hiá­nyoznak sajnos fürediek is — kezdi Rente Ferenc, a nagyközségi közös tanács el­nöke. — Korábban maga­sabb volt nálunk is a meg­jelenési arány, most viszont ebben a hosszúra nyúlt vá­lasztási ciklusban csökkenő tendenciát mutat. Ami a szőlősiek hiányzását illeti, az egyik ok, hogy utazni kell és számít az a hét kilo­méter is. Bár saját buszunk van, és ha szükséges, rendel­kezésünkre áll, mégis a kis­gyerekes mamáknál gond az is, visszaérnek-e, mikorra bezár az óvoda, bölcsőde. Kü­lönösen akkor, ha a férj is távol dolgozik. Bár meg­jegyzem: a tanácsülések dél­után kettőkor kezdődnek és ötre mindig végzünk. Ami­kor az évi négy tanácsülés­ből egyet évente rendszere­sen Szőlősön tartunk, ilyen­kor a helybeliek megjelenési aránya meghaladja a 86 szá­zalékot is! A tanácstagok tizede éven­te csak egy ülésen jelent megjelenés általában megha­8—9 embert érint. Néhány esetben elfogadható a távol- maradás, de akadt, aki el­hanyagolta testületi munká­ját. Részükre udvarias han­gú levelet küldtünk, és ja­vasoltuk nekik, megfelelő idő­pontban keressenek fel ben­nünket itt, Tiszafüreden, a tanácsházán. Megbeszéltük velük a hiányzás okait, il­letve tájékoztattuk őket az elhangzott, fontosabb hatá­rozatokról. Érthetőbben, __ egyszerűbben — Esetenként nehezen kö­vethetők az írásbeli előter­jesztések. — Sajnos, előfordult ez is. Sok volt a napirendi pont, és néhány tanácstagnak a vaskos paksaméta áttanul­mányozása is gondot oko­zott. Olykor elfeledkeztünk arról, hogy ez nem szakmai testület^ hanem közéleti fó­rum. Éppen ezért már az idei évben célul tűztük ki a köz­érthetőbb tájékoztatást. — Tiszaszőlősön olykor­olykor elhangzik: Füredre került át az érdemi tanácsi munka, a fejlődő nagyköz­ség elszívja az itteni forin­tokat is. — Mint említettem, évi egy tanácsülést ma is ott tartunk. A lakosság ügyes­bajos kéréseit, problémáit, változatlanul ott intézzük, ritkán fordul elő, hogy vala­kinek be kell utaznia Ti­szafüredre. Hetente egyszer, a fogadónapon tisztségvise­lők, ügyintézők állnak a szőlősiek rendelkezésére. Ami a forintokat illeti, mindjárt felsorolom, mi minden vál­tozott tavaly április elseje óta Tiszaszőlősön: befejez­tük az orvosi lakás építését, felújítottuk a mozit, a könyv­tárat, a tanácsházát, már elkészült, csak átadásra vár az öregek klubja, házasság- kötő termet alakítottunk ki, szélesítettük a műutat, tata­roztuk az iskolát. Abból is adódik nehézség, hogy a két településen nem azonosak a problémák. Ä hasonló kommunális gond,ok mellett Tiszafüreden merő­ben más jellegű feladatok: ipartelepítés, üdülőkörzeti tennivalók, a Hortobágyi Nemzeti Park járási székhe­lyet érintő kérdései is szere­pelnek a közös tanácsülése­ken. Kevés a segítség Persze a mérleg másik ol­dalán ott van az is, nekünk is többet kell tennünk azért, hogy valamennyi tanácstag magáénak vallja a közös ta­nács gondjait. Tiszaszőlősön Péter Erzsé­bet pénzügyi előadó fogad. — Sokan még nem értik teljesen a közös tanács lé­nyegét: a gazdasági és a szellemi kapacitás egyesíté­sét. Jó néhány tanácstagunk nehezen szokik a nagyobb számokhoz, komplikáltabb tételekhez. Azonkívül tisza- szőlősi összejöveteleink, ta­nácskozásaink valahogy csa- ládiasabbak voltak. A teljes „átálláshoz” még nem min­denkinek volt elegendő az idő. Hogyan látják a közös ta­nács munkáját, a jelenlegi helyzetet a legilletékesebbek, a tiszaszőlősi lakosok? Katona Lajosné: — A tanácsi ügyintézés­ben, községfejlesztésben úgy látom, nem ér bennünket hátrány. A helybeli szolgálta­tásokat kellene javítani, eb­ben segíthetnének a tiszafü­rediek. Szép József szerint semér­te károsodás a tiszaszőlősie- ket, Sipos Sándorné azonban a kifogásokat sorolja: — Töredezett sok helyen a járda, ha elromlik a villany, olykor napokig kuksolunk a sötétben. A 'kérdezősködésekből ki­derült, de a falugyűlés is azt bizonyította, a tiszaszőlősiek túlnyomó többsége nem tart­ja „leminősítésnek” a nagy­községi közös tanács rang­ját. Együtt, egymásért Tennivaló ezen a téren a nagyközségi közös tanács ve­zetőinek, de a hiányzóknak is akad. A választók káro­sulnak, tájékoztatásuk szen­ved csorbát a tanácstag tá­volmaradásával. Az is igaz, hogy minden ember bátrabb szűkebb hazájában, falujá­ban, otthon, d.e ez az otthon már nemcsak Tiszaszőlőst, Tiszafüredet is jelenti a nagyközségi közös tanács minden tagjának. D. Szabó Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents