Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-30 / 306. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 30. 1 nim 'j u !)[ M wLl Li J í Ifi Yl' JU m U<2 Lili IM JLy dl A „zöld atombomba“ atyja Bemutatjuk Holló János akadémikust Holló János akadémikus nevét sokan ismerik olyanok is, akik nem foglalkoznak tudományos munkával. Hiszen ő kezdeményezte és vezette azokat a kutatásokat, amelyek a Budapesti Műszaki Egyetem Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszékén a VEPEX-eljárás kidolgozását eredményezték. — A zöld növényi részekből fehérjét előállító módszert az újságírók „zöld atombombának” nevezték el, utalva arra, hogy bevezetése robbanásszerűen megváltoztatja az állatok takarmányozását és megoldja az ellátás gondjait. Holló akadémikus tevékeny, dinamikus egyéniség, közvetlen, segítőkész ember. Sok elfoglaltsága ellenére is szívesen beszél életéről, munkájáról. Szentesen született 1919- ben. Apja vasúti mérnök volt. Középiskolába Jászberénybe járt. Az akkor József Nádor nevét viselő Budapesti Műszaki Egyetemen 1941- ben végzett, mint vegyész- mérnök. A háború után a Kőbányai Sörgyár laboratóriumába került. Egyetemi doktori disszertációja a különböző hőmérsékleten csíráztatott árpa enzimeinek vizsgálatával foglalkozott. A gyár államosításakor műszaki igazgatóvá nevezték ki, de meghívták előadni a Műegyetemre is. 1952-től tanszékvezető a Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Tanszéken. 1956-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1952- ben lett a kémiai tudományok kandidátusa, 1957-ben pedig a tudományok doktora. Munkatársaival együtt megvalósították a vegyészmérnök-képzésben a félüzemi oktatást, amely nemzetközi elismerést váltott ki. Ezt példázza, hogy a bécsi műegyetem diákjait ide küldik kötelező gyakorlatra. A Magyar Tudományos Akadémia 1967-ben választotta levelező tagjává Holló Jánost. Székfoglaló előadásának címe: „Biológiai iparok műveleteinek néhány elméleti és gyakorlati kérdése” volt. 1976-ban az Akadémia rendes tagjává választották, az újabb székfoglaló a biomérnöki kutatásait taglalta az ezeredforduló problémáinak tükrében. 1955—57 és 1963—72 között az egyetemen a vegyészmérnöki kar dékánja volt. 1972- ben az MTA Központi Kémiai Kutató Intézetének igazgatásával bízták meg. Egy sor szakmai és társadalmi tisztséget viselt vagy visel: volt az ÉDOSZ alelnöke, és megalakulásakor a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesület főtitkára (amelynek jelenleg társelnöke). Az Akadémia műszaki kémiai bizottságának és több nemzetközi mezőgazdasági és élelmiszeripari bizottságnak, társaságnak elnöke. A bécsi Műszaki Egyetem díszdoktora, megkapta a francia „Akadémiai Pálmarend lovagja” kitüntetést, és a Kutatási és Találmányi Érdemrend parancsnoki fokozatát, a Lengyel Tudományos Akadémia Kopernikusz érmét, itthon a Munka Érdemrend arany fokozatát, 1975-ben pedig az Állami Díj első fokozatát. Az Akadémia legnagyobb kémiai kutatóintézetének igazgatójaként nehéz tudományszervezési, - kutatásirányítási feladatokat kellett megoldania. Az intézet vezetőivel és kutatóival együtt egyre inkább sikerült megvalósítaniuk az alapkutatás és a gyakorlat igényeinek öszszehangolását. Ez azt jelenti, hogy elsősorban olyan problémák megoldásán dolgoznak az intézetben, amelyek nemcsak tudományos szempontból érdekesek, hanem a népgazdaság előtt álló feladatokhoz is kapcsolódnak. Az Állami Díjat a VEPEX eljárásért kapta. Köztudott, hogy a világ számos helyén élelmiszerhiány van. Az egészséges táplálkozást biztosító állati fehéjre előállításához viszont főleg növényi eredetű takarmány szükséges. A nagyüzemi állattartásnak pedig igen nagy a fehérje szükséglete. A zöld növényi részek (levél) feldolgozására szolgáló eljárás — melynek során a növényi nyersanyagot lé és rost frakciókra bontják, majd a présléből kivonják a fehérje kon- centrátumot — terméke igen jó takarmánynak bizonyult. Az egy-gyomrú állatok (baromfi, sertés) etetésére kiválóan alkalmas, nagyrészt helyettesíthető vele a drága import ( szója és halliszt. — Ezek az eredmények hosszú évek széleskörű, alapkutatásokra támaszkodó, jól szervezett csoport-munkának köszönhetők. 1972 óta működik Tamásiban a VEPEX-eljárást hasznosító üzem. Az Állami Tervbizottság 1976-ban hozta létre a VEPEX Fővállalkozási Iroda RT-t, amely részben know-how és licenc értékesítéssel, részben üzemek építésével igyekszik kihasználni azt az előnyt, amellyel a levélfehérje gyártás technológiájában 'ma még — a világ minden részén egyre intenzívebbé váló kutatási és fejlesztési eredményekkel szemben — rendelkezünk. Külföldről egyre többen érdeklődnek a magyar eredmények iránt: a japán MITSUBISHI Co. már megvette, az USA legnagyobb élelmiszer- ipari konszernje, a Swift Co. pedig a nyugati féltekén értékesíti az eljárást és így ez év őszén Dániában már megindul a levélfehérje gyártás a VEPEX technológia alapján. Itthon és több külföldi országban nagyüzemileg is megvalósították Holló professzornak a munkatársaival együtt kifejlesztett szennyvíztisztítási eljárásait. Üze- mesítették az általuk kifejlesztett karbamitíkomplexek és addukt eljárást, ami a kérődzők takarmányozásában — toxikusság veszélye nélkül — helyettesíti a fehérjét. Holló professzornak sok elfoglaltsága mellett, kevés szabad ideje marad, hiszen oktatási, kutatási, vezetői szakmai-közéleti tevékenységén kívül társadalmi munkát is végez. Mégis, ha teheti, szívesen olvas szépirodalmat, vagy zenét hallgat, színházba, kiállításokra jár. Élete, munkássága példát mutat arra, hogyan lehet és kell a kutatások témáját kiválasztani. majd a munkát végezni ahhoz, hogy mind elméleti, mind gyakorlati jelentőségű eredmények születhessenek; hogyan kell a kutatóknak arra törekedniük, hogy ‘tevékenységük révén egyre jobban megismerjük a világot, hogy egyre értelmesebben. boldogabban élhessen az emberiség. Szatmári Jenő István INNEN—OHNM Hz influenza és a kézfogás Amerikai orvoskutatók alapos vizsgálatok után kétségbevonják azt az elterjedt nézetet, hogy a meghűlések cseppfertőzés útján terjednek — legalábbis ami a rhinoví- rust illeti, amely a hüléses megbetegedések — influenza, nátha, köhögés stb. — több mint egyharmadáért felelős. A tüsszentéssel vagy köhögéssel a levegőbe kerülő cseppecskék ugyanis csak igen ritkán tartalmaznak vírusokat. Annál több kórokozó van a meghűlt személyek kezén, ahol e vírusok három órát is túlélnek. Az orvosok ezért azt a meggyőződést vallják, hogy elsősorban a kézfogás járul hozzá a vírusok terjesztéséhez. Kutyaszánverseny Svájcban nagy népszerűségnek örvendenek a kutyaszánversenyek. Meghonosítójuk egy svájci klub, amely az északi kutyák tenyésztését és szánversenyek rendezését tűzte ki céljául. Minden télen átlagosan hat nagy és számos kisebb kutyaszánversenyt rendeznek Svájcban. A szán súlya legfeljebb 20 kilogram, hossza 2 méter, szélessége kb. fél méter. — Anyaga keményfa, vagy műanyag. A szán vezetője a farrészi szántalpakra állva igyekszik egyensúlyban maradni. A lejtőn felfelé tolni kell a szánt. Teherkosarakat is visznek a szánon, hogy a verseny közben kimerült vagy megsérült kutyákat hazaszállíthassák. Középtávú versenyeken (10 —40 kilométer) rendszerint 7—9. nagy versenyeken esetleg 20 kutyát is fognak a szán elé, a vezető döntése szerint. Élen a legokosabb és legerősebb állat, a vezérkutya fut. Mögötte haladnak a sebes élkutyák. Közvetlenül a szán előtt fut a két tengelykutya — ezek a fogat legerősebb állatai — és köztük a középkutyák. Leggyakrabban az úgynevezett kettősfogatot alkalmazzák, a legnagyobb sebességet lehet elérni. Ennél egy központi hámistrángtól jobbra és balra párosával futnak a kutyák. Dolgozik a plazma Jellemző a technika fejlődésének ütemére, hogy a plazmagenerátorokról (plazmaégőkről) nem is olyan régen még fizikusok kísérleteinek ismertetéseiben olvashattunk, ma pedig már a plazma hegesztő- és szórópisztolyok egyre szélesebb körű elterjedésének lehetünk szemtanúi. Mindamellett nem volt könnyű „munkára fogni” a több mint tízezer fokos plazmasugarat, de napjainkban már engedelmesen vág vastag fémlapokat, könnyedén hegeszt hajszálvékony lemezeket és olyan technikai feladatokat is megold, amilyenekre korábban nem is számítottak a mérnökök. A vékony fémbevonatok készítésén kívül, amelyek főként mechanikai kötésben vannak az alapanyaggal, a plazmapisztolyok segítségével olyan korrózió- és kopásálló bevonatok is készíthetők, amelyek fémes kötéssel kapcsolódnak az alapfémhez. A plazmaív a poralakban vagy huzal formájában hozzávezetett bevonófémet a felületén vékony rétegben megolvasztott alapfémre lövelli, így a határfelületen a kívánt tulajdonságokkal rendelkező ötvözet jön létre. A bevonó anyag lehet alumínium, réz, rozsdamentes acél, molibdén, króm, kobalt, de wolframkar- bid vagy ipari kerámia is. Az eljárás néhány különleges alkalmazási területe: szelepülések, ipari kések, lemezvágók, kőzetmegmunkáló szerszámok, gyaluk, tengelyek, szénszállító csigák és általában minden olyan eset, amikor kemény, kopásálló, a korróziónak ellenálló felület kialakítása szükséges. Képünkön egy modern vonalú plazmapisztoly, amelyet a repülőgépek és. az űrtechnikai eszközök különleges rétegekkel való beborítására használnak. Működtetéséhez stabilizáló- és védőgézként egyaránt argont használnak, amit a csatlakozó csöveken keresztül vezetnek be a pisztolyba. A pisztoly plazmaívének hőmérséklete 16—17 000 C-fok körül van. Korunk jellegzetes eszköze, a zárt munkakamra A tudományos kutatásban és a műszaki gyakorlatban egyre több olyan feladat akad, amelyet csak a környezetünkétől eltérő állapotú, összetételű, hőmérsékletű nyomású légtérben végezhetünk el. Ilyen különleges körülményeket — szabályozott légállapotú munkatereket — légmentesen zárt „dobozokban”, vagy fülkékben, kamrákban teremthetünk. Zárt munkakamrákkal kutatóintézetekben, laboratóriumokban és ipari üzemekben egyaránt találkozhatunk, ám szinte mindenütt más és más feladat hárul rájuk, s ezért e munkahelyek légállapotával kapcsolatos kívánalmaink is sokfélék. A leggyakoribb követelmény az, hogy a fülke légterében vízgőz vagy egyáltalán ne, vagy csak nagyon x kis mennyiségben legyen. Olykor az oxigént kell száműznünk a kamrából, máskor meg a széndioxidot, a kénvegyületeket, az oldószergőzöket, esetleg a nitrogént, az ammonianyomokat. Nem kevésbé gyakori, hogy valamely művelethez portól és biológiailag aktív mikro4* * organizmusoktól mentes környezetet kell teremtenünk. Az órajavító megelégszik a munkahelye fölött elhelyezett üveglappal, amely a levegőben lévő, s lassan ülepedő porszemcséket távol tartja az alkatrészektől és a szerszámoktól. A finommechanikai szerelőhelyeken a munkaasztalokat olykor átlátszó lapokkal fedik le, s a munkatérbe a szerelést végző személynek csak a keze fér be. Itt a fedőlap nemcsak a port, hanem az ember által kilehelt, vízgőzzel telített és sok szándioxidot tartalmazó levegőt is távol tartja az ösz- szeszerelendő alkatrészekből. Bizonyos precíziós műszereket és készülékeket azonban már csak teljesen zárt munkaterekben lehet szerelni, ellenőrizni és csomagolni: ha ugyanis a műszereknek, készülékeknek pontosan illeszkedő felületeire por vagy korróziót okozó vegyi anyag kerül, pontatlanná, s használhatatlanná válnak. Fenti képünkön a bulgáriai Elektronikus Konvertergyárban zárt munkatérben precíziós rezonátorokat szerelnek. n sibalesetek ellen A téli sportok közül világszerte talán a legnépszerűbb a sí. Az északi népektől terjedt el, akik eredetileg közlekedésre használták — és használják ma is — a két rugalmas, lábra csatolt lécet. A téli olimpiákon mindenesetre ez a sportág adja a versenyszámok döntő többségét. A két métert meghaladó hosszúságú lécpár alakja nem sokat változott az idők folyamán, anyaga viszont annál inkább. Az eredeti fenyő-, kőris-, vagy a különleges keménységű és hajlékonyságé észak-amerikai hickoryfát újabban egyre inkább felváltják a fém- és műanyagtalpak. Az egészséges és szép sportot azonban gyakran zavarják meg a viszonylag sűrűn előforduló láb-, illetve bokatöréssel járó balesetek. Ezek leggyakrabban abból adódnak, hogy ütközéskor vagy bukáskor a sítalp nem válik le elég gyorsan a cipőről és kicsavarja a sportoló lábát. Ennek kiküszöbölésére számos olyan mechanikus oldórendszert dolgoztak ki, amely bukás esetén gyorsan oldja a kötést. E szerkezetek hátránya, hogy egyrészt lassúak — 0,2 másodperc alatt oldódnak — másrészt a sízőnek kell az oldóberendezést lábfeje elmozdításával működésbe hoznia. Francia kutatók újabban kidolgoztak egy elektronikus vezérlésű, robbantással működő kötésoldó szerkezetet. Ebben egy feszültségmérő kengyel méri a sportoló lábára ható erőt, és ha ez az erő meghalad egy meghatározott küszöbértéket, egy miniatűr robbanószerkezet lép működésbe, amely a kötést 0,01 másodperc alatt kioldja. A szerkezet első mintapéldányai állítólag igen hatásosnak bizonyultak. E drága szerkezet helyett újtípusú síféket konstruáltak Csehszlovákiában a Koh-i- noor vállalat szakemberei, és a kedvező tapasztalatok alapján azonnal meg is kezdték a gyártását. Az újtípusú sífék, a „Ski Stop Massage” eséskor azonnal működésbe lép és leválasztja a sílécet. A gyár alkalmazottja bemutatja az új tipusú sífék működését
