Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-28 / 304. szám

1976. december 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 s= ■ 11 ... Sokszínű karácsony meddő do­log lenne az ünnep- programjá­nak részletes értékelését ad­nom, hisz a szinte megállás nélküli műsorözön a legvál­tozatosabb ízeket és színeket vonultatta fel — gazdag ajándékkosár — így csupán valamiféle summázatképpen néhány megjegyzés megtéte­lére szorítkozom. Mindenekelőtt azt szeret­ném megemlíteni — a legál­talánosabb észrevétel —, hogy a televíziót aligha ér­heti vád amiatt, hogy műso­rával megzavarta, felkavarta volna a családok ilyenkor megszokott, hagyományos bé­kéjét; azaz minden műfajban igyekezett mértéket tartani, megmaradni az illendőség határain belül. Erre legjel­lemzőbb példaként említhe­tem a harmadik napon vetí­tett amerikai krimit, amely szokatlanul szolid és minden brutalitást elkerülő bűnügyi történet volt, mondhatni in­telligens krimi. (Gondoljunk csak a kegyetlenségektől hemzsegő, hetekkel ezelőtt látott hasonló filmekre!) És egyébként is a műsorok egé­szét tekintve volt valami ün­nepélyes, még pontosabban ünnepi a hangvételben. Ta­lán ezt a jólesően jellegzetes hangvételt erősítette a feltű­nően sok muzsika, komoly és könnyű — alkalomra illő, például a Köröshegyi betle- hemes vagy édesen andalító, mint a Dankó-nóták, hogy csak a szélsőségeket említ­sem. De itt jegyzem meg, sajnos olyankor is szólt a zene, méghozzá annak is a nehézveretű fajtája, amikor bizony inkább a csendnek lett volna ideje a képernyőn. Érdemes volna már egyszer szembenézni a televízióban a szünetet kitöltő zenék szere­pével és helyével, azzal, hogy mikor szükségesek, és mikor — uram bocsá’ — tilos a használatuk. A három nap során nem egyszer fordult elő, hogy két műsor közötti gondolkodási, netán csevegé­si percekben is „ünnepi hangversenytől” volt hangos a képernyő. t Egy másik jellegzetessege a karácsonyi televíziós prog­ramnak : gyermekközpontú­sága. Igazán színes, gyerme­keknek szóló műsort állított össze a televízió erre a há­rom napra, mégha közöttük, a gyermekeknek szánt mű­sorok között akadt is egy-két gyermeteg a maga nemében. Jellemző egyébként, hogy eredeti bemutatóra is csupán abban a kategóriában került sor — Snuki, Mákszem Matyi — mindkettő tévéjáték, s mindkettő idegen témájú, ami talán a bemutatók szép­séghibája. Hisz jó lett volna hazai szerzőtől is hasonló gyermekjátékot látni. Persze, az még sajnálatosabb, hogy csak a Mákszem Matyi (ren­dezője Katkics Ilona) bizo­nyult méltónak televíziónk magas színvonalú, gyerme­keknek szánt játékaihoz. A Snuki a maga bárgyúságával — kezdetleges színészi játék, izgalommentes cselekmény — inkább kiábrándította sem­mint „feldobta” a néző kép­zeletét. A Mákszem Matyi már jóval alaposabb munká­nak bizonyult, s ha Erich Kästner sajátos iróniáját nem is sikerült átmenteni e szórakoztató játékba, kimé­lyíteni erőteljesebben emberi tanulságai irányába, néhány színészi alakítás jóvoltából — milyen kitűnő volt Harká­nyi Endre a részeges Ottó szerepében! — kellemes él­ményünkké vált a Mákszem Matyi. Nem panaszkodhatnak a gyermekek, kalandfilmből is akadt, három is: A rejtelmes sziget, Robin Hood nyila, na és a Tarzan titkos kincse. Ez utóbbiban mintha egy kicsit az idősebb nemzedékek gyer­mekkora is felvillant volna, vagy legalábbis az egykori élmények. Sőt arra is alkal­mat adott az egykor oly hí­res Tarzan-film, hogy fel­nőtt értelemmel, kritikusan közeledjünk hozzá és észre­vegyük, hogy a hamis illú­ziókból táplálkozó és hamis illúziókat erősítgető, érzel- mességtől csepegő, némely részletében csaknem elvisel­hetetlenül édeskés film mennyire távol esik az igazi művészettől. És hol vagyunk már attól a férfieszménytől, amelyet a filmben Tarzant alakító bronz-testű, szépfiús J. Weismüller testesít meg. Viszont az állatok, most is el­bűvölően kedvesek voltak. S ha már ők kerültek szó­ba, egy újabb észrevétel: so­ha még ennyi állat nem se­reglett össze a képernyőn, mint ezen a karácsonyon. A szép kis cicáktól egészen a nagy ragadozó macskákig együtt volt itt mindenféle ne­me és fajtája az állatvilág­nak. És nemcsak a kaland­vagy természetfilmben, pél­dául az Elza kölykeiben!, a legszebb krokodilokat a ku­bai VIT-ről készített beszá­molóban láthattuk. És még a zenéből sem „hiányzottak” az állatok, lásd Péter és a Farkas című zenemű előadá­sát. Szép ló igényeinket is kielégíthettük, szebbnél szeb­bek, okosabbnál okosabb pa­cik vonultak fel a cirkuszi mutatványokban — Chipper- fild Cirkusz, vagy a Mák­szem Matyi egyes jelenetei —, ami természetesen nem­csak a gyermekeknek lehe­tett kedves, a felnőtteknek is üdítő szórakozásul szolgálha­tott. A televíziónak ebből a zen- gő-bongó, kálmánimrés, dan- kópistás, állatoktól nyüzsgő világából bizony kissé ki is lógott a mai témájú, az ele­ven életből vett Hármas ik­rek című dokumentumfilm és a jó szándékú mozdonysi­rató, Sólyom András vasko­sabb világot ábrázoló film­etűdje. Ök ketten, továbbá a kubai VIT-ről készült beszá­moló képviselték a mai való­ságot — közvetlenül. S ez bi­zony kevésnek bizonyult, kü­lönösképpen ha hozzáveszem, hogy a filmetűd önmagában még eléggé téveteg munka is: szép képek, önmagukat kellető felvételek, igazi mon­danivaló nélkül. S a két rész­re adagolt VIT-képekben is akadt volna eltüntethető üresjárat: feszesebb formá­ban fessebb és erőteljesebb lett volna. Ami a játékfilmeket illeti — Nyomorultak, K. O., A riksakuli, Hattyúdal — ez a válogatás a karácsonyi prog­ramok egy ugyancsak jól ki­tapintható gondolati törek­vésére utal. Arra a szerkesz­tői szándékra, amely igyek­szik közös nevezőre hozni a témában és műfajban oly szerteágazó programokat. az ember­ség, a hu­mánum tisztelete, szeretete és félté­se. Ehhez kapcsolódik vagy talán ebből következik, hogy a mostani televíziós kará­csonynak kimondatlanul is volt valamiféle mementó jellege, emlékező és emlékez­tető tulajdonsága. S ebbe az összképbe szervesen illeszke­dett a megismételt Az ember tragédiája és természetesen kapott helyet a sport is, a labdarúgó-világbajnoksag higgadt utó-mérlege, amely talán azért is dicsérettel em­lítendő, mert egyszerű múlt­idézésnél többet akart: jövő­be is mutató tanulságok ke­resésére vállalkozott igen szemléletesen. Televíziós karácsony 1978: sokszínű mementó, egy vala­mi azonban nagyon hiányzott belőle, valami eredetien új, valami igazán emlékezetes emlékeztető. V. M. Azt hiszem, napok televíziós S ez a nevező: Csák Elemér: Az ólet rendkívüli esemény Interjú szovjet tudósokkal A.szerző, a Magyar Rádió moszkvai tudósítója, minden­napi újságírói munkája mel­lett fölkereste a szovjet tu­dományos élet kiemelkedő személyiségeit. Munkájukról, tudományos kérdésekről be­szélgetve igyekezett föltárni a megszólaltatott tudósok egyé­niségét, emberi vonásait is. Interjúba oltotta portrék-at, portréba oltott interjúkat ol­vashatunk, amelyeknek az ad feszültséget, hogy a meg­szólaló tizenkilenc tudós mindegyike fontos tudomány­ág művelője. Az interjúkötet írásainak a tudósok által kö­zölt információk adnak ér­zelmi töltést. Elsősorban et­től válik a könyv érdekessé, s korszerű ismeretek hordo­zójává is. Ennek igazolásául tulajdonképpen elég néhány nevet említeni: a növényne- mesítés „művésze”, Remesz- lo, a lézerkutatás megalapo­zója Prohorov, a Nobel-díjas fizikus, a világhírű csillagász Ambarcumjan, az űrhajós­űrkutató Feoktyisztov, s a többi interjúalany korunk tudományának vezető szemé­lyiségei, akikre ha megszó­lalnak, figyelni kell. Még ak­kor is, ha olvasás közben gyakran felfedezzük, hogy beszélgetésről beszélgetésre visszatérő „típuskérdésekre” válaszolnak. Mert a válaszok nem beidegződöttek. Hogy a könyv — némely stiláris hibája ellenére is — izgalmas olvasmány, annak a fáradságot nem ismerő, fel- készültséggel párosult ripor­teri munkának köszönhető, amellyel Csák Elemér Kam­csatkától Ukrajnáig járva a tudósokat szóra bírta. Külön említést érdemel az a törek­vése, hogy a megszólalók jó­voltából a tudomány terme­lőerővé válásának folyamata több szempontból, több tudo­mányos terület felől közelít­ve kerüljön megvilágításba. Rokonszenves, hogy több tu­dós magyarországi kapcsola­tairól, magyar tudományos eredményekről beszél. Ez is a beszélgetés irányítójának az érdeme. — eszjé — Puha, fehér csend, szikrá­zó napsütés, kristálycsipkék zizzennek az alvó fák ága­in... A levegő tiszta, mint a forrásvíz, minden szippantás egy korty egészség. Talmink alatt roppan a frissen hullott hó. Turistáktól, üdülőktől han­gos a hegyoldal. Mackósra öltöztetett gyerekek ülnek a szánkókon. Hógolyó puffan egy kék anorákon, a nyuszi- kucsmás lány menekülne, de az őriásfenyőnél utoléri a fiú, s már hullik is nyakába a gallyak hótakarója. Vigyázz, pálya! — csattan fel a közelben a sízők figyel­meztető kiáltása. Színes vil­lámként siklanak a lejtőn, míg a „gyalogosok” félreáll­va, bokáig süppedve a hóban bámulják őket. Igazán pihenni csak télen lehet — állítják sokan. Nem nyáron, a tikkasztó kániku­lában, amikor még a Balaton vize is felforr, s egy törül- közőnyi helyet sem találni a strandokon. A természet té­len is csodálatos, az erdőt járva, de még a fűtött szoba ablakából nézve is nyugalmat áraszt. Ma már egyre többen tartalékolják szabadságukat a hideg hónapokra, mert felis­merték a tél örömeit. Főleg a hegyvidékek népesednek be. A Mátrában ez az évszak sokkal naposabb, mint bár­hol az országban: itt 275 órányi a napfény, míg másutt 171 óra. Az egész éven át nyitva- tartó üdülőkben ilyenkor sokkal gazdagabb a prog­ram: ismeretterjesztő előadá­Üdülés ■Y sok, vetélkedők, táncos ren­dezvények, s ki tudja hány ötletes társas összejövetel váltja egymást két héten át. A téli sport kedvelői szintén megtalálják szórakozásukat. (Már, aki visz magával fel­— télen szerelést.) Kár, hogy nem minden üdülőben lehet szán­kót, sílécet bérelni. S valljuk be: kevés a lesikló pályánk is. És a lift... Hazánkban évente több mint egymillió dolgozó tölti szabadságát üdülőkben. A SZOT az utóbbi két évtized­ben harmincöt üdülőt épített, illetve újjáépített: Sopron, Mátrafüred, Szilvásvárad, Bakonybél, Lillafüred ... még sorolhatnám, ahol télen is várják a pihenni, szórakozni vágyókat. Egyre több helyen tudják fogadni a nagycsalá­dokat — évente mintegy 80 ezer családot —, s nem ke­vés nyugdíjas talál meleg kö­zösségi életre az üdülőkben. Ha valaki a „téli-nyaralás­ra” szánja szabadságát, azt állítja, hogy valósággal új­jászületett, pihentebben áll munkába, mint a nyári üdü­lés után, nem azért mondja, mert „savanyú a szőlő”, csak most kapott beutalót. Azért sem, mert toborozni akar a télnek. A vitát könnyű.el­dönteni: egyszerűen ki kell próbálni! H. A. „Hogyha az angyalokat kiűznék a mennyországból, bizonyára mind idejönnének lakni a hámori völgybe”. (Petőfi) A képen: A lillafüredi Palota-szálló, festői környezetben Jótállás, több változatban 0 javító-karbantartó szolgáltatásokat vizsgálták a népi ellenőrök Jászberényben Hogyan teljesítik a javító­karbantartó szolgáltatásokból adódó jótállási kötelezettsé­geiket az állami és szövetke­zeti gazdálkodó szervek, a kisiparosok? Hogyan hajtják végre a javító-karbantartó szolgáltatások minőségvédel­méről szóló rendeletet? A jászberényi Járási-Városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság a gazdasági egységekhez és ma­gánmegrendelőkhöz kiküldött kérdőívekkel, valamint há-< rom ipari szövetkezetnél, egy vállalatnál és négy kisiparos­nál tartott vizsgálatával ke­resett választ a kérdésekre. A vizsgált egységek közül a GELKA jászberényi részle­ge egész tevékenységével, a Műszeripari Szövetkezet és a Vegyesipari Szolgáltató Vál­lalat jelentős mértékben fog­lalkozik javító-karbantartó szolgáltatásokkal. Kisebb mértékű ez a tevé­kenység a Jászsági Építőipa­ri Szövetkezetben, a Vas- és Zománcipari Szövetkezetben és a kisiparosoknál. Az utób­biak — szövetkezetek és kis­iparosok — inkább új létesít­mények építésével, vagy új alkatrész gyártásával foglal­koznak. A szolgáltató egységeknél a .vállalási határidők, a jótállá­si feltételek különbözők. Az eltérések okai: a vállalt mun­ka jellege, az adott munka- körülmények, az alkatrészel­látás. A munkadíjakat egy­ségesen, a központilag jóvá­hagyott árjegyzékben hatá­rozzák meg. A vállalási ha­táridő megjelölés? viszont a felvevő hatásköre, a rendel­kezésre álló munkaerő és pótalkatrész függvénye. A GELKA, a Műszeripari Szövetkezet autószervize, a Jászsági Vas- és Zománcipari Szövetkezet az előírásoknak megfelelően tájékoztatja a megrendelőt a vállalási felté­telekről. A szolgáltatás elvál­lalásakor megállapodnak a teljesítés határidejében, a várható javítási költségekben. Személygépkocsi, vagy ház­tartási gép nagyobb értékű javítása esetén a vállaló az árjegyzékben szereplő legma­gasabb díj összegét jelöli meg, a számlát viszont a vég­zett munka értékének megfe­lelően állítja ki. Az előre nem látott hibák­ról levélben, telefonon vagy táviratban értesíti a megren­delőt. A többletmunkát kü­lön megrendelésre, vagy az eredeti vállalási lapra tör­tént felvezetés alapján végzik el. Kisiparosokkal végzett munka esetén a megrendelő általában jelen van, így a többletmunka elvégzésére a helyszínen állapodnak meg. A lakosság szabad idejé­hez igazodnak a szolgáltatók az úgynevezett „gyorsszolgá­lattal”, ami azt jelenti, hogy a megrendelő lakásán a javí­tást 4 órán belül elkezdik. Hasznos szolgáltatás a 6 na­pon belüli javítás vállalása, ahol a szolgáltató a megren­delővel közösen megjelöli a napot, a délelőtti vagy dél­utáni munkavégzést. Ennek a szolgáltatásnak a díjtétele magasabb a szokott­nál, előnye viszont, hogy csökkenti a megrendelő mun­kaidő-kiesését. Abban az esetben, ha a szerelő a kö­zösen megjelölt időpontban nem jelenik meg a megren­delő lakásán, a szolgáltató vállalat kötelezi magát a munka díjmentes elvégzésére. Vizsgálatuk során a népi ellenőrök megállapították, hogy a szolgáltatók betartják a rendeletekben előírt jót­állási határidőket, és a válla­lás rendjéről értesítik a ve­vőket. Nagy eltérések vannak a megrendelők minőségi kifo­gásával kapcsolatos ügyinté­zésben. A GELKA vagy a Műszeripari Szövetkezet pél­dául reklamáció esetén azon­nal kijavítja a hibákat, a Jászsági Vas- és Zománc­ipari Szövetkezetben a minő­ségi kifogások elintézésére „nem tartják soknak” a 30 napos határidőt. Több szolgáltató egységnél tapasztalt hiányosság, hogy a minőségi kifogásokról, azok elintézési módjáról nem ve­zetnek pontos nyilvántartást. Nehéz kideríteni, hogy a kifo­gásolt hibás munka oka anyaghiány, anyaghiba vagy hanyagság. » A vizsgálatok tapasztala­tait összegezve a NEB java­solja: a szolgáltató részlegek az anyagi lehetőségeken be­lül javítsák raktáraikban az alkatrészellátást, a szakem­berképzésnél igazodjanak a nagyobb követelményekhez, készüljenek fel az új típusú gépek, járművek javítására. 1 Harmincezer példányban Tájékoztató pályakezdő diplomásoknak Több mint 15 ezer új szak­ember fejezi be tanulmányait az 1978—79-es tanévben az egyetemek és főiskolák nap­pali tagozatain. Jelentős többségük elhelyezkedését, pályakezdését a különböző munkahelyek számára pedig a pályázatok kiírását köny- nyíti meg az a tájékoztató füzet, amelyet most jelente­tett meg az Oktatási Minisz­térium. A tájékoztatót 30 ezer példányban adták közre, és — az orvosokat, a jogászokat és a pedagógusokat alkalma­zó munkahelyek kivételével — eljuttatják minden válla­lathoz, intézményhez. Meg­kapják néhány napon belül az érintett szaktárcák és a megyei művelődési osztá­lyok is. A tájékoztató az egyes kép­zési ágak mellett feltüntette azokat a képző intézményeket is. ahová a pályázati felhívá­sokat a munkahelyek eljut­tatják. Közreadták a pályá­zati eljárást szabályozó mun­kaügyi miniszteri rendeletet, és a pályázati rendszer lebo­nyolításának ütemét is. Az érvényes rendelkezések sze­rint a vállalatok pályázati felhívásaikat január 31-ig kö­telesek közreadni és azokat a felsőoktatási intézményekben március 31-ig bocsátják a végzős hallgatók rendelkezé­sére. Az intézmények a hall­gatók pályázatait április 15-ig továbbítják a vállalatokhoz, a munkaszerződések megkö­tésének határideje pedig május 20-a.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents