Szolnok Megyei Néplap, 1978. december (29. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-15 / 295. szám
1978. december 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Egy tégla, Új gyár Mezőtúron Kéz nem ér a termékhez két tégla Statisztikai adatok bizonyítják, hogy országosan megnőtt az építési kedv. Rokonok, barátok, munkatársak állnak munkába, kell az építőelem, kell a tégla, legyen az éppen soproni vagy netán kunszentmártoni. A mezőtúri Tégla- és Cserépipari Vállalat piackutatása is erről tanúskodik. Nem iesz hórukk Vevő tehát akad bőven, gyártó már kevesebb. Fejlesztés nélkül előbb-utóbb friss, meleg téglát vinne haza, egyenest a kemencéből, a kedves vásárló. Nem beszélve arról, hogy a mezőtúrihoz hasonlóan sok téglagyárban meglehetősen rossz, elavult munkakörülmények között dolgoznak a munkások. A vállalat új gyár építésére szánta el magát. A tröszt kutatócsoportja próbafúrásokkal talajmintákat vett, azt a Szilikátipari Kutató és Tervező Intézet szakemberei újra ellenőrizték. Így mondhatták ki hogy Mezőtúron — szerencsésen a város ipartelepének közelében — egy óriási, a felmérések szerint 48 évre elegendő agyagmező található. Ide telepíthetik a gyárat, amelynek elkészült a beruházási terve, azt jóváhagyták és elkezdődhetett 1977-ben a 405 millió forintos létesítmény építése. Mit tud majd ez a gyár? Vázkerámiát — üreges téglát — s burkolótéglát készítenek itt, évente mintegy 65 millió úgynevezett egységtéglának megfelelő mennyiséget. Méghozzá nem akárhogyan. Amíg az agyagból tégla lesz, emberi kéz hozzá nem ér, sőt automatikusan szedik ki a kemencéből, rakják, csomagolják az árut. Hetvenhét munkás dolgozik majd az üzemben — ha a tmk-sokat nem vesszük figyelembe, megközelítőleg 1 millió téglát gyárt majd egy fizikai dolgozó évente. (Van olyan gyára a vállalatnak, ahol hét-nyolc munkás állít elő ennyit.) Sok helyen még ma is az a valamirevaló munkás, aki egyhuzamban órákig tudja ki-be cipelni, rakodni a téglát a kemencétől a kocsikig. Ebben az üzemben az automaták mellett háttérbe szorulnak az izmok. A munkások, mérnökök egy része már most külföldön tanulmányozza a technikát, hogy itthon zökkenőmentesen menjen az indulás, később a termelés. Cserébe találmány Az építkezés tavaly az év második negyedében kezdődött. Az elmúlt esztendőben és előreláthatóan az idén is a tervezetnek megfelelő pénzt használnak fel, ami arra utal, hogy a munka kellő ütemben halad. Nem véletlenül. A beruházó, a bonyolító és a generál kivitelező ugyanis „egyszemélyben” a Tégla- és Cserépipari Vállalat. Kevés cég engedheti meg magának egy ilyen — 400 milliós — beruházás önálló megvalósítását. A vállalat rendelkezik szerelő és építőgárdával — ez a gyárak rendszeres fenntartásához, üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen — amely kicsit átszervezve, kibővítve az építkezésen tevékenykedik. Vannak persze alvállalkozóik, így a KEVIÉP, a fóti Béke Termelőszövetkezet, a VÍV és még sorolhatnánk. Megtérül nyolc év múlva A gépeket javarészt külföldről szerzik be. A bányagép Csehszlovákiából, az előkészítő és aprító berendezések Lengyelországból, Jugoszláviából ,a prés Olaszországból, a rakodóberendezés az NSZK-ból érkezik. Jelentős a beruházáshoz szükséges tőkés import: mintegy 1,2 millió dollár. A téglát pedig itthon használjuk fel, ebből exportra, — a beszerzett gépek árát megtérítendő — aligha gondolhatunk. De mégis van mód arra, hogy a kiadott dollár „visszacsurogjon”. A köragyagtároló —. ez a vállalati találmány, amelyet a beruházásnál is felhasználnak — iránt érdeklődnek a nyugati szakemberek. Ha íicencét eladják, már megtérülhet a gépekre fordított összeg. Néhány szót még az itt készülő termékek gazdaságosságáról. A téglagyártás — különösen ha automatákkal végzik — eszköz- és energia- igényes ágazat. A nyolc-tíz esztendő alatt megtérülő beruházás évenként mintegy 65 millió forintos termelési értéket produkál. A tégla ára központilag szabályozott, így nagy nyereségre nem számíthatnak. De a létszámmegtakarításért, a könnyebb munkáért, a megfelelő téglaellátásért megéri a befektetés. A létesítmény átadási határideje: 1980. május 31. H. J. A törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat már az ünnepekre készül. Bőven lesz csirke és hízott liba karácsonyra Szolnok és Heves megye üzleteiben A felsőpályás feldolgozó szalagon automata gépek segítik a dolgozók munkáját A belföldi friss csirke és nyugatnémet exportcsirke automatikus súlyosztályozása és gyüjtőcsomagolása Belföldi és exportcsirke egyedi csomagolása Dobozokba kerülnek a hízott libák Dr. Korom Mihály a megyébe érkezett A Hűtőgépgyár Bosch üzemében - jobb oldalt dr. Korom Mihály (Folytatás az 1. oldalról.) folytatott eszmecsere után a hűtőgépgyári látogatás következett, ahol Gorjanc Ignác vezérigazgató, Nagy János, az üzemi pártbizottság titkára köszöntötte dr. Korom Mihályt és kíséretét. A Hűtőgépgyár vezérigazgatója tájékoztatta a Központi Bizottság titkárát a nagyüzem gazdasági eredményeiről és feladatairól. Elmondta többi között, hogyan növekedett évről évre a gyár termelése, amely az idén 3 milliárd 200 millió forintot tesz ki. Dr. Korom Mihály különös érdeklődéssel hallgatta, hogy hány fajta alaptípusú, méretű és esztétikai megoldásban milyen sokféle háztartási hűtőgép kerül le a gépesített, automatizált szalagokról. Kiváncsi volt arra, hogy a gyárnak hány országba jutnak el a termékei. A válasz: a világ minden részébe. De a legrégebbi és a legnagyobb felvevőpiaca az NSZK-ban. Svájcban. Franciaországban és Angliában van. Előbb csak érdeklődött, aztán vásárló lett Svédország és Nigéria. Nagyobb a kereslet a Lehel hűtőszekrények iránt, mint eddig volt, Ausztráliában. Végül is, ha nemcsak megtartani (s abban egyetértettek, hogy ez is egyre nehezebb lesz) hanem bővíteni is tudják a piacot, jövőre még több devizát hozhatnak az országnak a Hűtőgépgyár exporttermékei. — „Ebben az évben ennek az értéke 17—18 millió dollár lett, jövőre 21—22 milliót tervezünk.” „Ugyanolyan hűtőgépet szállítanak a trópusi országokba, mint mondjuk Svédországba?” — kérdezte dr. Korom Mihály. „A sajátos klímához alkalmazkodni nem jelent gondot. Sokkal nehezebb a műanyagot fölöttébb kedvelő bogarak ellenszerét megtalálni, és ezeknek az országoknak az egymástól igen eltérő előírásait betartani.” — mondta a vezér- igazgató. A Központi Bizottság titkára érdeklődött az alumíniumradiátorok iránt is. amelyből most már 1 millió 100 ezer négyzetméter készül a jászboldogházi üzemben. Arra a kérdésére, hogy miért jobb, mint a vasradiátor, a szakemberek elmondták, hogy nagyobb a hőleadó készsége, korróziómentes és nem is drágább. Kíváncsi volt arra, milyen a gyár kapcsolata, a nyersanyagot és az alkatrészeket szállító partnerekkel ? A választ, amely szerint anyaghiány miatt még nem kellett a munkásoknak és a gépeknek állniuk, elismeréssel nyugtázta a KB titkára. Drága-e a hűtőgép? Amikor 18 éve elkezdték gyártani, egy százliteres ára 6400 forint volt, harminc óra alatt készült el és nyolcvan kilót nyomott. Most egy 180 literes 4200 forintba kerül, súlya fele az elődjének, és a gyártásához 2,2 óra kell. Tizennyolc évvel ezelőtt hat hónapig vállaltak garanciát, most ez az idő 2—5 évig terjedhet. A gyár termékeinek, gazdálkodásának és már a befejezés előtt álló új beruházásának ismertetése után Nagy János, a gyár pártbizottságának titkára, a pártszervezet, a KISZ és a szakszervezet munkájáról beszélt. Említést tett a munkaversenyekről, amelyek véleménye szerint legfőbb garanciái a minőségi munkának, a tervek valóra váltásának. Dr. Korom Mihály ezután arról érdeklődött, hogy a dolgozók kezdeményezései, javaslatai, kritikai észrevételei eljutnak-e a címzettekhez? Ha igen, hatásukról, következményeiről tájékoztat- ják-e a kezdeményezőket? Hogy a kölcsönös információ- cserének milyen gyakorlata alakult ki a gyárban, perceken belül meg is győződhetett. A pártbizottság titkára elmondta, hogy valamennyi pártcsoportnak információs füzete van, az abba írottakat továbbítják azokhoz, akiknek joguk van intézkedni. Minden igazgató havonta megkapja a területéhez tartozó észrevételeket. Ezekből az észrevételekből néhányat fel is olvastak — szó szerint — dr. Korom Mihálynak, aki ezek után még a jogsegély- szolgálat hatására volt kíváncsi. A gyár vezetőinek egységes véleménye, hogy tovább erősítette a munkafegyelmet. A tájékoztatást és a beszélgetést követően a vendéget körbekalauzolták a Bosch üzemrészben, ahol Bozsik Ferenc üzemegységvezető a majdnem teljesen automatizált gyártási folyamat minden fázisát ismertette, és bemutatta dr. Korom Mihálynak, aki végignézte, hogyan készül el két óra alatt egy- egy hűtőszekrény. A délutáni órákban a Központi Bizottság titkára Szolnokon. a városi tanács székházában a megyei és a városi tanács, a belügyi, az ügyészi és az igazságügyi szervek vezetőivel és párttitkáraival találkozott. A tanácskozást, amelyen ott voltak a megyei pártbizottság titkárai is, Andrikó Miklós nyitotta meg, majd a résztvevők beszámoltak munkaterületük főbb tapasztalatairól. Ezután dr. Korom Mihály néhány időszerű tennivalóról adott tájékoztatást. Ma folytatódik dr. Korom Mihály megyei programja. K. K. MHE-számvetés Tízezer résztvevő a programokon Nemzetközi kapcsolatok Tegnap délután Szolnokon tartotta veztőségi ülését a Magyar Agrártudományi Egyesület Szolnok megyei Szervezete. Az ülés egyik fő témája az 1978-as esztendő munkájának értékelése volt. Idén a szervezet, — mint ahogy a beszámolóban elhangzott — eredményes évet zár. összesen százötvenhét rendezvényt tartottak mintegy tízezer érdeklődő részvételével. Ezek a konzultációk. előadások és tapasztalatcserék nagy mértékben hozzájárultak a szakembereik felkészültségének emeléséhez. Szintén a látókör szélesítését segítik a szervezet nemzetközi kapcsolatai is. NDK és Bulgária testvérszervezeteivel működnek együtt, ezen kívül a szervezet húsz tagja utazhatott a lipcsei és a novi-sadi vásárra. Jövőre azt tekintik fő feladatuknak, hogy a mező- gazdaság még kevésbé ismert, nagy szellemi tartalékokkal rendelkező ágazataira irányítsák a figyelmet. Ilyen témájú előadásokat szerveznek. Idén a MAE Szolnok megyei szervezete két pályázatot hirdetett, A beérkezett műveket szintén tegnap értékelték és a díjakat is ekkor adták át. LÁTÓSZÖG r_„ vállalat viEflV gépipari déki gyáregységének főmérnöke felmérést készített a különböző üzemrészekben működő, nagy teljesítményű gépek kihasználtságáról. Hogy igaz és tárgyilagos képet kapjon a helyzetről, nem egyelen embert kérdezett meg, hanem a terület illetékes főművezetőjével, csoport- vezetőjével és a gépet kezelő munkással is felbeesül- tette a nagy termelékenységű célgépek, automaták leterheltségét. Meglepetéssel vette tudomásul, hogy a főművezetők többsége 5—10 százalékkal jobb kihasználtságot észlelt, mint a csoportvezetők, akik azonban szintén 5—10 százalékkal magasabbra taksálták a gépek munkában töltött idejét, mint a mellettük dolgozó fizikaiak. Az egyik költséges berendezés, a hidraulikus fémnyomópad kihasználtsága a terület főművezetője 100 százalékosnak ítélte. A csoportvezető már nem látta ilyen napsugarasnak a helyzetet; szerinte csak a műszakok 80—90 százaléka mondható effektiv időnek. A munkás azt állította, hogy a gépe csupán a műszak egy- harmadában van bekapcsolva. Nem kell magyarázni, hogy az emberi észlelés, becslés — ha az idő múlását nem órával mérik — szubjektív. Itt arról van szó, hogy a bevallott adatok közti eltérés bizonyos látószögkülönbséget takar. A teljesítménybérben fizetett munkás, akinek tegyük fel, három és fél ezer forint van a borítékjában, joggal gon- dolja, hogy folyamatosabb anyagellátással, precízebb műhelyrajzokkal, kevesebb gépátprogramozással kereshetett volna akár ezer forinttal többet is. Becslése tehát egy kicsit kritika „felfelé”. A főművezető, aki 100, de akár 90 százalékot becsül, valószínűleg „lakkozza” a helyzetet, hiszen közvetlenül ő felel az adott műhelyben mindenért, amiért a gépek állnak. És bármennyire is ettől függ munkájának elismerése — s ezzel prémiuma —. a számok szépítése egy olyan szituációt konzervál, amely hosszabb távon kizárólag nemcsak neki, de az egész vállalatnak veszteségét okoz. A csoportvezető voltaképpen a két pólus között lavíroz: érdeke lenne a termeléstöbblet, de ezzel leginkább saját nyugalmát, feletteséhez fűződő viszonyát teszi kockára, és az eddiginél jóval több munkát csinál magának. A fpntipk alapján úgy H leimen tűnhet, érdekellentétek feszülnek a fizikai dolgozók és a termelésirányítók között. Ha van is ilyen, az csak az adott termelő egységben konzerválódott tervezési-szerve- zési-vezetési fogyatékosságok másodlagos „reflexe” lehet. E hiányosságokat pedig nem a statisztika „kozmetikázásával” lehet megszűntetni. J. Sz. Gy. Baromfifeldolgozóban
