Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
1978. december 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Pályakezdők, otthonteremtők, családalapitók Egy bőrönd es egy Felújították, bővítették a Magyar Gördülöcsapágy Művek debreceni gyárát. A rekonstrukció folyamatos termelés mellett valósult meg. A kapacitás jelentősen bővült. Évente mintegy huszonötmillió darab különféle golyóscsapágy készül ott. A képen: A gyár új szerelő- csarnoka Mire felépült, már termelt A Szajol határában álló hathektáros „üvegváros” felépítése, a hozzá tartozó „fó- liafalvakkal” semmiképpen sem tartozott a mindennapi vállalkozások közé. A rákó- czifálvi Rákóczi Tsz építőbrigádja 1975 augusztusában a szántóföldön látott munkához, 1978 augusztusában viKiszürték a hibákat A Rákóczi Tsz-ben a primőr zöldségtermesztésnek semmilyen hagyománya nem volt, így a gazdaság szakemberekkel sem rendelkezhetett. Az üvegház leendő dolgozói azonban már az első kapavágás idején tanulni kezdtek, és mire a félhektáros hajók elkészültek, a lányok, asszonyok a Jászapátiban megszerzett elméleti tudást Sza- jolban gyakorlati tapasztalatokkal egészíthették ki. A folyamatosan termelésbe lépő blokkoknál a technológiai hiányosságok is gyorsan felszínre kerültek. Ennek nem csupán az volt az előnye, hogy egykettőre ki lehetett javítani őket, hanem az is, hogy a további munkában ugyanaz a hiba már nem fordulhatott elő. Friss primőr, olcsó virág Mit jelentett mindez a lakosságnak? Az idén mintegy 20 ezer négyzetméterről szüreteltek Szajolban primőr paradicsomot, a 36 vagonnyi áruból a megyén kívülre is jócskán jutott. Az előbbi mennyiség jövőre megismétlődik, ám 1979 tavaszától már termést hoz az üvegházakhoz csatlakozó fóliatelep is, ahonnan várhatóan 8—10 vagon paradicsom is kikerül. Tizenöt vagont tölt meg az uborka. Ennek egy részét tavasszal B. A. „Nehézipar” Jászalsészentgyörgyön Növekszik a tejtermelés szont — az ígért 36 hónapos határidőt szinte másodpercnyi pontossággal betartva — úgy adták át a létesítményt, hogy az már másfél éve termelt. Érdemes hát felidézni a történteket, hiszen Magyar- ország nem feltétlenül az idejében munkába lépő beruházásairól híres. Az építkezést végig figyelemmel kísérő bolgár mérnökök — az „üvegvárost ugyanis Bulgáriából importálta a tsz — a helyi sajátosságokat figyelembe vevő tervmódosításokat is végrehajtottak, úgyhogy a házakat mindenképpen a hazai körülményekhez szabták. Az időről idői-e elkészülő blokkok tehát egymás után termelni kezdtek, és így a beruházás még elkészülte előtt téríteni kezdte a költségeket. A hat hektár üveggel fedett területet később követte a manipuláló, a hűtőtároló, a csomagoló, valamint a hőközpont, viszont mire a fűtési idény bekövetkezett, már ez utóbbit is átadták. már eladták az üzletek, a másik fele december végétől kerül a boltokba. Paprikából mintegy 3 milliót értékesítettek a rákóczifalvaiak, a karalábétermés 200 ezer darab volt. Ennél a növénynél érdemes elidőzni néhány percig, ugyanis a karalábét nyáron nevelik az üvegházak. Akkor, amikor egyébként holtidény lenne, hiszen a piacokat megtöltik a szántóföldi zöldségfélék. Erre a néhány hetes piNéhány soros újságcikk tudatta a világgal, hogy a fiatal mezőgazdasági szakembereknek lakásokat épít a tiszaszentimrei termelőszövetkezet. Méghozzá nem is akármilyet, — gondoltam, amikor néhány sorral lejjebb az árát is megláttam: hétszázezer forint. Pályakezdő kollegám — ki most éppen (de reméli, hogy átmenetileg) lakásnak némi túlzással nevezhető alsó épületben él — kirobbant. — Tessék! Már villát kell építeni, hogy a szakember hajlandó legyen a szakmájában dolgozni, mondjuk éppen ott, ahol szükség van rá. Ilyen jól állunk?! — Téma lezárva, megnézem. * * * — Bánfi Frigyes főagronó- mus — nyújtotta jobbját a farmernadrágos fiatalember a tsz-székház egyik irodájában. — Tehát a szolgálati lakások érdeklik. Sajtóhiba történt, ugyanis nem egy, hanem két lakás kerül hétszázezerbe. — Engem inkább a leendő lakói érdekelnének. — Ök még nem dolgoznak a tsz-ben, pontosabban szó van róla, hogy az egyik lakás a község és a tsz állatorvosáé lesz. Mikor idejött, akkor ígérték neki. Ennek már négy éve. — És a többi fiatal szakember? — Hm ... Jómagam is közéjük tartozom. Négyen jöttünk öt évvel ezelőtt Debrecenből. Egykori évfolyam- társak, a tsz ösztöndíjasai. — És öt évvel ezelőtt magukat is lakással várták? — Hát nem éppen. Szédítő ajánlatok A falu perifériáján két ikerlakás van egy földszintes házban. Ma már ott él a négy egykori évfolyamtárs. Az egyikben Bánfiék, a másikban az Imre család. (Ennek a háznak a pontos mása épül most, az újonnan érkezőknek.) Két és fél szobás. Egyszoba a két gyereké, a másik a szülőké. Bánfiéknál a harmadik még lomtár. — Elégedettek? Így képzelték? — Nem ilyen egyszerű ez. — (Kitértek a válasz elől. Nem értettem miért. Frigyes főagronómus, a harmincon innen. Ügy véltem gyorsan sínre került. Azt hiszem, az egyetemi hallgatók is valahogy így képzelik. Egy-két év gyakorlat, tapasztalat- gyűjtés, aztán felelős beosztás, és minden, ami velejár. A jó fizetés, a tekintély, lakás, persze, a nagyobb gondokkal, a vezetés, a döntés súlyával együtt.) — És ha nem kapnak szolgálati lakást, akkor most hol tartanának? — Sehol, — vágta rá gondolkodás nélkül Ili, a fiatalasz- szony. — Azért jöttünk ide, mert lakást ígértek. — Frigyes rábólintott. — Teljesen mindegy volt, hogy hol kezdünk. A szülőkhöz nem akartunk költözni. — Az ösztöndíjat ki kezdeményezte? — A tsz-elnök másodmagával eljött az egyetemre. Gondolom a tanulmányi osztályon említették a nevünket. Harmadévesek voltunk. Megkerestek és megegyeztünk. — Ajánlatok? — Bőven voltak. A lakást kapásból beígérték. Még a gyakornoki fizetés kiegészítését is. Azt mondták, mindannyian olyan szakterületet választhatunk, amilyet szeretünk. — A pénz miatt kötöttek szerződést? — Nem mondhatnám. Csórók voltunk, de jól éltünk. A kollégiumban mindenünk megvolt. Ha pénz kellett, a bérházakban lépcsőmosást vállaltunk, vagy trógermun- két a pályaudvaron ... Nem számított, mit kell csinálni. Kerestünk, és még jó buli is volt. Egyetemistának lenni, még ha sokat is kell tanulni, nagyszerű dolog. És hát Debrecen nagyon klassz város. Bútorzat almaládákból Aztán egyik napról a másikra Tiszaszentimrén találták magukat. — Azt hiszi, lehangoló volt? Nem. Négyen jöttünk, tele ambícióval és egy-egy bőrönddel. — Magnó, fényképezőgép, könyvek. Nem kifejezetten alapkellékei egy háztartásnak, — fűzte hozzá Ili. — Nem Tiszaszentimre volt lehangoló, hanem a fogadtatás, — folytatta Frigyes. — Már egy másik elnököt találtunk itt, nem akivel megegyeztünk. Lakás? Ugyan már! Azt mondta, nem tehet róla, hogy felelőtlen ígéreteket tett az elődje. Majd lesz, nem tudja, mikor. Mindegy. Elköteleztük magunkat. Maradtunk. Albérlet után néztünk. Két szoba, két házaspárnak. Az Imre házaspár a miénken keresztül járt át. — Bútorzat: könnyen variálható almaládákból. Papírral bélelve egészen csinos kis konyhaszekrény, ha függönyt is rakunk eléje. — A kettes számú albérletünk sem jelentett ugrásszerű változást. Ilyen apróságokon, hogy nincs rajta ablak, nincs benne konnektor, s a sarki kútról hordjuk a vizet, már fel sem akadtunk. — Nem az albérlet és a lavór volt a legnagyobb csalódásunk akkor, hanem a tsz, — váltott témát Frigyes. — Én mint nagyreményű növénytermesztési szakember érkeztem. Péter és a felesége, Saci, az állattenyésztést akarták forradalmasítani. Ili, üzemgazdásznak jött. — És kávét főztem, telefont kezeltem. Megtiszteltetést jelentett, ha néhány számoszlopot összeadhattam. Tulajdonképpen fogalmunk sem volt, mit csinálnak és mit terveznek a szövetkezetben. Hiába kérdeztük. Ügy gondolták, eddig is megvolalbérlet tak nélkülünk, ezután is meglesznek. — Én egy furcsa véletlennek köszönhetem a pálfor- dulásomat. Az elnök beajánlott egy növénytermesztő hírében álló szakembernek. Mielőtt hivatalosan is „beiktatták” volna, derült ki, hogy érettségije sincs. Akkoriban jelentek meg a TOT- irányelvek, a különböző beosztásokhoz előírt végzettségről. No elvtársak, kinek is van itt diplomája? Hát a Bánfinak. Akkor ő lesz a növénytermesztési brigádvezető. így történt, hogy megbízottként és 290Q forintért, úgy tűnt, hogy már munkához is láthatok. Hát nem egészen így alakult. — És mit gondol, magától nem lehetne mit számon kérni? Ha többet nem, hát a kezdeményezést ? — Nem lehetett újítani, fajtakísérleteket végezni. Ég és föld volt az egyetemi elmélet és az Aranykalász táblái között. Nem sokkal később, az újabb elnökválasztás után azért reménykedtünk, de csak a húr feszült tovább. Állandó volt a vita, a lakás, a szakmai feladatok és a fizetés miatt. — Te nem panaszkodhatsz, neked legalább volt már munkád és emelkedett a fizetésed, — szólt közbe Ili. — De nekem egyre kilátástalanabb lett a helyzetem. A gyes szinte menekülés volt. Ügy érzem, most aztán már mindent elfelejtettem, amit tanultam. Kétségbeesnék, ha önálló, végzettségemnek megfelelő munkát kapnék — mondta elkeseredve. Miért maradtak? — Miért nem mentek el? —‘ Tétlenségre kényszerítve néztük végig, hogy évről évre rosszabb helyzetbe kerül a gazdaság. Tavaly már szanálni kellett. Csak a patkány menekül a süllyedő hajóról. — A dac vagy a makacsság mondatta ezt Frigyessel, nem tudom. Ili még hozzátette: — Nagyon jó barátok vagyunk négyen. Egymásban tartottuk a lelket. És minden elnökváltáskor reménykedtünk. Végül pedig csak elkészült ez a lakás. — Kocsit is vettek. — Igen, részletre. Az ötven százalékos beugró nagy részét Frigyes szülei kölcsönözték. Itt a kocsi létszükséglet, a gyerekek, az orvos, a vásárlás miatt. A baráti kör leghiggadtabb tagja Imre Péter mondta később. — Együtt küszködtük, vitatkoztuk végig az öt évet. Sokszor elátkoztam azt a pillanatot, amikor az Agrártudományi Egyetemre mentem. Utána meg azt a hülye ötletemet, amikor eljöttem. Visszautasítottam az egyik tanszék ajánlatát. De hagyjuk a múltat. Talán most már másképp lesz. — Még bíznak, hisznek? — Valami tényleg megmozdult. Most, pályafutásunk negyedik tsz-elnökének irányítása alatt hiszek benne Eddik ezt sosem mondtam. Van fogalma, hogy most mennyi munkát kaptunk? Az állattenyésztésért szőröstől, bőröstül felelős vagyok. Kemény meló lesz. De már nem nélkülünk, hanem velünk együtt akarják a kátyúból kiráncigálni a gazdaságot. Letörölték a táblát. Nem visszafelé pislognak. Üjra bíznak. Majd elválik. Minden esetre értelmesebb pályakezdés lenne és a vezetők tekintélyét, a fiatalok hitét sem tépázná meg, ha a most épülő új lakások leendő lakói az első öt évben nem úgy edződnének a munkához, az élethez, mint Ili, Saci, Péter és Frigyes. Kovács Katalin Következik : ALBÉRLET HELYETT — EGYÜTT A SZÜLŐKKEL Kitüntetés az Országházban A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a IX. magyar békekongresszus alkalmából, a békemozgalomban kifejtett tevékenységük elismeréseként Jeney Jenőt, a Tudományos Ismeretterjesztő társulat főtitkár-helyettesét, Karáth Ferencet, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetőjét, Lőrinc Tamást, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettesét, Sándor Istvánt, az Országos Béketanács titkárságának osztályvezető-helyettesét, Pethő Tibort, a Magyar Nemzet fő- szerkesztőjét, és Weisz Ferenc protonotárius kanonokot, a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki. Tízen a Munka Érdemrend ezüst-, négyen pedig a bronz-fokozatát kapták meg. A kitüntetéseket tegnap az Országház Munkácsy termében Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke nyújtotta át. A IX. magyar békekongresszus előestéjén tegnap forró hangulatú béke és szolidaritási nagygyűlést tartottak a Taurus Gumiipari Vállalatnál. Tavaly 2600 liter tejet fejtek — 500 tehén átlagában — a jászalsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezetben. Ezt az átlagot 1980-ra 4000 literre akarják emelni. Hogy megvalósuljon, megfelelő tenyésztési munkára van szükség. 1968-ban kezdték el építeni a szakosított tehenészeti telepet, ami 1971-re készült el. Ekkor 10 éves tenyésztési programmot dolgoztak ki. A 432 férőhelyes istálló benépesítése után a szarvasmarna biológiai tulajdonságai miatt nem lehetett csak 1974-ben elkezdeni a selejtezést tejtermelésre. Ez az értékesített mennyiségei} is meglátszik. 1975-ben 200 ezer literrel többet adtak át, mint 1974- ben, és 1976-ban újabb 200 ezres növekedés volt. 1977-től a nem termelő állatokat „kikapcsolják” a szakosított telepről. Nyáron legelőn, télen szükségszálláson tartják őket. így a telepen csak a termelő állomány áll, és így lehetséges, hogy 432 férőhelyen 500 tehenet tarthenőre különben szükség is van, mert ekkor fertőtlenítik a talajt, és a következő idény palántáinak előnevelése is erre az időszakra jut, ám a feltétlenül szükségesnél tovább semmiképpen sem szabad üresen állnia a blokkoknak. A jobb kihasználást és a telep rentabilitását szolgálja az eddig még nem említett növény, a virág is. Mióta Szajolban évenként legalább 1 millió 500 ezer szegfű nyílik, a vásárlók is viszonylag olcsón juthatnak virághoz, ám a bel- és külföldi igények kielégítése mellett ez az a kultúra, amely — a 6 forintos értékesítési átlagár ellenére — nyereségessé teszi a termelést. A zöldségfélék ugyanis vagy ráfizetésesek, vagy csak a befektetések kiegyenlítésére képesek. Végeredményben a telep a mintegy 25 milliós termelési értéket körülbelül 24,3 millió ráfordítással éri el, úgyhogy az idei haszon feltehetően 700 ezer forint lesz. Megyén kívülre is Az előbbiekből is látszik, hogy a 210 millióba kerülő beruházás — a költség egyébként valamivel alatta maradt a tervezettnek — nem azért épült, hogy azon a tsz meggazdagodjék. Elsődleges célja a lakosság jobb ellátása — már amennyire lehet — olcsó primőr zöldséggel. Azt az árut, amit a megye nem tud elfogyasztani, felvásárolni, a Zöldérttel kötött 'több évre szóló szerződés szerint a nálunk rosszabbul ellátott területekre szállítják. így jut friss szajoli primőrhöz többek között Budapest, Miskolc, Győr és Debrecen. sanak. Ez igen jó munka- szervezési húzásnak bizonyult, mivel lényegesen megnövekedett az egy tehénférőhelyre eső tejtermelés, s ez a költségek csökkenését vonja maga után. 1972 évhez képest a tejtermelés megháromszorozódott. Idén 3000 liter tej várható állatonként, és ezzel a szarvasmarhaágazat nyereséges lesz. Jövőre kezdik el a keresztezést a Holstein-Friz és a magyar tarka fajták között. 4982-re várható, hogy az egész állomány ezekből a nagy tejtermelő képességű egyedekből áll majd. Korábbra, 1980-ra tervezik a húshozamú és a tejhozamú szarvasmarhatenyésztés szétválasztását, amit „bábásítás- sal” terveznek megoldani, mégpedig úgy, hogy a magyar tarka egész évben legelőn lesz, ezeket nem fejik és a termelése évenként egy saját és két-három tejhozamú tehén borjának a felnevelése. H. V.
