Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-29 / 281. szám

1978. november 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 izekre szedik a nehézgépeket a Vízügyi Igazgatóság szolnoki javító üzemében. A karban­tartást úgy igyekeznek megszervezni, hogy a javítások zöme a téli hónapokra essék. A ké­pünkön látható T-100 M lánctalpas traktor és a lakókocsi is egész nyáron dolgozhat majd a Nagykunsági Főcsatorna építésén, mert most alaposan „karbantartják” A korszerű szervezési munka meghozta gyümölcsét Jó befektetésnek bizonyult az a 700 millió forint, ame­lyet az állami iparban a múlt évben a korszerű szer­vezési munkára költöttek. E fejlesztések nyomán a ter­melékenység növekedése és a különböző megtakarítások évente mintegy másfél mil­liárd forint értékű haszonhoz segíti a vállalatokat. Előbbre léptek tehát a szervezés fej­lesztésében, de még mindig messze elmaradnak a lehe­tőségektől. A rendelkezésre álló tartalékokat mufatja, hogy az iparban a munka­időnek 20—25 százaléka ve­szendőbe megy. Erőforrása­ink intenzívebb hasznosítá­sára és a szervező munka összehangolt fejlesztésére hozott minisztertanácsi hatá­rozat alapján alakult meg az idén a Szervezési Tárcaközi Bizottság, amely tegnap a Munkaügyi Minisztériumban tartott ülésén tárgyalta meg 1978—1980. évi munkatervét. flz első hazai ciklotron Debrecenben működik majd Mind a magfizikai alapku­tatásnak, mind pedig a kü­lönböző célú alapkutatások­nak új távlatokat nyit ha­zánkban áz a szovjet gyárt­mányú, U—103 típusú ciklot­ron, amely a 80-as évek köze­pén lép életbe a Magyar Tu­dományos Akodémia debre­ceni atommagkutató intéze­tében (ATOMKI). Hazánk­ban ez lesz az első ilyen be­rendezés. Lehetővé teszi majd számos, Magyarországon je­lenleg még nem előállítható radioaktív izotóp készítését. „Szentheverdel” napja Az emberi magatartás hat környezetünkre, kimutatha­tóan a kisebb-nagyobb kö­zösségekre, elsősorban. a családra, a jó és a rossz a mellettük cseperedő gyerme­kekben elraktározódik ... — Miért hívják erköl­csös embernek? _______ V ass Károly jót kacag a kérdésen. Azután lassan le­simul arcáról a nevetés, és cigarettára gyújt. Igyekszem követni a tekintetét. Nem si­kerül. Száguldanak gondola­tai azon az úton. melyet csak ő tud megtenni a gyermek­koráig. Leveri a cigaretta­hamut, és rám néz. „Erkölcs, erkölcs” — ismételgeti. — Apám nem volt nagy termetű ember. Tőle -örököl­tem én mindazt, amit er­kölcsnek hívnak. Kisebb ko­romban nem tudom mit szed­tem össze tőle. de amire em­lékszem, az elég lett nekem ahhoz, hogy életem végéig megmaradjon bennem. „Nem szentheíverdel napján szjü-l lettünk” — mondta apám. amikor a miklósi harang megkondult a vasárnapi mi­se tiszteletére, mi pedig va­lahol répát szedtünk vala­melyik jobb módú paraszt földjén, s a deres répalevél­től elgémberedett kezünket úgy dugtuk melengetni a hó­nunk alá, mint kései csirke a fejét a szárnya alá. — Az Allatifehérje Ta- karmányokat Előállító Vállalatnál dolgozik. A kutyagyárban. — Jól keresek, nem vitás. De még a rokonok is teszik rám a megjegyzéseket, elég sűrűn. Amikor nem kapnak valamilyen tápot, bosszan­kodnak: na, azt mi állítjuk elő. Hozzájárulunk, hogy a karácsonyi hízó minél szebb legyen. És itt is emberek dolgoznak, ilyen is, olyan is, mint más üzemekben. Más üzemek dolgozói mégis fin­torognak a munkás járatokon a kutyagyári megállónál, megjegyzéseket tesznek: vet­tem egy kismotort, már azon járok. Pedig elég jó csatla­kozásom volt. Szárítógépen dolgozom, ahol csak kapcso­lógombok vannak. A kész anyaghoz csak akkor nyúl­hatok, ha megmosom a ke­zem, mert az már annyira steril. De az előítéletek miatt nem sokan jönnek ide dol­gozni. Mégis elég jó kollek­tívánk van. — Mitől jó? — Kialakult egy sajátos üzemi fegyelem. Azok a dol­gozók. akik becsületesén helytállnak, nagyon is he­lyeslik. Ha valaki iszik, nem jár rendesen műszakba, egy­két hónapra vagy hónapok­ra is két-három forintot le­vesznek az órabéréből, és azt megkapja más. aki rászolgál, de ezt a rászolgálást ne ért­se félre! Mert az semmi egyéb, mint hogy a munká­ját rendesen végzi el. Még így is kerül baj a fegyelem­mel. Vannak, akik munka­idő alatt kilógnak inni, és visszajönnek részegen. Pe­dig az üzemvezető még azt is megteszi, hogy lefőzet öt­ven adag kávét és kiviszik a munkahelyekre. No, nem ingyen. Nagyon sok múlik a dolgozón higiéniai szempont­ból is, fertőtlenítésekre min­denféle szerek korlátlanul felhasználhatók. De van, aki arra lusta, hogy lemenien a raktárba egy ballon sósavért. Csak akkor vételez, ha oda, haza kell neki a ballon. Per­sze, olyan is sok van, aki nem restelli megfogni a ta­ligát, és eltakarítani a ko­csiról leesett jószágot. Meg­ette a fene, ha már műszak­kezdéskor azon sóhajtozik az ember, ó, mikor lesz még két óra, vagy este tíz vagy reggel hat. Dehát ilyen is van. — Vitatkozott már? — Ogy összevitatkoztam már a közvetlen főnököm­mel, hogy a telepvezetőig ju­tott az ügy. Közben kisült, alig fél órával előtte java­solt nekem 800 forint jutal­mat. Pont aznap kaptam meg, kérdezte is: „Na, Vass elvtárs, mennyi jutalmat ka­pott?” Mondom, ezer forin­tot. Azt mondja, „érdekes, én nyolcat javasoltam.” ' Igen ám. de közben négyünknek szétdobták, amit igazolatlan hiányzás miatt nem kapott meg valaki. Hát így megy ez nálunk. Termelésin az üzemvezető bizony meg­mondja magyarán, hogy ki miért kap, ki miért nem. Nincs olyan nap, hogy ne nézné végig a munkahelye­ket a villásoktól a leeresz- tőig. Sőt, ha úgy adódik, hogy valaki egy-két órával hamarabb lelép, képes be­ugrani helyette. Nem tesz kivételt a sógorával sem. azt mondja neki. majd akkor reklamáljon, ha úgy elvégzi a munkáját, mint más. Ak­kor meghallgatja, de addig nem. — Nem gondolt még munkahely változta­tásra? — Nem! Pedig szakmám is van, kazánfűtő vagyok. De itt megbecsülnek. Min­dent meg lehet szokni. Ha mindig a .mások véleményét vennénk figyelembe, ajaj, mi lenne? Azért a pénzért, amit itt keresek, ugyanazt az árut kapom, mint más. Családom van, vejem, uno­káim. De még egyik sem mondta, hogy „ejnye, hát nem tud máshol dolgozni?” A legfiatalabb unokám is azt mondja, ha munkába me­gyek: „dodozni, tata, gyár”. És én valóban dolgozni me­gyek, mert mi tényleg nem szentheverdel napján szület­tünk. — És a szórakozás? — Nem tudom ki mit tart szórakozásnak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy hang­versenyre járunk vagy szín­házba. Van Farmoson egy kis kertem. Nem, nem güriz­ni járunk oda. hanem ki­kapcsolódni, napozni, leve­gőzni. szórakozni, de még so­sem vettem észre, hogy ne úgy sütne rám a nap, ne úgy kapna a szél a hajamba, ne úgy énekelne a pacsirta ne­kem is. mint bárki másnak. Vass Károly tényleg nem szentheverdel napján szüle­tett. Mi mégis egy ilyen na­pon beszélgettünk amikor nyugodtan elheverhetett — kényszerűségből. Mivel eltört három ujja. Iluh István Négyezer hektár gazdát cserélt Nem nehéz belátni, hogy az egyharmad megyére, két város és tizenhárom község határára kiterjedő Középti­szai Állami Gazdaságban na­gyon bonyolult a gazdálko­dás. Különösen, ha azt is hozzátesszük, hogy a 21 ezer hektár nem egy összefüggő tömbből, hanem egymástól tíz, túlságosan is elkülönü­lő tagból áll, és az üzem legnagyobb átmérője meg­haladja a 60 kilométert. Mérhetetlen sok energiát takaríthatna meg a gazda­ság, jóval egyszerűbbé vál­hatna a munka- és az üzemszervezés, olcsóbbá: a termelés, ha a területet leg­alább három taggá lehetne sűríteni, ám ehhez nyolc-tíz település mezőgazdasági üzemeinek földjeit kellene átszabni. Az érdekek ütköz­nek, a tárgyalások valódi eredményt eddig nem hoz­tak, holott az előbb említett adatok alapján még a lai­kusnak se lehetnének kétsé­gei a földcsere hasznáról. Megérte a csere A megvalósítás korántsem lehetetlen, hiszen a most kö­vetkező példában csaknem négyezer hektár cserélt gaz­dát. A hat termelőszövetke­zet és egy állami gazdaság, valamint számtalan intéz­mény és szervezet segítsé­gével lebonyolított akció több mint másfél évig tar­tott, ám egy esztendő ta­pasztalatait összegezve el­mondható, hogy a csere megérte a fáradtságot, és nagyon hasznosnak bizo­nyult. A Törökszentmiklósi Álla­mi Gazdaság területe koráb­ban tizenhárom tagból állt, most öt egységet kell irá­nyítaniuk. Az egymástól legtávolabbra eső két pont 45 kilométerről kevesebb mint 20 kilométerre szűkült, s így az 1977-es megállapo­dás előnyei azonnal szem- betűnőek. Csökkentek a szál­lítási távolságok, a közpon­ti géppark berendezései jó­val hamarabb célba érnek. Lehetővé vált a gépek cso­portos üzemeltetése, az át­szervezési és a holt idősok­kal kevesebb. Nagyobb hiba esetén a szerviz-szolgálat gyorsabban beavatkozhat, egyszóval minden tevékeny­ség hatékonyabb, könnyebb lett. Ugyanez vonatkozik a munka- és üzemszervezésre is, hiszen a távolságok csök­kentésével megszűntek a perifériális területek. Apró­ságnak tűnhet, ám az álla­mi gazdaság életében na­gyon döntő, hogy a szántó 38 százalékán termelt hib­ridkukorica-vetőmag — amely az üzem nyereséges gazdálkodásának egyik leg­fontosabb tényezője, — ki­sebb felületen érintkezik más gazdaságok növényei­vel, s így az izoláció, az elkülönítés sokkal egysze­rűbb. Az üzem földjeit egyébként szinte kizárólag természetes határok — út, vasút, csatorna — választ­ják el mások földjeitől. Én­nek az az előnye, hogy nem kell1 sorompókra várni, fő­útvonalat kerülgetni, közle­kedésre alkalmas — kom­bájnok, lánctalpas trakto­rok esetén ez nem csekély­ség — hidakat, átjárókat ke­resgélni. Egyáltalán nem el­vetendő szempont az sem, .hogy a dolgozók is hama­rabb eljuthatnak a murfka- helyükre és onnan haza is rövidebb az út. Az üzémi konyha is kiterjesztette szol­gáltatásait minden terület­re, s a határban levők nem agyonzötykölt, dermedt ételt kapnak. Forintban is mérhető Az előbbiek alátámasztá­sára nézzünk néhány szá­mot. Az állami gazdaság 1978. január 1-e és október 31-e között 170 ezer ton­nakilométerrel kevesebbet használt fel, mint 1977 ugyanazon időszakában, an­nak ellenére, hogy az elszál­lított termény az idén 22 ezer 670 tonnával több volt. A két évet összehasonlítva a központi általános költ­ség 1 millió 14 ezer forint­tal csökkent, úgyhogy a földcsere pénzben kifejez­hető hasznából egy eszten­dő elteltével is látszik va­lami. A felsorolt előnyök nagy része természetesen mind­egyik gazdaságot érinti, ezért náluk külön-külön nem em­lítjük meg őket, csupán az eltérésekre koncentrálunk. Mielőtt azonban erre rátér­nénk. nézzük meg: mit adott a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság a többieknek cse­rébe. Földet kapott tőlük a törökszentmiklósi Béke és Tiszatáj, valamint a fegy- verneki Vörös Csillag, a rá- kóczifalvi Rákóczi és az or- ményesi Üj Élet termelőszö­vetkezet. Gyümölcsös és ál­lóeszköz — épület, felszerelt berendezés, stb. — jutott a fegyverneki Vörös Csillag és a rákóczifalvi Rákóczi, öntözőtelep és gyümölcs a törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz-nek. A Béke Termelő- szövetkezet csak az állami gazdaságnak adott át földet, ám hogy ezt megtehesse szükség volt az előbbi, s a még hátralevő „manipulá­ciókra” ugyanis ß két üzem­nek korábban csak egymás­ba ékelődő, s nem elcserél­hető közös határrészei vol­tak. A Béke Tsz örömmel mon­dott le a Nagykunsági Fő­csatornával leválasztott te­rületről, ugyanis az szinte egy külön üzemegységet ké­pezett, számtalan szervezési problémát okozva, s a szál­lítási költségek is legalább másfélszeresére nőttek vol­na. (A feltételes mód, azért érvényes, mert mire a fő­csatorna említett szakaszát átadták, a csere befejező­dött.) A tsz másik előnye abból származott, hogy a víz innenső partján ma­radva nemcsak a gépek mozgatásának nehézségeitől szabadultak meg, hanem to­vább folytathatták a nagy­üzemi táblásítást, tömbösi- tést. A csere előtt 36 tömb volt a gazdaságban, most 32 van. A tömbök átlagosan 60 hektárral növekedtek, és így a nagy teljesítményű gé­pek kihasználása még köiiy- nyebbé vált. A Tiszatáj Termelőszövet­kezetnek a kengyeli Dózsa és a törökszentmiklósi Bé­ke, valamint Tiszatenyő ha­tárában az állami gazdaság és ugyancsak a Béke Tsz közé volt beékelődött terü­lete, amelyet vasúti átjáró­kon, betonúton, vagy csak nagy kerülővel tudott meg­közelíteni. Mindkét földet átadta a Békének, s ezzel a már többször említett ne- hézségektől megszabadult. Kevésbé volt érdeke elcse­rélni a 4-es főúit mentén levő, a tiszapüspöki határ­hoz tartozó tábláját, Hiszen ez szervesen csatlakozott az üzemhez, ám ha megtartják ezt a 195 hektárt, és nem adják át a Béke Tsz-nek, akkor ez utóbbi nem tud cserélni az állami gazdaság­gal, s így az egész akció meghiúsul. Mindenki jól járt Hasonló helyzetben volt a rákóczifalvi Rákóczi Tsz is, hiszen a Szajol mellett levő 175 hektár nem okozott kü­lönösebb gondot az üzem­nek, de ez a gazdaság se gördített akadályt a csere elé, s átadta a táblát a Bé­ke Tsz-nek. Az állami gaz­daságtól kapott, elöregedett gyümölcsös nagy részét ugyan ki kellett vágni, ám mintegy 60 hektáron ott maradtak a fák, és így on­nan a szolnokiak változatla­nul kapják az almát, vala­mint az egyéb portékákat. A le nem bontott épületek­be nyaranként, őszönként beköltözhet a betakarítást segítő KISZ-tábor. úgy hogy végeredményben ez az üzem se járt rosszul. A fegyverneki Aranyka­lász Tsz a Törökszentmik­lósi Állami Gazdaságnak adott földet, s így a 4-es főút és a Nagykunsági Fő­csatorna innenső oldalára került. A határ leszűkült, a táblásítás újabb lehetőséget kapott, a szövetkezet csak nyert a cserén. A fegyver­neki Vörös Csillag Tsz ugyanezen előnyöket élvezi azután, hogy földet adott az állami gazdaságnak. az Aranykalász és az örménye- si Űj Élet termelőszövetke­zetnek. A gyümölcsös, amely hozzá került, tovább bőví­tette az amúgy is nagy ha­gyományokkal rendelkező termelést, s a szervezés is könnyebbé vált, tudniillik megszűnt a rivalizálás az időszaki munkásokért. Az örményesi Űj Élet Termelő- szövetkezet mindössze TI0 hektárt adott át az állami gazdaságnak és a Béke Tsz- nek, viszont azzal, hogy a Nagykunsági Főcsatorna fe­léje eső oldalára került a földje, esetenként 14 kilo­méter kerülőtől szabadul meg. Ez azt eredményezte, hogy eddig, csak üzem­anyagból Í4 ezer forintot ta­karított meg, és önköltségi áron számolva, a gépek jobb kihasználása is , mint­egy 50 ezer forintot ha­gyott meg a szövetkezet kasszájában. Braun Ágoston A Törökszentmiklósi Állami Gazdaság kuncsorbai kerületét nem érintette a földcsere, így ez a terület nem szerepel egyik térképen sem

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents