Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december ál. F EICON, Ai idén ötvenhat nőiruhakészítő szakmunkás tanul a Fékon kisújszállási üzemében. A harmadéves lányok - Andrási Lászlóné és Kozma Endréné szakoktatók vezetésével - már női blúzokat! is varrnak Bosch? Milyen csoda a Ez olyan csoda, ami nem három napig tartott. Heteken, hónapokon keresztül jelentek meg róla cikkek, tudósítások, lapunk hasábjain is gyakran szerepelt. Riportok, elemző Írások tájékoztattak a hűtőgépgyári licencvásárlásról, a Bosch-üzem építéséről, átadásáról. Küldöttségek, laikusok és szakemberek, sűrűn látogatnak ide, ki üres kézzel, ki jegyzettömbbel, hogy ellesse a korszerű technikát, amit a gyártási jog átvétele hozott. Most, 1978 végén már bizonyos: a Bosch-licenc megvétele sok mindenre példa — a jó kezdeményezésre ugyanúgy, mint arra, hogy egy ilyen intézkedés még nem varázslat, ettől még sok minden marad a régi. Az előzményekről Az előzményekről: a hetvenes évek elején a külföldi piacokra tekintgető szakemberek előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a hűtőszekrények úgynevezett életgörbéje lerövidül. A régebbi nyolctíz év helyett négy-öt esztendő alatt újítani kell a gyártmányokat, különben senki nem veszi meg őket. Választhattak a gyárban: saját szellemi erejükből dolgozzák, fejlesztik ki az új készülékeket, vagy külföldről szerzik be azok gyártási jogát, technológiáját. Az utóbbi mellett döntöttek. Sok-sok latolgatás után végül a nyugatnémet Bosch- cégben partnerre találtak. Megszületett a szerződés, kiválasztották a Jászberényben gyártandó hűtőszekrényeket, megkapták készítésüknek tejes dokumentációját. Sőt, megvásárolták a termékekhez a gyártás- és a gyártmányfejlesztést is. A szerződést 1973-ban kötötték meg, három év múlva a 350 millió forint beruházással elkészült üzemben elkezdődött a nullszéria gyártása. A 350 millió nem kevés. (Ennek egy részét a Magyar Nemzeti Bank hitelezte.) Maguk a gyáriak mondták ki, s ez nem is túlzás: a licencvásárlás fontos állomás életükben. Valószínűleg ez az oka, hogy olyan szenvedéllyel pa- rázslanak fel a viták körülötte — gyáron belül, s kívül egyaránt. Miért? Annakidején úgy tervezték, 300 ezer hűtőszekrényt készít évente az üzem. Ügy tervezték, hogy egy-egy készüléktípust megszakítás nélkül több műszakon keresztül gyártanak. Ügy tervezték, hogy a hűtőszekrények „normaidejét” — amíg egy készülék elkészül — három órára csökkentik. Mi valósult meg ebből? A hűtőgépgyári Bosch- üzemnek az idén a tervek szerint 260 ezer háztartási hűtőszekrényt kellett volna gyártani, ezzel szemben 244 ezret gyártott. Tudnunk kell: a tervszámokat a tavaly októberben összegyűjtött külföldi igények alapján alakították ki. A külhoni megrendelők elmondták, hogy megközelítően mennyi jászberényi készülékre lesz szükség. Szerződések nem születtek, hiszen a nyugati vevők ilyeneket nem kötnek, nem kötelezik el magukat. Marad tehát a jó üzleti kapcsolaton alapuló bizalom. Év közben azután kiderült, nem kell annyi, amennyit kértek. Oka: egyrészt az időjárással magyarázzák ezt a szakemberek — a hűtőszekrény szezonális cikk — másrészt a piac telítettségével. De az indokok között szerepel az is, hogy nem azok a készülékek fogynak igazán amilyeneket a Hűtőgépgyár készít. Nem a 160, a 200, a 240 literesek, hanem az ennél jóval nagyobb űrméretű termékek kelendőek. Rosszul választott volna annakidején a Hűtőgépgyár? Hosszas vizsgálódásra lenne szükség ahhoz, hogy erre igennel vagy nemmel lehessen válaszolni. Annyi bizonyos, ahogy mondják a gyárban: kissé „befagytak” — noha ez egyszerűen a piaci politikával nem magyarázható. (Egy-egy konstrukció változtatásának megannyi követelménye van. Hogy csak egy példát említsünk — új szerszámokat kell készíteni, vagy készíttetni, s ez bizony tetemes pénzbefektetéssel jár.) Hogy nem kell a szekrény, annak a fentieken kívül olyan okai is vannak, amelyek a gyárban, illetve az üzemben keresendők. A termékek hűtéstechnikai jellemzőivel kapcsolatos reklamáció nem érkezett a gyárhoz, máshol van a baj. Az úgynevezett „finis” műveleteknél. Amikor lepattan a festék, amikor nem úgy kerül a helyére az embléma, ahogy azt előírják, amikor lötyög az ajtó. Nemrég üzemszervezők készítettek felvételeket a Boschban. Láttak olyan munkást, aki munka közben olvasott. Vagy láttak például szalagról leeső hűtő- szekrényt. Késedelmes szállításek Volt egy időszak a Bosch- üzem életében, amikor a munkások és a vezetők nem egyeztek. Üjabbak kerültek a régi „főnökök” helyére. Itt be is fejezhetnénk a „miért nem kell?” elemzését. De nem hagyható szó nélkül az említett normaidő. Elismeréssel adóztak a nyugatnémet szakemberek annak, hogy ezt a mutatót sikerült öt óráról 3,2—3,5-re csökkenteni. Igaz, náluk ez kevesebb, de addig amíg a Hűtőgépgyár szekrényei alkatrészeinek 70 százalékát maga készíti, a többit vásárolja, ugyanakkor a Boschnál ez az arány éppen fordított. Nem túlzás: rengeteget küszködnek a hűtőgép- gyáriak a kooperálok boszszantó hibái, késedélmes szállításai miatt. Ez az oka annak elsősorban, hogy nem tudják betartani: egy típust több műszakon keresztül gyártsanak. Nincs alkatrész az egyikből, csinálják a másikat, ha abból sincs, készítik a harmadikat. A minimális műszakszámnak „lőttek”. Az átállás persze időveszteség. (Szinte naponként vívják például csatájukat a kompresszorok egri készítőivel.) A legideálisabb az lenne, ha mindent maguk csinálnának, saját kohójukban nyersvasat, abból acélt, s lemezeket. így lehetne pontos a szállítás, jó minőségű a kapott alkatrész. Hogy- a több hetes raktári készletekről ne is beszéljünk, a bizonytalanság ugyanis sok alkatrész esetében készletezésre kényszeríti a vállalatot. Első a minőség Mindezidáig főként a hűtőszekrények eladásáról, s az üzem gondjairól beszéltünk. Hatással volt azonban a licencvásárlás és a technológia átvétele más hűtőgépgyári üzemek munkájára is. A régi Lehel-családot ennek nyomán panelesen készítik. Meg is veszik a kereskedők. Soksok technológiai módosítást adaptáltak máshol a Bosch- üzemi példa alapján. (A készülő abszorpciós üzemben konvejor-pályán szállítják, s tárolják a készülékek főbb elemeit.) Nemrég a Bosch- cég üzemszervezői jártak a Hűtőgépgyárban, akik az alkalmazotti állomány munkáját, a vezetők döntési hatáskörét, az információs láncot vizsgálták. A vállalat felkérésére pedig módosításokat javasoltak tanulmányukban. (Igaz, más üzemekre hat úgy is a Bosch, hogy azt a nyereséget, amit nem termel meg, a többinél kell behozni. Például szifonok gyártásánál, hordók készítésénél.) A Hűtőgépgyár azon vállalatok közé tartozik, amelyek vállalták, hogy dollárért exportra termelő üzemet hoznak létre. Erre kapták a hitelt. Igaz, számtalan olyan gyár van, ahol nem vagy alig-alig foglalkoznak „dol- lárkitermeléssel”. Ezeken azonban a hűtőgépgyári gondokat nem kérhetjük számon. A nyugati piac rapszó- dikus, ehhez alkalmazkodnia kell a vállalatnak. Az új konstrukciók, a piacra dobott fagyasztószekrények, a két- hőmérsékletes készülékek bizonyítják, hogy a gyár alkalmazkodik is. Persze a gyártmány és gyártás fejlesztése nem elég. A bizalomhoz — amit könnyen el lehet veszíteni apróságokkal is — a külföldi vevők üzleti bizalmának megtartásához minőségi munkát kell végezni az alkatrészgyártóknak és a szerelőknek is a szalagok mellett. Ha ennyi pénzt, energiát fektetett be a gyár egy vállalkozásba, érdemes nemcsak a csavarokat, de a munkafegyelmet is feszesebbé tenni. Hajnal József Elmélet és gyakorlat A Cukortermelési Kutató Intézet két nagymúltú tudományos központ összevonásával jött létre 1977. január 1-én. Az egyik, amely Sop- ronhorpácson működik, jövőre lesz ötvenéves, a másik, amely ma még Budapesten van, 1949-ben kezdett el dolgozni, és így az ország első élelmiszeripari kutatóintézete volt. A fejlődés azonban megkövetelte, hogy a két intézmény egységes irányítás alá kerüljön, hiszen a végső célt, azt, hogy minél több cukrot nyerjenek ki a répából, így a legkönnyebb elérni. A kevesebb több Igaz, az intézeteknek korábban is nagyon szoros kapcsolata volt. ugyanis a mező- gazdasági kutatóknak is az volt az érdeke, hogy minél jobb termőképességű, magas cukortartalommal rendelkező répát állítsanak elő. Az ipari kutatók szintén arra törekedtek, hogy olyan technológiákat tervezzenek, amelyek segítségével az alapanyag értékes részéből csak a lehető legkevesebb megy veszendőbe. Az se volt kétséges, hogv a gyártás csak akkor lehet gazdaságos, ha a répa jó minőségű. úgyhogy a létrejött fúzió eleve csak haszonnal kecsegtetett. Az intézet Szolnokra telepítése ugyancsak indokolt volt. mert ez a megye termeli meg az ország cukorfogyasztásának 16 százalékát. s itt található a ma még legnagyobb cukorgyár is. A környék szintén répatermesztési hagyományairól híres. Kábán épül a Hajdúsági Cukorgyár és a Héki Állami Gazdaság, a cukorrépatermelési rendszer gesztor üzeme, ugyancsak a megyében található. A tröszti alárendeltségű intézet központja tehát Szolnokon van, innen irányítják a Martfűn. Mezőhegyesen és Sopronhorpácson működő mezőgazdasági, valamint a Budapesten dolgozó ipari kutatóbázist. A fővárosi intézmény egyébként 1980—81-ben leköltözik a megyeszékhelyre, s ekkor még egyszerűbb lesz az irányítás. Az egyszerűsítés egyébként indulásától jellemző az intézetre, hiszen már a kezdet kezdetén azt kapta feladatul minden állomás és telep, hogy szelektáljon a témák között: keI CukortermelÉsi Kutató Intézetben vesebbet markoljon, a választott programokban azonban rövidebb idő alatt produkáljon eredményt. Sopronhorpácsnak jutott a nemesítés, a növényvédelem, az alap- és módszertani kutatás, valamint a vetőmagszaporítás. Martfűn az agrotechnikai hiányosságok megszüntetésén dolgoznak, és ez a telep foglalkozik az öntözést megháláló fajták előállításával is. Természetesen azért, mert a Tiszántúlon jó alkalom nyílik a szántóföldi vízellátás javítására, s ezt a termésnövelő tényezőt feltétlenül ki kell használni. Az említettek mellett Martfűn próbálják kikísérletezni a gazdaságos tárolás, az eltarthatóság meghosszabbításának legjobb módszereit. Mezőhegyesen a tájjellegű kutatásban kívánnak eredményt elérni, a fővárosban pedig az ipari technológiák, valamint az energiagazdálkodás korszerűsítésével foglalkoznak a szakemberek. Az új felállású intézet rövid múltjára visszatekintve megállapítható, hogy az átszervezés nem okozott törést a fejlődésben. Sőt! A kutatóknak sikerült még szorosabbá fűzni a kapcsolatot a gyakorlattal, s ez számos szántóföldi bemutatót és jó néhány vállalati kísérleti telepet eredményezett. Nemzetközi kapcsolatok A hazai integráció gyümölcseként az intézet igyekszik irányítani a répatermesztés műtrágyázásával foglalkozó kutatásokat, ám ez csak egyetlen* példa a sok közül, hiszen az intézmény arra törekszik, hogy valamennyi. a növénnyel és a cukortermeléssel összefüggő tudományos tevékenységnél koordinátor legyen. A hazai kapcsolatok mellett széles körű nemzetközi tekintélyre is szert tettek, tizenegy ország hasonló jellegű intézeteivel működnek együtt. Elsősorban a KGST tagállamaival cserélik ki ismereteiket, de nem zárkóznak el a tőkés országok kísérleti eredményeinek átvételétől sem. A Cukortermelési Kutató Intézet arra törekszik, hogy az eddigi, nem egy esetben formális megállapodásokat konkrét, kétoldalú szerződések váltsák fel. Ilyen okmányt írtak alá Bulgáriával, Csehszlovákiával és az NDK- val, a közeljövőben várható a Szovjetunióval való, a korábbinál tartalmasabb kapcsolat véglegesítése. A közös munkának tapintható eredménye is van, ilyen például a dánokkal és az osztrákokkal közösen kinemesített két cukorrépahibrid. Az NSZK- val együtt előállított fajták között szintén van egy jó képességű jelölt, úgyhogy a kutatómunka itt is rövidesen gyakorlati haszonra váltható. Fellendülőben a termelés Az ipari témák közül az energiagazdálkodás szerepel az első helyen. Annál inkább, mert a KGST-n belül a takarékosság módszereinek kidolgozásáért Magyarország a felelős. A hazai átlag szerint egy kiló cukor előállításához egy kiló olajat kell felhasználni, s ez azt jelenti, hogy a gyárakban évente 250 ezer tonna olajjal egyenértékű tüzelőanyag ég el. A Szolnoki Cukorgyár az átlagnál húsz százalékkal kevesebbet fogyaszt, s ez nemzetközi szinten is olyan kitűnő eredmény, hogy a módszer átvétele, főképp ha még tovább tökéletesítik, az összes KGST-ország számára célszerű. Az intézetnek a termesztésben felmutatott eredményei se lebecsülendők. A jogelődök munkája nyomán — s természetesen sok egyéb szerv segítségével — sikerült elérniük, hogy a cukorrépatermelés fellendülőben van. A jobb fajták, az egyre korszerűsödő szántóföldi technológiák, a gépesítés, valamint az ipari feldolgozás veszteségeinek csökkentése azt eredményezte, hogy a cukortermelés lekerült a vajúdó ágazatok listájáról. S ez nem csekélység, hiszen nem is olyan régen még a cukorimport is az országos gondok közé tartozott. B. Ä. * Autószerviz Füreden Tovább bővíti szolgáltatásait a tiszafüredi autószerviz. Januártól egyéves garanciával gépkocsik alvázvédelmét is vállalják, s még az első félévben megkezdik a karosszéria-javítását is fl határon túlra — magyar védjeggyel A törökszentmiklósi Gépgyártó és Javító Ipari Szövetkezet a dinamikusan fejlődő termelő egységek közé tartozik. 1978-ban is eredményes évet zártak, jó termék- összetétellel, új technológiák bevezetésével 83 millió forintos árbevételt értek el, amelynek jelentős része export-termelésből származik. Nagy sikere volt a szövetkezetben gyártott mezőgazda- sági gépeknek. A holland megrendelők 1978-ban 1040 műtrágyaszórót, szálastakar- mány-adagolót és traktorra szerelhető hidraulikus rakodóadaptert vásároltak tőlük, 1979-ben — a szerződések értelmében — 40 százalékkal több mezőgazdasági gépet szállítanak a külföldi megrendelőknek. Főként a szocialista országok piacán kelendőek a markolókanalak, amelyekből 6 ezer 700-at vettek meg ’78-ban. Az 1979-es terv ennél 35 százalékkal magasabb. Először exportálnak termékeikből afrikai országba: etióp üzletemberek megrendelésére 110 betonkeverőgépet gyártanak 1979-ben. A jászberényi Műszeripari Szövetkezet ’78-as 20 millió forint értékű exportja 1979- ben két és félszeresére: 50 millió forintra nő. Magyarországon egyedül ott gyártják a túlnyomásos kábelvédő berendezéseket, amelyek iránt egyre nő az érdeklődés,
