Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-10 / 265. szám
1978. november 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 VÉDŐNŐK (1) A pályakezdés A védőnők életünk jó részében jelen vannak, jönnek hozzánk születésünktől kezdve, találkozunk velük az óvodában, az általános iskolában, majd mint fiatal szülőket, átsegítenek minket a gyermekgondozás buktatóin. Nem olyan nehéz helyzetekben lépnek színre, mint az orvosok, talán ezért is emlékezünk rájuk halványabban az idő múlásával. Beviz Sándorné 1942. január elsején az erdélyi Csik- szentgyörgyön kezdett jelenleg Jászapátin dolgozik. — Tanítóképzőt végeztem Kiskunfélegyházán. Eredetileg orvos akartam lenni, de az egyetem sokba került volna, a szüleim csak a tanítóképzőt bírták. Mint végzett tanítónő, egyházi iskolában elhelyezkedhettem volna, de nem akartam, túl sok volt a kötöttség. A tanítóképzőben egy orvos tanította az egészségtant, gyakran beszélt a védőnői hivatás szépségeiről, arról, hogy a védőnő félig orvos, így aztán nem sokat haboztam, jelentkeztem Szegedre, már akkor is képeztek ott védőnőket. Elvégeztem a hároméves iskolát, így lettem zöldkeresztes védőnő, pedig édesanyám ellenezte, nem imponált neki ez a pálya, a felvételire sem jött el velem. Elhelyezkedési gondom nem volt, a háború kellős közepén már mindenhová kellett az ember. Három állás közül választhattam, végül Csikszentgyörgyre kértem magam. Erdélyi vagyok, Székelyudvarhelyen születtem, ezért is választottam Csík- szentgyörgyöt, pedig az a hegyek közé zárt kis falu nagyon elmaradott hely volt akkoriban. Babona és sötétség uralkodott az emberekben, szemmelverés ellen védekeztek, a beteghez javas- asszonyt hívtak orvos helyett, igaz, hogy orvos is akkor került oda először a falu történetében. A megelőzésen és a gyógyításon kívül igen sok felvilágosító munkát is végeztünk az orvossal együtt, a gyerekek és a felnőttek köréber egyaránt. Lassanként kezdtek hallgatni rám, de azt azérc gyakran megjegyezték, hogy ha összenőtt szemöldököm lenne, nem engednének be a házba, a gyerekek közelébe, mert az olyan ember, akinek összenőtt a szemöldöke, ért a szemmelveréshez. Novák Gézáné tősgyökeres tiszafüredi. — Ott születtem, ott végeztem az iskoláimat. Már a gimnáziumban foglalkoztam a gondolattal, hogy óvónő vagy védőnő leszek, főleg a gyerekek miatt. A gyerekeket már akkor is nagyon szerettem. Most mindig közöttük lehetek, ez kárpótol azért, hogy nincs saját gyerekem. Érettségi után Szegedre mentem, a védőnőképzőben 1967- ben végeztem. Tiszaigar és Tiszaörs tartozik a körzetembe, itt dolgozom attól kezdve, hogy megkaptam a bizonyítványomat. Volt ugyan egy másfél éves „kiruccanásunk” a férjemmel, mi úgy mondjuk, hogy elmentünk szerencsét próbálni Borsodba, de Tiszafüreden lett lakásunk, így aztán visszajöttünk. Flenderné Muszil Éva alig néhány hónapja került ki az időközben főiskolává lett szegedi intézetből, pontosabban az Orvostovábbképző Intézet Egészségügyi Főiskolai Kara védőnőképző szakáról. Jelenleg összesen hárman vannak a megyében, akik elmondhatják magukról, hogy főiskolát végzett védőnők. — Évfolyamunk sok hallgatóját az orvostudományi egyetemről irányították át a főiskolára, mert nem volt hely, vagy egy-két pont hiányzott a felvételi vizsga után ahhoz, hogy bejussanak az egyetemre. Én is így jártam. Az igazat megvallva, nem nagyon ismertük a jövendő munkánkat. A többségünk gyorsan belenyugodott, hogy az orvosi egyetem helyett az egészségügyi főiskolára került. Ügy éreztük, a főiskola már elegendő lehetőséget ad ahhoz, hogy megvalósítsuk az elképzeléseinket. Ezt a gondolatot erősítette bennünk az is, hogy az orvostudományi egyetemről jártak hozzánk előadók, köztük neves professzorok, valóban magas szintű képzést kaptunk. Mi magunk is komolyan vettük a tanulást, szinte mindenki jeles vagy jó rendű volt, és nem méltatlanul, hiszen az államvizsga bizottság is nagy elismeréssel nyilatkozott a felkészültségünkről. A hatodik félévben aztán gyakorlatra mentünk — én Szeged mellé, Tiszaszigetre kerültem — s akkor derült ki, hogy jóval többre képeztek ki, tanítottak meg bennünket, mint amit a gyakorlatban hasznosíthatunk. Volt egy kis elkeseredés az évfolyamon, sőt nem is kicsi. Egyébként hajdúszoboszlói vagyok, pályázat útján kerültem Martfűre. Szolgálati lakást kaptam, a tanács és a munkatársak is nagyon sokat segítenek, hogy minél kevesebb gonddal kezdhessem á pályámat. (Folytatjuk) Bistey András Pénzzel és munkával Jászladányiak a lakóhelyükért Hagyománya van már Jászladányban annak, hogy az év utolsó hónapjaiban a településfejlesztési feladatok végrehajtásának értékelésével együtt számba veszik: hogyan segítették a különböző együttműködési megállapodások a nagyközség fejlődését meghatározó tervek megvalósítását. A tanács az elmúlt esztendőkben három, a társadalompolitikai feladatok megoldását segítő és öt gazdasági együttműködési szerződést kötött a társadalmi gazdasági szervezetekkel. Ezek egyike a tanács és a Hazafias Népfront községi bizottsága közötti megállapodás. A népfrontbizottság a falugyűlések, a tanácstagi beszámolók megrendezésével, a különböző társadalmi munkaakciók sikeres szervezésével hasznos segítséget nyújtott a település fejlődését szolgáló, az egész lakosságot érintő feladatok teljesítéséhez. A KISZ-szervezettel létrejött megállapodás értelmében a fiatalok részt vállaltak a politikai, a társadalmi és családi ünnepségek rendezésében, valamint a község szépítését szolgáló társadalmi munkában. lAz OTP helyi fiókjával 1973-ban létrejött megállapodásban azokat a tennivalókat határozták meg, amelyek segítik a cigánylakosság életkörülményeinek javítását, az egészségtelen telepek felszámolását, új lakóházak építését vagy vásárlását. Az utóbbi években Jászladányban 36 úgynevezett C-lakás épült és 20 lakás vásárlásához biztosított az OTP hitelt. Ezzel 56 család közel háromszáz tagja jutott a szociális és egészségügyi kövemegfelelő latelményeknek káshoz. A település gazdasági egységeivel kötött megállapodás tette lehetővé, hogy 1972-ben Jászladányban — a járásban elsőként — közművelődési alapot létesítettek. Azóta a tanács, az Egyetértés Tsz, a Vegyesipari Szövetkezet, a Jászapáti és Vidéke Áfész, a Minta női szabó szövetkezet és az Alsójászsági Takarék- szövetkezet évente összesen 267 ezer forinttal járul hozzá a közművelődési feladatok végrehajtásához. Az összefogás eredménye az is, hogy Jászladányban megalakult a vízműtársulás, amely segíti a település hosszú évizedek óta tartó gondját megoldani. Megépül a nagyközség teljes vízellátását biztosító, mintegy 36 millió forint költségű vízműtelep. A helyi tanács kezdeményezésére a megállapodások megkötésére hasznosnak bizonyult. Ezt az eredmények is igazolják. A nagyközségben fellendült a kulturális és sportélet, évente újabb kilométerekkel nyúlnak meg a szilárd burkolatú utak, a betonjárdák, eltűnnek a belvizes területek, s a főtér parkkal és tágas gépkocsiparkírozóval gazdagodott. I. A. Évente ötven diák szerez mezőgazdasági gépész szakmunkás-bizonyítványt a kenderesi Szakmunkásképző Intézetben. Az intézmény kihelyezett felnőtt tagozatain közel négyszázán kapnak betanított qépkezelői illetve növényvédő-gépészi oklevelet. Felvételünk az iskola tanműhelyében készült, ahol Farkas János szakoktató vezetésével a gépjármüvek berendezéseit tanulmányozzák a másodikos diákok Szolnokon A Vándor Sándor szemle megyei zárókoncertje Holnap kerül sor Szolnokon, a MÁV Járműjavító művelődési központjában a Vándor Sándor szemle megyei zárókoncertjére. A résztvevő kórusok a területi versenyeken nyújtott jó szereplésük eredményeként jutottak a megyei záróhangversenyre, melynek győztesei a jövő évi országos döntőn képviselik Szolnok megyét. Délelőtt fél 10-kor az ifjúsági kórusok bemutatkozásával kezdődik a szemle; három szolnoki, két jászberényi, valamint egy-egy mezőtúri, kisújszállási és karcagi énekkar lép közönség elé. A felnőtt kórusok bemutatóját délután négy órakor a karcagi Déryné Művelődési Központ munkáskórusa nyitja, amelyet hat énekkar — a jászberényi Vasas munkásénekkar, a tiszaföldvári művelődési ház férfikara, a törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus, a jászberényi Palotá- si János szövetkezeti vegyeskar, a mezőtúri művelődési központ Petőfi énekkara, valamint a házigazda szolnoki MÁV Járműjavító férfikara — követ a színpadon. Kicsit léptek — mégis nagyot A tiszaroffi Aranykalász Termelőszövetkezet irodájában Szalai Erzsébet közművelődési előadót találom. Kissé meglepődik. — Csak nem kritikai cikk készül a faluról, vagy rólunk? Kaptunk már éppen eleget belőlük az utóbbi időkben, olykor többet is a vártnál! Megnyugtattam, ez a mai látogatás inkább kulturális, közművelődési kíváncsiságot takar. — Annak ellenére, hogy pár száz hektár gyönyörű vetésünk az idén is víz alá került, a közművelődésre is futotta. Sőt úgy istenigazából az idén kezdtük meg ezt a munkát. A teljességhez hozzátartozik, hogy a kulturális szak- bizottság tavalyelőtt, tavaly még ismeretlen fogalom volt a közös gazdaságban. Idén januárban alakult meg. — Szükség Volt már rá, hiszen valakinek, valakiknek végre ki kellett dolgozni a téesz oktatási, kulturális és tömegsport-munkatervét, éves szinten is. Beneveztünk az Alkotó ember pályázatra, amelyet a járási művelődési osztály és néhány közművelődési intézmény írt ki a járás ipari és mezőgazdasági szövetkezetei részére. Tudjuk, vannak közös gazdaságok, ahol sokkal jobb a köz- művelődés. de higgye el, szinte a nulláról indultunk. Már avval is eldicsekszünk, hogy valamennyi szocialista brigádunk az idén először kulturális vállalást is tervezett, öt, harminc éven aluli dolgozónkat sikerült meggyőznünk, hogy pótolják hiányzó osztályaikat, hogy közös színház- látogatásokat, politikai vetélkedőket tudunk szervezni a szocialista brigádok részére. Néhány utcával arrébb, a művelődési házban Fodorné Gyalog Éva igazgató fogad. — Megindult valami a téesz-ben. Hogy csak néhány példát említsek: kulturális alapjukból évi 30 ezer forinttal támogatnak bennünket, az itt működő szocialista bri- gádvezetők klubjába embereket küldenek. Viszonzásképpen a művelődési ház illetékesei előadásokat szerveznek a téesz dolgozói, szakemberei részére, továbbá a közös gazdaság kultúrtermében időszaki tárlatokat, kiállításokat rendezünk. Még nem tudom, hogy mi valósul meg év végére az aranykalászosok köz- művelődési törekvéseiből. Ez majd kiderül december vegén a járási „Alkotó ember” pályázat értékelésekor. Az biztos, erősebb szövetkezeteknél az elmondottakat talán ke- vesellnék, de itt az is siker, hogy végre léptek egyet ezen a téren is. D. SZ. M. A tanévkezdés tapasztalatai Javultak a személyi feltételek — Új tantervek a gyakorlatban MINDEN TANÉV különbözik valamiben az előzőektől. Az idén talán a legnagyobb a különbség, legtöbb a változás minden eddiginél. Amit hat évvel ezelőtt az MSZMP a közoktatás továbbfejlesztéséről • meghatározott, egyre inkább valósággá válik. Az általános iskolákban az első évfolyamon teljes egészében, a többi osztályokban néhány tantárgyból, a szakmunkásképző intézetekben, s a szakmunkásképző szakközép- iskolákban az új oktatásinevelési tervek alapján kezdődött meg szeptemberben a tanítás. A tanévkezdés tapasztalatait összegezték tanácskozásaikon a napokban a szak- felügyelők, s korábban pedig az iskolákra felügyelő szervek, szervezetek. Az 1978/ 79-es tanévben örvendetesen javultak az oktató-nevelő munka személyi feltételei. A meghirdetett 210 álláshelynek a hetven százalékát sikerült betölteni; a száznegyvennyolc pályázó mellett huszonhat ugyancsak friss diplomás társadalmi ösztöndíjas állt katedrára megyénk oktatási intézményeiben. Óvodáinkban hatvankét, szakközépiskolában végzett fiatal óvónő helyezkedett el, s természetesen diplomások is, akiknek többsége a szarvasi képzőbe készült fel hivatására. Az új tanévben a tavalyi 6,9 százalékról 4,4-re csökkent a képesítés nélküliek aránya, s ami különösen örvendetes, a szolnoki és a tiszafüredi járásban is — ahol magas volt a diploma nélkül tanítók száma — jelentős javulás tapasztalható. A jó eredmény elérésének nem egyetlen és kizárólagos oka az idei sikeres pályázat. Sokat segített a körzetesítés, s a tizenegy napos tanítási ciklus bevezetése a felső tagozatban is, amely révén kevesebb lett az óraszám. A nevelőhiány a tavalyi 4,1 százalékról, 1,6-ra csökkent oktatási intézményeinkben. Az új tanévre negyvenkét új általános iskolai tanterem, az óvodákban pedig nyolcszáz hely létesült. A felújítások, karbantartások csaknem mindenütt időben befejeződtek, a több mim hatvannégyezer általános, középiskolás és szakmunkástanuló nyugodt körülmények között kezdhette meg illetve folytathatja tanulmányait a nyári vakáció után. A tankönyvek, tanári segédanyagok általában időben és elegendő mennyiségben megérkeztek az iskolákba. Csak néhány kézikönyv késett, de ez sem okozott megoldhatatlan gondokat a pedagógusok számára, hiszen a tanév indulását alapos előkészítés előzte meg. A nevelők az elmúlt években számos tanfolyamon, értekezleten vettek részt, amelyeken hasznos tanácsokat, útmutatókat kaptak az új oktatásinevelési tervek megvalósításához .A tapasztalatok szerint a pedagógusok sikeresen megoldják a megnövekedett feladatokat, a diákok eredményesen sajátítják el az új tananyagot. OKTÓBERBEN a Pedagógustovábbképző Intézetben is elkezdődött a „tanév”. Tanfolyamok indultak a vezető óvónők, napközis nevelők, iskolai könyvtárosok, tanítók, tanárok számára. A továbbképzések témája a következő tanévben bevezetendő új dokumentumok megismerése, feldolgozása, gyakorlati alkalmazásuk. Emellett az intézet tapasztalatcseréket, tanácskozásokat is szervez azoknak, a nevelőknek, akik már az új oktatási-nevelési tervek szerint tanítanak. — tg — Újjászületik a Rondella A hajdani szegedi várra ma már csak a rommaradvány emlékeztet. A Tisza partmenti medrében viszont megvan a vár egykori vízibástyájának alapzata. Nagyrészt ezeken az alapokon újjáépítik az egykori vár folyó felőli rondelláját. A munkák jó ütemben haladnak az Al- sótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság kivitelezésében. Az újjászülető rondellát úgy alakítják ki, hogy felső bejárati része azonos szintbe kerüljön az alsó rakpart járdájával. így az ott sétálók köny- nyen megközelíthetik. Gyönyörű kilátás nyílik róla a folyóra. A bástya magassága ~meghaladja majd a 6 métert, ez átmérője pedig a 20 métert. A hajdanitól főként abban különbözik, hogy nem kőből, hanem piros téglából építik, mert így jobban díszíti a szürke beton partfalakat.
