Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-11 / 266. szám
1978. november 11 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP VÉDŐNŐK (2) Hétköznapok A csütörtök esti előadás után a nézők nem m entek rögtön haza a Szigligeti Színházból, ugyanis a szolnoki társulal színészei a próbateremben várták az érdeklődőket, ahol kötetlenül beszélgettek a látott darabról, a színház további elképzeléseiről, terveiről. A jól sikerült találkozó további beszélgetések szervezésére ösztönzi a társulat tagjait. - nzs FILMJEGYZET Olyan mint otthon Béviz Sándorné 1944 végén került Jászapátira. — Szinte összehasonlíthatatlan volt a különbség Csík- szentgyörgy és Apáti között. Itt szülőotthon volt, az egészségházban kezdtünk dolgozni. Persze a felszabadulás után a hétköznapok is rend- hagyóak voltak egy darabig. Házról házra járva szedtük össze az orvosi rendelő tneg a szülőotthon széthordott berendezéseit, de még a műszereket is. Volt olyan szülőotthoni ágy, amit az egyik tanyán fedeztem fel, onnan hozattam vissza. Az egész községben két védőnő dolgozott, pedig nagyobb volt a lakosság száma, mint most, a születésekről nem is beszélve. Akkor még az általános egészségvédelem volt a cél, mi látogattuk a tébécéseket’ rákosokat. nemibetegeket, közvetlen a háború után rengeteg nemibeteg volt, de a szűrővizsgálatokon is részt vettünk. Vagy tizenhárom éve csak az anya- és csecsemővédelem a feladatunk, valamint a kisgyerekek és iskolások ellátása. Ez nagyon nagy köny- nyítés volt. Közben csökkent a születések száma, ígv is kevesebb lett a munkánk, de ennek nem örültünk. Igaz, a legutóbbi időben ismét több a szülés. Négy védőnő dolgozik Apátin, minden orvosi körzetben egy. Általában mindegyikünkre huszonnégy-huszonöt terhes és negyven-negyvenöt csecsemő jut. Volt olyan idő, amikor az egész községben nem volt több tizenhét-tizennyolcnál a terhes nők szá_ ma. Ezen a mélyponton szerencsére túljutottunk. Az újszülötteket hetenként látogatjuk, ha valami baj van, akkor sűrűbben. Hathetes koruk után a látogatásaink ritkulnak. A bölcsődébe, az óvodába és az iskolába havonként megyünk. Emellett tanfolyamokat tartunk az iskolában, felvilágosító munkát végzünk, részt veszünk az oltások előkészítésében ... Novák Gézáné naponta busszal jár ki Tiszafüredről Tiszaigarlr'a vagy Tiszaörs- re. Leggyakrabban egy piros Babetta motor nyergében lehet látni, de mindkét községben van kerékpárja is. — öt kismotort kapott a járás, egyet nekem adtak közülük, ez nagyon sokat segít. ősszel és télen pedig kerékpárral járok. A munkánk kötetlen lenne, nekem azonban kötött a bejárás miatt. Fél hétkor indul a buszom Füredről, hét előtt már meg is érkezem, akármelyik községembe megyék. Héttől kilencig elvégzem az adminisztrációt, sajnos sok a papírmunka. Kilenckor indulok látogatni, ez eltart fél egyig, egyig. Az óvodában megebédelek, utána folytatom a látogatást. Három órakor visszajövök a rendelőbe, háromnegyed négykor indul a buszom. Hetenként kétnapot Igaron töltök, a többi napon Örsre járok. Amit elmondtam, az egy átlagos napom programja, nem mindennap ilyen. Kedden Igaron, csütörtökön Őrsön van terhes- és csecsemőtanácsadás. szerdán házasság előtti tanácsadás, ha ugyan van házasulandó. Eddig az idén vagy huszonöt pár volt. Évente a két községben körülbelül harminc gyerek születik, ez bizony nem sok a háromezerötszáz lakos mellett. Tagja vagyok a Vöröskeresztnek, a Hazafias Népfront nőbizottsága pedig elnökké választott. Ha nem kellene naponta Tiszafüredről járnom, ennél többet is vállalnék. Muszil Éva számára a pályakezdés időszaka nem ért véget, ő még alig ismeri a hétköznapok megszokott munkaritmusát, hiszen szinte minden nap rejt valami újat. — Martfűn „városias” viszonyok között élnek az emberek, ennek van sok előnye, de a mi munkánkban hátránya is. Falun még jobban hallgatnak a „tanult” emberre, nagyobb a pályánk tekintélye, könnyebben meg tudjuk győzni az embereket arról, hogy mi a jó, mi a rossz. Talán könnyebb lenne, de föltétlenül eredményesebb, ha többet hasznosíthatnánk a főiskolán megszerzett tudásunkat. A tantervben például a képzésünk céljai között szerepel a tanácsadás, a tápszerjuttatás, vitaminellátás, a védőoltás az orvos utasításának megfelelően, vagy az alapszűrés. A munkaköri leírásunk szerint viszont ezeket nem csinálhatjuk. Jó néhány munkát át tudnánk vállalni az orvosoktól (természetesen nem gyógyító munkáról beszélek) éppen azért, hogy a gyógyításra több idjük és energiájuk maradjon. A fizetésünk, éppen a főiskolai diploma miatt, jóval magasabb, mint a néhány éve a védőnőképzőben előttünk végzett pályatársnőinké, s ez a fizetés csak úgy igazságos, ha lehetőségünk van rá, hogy a magasabb szintű képzettségünket kamatoztathassuk a gyakorlatban. » * ♦ Béviz Sándorné tervei viszonylag rövid időre szólnak. — Egyszer már nyugdíjba mentem 1977 februárjában, de az idén augusztus 1-től visszahívtak. Most az egyik, gyesen levő kolleganőmet helyettesítem. Dolgozom, amíg szükség lesz a munkámra, és amíg bírom. Ügy érzem, az emberek Yna jobban igénylik a segítségünket, mint régebben. Nemrég külföldön jártam, utána már sokan kérdezték, hogy miért nem voltam náluk. Azelőtt a szomszédasszony, vagy a nagymama szava egészség- ügyi kérdésekben is többet nyomott a latban, mint a tervek védőnőé, most felvilágosultabbak, intelligensebbek a kismamák, könnyebb szót érteni velük. Novák Gézáné tervei között fontos helyen szerepel a főiskola elvégzése. — Akik a főiskoláról most kijönnek, annyi a keresetük, mint nekünk, tíz-tizenkét évi munka után. Ez talán feszültséget is okozna, ha nem biztosították volna a lehetőséget, hogy levelező tagozaton mi is megszerezzük a főiskolai diplomát. Beosztották, hogy kire mikor kerül sor, először az idősebbek és a vezető beosztásban levők kezdhetik meg a tanulást. Engem azzal biztatnak, hogy 1981 körül sorra kerülök. Egyébként megszoktam a mostani helyemet, nem a kijárást, meg a buszozást, mert azt nem lehet megszokni, hanem az embereket. Most már szinte mindenkit ismerek, engem is ismernek, és ez a mi munkánkban igen nagy előny. Nem is tudom, hogy lenne-e még erőm máshol újrakezdeni. Említetem, hogy Tiszaörs és Tiszaigar igazán nem nevezhető „szapora” községnek nem csak a születések szempontjából, de a lakosság számának alakulása alapján sem. A két helyen összesen legalább ötszázzal csökkent a népesség 1967 óta. Elöregednek a községek, ez pedig rossz hatással van a születések számának alakulására. Bízom benne, hogy ez a folyamat nem végleges és visz- szafordíthatatlan. Muszil Éva tervez a leghosszabb távra, hiszen ő állapodott meg legkevésbé. — Említettem már, hogy szinte mindenhol nagy jóindulatot és segítőkészséget tapasztaltam Martfűn. Itt a védőnők kapcsolata igen jó a gyermekgyógyásszal és a körzeti orvossal, jelentős szakmai segítséget is kapunk tőlük. Néha találkozom egy- egy volt évfolyamtársammal, tőlük tudom, hogy ez nincs mindenhol így. bár így kellene lennie máshol is. A férjem egyetemista a József Attila Tudományegyetem természettudományi karán tanul, számítógép-programozó lesz. Ha végzett, Szolnokon biztosan dolgozhat, lakóhelyet sem kell változtatnunk, hiszen Martfűről bejárhat Szolnokra. Tulajdonképpen minden rendben volna, ha egy kicsivel többet bíznának ránk, ha többet tehetnénk, mint most. Foglalkoztat a gondolat, hogy elvégzem Debrecenben a pszichológiai szakot. Ez egyelőre csak terv, távoli elképzelés, de úgy érzem, megvan a reális alapja olyan szempontból is, hogy sok a lelkileg sérült gyermek, a pszichológia szakon szerzett ismeretek sokat segítenének a védőnői munkámban is. (FOLYTATJUK) MÉSZÁROS MÁRTA külföldön nagy sikert aratott filmje a kiszakadásról, a valakihez tartozás lélektani szükségességéről szól. Talán? Legalább is ezt érezzük a film legfontosabb gondolati vonulatainak. Előrebocsátjuk: örülünk a magyar filmművész külföldi sikerének, ám véleményünkben mindez nem befolyásolhat, hiszen nem a francia, a nyugat-német vagy az olasz néző szemével láttuk ezt a filmet, hanem a sajátunkkal, amely naponta vizsgálni igyekszik itthoni környezetünk emberi kapcsolatait. S e szemlélődés szülte háttér ismeretében nem igen értjük a főhős meghasonlottságát, önmagába fordultságát. Egy falusi alvégről jutott el az egyetemi katedráig. Ösztöndíjat kapott Amerikába. Nem tért vissza időben. Elvesztette állását, szeretőjét, barátait, — sőt még a kutyáját is. Szánalmas alak? Valóban az, de nem a külső körülmények miatt — a haza visszafogadta, újra kezdhetné. De ő eltévedt valahol — kulcsmondat a filmben az ó- és az új haza között. Se itt, se ott. Se így, se úgy. Még szőkébb hazáját — hol városban él, hol falun — sem tudja tartósan elviselni. Egy okos, ám csúf kutyába próbál kapaszkodni, majd annak kisgazdijába, Zsuzsiba. Senki más nem érti meg őt — szülei sem — ő sem tud elviselni maga körül a kislányon kívül senkit. Kiszakadt innen, nincs gyökere ott, — mármint az újhazában. Nyilván azért jött vissza. De ha már hazatért, miért folytatja saját sorsának rontását? Vannak helyzetek, amikor már övé a néző szimpátiája, máskor viszont — nem rossz indulattal — legszívesebben felkiáltanánk neki a vászonra: menjen el barátom egy jó idegorvoshoz! Ez utóbbi azt is bizonyítja, hogy Mészáros Márta ismét nagy hatású filmet alkotott. Költői filmet, amelynek jelrendszerét jól értjük, de nem tudunk főhőse sorsával maradéktalanul azonosulni. Hihetjük Novák Andrásnak — Az elmúlt években még erősebbé, szorosabbá váltak a vietnami és a magyar írók, költők baráti kapcsolatai — mondotta Xuan Dieu költő, a Vietnami Írószövetség vezetőségének tagja Magyarországról való elutazása előtt az MTI munkatársának adott nyilatkozatában. A vietnami költő Petőfi, Ady, József Attila fordítója, s a hazájában Magyarországról- megjelent Jan Nowicki, a krakkói öregszínház tagja csodálnivaló művészetével kelti őt életre, — hogy csak és kizárólag Hopka Zsuzsi ragyogó belső tisztasága tudja visszavezetni önmaga megtalálásához? Higgyük el a költészet kedvéért. Fogadjuk el úgy a filmet, hogy olyan emberről szól, aki eddig mindent rosz- szul csinált, de a kislányhoz fűződő szeretetében, ragaszkodásában majd letisztul, megtalálja a keresett harmóniát. így legyen, s ne az improduktív egzaltáltság töltse ki életét. Mert más az élet — ez esetben — és más a költészet. Szép, nagyon szép a líra, ha valóban ' szép, de a mindennapokban mégis nagyobb szerepe van a valamit valamiért elvének. Novák Andrásnak — lehetőségein belül — mindent megadott a társadalom. Tehetsége révén például katedrát is az egyetemen. S a főhős mit adott? Hátat fordított, felrúgott mindent. Lelki válságba került. Ezt is megértjük, de nem hisszük, hogy azoknak kellene őt megkövetniük, akiket elhagyott. Kerülni igyekszünk az általánosítást, de mégis kérdeznünk kell: ha környezetében csak csupán egy tízéves kislánykával tud emberi kapcsolatot teremteni, — mert ő még tiszta! — ez nem sértő a környezetre? De igen. Persze, amikor az egész világgal bajunk van, olyankor nem önmagunkban kell először is a hibát keresnünk? A mindenki rossz, csupán én egyedül vagyok a jó, a tökéletes, szemléletű emberek önmaguk számára is elvesznek. KÍNZÓ KÉRDÉSEK és sarkalatos megállapítások sorá-. val bombázza Mészáros Málta a nézőt, aki a film végére kicsit úgy jár, mint a főhős: a zseniális gyermekszínész, Czinkóczi Zsuzsa árasztotta tisztasághoz igyekezne menekülni. Vagy ez volt a céi? Elfogadhatjuk, mert borzon- gunk a Jan Nowicki és Anna Karina ábrázolta defektes életszemléletről. Költészet ide, vagy oda, ez a film önmagától idegeníti el a nézőt. Tiszai Lajos Űtikönyv szerzője a Magyar írószövetség vendégeként tartózkodott hazánkban. A vietnami művészek, írók, költőtársaim soha nem felejtik el azt a segítséget, amit a magyar néptől, kollégáinktól kaptunk a háború éveiben. Méltán őrizzük emlékét Váci Mihálynak, a nagy magyar poétának, akit Vietnam földjén ért a tragikus vég. Mezőtúri fazekasok az iskoláért Közös programok, ajándék az úttörőknek Jó tíz éve már, hogy a mezőtúri Fazekasok Népművészeti Háziipari Szövetkezete az első túri korsóval megajándékozta az Üjvárosi általános iskola diákjait. Azóta már nemcsak a remekbe szabott kerámiák találtak otthonra az iskolában, de otthon érzik magukat a szövetkezet dolgozói is. És fordítva: az újvárosi általános iskola egyetlenegy diákja sem táblából idegenül a fazekasműhelyekben, ha arra visz az útja. — Tanulóinkat minden évben elvisszük a szövetkezetbe — mondja Salánki István igazgatóhelyettes. — Nem egyszer előfordult mar, hogy valamelyik régi tanítványunk kalauzolta végig a műhelyeken az osztályokat. Nem is csoda. Az újvárosból — így ebből az iskolából — kerül ki a szövetkezet dolgozóinak zöme. Abban, hogy a mai gyerekek is megszeressék, de legalábbis megismerjék a fazekasmesterség ezernyi titkát, korábban sokat segített a népművészeti szakkör. Kosa Klára, a szövetkezet tervezője, fazekas népművész, még az elmúlt tanévben is rendszeres látogató volt az újvárosi általános iskolában. Várták a szakkör tagjai. — Idén sajnos nem tudtam vállalni a szakkör vezetését — mondja. — Rengeteg elfoglaltságom van. Kiállításokra készül a szövetkezet. — Mi is a kerámia története? — A szövetkezet Ady Endre Szocialista Brigádja — amelynek én is tágja vagyok készítette és ajándékozta a város 600 éves fennállása alkalmából az úttörőcsapatnak. A brigád egyébként alig több, mint egy éve alakult. Tizenegy tagja van, akik jórészt a szövetkezet műszaki gárdájából verbuválódtak egy közösségbe. Úgy határoztak, hogy segítik az iskola nevelő munkáját, főként a gyerekek (zlésformálását, esztétikai nevelését. Több népművészeti előadás, közös kirándulás, az iskola, az osztálytermek ízléses dekorációja jelzi munkájuk eredményét. A szövetkezetben persze találunk még jó néhány patrónust rajtuk kívül. — Az iskola nyári nagytakarításából a szövetkezet dolgozói is kivették részüket — mondja Salánki István igazgatóhelyettes. — Volt és van is mindig bőven munka. Osztálytermeink nyolc épületben vannak szétszórva. A fazekasok sok társadalmi munkával segítettek már bennünket. Természetesen mi is igyekszünk mindezt viszonozni. Énekkarunk, szavaló- ink a szövetkezet valamennyi ünnepségén ott vannak. T. E. Bistey András ÍtfPp5 A Kecskeméti Vándorszínház csütörtökön délután Tószegen vendégszerepeit gyermekműsorával. Gyulai Antal, „Palkó meg a szamara" című, népmeséi elemekből összeállított zenés játékát mutatták be a lelkes közönségnek. A sok népdallal színezett' előadás nagy sikert aratott a fiatal nézők körében. Fotó: Kőhidi Magyar költészet Vietnamban
