Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. december 3. A megyei egészségügyi szakiskolában 220 fiatal lány tanul, de ide járnak a munka mellett szakmát tanulók is, 350 dolgozó. Évente kétszázan végeznek itt / NO VEREK A próbabábunak nem fáj, ha gyakorlat közben elrontanak valamit a tanulók gyszer hosz- szabb ideig feküdtem kórházban, súlyos félelmek, lázálmok gyötörtek, ha a közelgő műtétre gondoltam. S ilyenkor megziz- zent egy patyolatfehér köpeny az ágyam mellett, megtörölgette verejtékező homlokomat, megigazította az ágyneműt, s anyásán kedves szavaival a nővérke kiragadott a szorongások örvényéből. Könnyebb volt így a műtőasztalra feküdnöm, és az altatás után felocsúdva egy lágy simogatá- sú női kéz fáradhatatlan szorgoskodását láttam: értem dolgozott a délelőttös, délutá- nos, éjszakás nővér. Aztán az én helyemre más feküdt, az ő helyére ismét más, de mindegyikőnk egy szót ismételgetett nagy bajában: „Nővérke!” És ő jött, jön ma is, holnap is, mosolyog, pedig az éjszakázástól karikás a szeme. Vizet ad, ágytálat visz, magatehetetlen beteget emelget, gyógyszert osztogat és jó szót. (K. L.) Nagy Zsolt képriportja Vizit. Szolnok megyében háromezer egészségügyi szakdolgozó, ápolónő, gondozónő, védőnő, körzeti ápolónő óvja egészségünket Elmélyült munka a laboratóriumban A szolnoki MÁV Kórház intenzív osztályán Pályakezdők, otthonteremtők, családalapítók Egy ostoba hajsza ______ __________ következménye Vasárnapjuk sem különb a hétköznapoknál. Fél ötkor csörög a vekker. A tápos moslék keverésével kezdődik a hajnal. Az asszony mégis kicsit könnyebbnek érzi a vasárnapokat. Nem megy hatkor munkába az ura. Ketten jobban győzik a munkát, s az alsó konyhából előbb kerülnek a tiszta meleg szobába. Pihenés? Mostanában inkább a tépelődés órái hosz- szabbodnak meg a vasárnapokon. Mi lesz a nagyfiúkkal? Jó ideje már ezen emésztik .magukat. Hová jutott az ő okos, diplomás gyerekük? Az asszonynak már remeg a keze, ha a postás levelet hoz, kétségbeesik ha idegen kopogtat az ajtón. Nem csodálkoztam, hogy váratlan látogatásomat rémült, bizalmatlan gyanakvással fogadta. Űjból és újból megkérdezte, mit is akarok. „Ne haragudjon, de bennem már minden összezavarodott.” Munkától kivörösödött, megvastagodott ujjaival dörzsölte szét arcán a könnyeket. A férje súlyos ökleit összekulcsolva ült a tiszta szoba rekamiéján. Keveset beszélt. Olyan szépen indult — Jó gyerek volt, szorgalmas, a munkától sem húzódozott. A szünidőben sem flangált, jött a tsz-be dolgozni. Nem értem, hogyan keveredhetett bűnbe. — (Hányszor végig gondolhatta már!) — Tetszik tudni, nagy akarat volt mindig benne. Úgy éreztem, amikor tervezgetett, hogy a sarkából ki tudná fordítani a világot. És milyen csodálatos iskolát végzett, milyen gyönyörű diplomát szerzett! — Az asszony a szekrényhez ment, elém tette a fia fekete bőrkötéses, aranybetűs diplomamunkáját. — Láttuk, Van tehetsége. Mi sem sajnáltuk tőle a szép ruhát, a zsebpénzt. Hát azt hiszi, magunk miatt görcölünk? Húsz esztendeje nem nyaraltam. Még legényember volt, amikor lakást vettünk neki. Aztán belefogott ebbe a nyomorult építkezésbe. Hol tíz, hol húsz, hol negyvenezer forint kellett. Jött és adtunk. Már teljesen kimerültünk. Tervezgettük a ház bepucolását, meg hogy fürdőszobát építünk magunknak. Ügy okoskodtunk az urammal, ha a kisebbik is megkapja a diplomáját, őt is illően útra bocsátjuk. Aztán majd könnyebb lesz nekünk is egy kicsit, és tessék! Pedig minden olyan szépen indult. — Eltorzult az arca, elakadt a hangja, zokogva mondta: — A felesége elhagyta, elvált tőle, a gyerekét is elvitte. Én ezt nem élem túl. De azt hajtogatja ő is, hogyha börtönbe csukják, végez magával. Nincs még 30 éves. Az érvényesülés fa rkastörvényei Zoltánt (nem ez a valódi neve, de annak közléséhez, éppúgy, mint szülőfalujának, munkahelyének megnevezéséhez nem járult hozzá) néhány év óta ismerem. Akkor még nem volt ekkora vihar körülötte. Amikor a vágyairól, álmairól beszélt, mintha a századforduló karrieristáinak kései utódját hallgattam volna, akinek az előbbre jutásért semmi sem nagy ár: az erkölcsi megsemmisülés, a csalás sem. Vallotta, az érvényesülés versenypályáján farkastörvények uralkodnak. Mindent, ami sajátos értékítélete szerint az élet értelmét jelenti — a siker, a pénz, a luxus, a szép feleség — meg akart szerezni. És még fiatalon! A felesége? Valóban ritka szépség volt, aki csodálatosan viselte sudár karcsú termetét, no és persze mindig a legutolsó divat szerinti ruháit. A férfiak megbámulták, a nők irigyen lesték a szemük sarkából. És Zoltán büszke volt rá. övé a legszebb asszony a városban. Hogy tud-e, akar-e társa, partnere lenni, ez akkor(!) nem érdekelte. Királynői termethez pompás környezetet álmodott. De ahhoz pénz kell. Sok pénz. Honnan és hogyan teremtheti elő? Munkával? Egyik állását a másik után váltogatta. Sehol sem volt nyugta, maradása. A kitartásáról már nem is beszélve. — Az első munkahelyét például miért hagyta ott? — A szülőfalum tsz-ében én csak Zoli gyerek maradhattam volna, ahol még azt is elfelejtik, hogy mérnök vagyok. Ügy is kezeltek. A munkához, amit rám bíztak, még érettségi sem kellett volna. Amit fizettek, zsebpénznek is kevés volt. — S a másodikat? — El sem hiszi, hogy ott milyen ajánlatokkal fogadtak. Aki hívott, elnök lett, s attól fogva az ígéretéről megfeledkezett. Felajánlott két munkakört, de egyik jelentéktelenebb volt, mint a másik. Fogtam a kalapom. — Hallom, pereskedett is velük. — Persze, mert zárszámadáskor egy fillért sem kaptam. — És a harmadik munkahely, miért nem felelt meg? — ök adták ki az utam. Az előző munkahelyem elnöke felkereste az akkori főnökömet, aki később közölte velem, hogy nem szereti az ilyen pereskedő, izgága embereket. Fegyelmivel kizártak a tagságból. Szemen szedett hazugsággal volt teli az indoklás. Üjabb munkaügyi per, meg is nyertem. A bíróság vissza akart helyezni, de akkor már máshol dolgoztam. Ott kaptam az első igazi nagy lehetőséget, növény- védelmi ágazatvezető lettem, kilencezer hold „gazdája”. Végre! Ez az, ez kell nekem! — És félév alatt két fegyelmi. — Balszerencsésen alakultak a dolgok. Luxusról álmodott Hát igen. Enyhén szólva. De miért? Mert, ahogy ő mondta, „császár” akart lenni. És hogy néz ki egy császár egy szoba összkomfortos lakásban. Nagyobb kell! Luxuskivitelben. Lépcsővel, tetőteraszokkal. Megálmodta. Társasházépítést szervezett. Miért hajszolta bele . magát újabb vállalkozásba, amikor két munkahellyel pereskedett? A harmadikban pedig már végre bizonyítani kellett volna. Mindezzel szinte egy- időben pedig folyamatban lévő büntetőpere volt. Az első igazán gátlástalan félrelépésének következménye. Pénzre volt szüksége! Kocsira? Vagy a feleségének bundára? Mindegy. Kellett. Régi ismerősének — akiről tudta, hogy több éve már egyre elviselhetetlenebb albérletben él a feleségével — megígérte, hogy lakást szerez. Mindössze 25 ezer forint kell lelépőnek. És az ismerős adott, mert kilátástalannak hitte helyzetét. Zoltán ezt a lélektani pillanatot használta ki. Tudta, hogy a lakáskiutalást az ő hozzájárulása nélkül is hamarosan megkapnák. Jogosultak voltak, és a névjegyzék szerint soron következők. Tulajdonképpen ilyen „balekra” volt szüksége. Kockáztatott, nem jött be. Csalásért 9 hónap végrehajtható szabadságvesztés. De nem okult, nem nyugodott. Megsokszorozta elszántságát, hogy most már a 9 hónapot is be kell hoznia. A börtönbe szóló behívót várta, mikor belevágott a társasház építés megszervezésébe. Az építéshez induló tőke kellett. Eladta a lakásukat, albérletbe költöztek, kijárta a rendkívüli hitelt, elvállalta a társasház építő közösség képviseletét, az anyag- beszerzést. Hogy ez manapság mit jelent, aligha kell hosszasan ecsetelni. Szerinte nem is lehet becsületesen, a szabályokat betartva építkezni, ő előteremtett mindent! Nem is akárhogyan. A lehető legolcsóbban. Kiselejtezve, leárazva. Nyertek rajta a többiek is, mert az OTP- nél az érvényes árfolyam szerint számoltak el, persze fiktív számlákkal. Mikor dolgozott? Erre az volt a válasza, hogy hajnalban,' neki 10 óra után már nem volt dolga a tsz-ben. — S miért vállalta az egész építkezés szervezését? — Hetvenezer forintért. A magamét építettem. S ráadásul még fizettek is érte. Csakhogy építőtársai úgy vélték, hogy őket is becsapja. Hogy nekik is produkált egy-két fiktív számlát, s a különbözetet zsebre vágta. Sikkasztás! Húsz hónap szigorított börtön. Az ítélet még nem jogerős, Zoltán védekezik, vádol, tiltakozik. Az egész világgal hadakozik! Kovács Katalin Következik : HÁZTÁJITÓL A MŰVELŐDÉSI HÁZIG
