Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
1978. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP T A munkások és a film ÚJSÁGHÍR- „Jászberényben ünnepélyesen megnyitották az október 21—november 19. között megrendezésre kerülő őszi megyei könyvhete- két.” A falragasz ízléses, nyom- datechnikailag is szép, — csak éppen nem hívogat sehová. A világrahozó szándéka szerint a központi, a könyv szeretetét hirdető plakáthoz bizonyára társulnia kellene egy-egy helyi rendezvényre hívogató tablónak, falragasznak. Kunhegyesen nem találtunk ilyet, csak egy kis táblácskát a füzetekkel, ceruzákkal, radírgumikkal házasított könyvesbolt ajtaján: „Elnézést kérünk, leltár miatt zárva.” A boltvezető sajnálkozva tárogatja karjait: —i Én finoman próbáltam jelezni, hogy ez bizony nem a legjobb időpont a leltárra, mert könyvhetek vannak, vagy mi... dehát én ezt nem mondhatom határozottan a gazdának, az Áfész-nak, hogy ne jöjjön leltározni, hisz akkor még azt hinnék, azért húzódozom, mert netán „valami baj” van. így hát megy a leltár. Mindegy no! Egy hét alatt csak-csak végzünk. Máskülönben megy azért ez az őszi megyei könyvehetek is, kint vannak a könyvek a bizományosoknál. Azért aki akar, vehet könyvet. — Hol vehetnék könyvet, tessék mondani? Néhány napig itt dolgozom a közséa- ben, nem hoztam estére olvasni valót? például A SZAKÁCSKÖNYV A kérdést, némi magyarázkodás kíséretében, már Öcsödön tettük fel, először a zöldséges bolt előtt. A megszólítottak — később kiderül — háztartásbeliek voltak. — Hát... azt itt nemigen. Tán az iskolában, mert hallottam, hogy valamelyik tanító árul könyveket. De ha itt nem, Kunszentmártonban kap. Ött boltja van. Éppen mondtam is a múltkor a szomszédasszonynak, meg kellene nézni, ott biztos van szakácskönyv is. Mert tetszik tudni, mink, akik — már, hogy hármunk közül ketten is — nagy családra főzünk, minket az érdekelne legjobban . . . A 100—150 méterre levő ABC-áruházban, igaz, eldugva kicsit, könyvek. Tóth La- josné boltvezető-helyettes apróska bizományos parcellája ez. — Három házzal odébb nem tudják, hogy itt lehet szakácskönyvet venni. — Azt éppen nem lehet, mert rendszerint hiányzik. De keresik. Ebben az utcában éppen négy bizományos működik, próbálja meg valakinél ... De nem hiszem. — De más, minden van? — Húsz éve vagyok bizományos, de mondhatom, ilyen rossz ritkán volt még a könyvellátás. Mindig az nincs, amit. keresnek. — Mit keresnek? — Hozok egy példát. Azt mondja a fiam, aki most katona. hogy Anyu, te annyit meséltél nekem a régi paraszti nyomorúságról. Érdekelne az a világ. Vegyél már nekem néhány Veres Péter- könyvet. Ez már nem most volt, azóta is kéri a gyerek, de nincs. De mondom tovább: a Revizor, a Tüskevár, az Egri csillagok, a Jókai- könyvek ...! Miért nincs ? A könyvbizományosok sora — szerte a megyében — ugyanazt kérdezte tőlünk. Ebbe a türelmetlen, dühös, vagy lemondóan legyintő kérdőmondatba persze be kell „számítanunk” a bizományosok szempontjait is. Túlnyomó többségük nem irodalmat, könyvészetet értő — egyébként becsületes, jó indulaté — ember, főleg kereskedők, akik számára a könyv úgyszólván csak áru. S minden jó kereskedő eladni akar, minél többet — tisztességes haszonnal. Sokuk számára szinte kizárólag az a jó könyv, amelyik gyorsan elkel. Ez pedig nem mindig azonos a kulturpolitikai- lag legértékesebbnek tartott könyvekkel. S a választék? ÉS R KLASSZIKUSOK? A cibakházi kulturcikkbolt — parányi üzlet — egy negyedében könyvek. Rögtön látszik, hogy a bizományos, Dékány Kálmán könyvszerető ember. A bal oldali kirakat az irodalomé. Már amennyi itt van! A világirodaimat egy Tolsztoj és egy Steinbeck mű képviseli. — A tiszaföldvári bolthoz tartozom. Megmondom őszintén, nem vagyok megelégedve a könyvellátással. Máskor kétszer, háromszor kaptam hetente könyvet, — most, legutóbb két hete. Ne értse félre, nem a boltot hibáztatom. Ott sincs elég könyv. Feljebb van a baj, ahol elosztják a könyveket. Ügy vannak vele, falura minden jó? Vagy úgy, mint a horgászcikkekkel. Megyek Pesten a „nagykerhez”, kérek ezt is, azt is — majd küldenek, ha marad, mondták, mert előbb a szakboltok jönnek. Értem is, meg nem is. Minek' kényszerítik az embereket arra, hogy 50—60 kilométert utazzanak az igényük szerinti áruért? — A könyvekért is utaznak? — Mondhatom, igen, főleg a gyerekeknek a kötelező olvasmányokért. Micsoda dolog: bejön az iskolás, Petőfit akar venni, József Attilát — hát kimondani is restellem előtte, hogy nincs! A tiszaföldvári könyvesbolt ajtaján is tábla: Leltár. De azért beengednek. — Miért pont ezekben a hetekben leltároznak? — Hegedűs Andrásné boltvezetőtől ugyanazt a mozdulatot kapjuk, mint kun- hegyesi kollégájától. Helyette a leltározással megbízottak beszélnek. — Van egy rendelkezés, hogy új boltvezető esetében 60 napon belül a leltározást meg kell... Hegedűsné közbekottyant: — De hiszen az a 60 nap már augusztusban lejárt. Kínos csend, majd magyarázkodás: az Áfész így rendelkezett. — De kevés könyv van itt. Mind elkelt? — Éppenhogy sok van — mondja a boltvezető' — igen nagy az árukészlet, bent a raktárban. — De miért a raktárban, így nem lehet böngészni. — Azoknak a könyveknek nagy részében — 2—300 ezer forint érték — nem is akar böngészni senki, mert azok senkit sem érdeklnek. Ki vesz Földváron könyveket például az öntészetről, — Miről? Talán az öntözésről? — Nem, az öntészetről. Teli vagyok ilyen és hasonló könyvekkel. A hanglemezekről ne is beszéljek. Azok többsége se kell a kutyának se. — Nehéz...? Szóval komoly zene? — Dehogy. ^Eladhatatlan, muzsikának sem nevezhető bóvli. — Hogy kerültek ide? — Tisztázatlan. Valamelyik elődömre rálőcsölték, s még most is olyan könyvszállítmányok érkeznek, hogy ... jobb róla nem beszélni. De nincs megfelelő választék szépirodalomból, nincsenek mesekönyvek, kötelező olvasmányok. Négy-öt darabot kapok olyan könyvekből — iskolai olvasmányok — amelyekől száz is kevés lenne. A Pál utcai fiúk, a Légy jó mindhalálig... Ugyan...? Nincs, egyszerűen nincs választék. Kikerülhetetlenül idekívánkozik az olvasási kultúrával foglalkozó tudományos munkabizottság megállapítása: „Míg a munkások körében az elmúlt tíz év alatt körülbelül öt százalékkal emelkedett az olvasók és a rendszeres olvasók aránya, a parasztságnál a tíz évvel ezelőtti 40 százalékos könyvolvasói és a 10 százalékos rendszeres olvasói arány lényegében változatlan maradt.” De hogy változhat kedvezőbben ez az arány azokon a helyeken, ahol ilyen mostoha az irodalom „terítése”? A tiszaföldvári könyvesbolt melletti „Lértékelt cikkek” boltja kirakatában fakó pulóverek, kabátok, sálak hívogatnak. A könyvesboltnak nincs kirakata. Olyan ez, mint egy trafik, mondja Hegedűsné, többször szóvá tettem már, hogy kirakat kellene . .. KÉSNEK AZ ÚJDONSÁGOK A kunszentmártoni könyv- és hanglemezboltnak viszont a- kirakata is szép. Romhá- nyi Dezsőné boltvezető-he- * lyettes szerint a könyvválaszték is megfelelő. Egyébként ez az üzlet a járás egyetlen könyvesboltja, de több mint félszáz bizományos segíti a terjesztést. — Mondja meg nekem őszintén. az őszi megyei könyvhetek megrendezésével segítettek valamit is a rendezőszervek a könyv népszerűsítésében. vagy formálitás ez is? —- Az Áfész szocialista brigádjai árulják a könyvet, pavilonokat állítottunk fel, kiállításokat szerveztünk az üzemekben ... Szóval, igyekeztünk. — Böngészhetek? Megtalálom a legújabb könyveket is, amelyekre a tv, a sajtó, a rádió úgyszólván „naprakészen” felhívja a figyelmemet? — Azért annyira még nem jutottunk. A megjelenés után eltelik egy jó hónap, amíg lehozzuk a legújabb könyveket Pestről. Igen. kocsival megyünk érte, mert a postán sűrűn elhánykolódtak 1 a könyvszállítmányok. — Jó, akkor lemondok az újdonságokról. Ellenben szívesen vennék egy Petőfi ősz_ szest. — Az meg azért nincs meg, mert régebben adták ki".. . Tiszai Lajos a rendezők „Majd ha rólunk, ■ munkásokról csinálnak filmeket, akkor többet járunk moziba, jobban látogatjuk a magyar filmeket.” Ez a mondat egy beszélgetésen hangzott el, s nemcsak a vita vezetője, hanem a résztvevők többsége is kétségbe vonta a felszólaló igazát. Vitathatatlanul tovább csökken az érdeklődés egyes magyar filmek iránt, és akadt felszólaló, aki meg is fordította a kérdést, valahogy így: az hiányozna még, hogy több film szóljon a munkásokról, lehet, hogy még annyian sem váltanánk mozijegyet, mint eddig. Azon a dunakeszi vitán, ahol ezek az érvek elhangzottak, az a kérdés is felmerült: vajon milyenek a munkások, akikről több filmnek kellene szólni. Milyenek a mai munkások? Nemcsak egy alkalmi filmvita nagy kérdése ez, hanem társadalmunk egészéé, bizony alaposan ráférne a tudományos kutatás, az elemzés, a témá- pontos megválaszolására. Természetesen maguk a filmesek is megpróbálnak válaszolni, hiszen ha olyan filmet készítenek, amelynek a mai munkások a hősei, akkor kikerülhetetlen az ilyesfajta válaszadás kötelezettsége. Márpedig készítenek a magyar filmesek munkásokról szóló filmeket. Nem is keveset, s már csak azért sincs igaza annak a felszólalónak, akinek bevezetőül a véleményét idéztük. Hogy csak egyetlen rendező nevét és — hazánkon kívül elég nagy visszhangot keltett műveinek címeit — idézzük, itt van Mészáros Márta. Egyik filmjében, az Ők ketten-ben Mo- nori Lili egy mai munkás- asszonyt, és Marina Vlady is egy munkásnőből lett vezető alakját formálja meg. A férfi főszereplő, bár technikusi végzettsége volt, a film története szerint ugyancsak munkásként dolgozott. Mészáros Márta előző filmje a Kilenc hónap volt. Ebben — Tájház Karcagon Karcagon, a Jókai utca 16. szám alatti szép, klasszicista parasztházat megvásárolták, s benne tájházat rendeznek majd be. A népi építészet e remek alkotását a Györffy István Nagykun Múzeum szakemberei alkalmasnak tartják arra, hogy benne bemutassák a nagyközönségnek a kunsági paraszt szobabelsőt, konyhát, bútorzatot, az e tájra jellemző paraszti élet színterét és eszközeit. A klasszicista épület folytatásaként gazdasági épületek, kamrák, istállók, ólak következnek, melyek alkalmat kínálnak a paraszti gazdálkodás hű, érzékletes, gazdag bemutatására. A múze- ológusok szerint a tágas udvart sem hagynák kihasználatlanul, a jókora portán olyan haszonnövényeket és virágokat -szeretnének termelni, amelyek a legtöbb karcagi portán megteremtek. Az épületegyütteshez tartozik még a klasjszjcista épülettel; szemben álló nádtetős, rusztikus parasztház is, amely méltó otthont adhatna a város Kossuth-díjas fazekas népművésze, Kántor Sándor műveinek: a kis ház konyhájában be lehetne rendezni— a ' fazekasműhelyt, a szobában pedig elhelyezhetők lennének a magyar fazekasok nagy öregjének legszebb, remekei. Az épületek felújítása után rendezik be a tájházat, melyet a nagyközönség szívesen látna már a jövő évi múzeumi hónap megnyitásakor is. szintén Monori Lili — ugyancsak munkásasszonyt játszott, bár ha egyetemre is járt közben. Az ezt megelőző Mészáros Márta filmben Berek Kati játszott egy gyerek után vágyódó magányos munkásasszonyt. (Örökbefogadás). Idézhetnénk más filmalkotásokat, például Rényi Tamás K. O.-ját is, amelynek bokszoló hőse munkás volt, apja családja egy jellegzetes munkás-környezetet személyesített meg. Vagy itt van az elmúlt év — szakmai körökben legalábbis — a legnagyobb Visszhangot kiváltott műve a Filmregény. A három lány főszereplő egy munkáscsalád három gyereke, s a filmben külön is nagy hangsúlyt kap a mai munkásélet néhány jelegze- tes vonása. A példák sorát folytatni lehetne, de talán ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy filmvásznainkról egyáltalán nem hiányoznak azok a hősök, akiknek munkás a foglalkozása. Ez a megfogalmazás talán már jelzi is egy másfajta, a korábbitól eltérő munkás-értelmezés lényegét. A felsorolt filmekben ugyanis az a körülmény, hogy valaki egy üzem munkásaként keresi a kenyerét, egyszer sem volt a jellemét, törekvéseit, emberi magatartását egyedül meghatározó tényező. Az egyik munkásnő (Berek Kati) zárkózott volt, szigorú, egyszerű, visszahúzódó. A másik (Monori Lili mindkét filmben) kicsit agresszív, néha önző, az érzelmét nyíltan vállaló, de mindig őszinte, kitartó, kemény karakter. A Filmregény munkásai nagyon különbözőek voltak. A K. O.-ban szereplő apa (Ben- cze Ferenc) konok, kicsit műveletlen, de hallatlanul tisztességes, magának való ember. Magyaran: azért mert munkások, azért nem lehet egyszerűsíteni a jellemüket. A művészet számára pedig alapvetően fontos, hogy teljes és hiteles emberi jellemet próbáljanak megrajzolni, olyan kitalált lényét, akiről el lehet hinni, hogy akár létezhetett volna is. Emellett persze szinte mindegyikre jellemző volt néhány, elsősorban a munkásosztályra jellemző tulajdonság: a vonzódás az őszinteséghez, a tisztességhez, a szókimondás, keménység, a „megjátszások” elutasítása és így tovább. Emberek voltak tehát ezek a hősök, akiken a „munkás-sors” nem mint valami külön ruha, e célra varrt különleges kosztüm díszelgett, hanem szerves része volt emberi jellemüknek. Ebből persze az is következik, hogy nem is volt mindig olyan -jelentősége annak: mi a foglalkozásuk. Lehet, hogy most munkások, de holnap mérnökök lesznek, vagy lehet, hogy „nagymenő” volt valamelyik, aki mára minden segédmunkát elvállal. S ha sikerült a filmeseknek valódi embereket ábrázolni — ez persze nem mindig sikerült — akkor eleget tettek legfőbb művészi kötelességüknek. S mert a magyar filmesek túlnyomó többsége a munkásosztály ügyének elkötelezettje, ezért többnyire olyan munkásokat ábrázoltak, akik ugyancsak elkötelezettjei a humanitásnak, a tisztességnek, a köz ügyének. Akkor is, ha erről külön nem beszéltek e hősök, mert nem a szóbeli elkötelezettségen van a hangsúly. munkáPersze aki sokról* elkötelezet t filmet készít, az nem biztos, hogy egyúttal jól filméi is csinál. Olyat, amelyik érdeklődést kelt, leköti az embereket, megmozgatja gondolkodásukat, s másfél órára elszórakoztatja őket. A „munkásfilm” tehát nem ad felmentést a kötelezettség alól, hogy egyben jó filmet kell készíteni. S hogy ezek a magyar filmek jók-e, vagy sem, erről bőven lehet vitatkozni — ér érdemes, hasznos is. Bernáth László Klasszicista, dupla oszlopos parasztház, amelyben berendezik a tájházat. Ebben a nádtetős házban jól el lehetne helyezni Kántor Sándor műveit.
