Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 6. MIT BlR KI IttVŰRE I SZOLHOKI MEZŐGÉP? Hz ésszerűség a cél és a határ Kérdéseinkre Sziráki András igazgató válaszol A népgazdaság helyzete, a külgazdasági tényezők mind hatékonyabb, szervezettebb munkát a világpiaci követelményeknek megfelelő termékeket, átgondolt beruházás- és álpofi.ikát sürgetnek. Minderre elsősorban a vezetőknek kell felkészülni. A jövő évi tervezés ezért különösen fontos napjainkban. Erről, valamint a nagyvállalattá szerveződött Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat eredményeiről kértünk interjút Sziráki András igazgatótól. — Milyen változások történtek a& ötödik ötéves tervidőszak elején a MEZÖGÉP-nél? — Három vállalatból és egy önálló gyárból — összesen tizenkét termelőegységből jött létre 1976-ban a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat. Az átszervezés idején ötezer háromszáz dolgozót foglalkoztatott, 1 milliárd 358 milliót termelt, átlag tíz százalékos nyereségrátával. Most, 1978 végén, a tervidőszak közepén el tudunk számolni a végzett munkával. Csökkenő létszám (most alatta vagyunk az ötezernek) és kisebb termelő- terület (1977-ben a jászberényi telep az Aprítógépgyár, most év végével a kunhegye- si a BHG tulajdonába került) ellenére a termelés az első két és fél évben 25 százalékkal, a nyereség ezt meghaladó mértékben növekedett. A korszerűbb termékszerkezetért Mi a siker „titka”? — Titok nincs. A siker elsősorban annak tulajdonítható, hogy az átszervezés első fázisában szervezetileg viszonylag kevés intézkedést tettünk, éppen annak érdekében, hogy az emberi, személyi problémák minél kevesebb energiát kössenek le. Sokkal fontosabbnak tartottuk a termékszerkezet gyors és teljes felülvizsgálatát és az új vállalat termelési feladatait megfogalmazva a párhuzamos, a profilidegen gyártmányokat más vállalatok részére átadtuk. Mindezt úgy sikerült megoldani, hogy a piacon nem keletkezett hiányhelyzet, pedig a termékeink száma mintegy felére csökkent. Több termelőegységben száz százalékos profiltisztításra került sor, megszerveztük a belső szakosodott gyártást. — Ezzel lényegében kialakult a vállalat perspektivikus profilja. Csak címszavakban, de foglaljuk össze a legfontosabb termékeket. — A tömegtakarmány géprendszerének gyártása (kaszáló, silózó, bálázógép), a különféle szárítóberendezések (gabona, zöldség, gyümölcs, dohány, fa-fűrészáru), valamint a mezőgazdasági épület- acél-szerkezetek, az öntödei termékek és természetesen a szolgáltatás. — Versenyképesek-e ezek a termékek? Megfelelnek-e a világpiaci korszerűségi, minőségi követelményeknek? — Bizonyos részterületeken már világpiaci mércével mérve is színvonalas termékeket gyártunk. A vállalat nagyságrendje lehetővé tette a KGST-n belüli két és több oldalú fejlesztési-gyártási együttműködésben való nagyobb arányú részvételünket. Ennek hatására export orientálttá vált a vállalat. Az átszervezés óta megháromszorozódott az exporttermelésünk. Szakosított gyártási együttműködésünk van az NSZK-beli iparvállalattal is, s eszerint az idén hárommillió dollár értékű terméket szállítunk, örülünk annak, hogy a szalmaszecskázók, a rotációs kaszák a partner tetszését megnyerték, minőségi kifogása nem volt. Valószínű ezért is bővül a gyártmányokból 1979-ben 60 százalékkal a tőkés exportunk. — Milyen áron exportálnak? — Nem kell szégyenkeznünk az árainkért. A vállalat ugyanis ma ott tart, hogy minden termékről folyamatában költségelemzést készítünk, amely a tervezésnél, annak megalapozásánál, az intézkedéseknél ma már elengedhetetlen. Talán ennek eredménye az is, hogy az 1979 évi exportlekötések után vagyunk, annál jóval előbbre tartunk. Napjainkban már az 1980, s a következő évek exportjáról tárgyalunk. — Ilyen aktív exportmunka feltételezi a gyártmány, és gyártásfejlesztés naprakész eredményeit, s a jövőbe mutató tendenciát is. — A gyártmányfejlesztés több irányú. Elsősorban a belső, saját fejlesztési apparátusunk végzi, természetesen együttműködünk hazai fejlesztő intézményekkel, csakúgy mint a KGST-n belül szocialista partnerekkel, és végezetül a licencek vásárlásával is gondolunk a jelenre- jövőre. Pillanatnyilag három jelentősebb licencvásárlásról tárgyalnak, amelyik a hatodik ötéves tervidőszakra alapul. Tulajdonképpen azt szeretnénk elérni, ami kívánatos: ennek a munkának öt évvel meg kell előznie a sorozatgyártást. Most még csak 2—3 év a lépéselőny. Különben a gyártmány- és gyártásfejlesztésre kialakult elképzelésünk van, külön üzemet szervezünk a Landler Jenő úton, ahol most még csak százan dolgoznak, de 1980-ra már háromszáz lesz a fejlesztői létszám. — Kérem, vázolja, mennyire és mivel érdekeltek a hazai mezőgépgyártásban? — Bizonyos termékeket kizárólag mi gyártunk. A takarmánybetakarítás kaszálógépeit, a borsóbetakarítás gépeit. Közvetve az NDK-val együttműködve az önjáró silózógépet is mi gyártjuk. Ehhez azonban hozzátenném azt a nagyon nem lényegtelen tényt is: a mi vállalatunk döntő részben megteremti a korszerű kombájnbehozatal feltételeit. A tőkés import kiváltására csak a zöldségszárítót és a jövőre null-sorozat- ban gyártandó fa-fűrészáru szárítót említem. Megjegyzem azt is, hogy a megyei pártbizottság októberi határozatának megfelelően a vállalat már a jövő évben, a fejlesztési munkát felgyorsítva null- sorozatot gyárt a kukorica betakarítás után képződő melléktermék hasznosítására szolgáló ) adapterekből, s 1980-tól megkezdi a sorozat- gyártást is. Már az ötödik variáció — Tekintsük át az idei eredményeket. Tíz hónap eltelte után készítsünk gyors számadást 1978-ról. — Azzal kezdtük, hogy 1978 már viszonylag feszített év volt. A vállalatnak ahhoz, hogy változatlan szintű eredményt tudjon elérni, a szabályzók módosításának hatására húsz százalékkal kell a hatékonyságot növelnie. 1977-ben 27,5 százalékkal nőtt a hatékonyság, ez látszatra azt bizonyítja, hogy az idén előnyösebb a helyzetünk. Meg kell jegyezni, hogy megfelelő mércét szabtunk, így kemény munkával teljesíthető az idei terv. Ezt jelzik az időarányos mutatók is, de erre fel is voltunk készülve. Vállalatunk teljesíteni fogja a tervét annak ellenére, hogy két termelő területen az átlagnál nagyobb gondjaink vannak és a háromnegyedévi munka értékelése során egyértelműen mérhető elmaradásokat más termelő területen mint többlettermelést fogjuk biztosítani. Mindezt aránylag szervezett körülmények között érjük el — a tavalyinál is kevesebb túlórával. Most tíz hónap alatt egy dolgozónkra 31,5 túlóra esik. — A tervezés, a felkészülés már megkezdődött a vállalatnál, ez a beszélgetésből már kicsendül. — Igen, hiszen a tervmunka folyamat. A középtávú tervre alapozva az első félévben megkezdtük a jövő évi termelési terv kialakítását. Ma már az ötödik variáció készült el. Ezt természetesnek tartjuk, — bár vitatják — de folyamatában is igazodnunk kell a gyorsan változó körülményekhez. Dinamikusan nö az export A jövő évi tervünk jellemzői közül mondok néhányat. A belföldi termelésnél egészen szerény, 1—2 százalékos mennyiségű növekedést irányoztunk elő. A szocialista exportban igazodunk az államközi szerződésekhez. Van egy sor rendezésre váró kérdés is, ugyanis termékváltásra kerül sor, szükséges az árkérdések felülvizsgálata, összhatásában szerény növekedés várható. Szocialista exportunk a termelés 30 százaléka lesz. A tőkés export 60 százalékos növekedése reális, szerződésekkel megalapozott. Ma úgy ítélem meg, hogy az általunk tervezett áremelést is végre tudjuk hajtani. A másik fontos dolog, hogy az új vállalati törvény elfogadása után új szervezeti működési szabályzat készült, amely most sok irányú véleményezés után, január elsején hatályba lép. Korszerűsítjük a vállalati szervezetet, rövidítjük az irányítási láncot. A vállalat a termelőterületek direkt irányítását valósítja meg. Ez hatékonyabbá teszi az irányító munkát, lehetővé teszi a nem fizikai létszám csökkentését, illetve átrendeződését és nagy előrelépés a központi akarat megvalósításában. A vállalat a jövő évben a konvertibilis árualap bővítésére és az általános gépgyártás fejlesztésére mintegy 150 millió forint beruházást valósít meg. Ennek megalapozott előkészítése és határidőre történő megvalósítása elsőrendű feladat. — Mit tart a vezetés legfontosabb feladatainak 1979-ben és azután? Az egyik az, hogy a változó és feszítő követelményrendszerhez kell igazodni és azt a vezetésnek nemcsak értenie, hanem a gyakorlatban végre is kell hajtania. Ehhez elengedhetetlenül a vezetői gárda jobb teljesítménye. A másik: napjaink nagyon fontos feladata a változó gazdasági környezethez való rugalmas alkalmazkodás képességének megszerzése, összhatásában minden szinten igényesebb munkára van szükség. Gondolok a munka- erkölcsre, az elnéző magatartás felszámolására, a követelmények újrafogalmazására. A vállalati magatartásban ma és a jövőben mindennek a célja és a határa az ésszerűség. Sóskúti Júlia Hárman a kitüntetettek közül i Mindig a norma fölött A jászberényi Cipőipari Vállalat párttitkára azt mondja róla:.,Ha mindenki ilyen lenne...” A munkaversenyfelelős hozzáfűzi: „Akkor nem lenne baj sehol a munkafegyelemmel.” Gálik Jánosné a vállalat megalakulása óta dolgozik ezen a munkahelyen. Cipőfelsőrész-készítő. Férje a Sütőipari Vállalat üzemvezetője. Megfordult tehát a helyzet, a férj süti a kenyeret. — S jót süt-e? — Nem szabad bírálni a kenyeret, mert fáradtságos munkával sütik azt. — És az ön munkája nem fárasztó? — Ez lényegesen köny- nyebb, de azért meg kell dolgozni a norma teljesítéséért. — Mit kell egy műszakban elvégeznie? — A modelltől függ. Most például naponta hatszáz pár körültűzése a feladatom. Elég „testhezálló” norma, ám teljesíthető. Persze, csak odafigyeléssel. gondos munkával. Van olyan munkás, aki felét sem éri el. Gálikné — ha jó a gép és van anyag — mindig száz százalékon felül teljesít. Minőségi kifogás nem merül fel munkája ellen. — Szeretni kell azt, amit az ember csinál. Munkaszeretetét többször elismerték már. Kétszer kapta meg „A Könnyűipari Kiváló Dolgozója” jelvényt, egyszer kiváló dolgozó lett, s mégkapta a megyei tanács elnökének dicséretét is. Tegnap kormánykitüntetést, a Munka Érdemrend arany fokozatát vette át. A Gáliknéhoz hasonlóan dolgozóknak köszönhető. hogy másfél év alatt nagy utat tett meg a Cipőipari Vállalat. — Kezdetben posztócipőket és papucsokat gyártottunk. most meg már női cipőket, csizmákat. A felszerelés tekintetében is nagyot léptünk előre. A nyáron már exportra is termeltünk. A hazai piacon is keresettek gyártmányaik, mert nemcsak tetszetősek, hanem kihordási idejük is kedvező. — Nekem is van egy itt készült cipőm. Négy éve hordom és még nem ment szét, pedig rhár nem bánnám, mert meguntam. Gálikné pártonkívüli. Társadalmi munkában a szak- szervezetben tevékenykedik, a segélyügyekkel foglalkozik. Férje és három fia közül kettő párttag. Az egyik KISZ-titkár az Aprítógépgyárban. — Tervei, vágyai? — Szeretnék ilyen intenzíven. s ilyen jó kollektívában dolgozni a továbbiakban is. Legfőbb vágyam az, hogy fiaim boldogok legyenek. S az, hogy legyen több unokám. Egy kislány, egy aranyos csöppség most született a napokban. Ezért érzem magam itthon... B akos Mihály, a Középtiszai Állami Gazdaság" pártbizottságának titkára ahhoz a generációhoz tartozik. amelyik így vall származásáról: „Szüleim napszámosok, cselédek, nincstelenek voltak”. Ő is volt cseléd, műhelymunkás, dolgozott Pesten kőművesek mellett, s a "pisza mentés árvízvédelmi munkálatoknál. Tizennyolc éves korában került kapcsolatba a munkásmozgalommal.- Egyike volt a tiszabői kommunista pártszervezet megalapítóinak. Pest alatt még dörögtek a fegyverek, az ő párt- szervezetük már dolgozott. Negyvenhatvan „önellátóként” került Törökszentmik- lósra, kéthetes pártiskolára. — A tiszabői vadászok küldtek fácánt, nyulat. kukoricakenyeret, ők tartották addig el. Volt a MADISZ községi elnöke, szb-titkár, politikai munkás a gépállomások politikai osztályán, majd jó évtizedet a kunhegyesi járási pártbizottságon töltött . el. Munkatársként, osztályvezetőként, a végén titkárként dolgozott. A járás megszűnése után a törökszentmiklósi járási tanács elnökhelyettese lett. Közben szakmailag, politikailag képezte magát. Sok irányú tapasztalattal gazdagon kezdte pályafutását 1970-ben a Középtiszai Állami Gazdaságban. — Azóta itt vagyok. Nagy a gazdaság, 65 kilométer az átmérője. Munkámat köny- 'nyíti, hogy a járási pártbizottságon töltött id,őt is beszámítva több mint két évtizede dolgozom együtt az itteni vezetőkkel, akik az évek folyamán nagy hely- és emberismeretre tettek szert. A több mint háromszáz párttag is sokat segít. Nemcsak egyetértenek a párt politikájával, hanem dolgoznak is érte. A pártonkívüliek is magukénak érzik a gazdaságot. Bizonyság erre az. hogy a létszámuk több mint felét a törzsgárda tagjai alkotják. Biztosan lehet számítani rájuk minden feladat elvégzésében. Ugyanezt lehet elmondani kiváló szakember- gárdánkról és a KISZ-tag- jairól. A fiatalok élen járnak a termelésben, s a társadalmi tevékenységben egyaránt. — Függetlenített pártmunkás egyedül vagyok. Alapszervezeti párttitkáraink jó évtizede végzik megbízatásukat. Segítségükkel jó kollektívát sikerült összekovácsolni, s jó eredményeket elérni. Ezért érzem magam itthon. Bakos elvtárs november 7-e alkalmával munkájának elismeréseként a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült. — A mostani tervidőszakban nagyobb feladatokat szabtunk magunknak. ’ Az 1500 hektáron termesztett rizs kivételével teljesítjük is terveinket. Ami az embereken múlik, azt megtesszük. Mk Munka Érdemrend AB bronz fokozatával kitüntetett Szondi Tivadar mondja el magáról és munkájáról. A fegyverneki Vörös Csillag Tsz növényvédelmi vezetője vagyok. Mindig érdekelt a biológia. Középiskolás koromban K. Balogh Sánd,or, a kenderesi Növényvédő Állomás főagronómusa volt a kedvenc tanárom, példaképem, ha úgy tetszik. Bevont a laboratóriumi munkába, mindenképpen erősítette bennem a szakmaszeretetei Ösztöndíjat már középiskolás korom óta kaptam a termelőszövetkezettől, így teljeTudom, hogy melyik fa merre görbül sen érthető, hogy 1970-ben, a keszthelyi főiskola elvégzése után ide jöttem dolgozni. Itthon vártak rám, már csak azért is. mert akkor lépett érvénybe az a rendelet, mely szerint növényvédelmi munkát szakember nélkül nem lehet végezni. Mivel a közös gazdaságban erre a posztra én kerültem, a növényvédelem elismerését nekem kellett kiharcolnom. Nem vagyok agresszív típus, így sok álmatlan éjszakámba került ez. Az első években sok keserűséget nyeltem, kemény volt a lecke. Gyakorlatilag mind a növény-, mind, a gyümölcstermesztésben egyedül kellett ellátnom a szakmai irányítást. Most már szerencsére alapvető gondom nincs. Megismertem az embereket, jól együtt tudok dolgozni velük. Ismerem munkaterületemet, szinte azt is tudom, hogy melyik fa merre görbül a gyümölcsösben. Kaptam már kitüntetést is, a mezőgazdaság kiváló dolgozója lettem, örömet szerez a kitüntetés nekem is, de úgy vélem nem sokat ér, ha munkahelyén nem tartják sokra az embert, ha az — képletesen szólva — nem lélegzik együtt munkahelyével. Most már könnyebb a munkám. Van két jó segítőm — Daku Mihály és Török Illés, nem kell az embernek szinte szétszakadni. Jobban tudok foglalkozni közügyekkel is, amik mindig is érdekeltek. A középiskolában KISZ-titkár voltam, a főiskolán párttag lettem. Voltam a téesz KISZ-titkára is. Most a II. pártalapszer- vezet titkára vagyok. És tanácstag is, a községpolitikai és ellátási bizottság vezetője. Sok időt vesz el ez is, meg az egyetem is. Levelező tagozaton végzem ugyanis az agrártudományi egyetemet. Sok irányú elfogaltságöm- hoz a családi élet harmóniája ad erőt. Van egy húszhónapos fiam, aki egy olyan gyerek, hogy... Gondolom, így van mindenki a saját gyerekével. Simon Béla
