Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-09 / 264. szám

1978. november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Eltűnőben az abádszalóki Keserű-ta vak Hogy a nagyközség köze­pén elterülő, hét lefolyás­talan, több mint hat és fél hektáros tó honnan kapta a nevét!, ma már kideríthetetlen. Egy bizo­nyos: hajdanában innen épült az ófalu, valamire azonban nem számitottak a település-alapító ősök. Zöldterület, pihenőpark A gödörmaradványokat emberöltők óta átlagosan egy méter mély állóvíz borítja, nyáridőben kiállhatatlan bűzt árasztva a környéken, s a 70—80 ezer m:l-nyi víz nem egyszer fertőzések, járványok melegágyává vált. Az irdat­lan mennyiségű pocsolya miat a magas talajvíz egy- egy csapadékos évszakban 50—80 vályogházat is meg­roggyantok. — Sok keserűséget okozott már nekünk ez a néhány tó — mondja irodájában Juhász István, a nagyközségi közös tanács elnöke. Mivel Abád- szalók a Tisza menti üdülő­körzet egyik centruma lesz, a lecsapolás érdekében segít­séget kértünk a vízügyi szer­vektől. Így a Mirhó-kisfoki Vízgazdálkodási Társulat, a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság karcagi szakmér. nöksége, továbbá a helybeli téesz, a nagyközségi HNF azonnal gondjaink enyhítésé­re sietett, öt éve kezdődött a lecsapolás, s ma már a hét tó közül ötből teljesen eltűnt a víz. A tervek szerint újabb öt év múlva az idelátogató' túristák már csak hírből hall. lanak a Keserű-tavakról. — Hogy mit tervezünk a lecsapolás helyére? Ha vízte­lenítettük a tófeneket, fel­szántjuk a talajt, gyepesí­tünk, parkosítunk, fásítunk. Játszóteret, kézilabdapályát építünk a területre. Terveink szerint minden helybeli és idelátogató turista megtalál­ja majd az életkorának meg. felelő foglalatosságot, a kis­gyermekkortól a nyugdíjas évekig. Ha ír a munkálatok­ról. okvetlen keresse fel Mack Sándort, a Középtisza­vidéki Vízügyi Igazgatóság kunhegyesi kirendeltségén! Ugyanis a terveket — közel 204 ezer forint értékben — társadalmi munkában ő ké. szítette. Mack Sándor szabadkozva fogad a kunhegyesi kiren­deltség irodájában. II brigádoké az érdem — „Az igaz, hogy én va­gyok a kerületi felügyelő, a pálma viszont a tizenegysze­res aranykoszorús Ságvári Szocialista Brigádé. Ebben a közösségben én is egyszerű tag vagyok. A többiek kü­lönböző helyeken csatorna­őrök és megérdemlik, hogy leírja a nevüket: Bozsó Ist­ván brigádvezető és Poma- házi József Tiszaszentimrén, Kovács- Lajos Tiszaigaron. Nagy József Abádszalókon. Kiss István Tiszaderzsen, Rózsa Dezső Tomajmonosto- rán. Fábián Ferenc. Veress József Kunhegyesen dolgozik. Valamennyien vízügyi szak­emberek. értik a munkáju­kat, övék a lecsapolásnál a fő érdem. A teljesség kedvéért meg kell említenem, hogy raj­tuk kívül a VÍZIG 13 fős Május 1., a Tisza II. 6 fős és a kotrósok 3 fős brigád­ja is kemény munkát vég­zett. Jövőre újabb 700 méter csatorna kitűzése vár ránk, elkészítünk hozzá két műtár­gyat, és kezdődhet a parko­sítás. Ilyen ma Sajnálom, de jelenleg a brigádról nem tudok használ, ható képet adni. De helyette itt van ez a fotó: a lecsapo­lás utáni tófeneket mutatja. Jövő ilyenkor már azt is megláthatja, milyen lesz az a sokat emlegetett zöldterü­let. Ha nyáridőben a nagy­községbe látogat, bizonyára találkozik a brigádunkkal is!” Megígértem, jövő nyáron újra elmegyek az abádszaló­ki Keserű-tavakhoz. D. Szabó Miklós Közelebb az emberekhez A megválasztás kevés — feladatok is kellenek Ve na László „civilben" a kisújszállási Kossuth iskola igazga­tója. „Mellesleg” húsz éve dolgozik népfrontban a települé­sen - és jelenleg a HNF társadalmi megbízatású városi el­nöke. „Egy-egy város, járás nép­fronttevékenységét döntően mindig az határozza meg, hogy a szervezett akciók milyen érdeklődést váltanak ki, mennyire állnak közel a lakosság legszélesebb rétegei­hez. Hogy még jobban szót értsünk az emberekkel, ná­lunk a városban, a volt ka­szinóban évek óta működik két húsz-húsz személyes nép­frontkor. Ezek tagjai zömmel parasztemberek, kétkezi munkások, nyugdíjasok, akik estelente összejönnek egy kis tereferére, kártyára. A kötetlen programok között ismeretterjesztő előadásokat, ankétokat, politikai tájékoz­tatókat is tartunk. Hogy a másik nem se maradjon ki, a városban három nőklu­bunk is működik népfrontos vezetéssel, céllal, program­mal. — Kik irányítják a helyi népfrontmunkát? — A negyvenöt tagú nép­frontbizottság, illetve a ti­zenhárom fős elnökség. Az utóbbiban akad műszaki és agrárértelmiségi, munkás, háziasszony. — Az idei feladatok? — Megtárgyaltuk a lakó­bizottság szerepét, mert va­lahogy nem jól működik ná­lunk. Aztán szerveztük, érté­keltük a városért végzett társadalmi munkát, réteg­gyűléseket tartottunk, jelenJ leg pedig szervezzük az úgy­nevezett népfrontestéket, ahol ismeretterjesztő előadá­sok hangzanak el. Néhány cím: Hazánk nemzetközi kap­csolatai, Gyermekek a nagy­világban, Városfejlesztésünk 1978-ban, A kisiparosság helyzete a szocializmusban, Az európai biztonság kérdé-i se. Ezen kívül mi szervezzük a szülők akadémiáját is. — Van-e valamiben lema­radás? — Azért akad az is. Még közvetlenebb kapcsolatot kell kialakítani a lakossággal. A népfrontpolitika békepoliti­ka is, így a világnézettől füg­getlenül itt a helye minden becsületes embernek. Az­után még jobban szeretnénk a tanács munkáját támogat­ni. A városközpont körzeti, tanácstagi beszámolóin alig vannak. Úgy tűnik, az össz­komfortos házak lakói már minden kommunális javat (járdát, villanyt, vizet, táv­fűtést stb.) megkaptak, és nem érdekli őket a település további alakulása. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy, egyes körzeti tanács­tagi beszámolók enyhén szól­va alacsony színvonalúak. Sok munkánk közepette a mi városi bizottságunkat is kísérti — még ma is — bi­zonyos formalizmus. LegJ alább is egynéhány tagun­kat. Érdekes, ezek az embe­rek szívesen vállalták a tiszt­séget, a társadalmi megbíza­tást. Itt vannak minden ülé­sen, összejövetelen, tanácsJ kozáson. de úgy érzik, ezzel eleget is tettek feladatuknak. Azt tapasztaljuk, egy-egy szép társadalmi megbízatás után nem minden ember ke­resi a hétköznapok konkrét tennivalóit, feladatait. Mi azt az utat követjük: nem elég beválasztani valakit egy-egy bizottságba, megbízást is ad­ni kell neki. És alkalman­ként a vezetőség előtt beszá-i moltatjuk az illetőt, hogyan tett eleget társadalmi felada­tának. A HNF kisújszállási városi bizottságának, elnökségének munkáját a sokrétűség jel­lemzi. Az eredmények mel­lett azonban tudják, hogy te­vékenységükben akad még csiszolni, javítani való. Szi­gorú önértékelésük biztosí­ték, hogy a jövőben még ha­tékonyabban dolgoznak. P. Sz. M. Milliók szociálpolitikai célokra A Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságban az idén — előreláthatólag — 9 millió 387 ezer forintot köl­tenek szociálpolitikai célok­ra, egymillióval többet a ter­vezettnél. Az ötödik ötéves terv előirányzata szerint jö­vőre 7 millió 300 ezer fo­rint összegből gazdálkodhat­nak. Már most úgy határoz­tak a gazdaság vezetői, hogy megemelik a tervezett össze­get kétmillió forinttal. A ter­vezetet november 14-én tár­gyalja a vállalati szakszer­vezeti bizottság, ezután ter­jesztik a szakszervezeti ta­nács és a bizalmiak közös ér­tekezlete elé. Újítások az élelmiszeriparban Évente mintegy 120—150 millió forint az élelmiszer- ipari újítások gazdasági haszna, a dolgozóknak mint­egy 10 százaléka vállalkozik ésszerűsítésre — állapította meg az ÉDOSZ vizsgálata, amely szerint az utóbbi 5 évben megkétszereződött az újítások száma. Évente most már rendszeresen 10—12 ezer újítási javaslatot adnak be az üzemekben. Az elemzés szerint azonban túlságosan magas az eluta­sított újítások száma, ezek teszik ki az összes észszerű- sítési javaslat 40 százalékát. A legtöbbször azért nem fo­gadják el az újításokat, mert valahol másutt már megta­lálták a jó megoldást, tehát a javaslatok nem számíta­nak újdonságnak. Máskor, az esetek mintegy 5 százaléká­ban az ésszerűsítés munka­köri kötelessége a javaslat- tevőnek. Percek a mából — Egyszemélyes munka­hely ... — Ez csak látszat. Ponto­san 473 ember gondját-baját intézem. — És a faluét, amint hal­lom. — Ha szólnak, mért ne? — Sosem fáradt? — Megedzödtem. Jó isko­la volt 1947-től 56-ig ... ga­bonafelvásárló voltam. Ten­gernyi sírást, panaszt hallot­tam. — Most? — A, ez más. Tanulmányi, szociális, házasságkötési se­gélyekért talpalok, üdülője­gyet szerzek. Ilyesmi. — Milyen címen? — Bizalmi is vagyok. És mint nőbizottsági tag, a Ha­zafias Népfront vezetőségi tagja, az áfész intézőbizott­ság képviselője, a sportkör vezetőségi tagja .. . — Győzi mindezt? — Nem fáradság. Megér­demlik. — De az idő!... — Jut mindenre, ha oko­san osztjuk. És ha szeretjük, amit csinálunk. — Még társadalmi munká­ra is. — Most volt néhány nap­ja. Környezetszépitö napot szerveztünk. Az egész -falu takarított. Az öregeknél mi segítettünk. — Köszönet? — Jolánka. Jolán néni... Így hív mindenki. És nem kertel senki, ha a segítségem kéri. — Honnan e közéleti sod­rás? — Az emberek bizalmá­ból ... Varga Istvánná az Egyesült Jászsági Áfész jászboldoghá- zi egységének ügyvezetője. Harmincegy éve tagja a szö­vetkezetnek. Nemcsak mun­kahelyéhez, társadalmi meg­bízatásához is hűséges. Bár ő úgy mondja, hozzá hűsége­sek az emberek. — tsze — Érvényesülés fi fiatalok starjra. *é­------------------ szék. „A hu­szon-harmincévesekben meg­van az ambíció, a becsvágy a tudás, hogy majdan a mos_ tani vezetők helyébe lépje­váltás ideje.” íme néhány jellemző, akár­melyik nyilatkozatba beleü­lő mondat például az érvé­nyesülésről. Pontosabban az előrejutás reményéről, ar­ról, hogy nemhiába várnak a fiatal szakemberek az elő­relépésre. Fiatalokat említettem, no_ ha köztudomású, hogy nem­csak a húszon-, a harminc­esztendősök várnak — meg­megújuló bizakodással — az előrelépésre. A fiatal kor­szak ugyanis életünkben, amikor igencsak van jelen­tősége, milyen pozícióban lát­hatunk hozzá elképzeléseink valóraváltásához. Mert any- nyi bizonyos, hogy „helyzet­ben” kell lenni ahhoz, hogy kipróbálhassuk elképzelésein­ket. megpróbálkozhassunk akár a lehetetlennek tetsző­vel is választott szakmánk­ban. A kudarc veszélyével természetesen. A kudarcéval, amely fiatalon inkább elvi­selhetőbb, mint idősebb kor­ban. Nem beszélve róla, hogy a pályája (hivatása) kezde­tén járó. inkább képes okul­ni a sikertelenségből, mint idősebb társa. Érthetően, úgv hiszem, a fogékonyság a nyíltság, a tanulnivágyás miatt elsősorban. Mielőtt akárki rám sütné a bélyeget, gyorsan leszögezem: korántsem kívánok én e he­lyütt „temetni”. Eszembe se jut harcot indítani az idő­sebbeknek titulált szakem­berek ellen, a fiatalokért. Szándékom szerint az érvé­nyesülésről. az előbbre jutás módozatairól, lehetőségeiről szólnék, s a téma hitem sze­rint megköveteli az előbbiek figyelembe vételét. Mert annyi bizonyos, hogy jó esetben, a szakmai tudás, az ambíció, megfoghatatlan szóval kifejezve, a tehetség kell. hogy meghatározza az érvényesülést. Már hallom is a gonoszkodó (és korántsem alaptalan) ellenvetést, mely szerint hasztalan a szócsép- lés. Csakis az juthat pozíció­ba, csakis annak adatik meg a lehetőség a bizonyításra, akit pártfogolnak, akire fi­gyelnek. aki már eleve jól indul. Az előbb elmondottakban kétségkívül van igazság. Sőt. Az említett jelenségeknek (a pártfogás és a többiek) lét- jogosultságuk van. No. ko­rántsem a protekció címszó alatt összefoglalható formá­ban. Számtalan példa akad rá ugyanis, »hogy a pályája elején vagy közepén álló szakembernek szüksége van „mecénásra”. Olyan „atyai tanítómesterre”, aki hajlan­dó rá, hogy a tehetséges fia­talabbat pártfogolja a pá­lyán. A szakmában. Aki tö­rekszik rá, hogy a — nevez­zük így — utód, megkímél- tessék azoktól a buktatóktól, amelyeken ő már túl van. Orientálja, irányítja a hú­szon- vagy a harminceszten­dőst a pályáján, önállóságát meghagyva, sőt arra építve terelgeti őt. hogy képes le­gyen a maximumra. A leg­többre, amire a tehetségéből telik. Mindebbe persze az is be­letartozik, hogy a pártfogó, ha ő maga pozícióban van, az utódját is a pártfogoltban lássa. Magyarán szólva, fel­készítse őt az őrségváltásra. És a felkészítés, ideális eset­ben. alkalmas lehet rá. hogy a „csere” pillanatától kezdő­dően helytálljon az újonnan kinevezett vagy megbízott. Ami nem kevéssé fontos, ha igazán valóságos pozícióról van szó. Korántsem állítható persze, hogy az őrhely átadására ké­szülők mindegyike, az előbb felállított, ideális kategóriá­ba sorolható. Ellenpélda jócskán akad, aligha él, dol­gozik olyan ember itt és most, a hetvenes esztendők Magyarországán, aki ne tud­na felsorolni legalább ötöt- tizet. A jóról, a reméltről esett szó ezúttal, főként azért, mert ez a logikus, a kézen­fekvő. Az érvényesülés ak­kor jelenthet valóban előbb­re lépést, ha feltételei meg­találhatók a körülményekben és a személyekben egyaránt. Ha adott helyen a légkör al­kalmas rá, hogy a leköszönő ne megsértett, a helyébe lé­pő pedig ne diadalmaskodó emberként viselje el a .cse­rét". Inkább olyan valami­nek, amely az esztendők, év­tizedek múlásával szükség- szerű, értelemszerű. fiz ellenpéldákon ,a^dni-----------------------------pedig a zért se lenne érdemes, mert az összeköttetések eredmé­nyezte előbbre lépések te­kinthetők esetünkben az il­logikusnak. a kiszámíthatat­lannak. Váratlan dolgokat pedig aligha láthatunk elő­re. s ezért azok rendszerbe sem foglalhatók. Láttukon egyértelműen passzivitásra kényszerülünk. M. P. ■•míhísii Újévre foglalhatják el Szolnokon, a Széchenyi lakótelep csöppségei az első, nyolcvanszemélyes bölcsödét. Mellette (képünk előterében) már megkezdődött a százötven gyerme­ket befogadó óvoda építése és még az idén nekilátnak az is­kola alapozásának is az Állami Építőipari Vállalat munkásai. Fotó: Kőhidi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents