Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-28 / 304. szám
1978. december 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A KOTIVÍZIG szolnoki lakatos üzemében, a Tiszapartlon készítik az igazgatóság területére kerülő műtárgyak acélszerkezeteit, de ugyanitt javítják o földgépeket is. Képünkön Borsó Mihály és Ondók Ferenc egy hat köbméteres földnyeső láda javításán dolgozik (K. I.) Ünnepnap is N szolgálatban ünnepre várunk. Bevásároltunk, kitakarítottunk, földíszítettük a fát. Együtt a család. Munkahely? Három napig ne is lás.am! Vajon gondolunk-e a pékre, a taxisofőrre, a kalauzra, a mozdonyvezetőre, a mentősökre, az ápolónőkre, az orvosokra? Sorolhatnánk azokat, akik gyertyagyújtáskor nem a csillogó fenyő körül állnak, hanem dolgoznak. Értünk. Néhányukról szól riportunk. Szombaton kezdődött Hetényi kórház, sürgősségi és betegfelvételi osztály, vasárnap délután. — Ünnep vagy hétköznap, egyre megy — igazít a szemüvegén dr. Hidas György sebész. — Itt a Hetényi kórházban, de az ország bármely más kórházában ugyanolyan ügyeleti rend van, mint egy szürke hétvégén. Persze a háromnapos ünnep, a karácsonyi eszem-iszom után bizonyára több dolguk lesz. A kórháziak „szürke” hétvégi ügyelete szombaton reggel kezdődött, és hétfőn reggel ért véget. Az ügyeletes orvosi szobában épp csak bóbiskolni Ifehet, hiszen a betegekre felügyelni kell, a komplikáltabb „esetek” mellől nem mozdulnak. Karácsony estéjén kilenc szakorvos teljesített szolgálatot. Rajtuk kívül még jónéhány orvos figyelte félfüllel a telefonját, ök azok, A tiszafüredi vasútállomás hétfőn csúcsforgalmat bonyolított le. Bár több mint 260 féle jegyet lehet váltani, az ünneplőbe öltözött utasok többsége a fővárosba, Egerbe és Debrecenbe igyekezett. Mindenki jókedvű volt, iparkodott a rokonokhoz, ismerősökhöz. Hogy valamennyien időben megérkezzenek, ahhoz hozzájárult az a nyolc, szolgálatot teljesítő vasutas is, akit aznap reggeltől estig hivatása az állomáshoz szólított. — Jóval több utazónk volt az átlagosnál — közli Fodor Ferenc forgalmi szolgálattevő. A kiadott jegyek száma is ezt tükrözi, hiszen megköakik a lakásukat nem hagyták el, hogy perceken belül a kórházban teremjenek, ha a szükség úgy kívánja. — A karácsony a család ünnepe — mondja a fiatal orvos. — Igyekszünk a szolgálatot úgy beosztani, hogy azok a kollégák, akiknek gyerekei vannak, ilyenkor otthon lehessenek. Nekünk ez természetes. Az ünnepek alatt csendesebb volt a kórház. Akit lehetett, hazaengedtek, hogy ezt a három napot ne a kórházban töltsék. — Azért itt is ünnep az ünnep. A betegek szekrényein befőttes üvegben, vázában ott díszük a fenyőág. No és persze mindenki mindenkinek boldog karácsonyt kívánt. Kopognak. Hidas doktort szólítják, beteg érkezett. zelíti az ezret. A teherforgalom csökkent, jó néhány szerelvény állva maradt. Szerencsére a húsz vonat összesen perceket ha késett, és úgy gondolom, karácsony első napján a füredi állomáson kevesen szidták a MÁV-ot. Este letelik a szolgálat, sietek haza, vár a család, a két lányom. Az ünnep másnapja az övék, hiszen kedd estétől újra műszakban leszek. Fodor Ferenc csendes napot zárt hétfőn, és úgy tűnt, a keddi szolgálatot is hasonlóan fejezi be Ficzere Béla. a szolgálattevő váltótársa. A tizenöt vonat utassal tele szerencsésen megérkezett, elment, Azonban estefelé az 5511-es járaton hat utas — négy férfi és két nő — duhajkodott, randalírozott. Nem váltottak jegyet, káromkodtak, fenyegették a jegykezelőket. A füredi vasútállomáson rendőrautó várta a társaságot, annak rendje és módja szerint leszállították őket — és a vonat nélkülük haladt tovább. Nemcsak a jegyet kellett megvenniük, botrányos viselkedésük egyéb következményekkel is járt. Ezt az apró incidenst leszámítva, csendesnek bizonyult a füredi vasútállomás a háromnapos ünnep idején. Bejgli után kenyér Reggel hat órakor a Sütőipari Vállalat jászberényi üzemében, karácsony másnapján. A környéken az utcák, a házak csendesek, az üzemben viszont már kezdődik a munka. A kenyérsütés legcsendesebb műveletét, a kovászkészítést kora délután már zajosabb munkafolyamat' a dagasztás követi. Délután négy órára együtt van a kéz alá készített liszt, a só, a víz és a kovász. Oláh Árpád csoportvezető még egy utolsó „szemlét” tart. aztán elindítja a dagasztógépet. Nem sokkal később megérkezik a műszak többi tagja, mozgásba lendülnek a gépsorok, kézbe kerül a kihintett 'tészta, a vetőlapát és elkezdődik a karácsony utáni első kenyér sütése. Az éjszakai órákba nyúló munka szerdán hajnal három órakor elölről kezdődött. Akkor állt munkába a másik műszak, velük együtt kezdett a központi raktár, ahonnan hajnali négy órakor kenyérrel megrakott csukott gépkocsi indult útnak a város valamelyik boltja felé. A hajnali járatot további tizenhat követte, a karácsony utáni első munkanap folyamán 160 mázsa kenyeret, több mint ötvenezer vegyes péksüteményt szállítottak Jászberény boltjaiba, a napközi. a szociális otthonokba és néhány szomszéd községbe. Viszik a város kenyerét, folytatják az ünnepek előtt abbahagyott nehéz munkát. A karácsony előtti két nap alatt ugyanis 400 mázsa kenyeret. 26 mázsa vegyes süteményt. 13 és fél mázsa kalácsot és 26 mázsa beiglit adtak a város lakóinak, Csúcsforgalom ___________ a vasútállomáson Lesz-e holnap energiánk? Szónoki kérdésként hangzik, ám a válasz megalapozottságától milliók sorsa függ. Az 1977-ben tartott X. Energiai Világkonferencia — Isztambul volt a helyszíne — meglehetősen zord képet festett az energiaforrások hasznosításának jövőjéről, hacsak ... Hacsak nem sikerül ésszerűbb korlátok közé terelni mindazt, amire összefoglalóan azt mondják, energiakérdés. S erre, tervgazdálkodásuk szilárd keretein belül, a szocialista országoknak igazán jók a lehetőségei. Például a vízijácint Gazdag hírcsokor tanúskodik naponta arról, a világ minden táján keresik — egyre nagyobb tudományos apparátussal és anyagi ráfordításokkal — az új energiaforrásokat, a célszerűbb energiafelhasználást lehetővé tevő megoldásokat. Hír: a következő másfél évtizedben a KGST-országokban száznál több — különböző kapacitású — atomerőművi áramtermelő blokkot, blokkcsoportot helyeznek üzembe. Hír: egymillió méter kutató-feltáró fúrást végeznek szénhidrogének után hazánkban az ötödik ötéves tervben. Hír: az Egyesült Államok legnagyobb energiacégeinek egyike, a United Gas több, mint 13 millió dollárt költ azokra a biztató eredményű kutatásokra, amelyek célja vízijácint telepek termelte metángáz hasznosítása. Szélmotorok, napelemek, ár-apály erőmű. Találomra és önkényesen választott példáink érzékeltetik: az energia valójában az emberiség fejlődésének, létezésének kulcskérdése, hiszen híjával egyik percről a másikra megbénulna az élet. A teendő súlya magyarázza: hatalmas összegeket adnak mindenütt az állami költség- vetésekből az energiaiparnak, kutatásokra, fejlesztésekre. Futás, hosszú távon Nagy étvággyal ül minden fogyasztó ahhoz az asztalhoz, amelyre menüként a különféle energiahordozókat, energiákat tálalják. Tavaly 4650 új traktor került a mezőgazda- sági üzemekbe; másfél évtized alatt megháromszorozódott az egy ipartelepre jutó hajtóerő; a benzin felhasználása egy évtized alatt — 1971 és 1980 között — megháromszorozódik, azaz 800 ezer tonnáról 2,5 millió tonnára nő. Gépeink, eszközeink hajtóanyagot kívánnak, s mert eddig nem volt különösebb fennakadás abban — szemben a más országoknál ta- pasztalhatóakkal —, hogy meg is kapják ezt az egyre többet, nem csináltunk nagy gondot abból, mi, miként lesz holnap, holnapután. Pontosan az energiaellátás jellegéből következően azonban, ha valahol, akkor itt kell hosszú időre, s előrelátóan tervezni. Egy-egy jelentősebb energiaellátási beruEzen a távvezetéken háromnegyed millió volt feszültséggel áramlik a villamosenergia Vinyicától Albertirsa felé házás kivitelezésének munkái hat—nyolc esztendőre terjednek. S a költségek! A 750 kilovoltos távvezeték, mely az ukrajnai Vinyicát és Albertirsát köti össze —pontosabban újabb, s egyben legerősebb szállal a szocialista országok energiarendszerét —, csak a magyar területen levő szakaszának építése 4,6 milliárd forintba kerül. Az ország legnagyobb kőolajfinomítójának bővítése — évi 5,5 millió tonnás feldolgozó kapacitással — 6,6 milliárd forintot emésztett fel. S ez csak a lista eleje. Hosszú távú futás zajlik itt fejlesztés és igények között, s utóbbiakkal a lépéstartás mind nagyobb kiadásokat követel. Törpék meg óriások Fő irányt jelölő meghatározás az, amit az MSZMP XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozatban így olvashatunk: „Az ország energiatermelésében jelentős szerepe lesz az atomerőműveknek. A hazai szén- és lignitbázison új nagykapacitású erőműveket létesítünk.” Óriások az energiaellátásban: távlati prognózisok szerint az ezredfordulón az erőművek termelésének felét atomerőművek szolgáltatják a világon. Hazai előrejelzések szerint négy-ötezer megawatt — öt-hat Gagarin Hőerőmű! — atomerőművi kapacitás épülhet meg 1990-ig. S lássunk most törpéket. Egy évben 60 ezer tonna fűtőolaj megtakarítását teszi lehetővé, ha egy százalékkal csökken az erőművekben a villamosáram előállításához felhasznált tüzelőanyag; a lakosság zavartalan ellátása megköveteli, hogy tízezer kilométer hosz- szúságú közép- és kisfeszültségű elosztóhálózat rekonstrukcióját hajtsák végre egyetlen középtávú tervidőszakban. Tények, adatok, tervek végeérhetetlen sorban; nincs megállás, ahogy a cselekvésben sem lehet, mert abban a pillanatban aritmiás zavarok mutatkoznának a termelő- ágazatokban, a lakossági energiafelhasználásban. Itt jelentősége van minden apró mozzanatnak, lépésnek vagy megtorpanásnak. A nyolcvanas évek elején már a lakások háromnegyedében égetnek majd — vezetékes vagy palackos — gázt; gázüzemekről, palackozókról éppúgy idejében kell gondoskodnunk e cél elérése érdekében, mint a megfelelő szállító járművekről, cseretelepekről. Csipetnyi abból, amit az energiaellátás feltételrendszerének neveznek a szakemberek. S ha tetszik, ha nem, ezeknek a feltételeknek a megteremtésére a népgazdaságnak egyre nagyobb ösz- szegeket kell kiadnia; az energetikai beruházások 'aránya fokozatosan növekszik az összes ipari befektetésen belül. S ennek ellenére, pontosabban, ezzel párhuzamosan növekszik az import jelentősége is; energiaigényeinknek több, mint a felét ezen az úton elégítjük ki, döntő mértékben szovjet forrásokból. Növekedés, ésszerű korlátokkal Manapság ritkaságnak számít az energiaellátás olyan zavartalansága, melyet1 hazánkban élvezhetünk. Ám ennek tudatában sem feledhetjük, hogy némely tekintetben eléggé hátul állunk a sorban. A Német Demokratikus Köztársaságban például kétszer akkora az egy fizikai foglalkoztatottra számított villamosenergia-felhasználás az iparban, mint nálunk — ami a termelési szerkezetnek éppúgy következménye mint a gépesítettség színvonalának —, s hogy az egy lakosra vetített villamosenergia-fo- gyasztásnak azt a mennyiségét, amit Csehszlovákia 1970-ben mutathatott fel, mi 1980-ban érjük el. Vannak tehát adósságaink — mert a hatékonyabb termelőmunka elválaszthatatlan az energiafelhasználás emelkedésétől —, de igyekezetünk csak akkor célszerű, ha észszerű korlátok között zajlik. Minden tekintetben megfelelő fedezetet kell teremtenünk a növekvő energiaigények kielégítéséhez, exportálható árukban, beépíthető eszközökben, infrastruktúrában. Ezért kellemes és kellemetlen lépések együtt járnak; például háromszorosára bővítik a kőolajipar tárolótereit, hogy zavartalanul ki- egyenlíthetőek legyenek az értékesítésben a szezonális ingadozások, de ugyanakkor rendelkezések szabályozzák az évente forgalomba hozható olajkályhák mennyiségét. A többségi érdeknek itt igazán elsőbbsége van a kisebbségi érdekkel szemben, ezért kapcsolódik a haladás és korlátozás szorosan egymáshoz. Ezért, azért tehát, hogy ne egyszerűen csak legyen, hanem az indokolt mennyiségben, összetételben, helyen legyen holnap energiánk. Mészáros Ottó A Gagarin hőerőművet ellátó visontai külfejtései lignitbánya egy részlete
