Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
„ SZOLNOK MEGYEI VIIÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hétköznapjaink békéje IRTA: ERDEI LASZLONÉ A december különös hónap, nem olyan, mint a többi. S nemcsak azért, mert a számvetés hónapja. Különös varázsa is van. Talán mert olyan ünnepek ideje, melyek elsősorban családi körben melegítenek igazán, melyek meghittsége erőt, biztonságot ad. Könnyebb örömökkel feltöltődve átlépni az új esztendőbe, vállalni az újabb hétköznapokat. Fenyőillatú napjainkat mindnyájan igyekszünk emlékezetessé tenni. Ajándékokkal marasztaljuk az ünnep hangulatát, kedveseink arcán szeretnénk sokáig megőrizni az örömteli mosolyt, vidámságot. Csak rajtunk múlik, sikerül-e kiterjeszteni családunk, otthonunk karácsonyi, nyugodt boldogságát a nem pirosbetűs napokra is; csak rajtunk múlik, sikerül-e tartóssá, másokra is kisugárzóvá tenni azt. Mert a feltételek — az alapok — adottak. Országunkban béke van. Könnyű mondani, leírni ezt a szót, de népi könnyű kivívni, megtartani. Európában immár több mint 33 esztendeje béke van. Népünk mintegy felének nincs személyes tapasztalata a háborúról, és azt akarjuk, ne is legyen. A béke megvédelmezéséért ki-ki a saját, lehető legjobb munkájával teheti a legtöbbet. Országunkban — és a többi szocialista országban — nincsenek erők, amelyeknek érdekében állna a háború, az emberi élet, az ember teremtette világ elpusztulása. Az imperialista országokban viszont — jól tudjuk — még léteznek veszélyes, befolyásos erők, amelyek fenyegetik az egész emberiséget, mesterségesen szítják a fegyverkezés tüzét. A közelmúltban Budapesten megtartott IX. Magyar Békekongresszus határozottan állást foglalt a következetes harc mellett az enyhülésért és a helsinki záróokmány valamennyi pontjának betartásáért. Hazánkat világszerte békeszerető, a békéért tettekre kész országként ismerik — s erre büszkék lehetünk. Elsősorban azért, mert aki szilárd hittel és kemény következetességgel békét akar, egyben jövőt épít. S nemcsak magának! E jövő örököse a ma felnövekvő ifjú nemzedék, gyerekeink, unokáink, akiket elhalmozunk szeretetünkkel és mindennel, amiben nekünk nem volt, nem lehetett részünk. Nyugodtan elmondhatjuk, ma már olyan körülmények között nevelkedhetnek, élhetnek gyermekeink, mint ebben az országban soha. Szocialista társadalmunk a folyamatosan emelkedő életszínvonalnak megfelelően mind jobb feltételeket teremt a gyermekek számára. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hiszen már oly természetes, hogy mindez társadalmi érdek. Fiaink, leányaink megfelelő gondozása, nevelése, személyiségük fejlesztése nem csupán a család feladata. Államunk a párt társadalompolitikája alapján rendkívül sokoldalú anyagi és erkölcsi támogatással vállal részt ebből a feladatból. Elég csak megemlíteni, milyen nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy megfelelő számú bölcsőde, óvoda, iskola, napköziotthon, kollégium álljon a gyermekek rendelkezésére. Több mint tíz esztendeje, hogy a fiatal anyák igénybe vehetik a gyermekgondozási segélyt. Természetesnek tekintett juttatás a terhesgondozás, az ingyenes egészségügyi ellátás, a családi pótlék, és még sorolhatnánk tovább. Hazánkban a gyermekek 96 százaléka családban nevelkedik, a többieket teljes mértékben az állam látja el. Ilyenkor . korácsony táján különösen nagy gyengédséggel fordul feléjük a közvélemény. Felsorolni lehetetlen, hány szocialista brigád küldi el a nagy szeretettel készített ajándékokat, patronáló családok veszik magukhoz az ünnep napjain a szüleiket elvesztett apróságokat. Az árva, a gondatlan szülőktől elhagyott gyermek számunkra rendkívüli eset. Figyelmeztető azonban, hogy szaporodik a válások száma, ebből fakadóan egyre több1* a csonka családban felnövő gyermekek száma. A gyermekeket egyedül nevelő szülőket gyermekszerető társadalmunk — éppen a kicsinyek érdekét szem előtt tartva — külön is támogatja. Általánossá vált szemlélet ma már: a gyerek nélküli család nem teljes. Társadalmunk nem csupán szólamokban biztat a gyermek, sőt, több gyermek vállalására. A párt nő- és népesedéspolitikai határozata, a különböző törvények, rendeletek — az ifjúsági, a családjogi, az egészségügyi, a közművelődési törvény — mind-mind a felnövekvő nemzedék érdekében születtek. A társadalmi keretek megteremtése azonban természetesen nem veszi le teljes mértékben a szülők válláról a gyermek- nevelés gondját. Nem is ez a cél. Sokkal inkább az, hogy olyan feltételeket teremtsünk, melyek mellett a szülők anyagilag, erkölcsileg eleget tudnak tenni a nemes, az emberhez méltó kötelességüknek. Mindennapjainkat áthatja az alkotni, teremteni vágyó szándék. Gyermekünkben új embert adunk a holnap számára. Nevelni soha nem volt könnyű feladat és valószínűleg nem is lesz az. Az örömök mellett minket, s a mindenkori szülőket kudarcok is érhetik, bánatunk is akad. Arról azonban soha nem feledkezhetünk meg — csak azért, mert a mi gyermekeink már szorgalmas munkánk eredményeként, jó körülmények között élnek —, hogy léteznek még olyan országok, ahol a gyermekek éheznek, elnyomásban, faji megkülönböztetésben, testi-lelki kínzásokban van részük. Az apartheid nemcsak a felnőtteket érinti Dél-Afrikában, a fasiszta rezsi- mek nem kímélik a haladó gondolkodású emberek gyermekeit sem, a munkanélküliség, a létbizonytalanság őket is sújtja. Sőt, talán őket — védteleneket — még inkább. A mi gyermekeinknek mindezt szerencsére nem kell átélniük. De érteni, tudniuk igen! S az, hogy mindezek megszüntetéséért küzdeni tudó felnőttekké váljanak, a mi dolgunk. A gyermekeknek — egészséges fejlődésük érdekében — a világon mindenütt különleges gondoskadásra és megkülönböztetett figyelemre van szükségük — állapította meg az ENSZ 1959- ben a gyermekek jogairól szóló deklarációjában. E nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulóját, az 1979-es esztendőt az ENSZ a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította azzal a céllal, hogy felhívja a világ közvéleményének, a kormányoknak a figyelmét a gyermekek helyzetére, jogainak védelmére, azok teljes érvényrejuttatására. Hazánk, híven a. szocializmus eszméihez, társadalmi rendünk humanizmusához, magáévá tette az ENSZ felhívását. Megalakult a Nemzetközi Gyermekév Nemzeti Bizottsága, mely programjában célul tűzte ki: szocialista hazánkban tovább gazdagítsuk az okos gyermeksze- retetet, ápoljuk a szocialista családész- ményt, javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásának feltételeit, erősítsük gyermekeink érdekében a társadalmi összefogást. Munkálkodjunk továbbra is közösen azon, hogy gyermekeink képességei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi képességeiknek, a társadalom igényeinek megfelelően választhassák meg életpályájukat. Neveljük őket alkotó munkára, a munka szeretetére, neveljük őket felnőttekké, akik lelkiismeretesen dolgoznak és harcolnak a szocializmusért, a haladásért, olyan közösségi emberekké, akik vállalják nemzetük, hazájuk sorsát és gondját. így vezethetjük őket a teljesebb emberi élet útjára. Alapvető törekvésünk, hogy gyermekeinknek növekvő lehetőségeink alapján még többet, még értékesebbet adjunk. A Magyar Nők Országos Tanácsa magáévá tette a gyermekév nemzeti és nemzetközi programját. A Nemzeti Bizottsággal és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséggel aktívan' együttműködve dolgozik a célok, a programok megvalósításáért, annak a meggyőződésnek az alapján, hogy ez a tevékenység is hozzájárul az egész világon a gyermekek sorsának javulásához, ahhoz, hogy Földünkön mindenütt nyugodt, békés, boldog ünnepek és hétköznapok legyenek. i'atuh-somji iiunepeL’ft kwÁmmk! fl TARTALOMBÓL: Új mii születik — a növényolajgyár (3. oldal) Jász a ládán (4. oldal) Vízfakasztók (6. oldal) Már csak a névtábla hiányzik... *4 Jól érzi Űn magát Karcagon? (7. oldal) ünyám, engedj az igazadból (11. oldal) Hai-Phong és Martfű kezet fog oldo,
