Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-26 / 279. szám

1978. november 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 ORSZÁGOS ÚTTÖRŐ SÚLYEMELŐ BAJNOKSÁG Szolnoki ezüstérem az első napon Tegnap Szolnokon, a tisza- ligeti sportcsarnokban 28 egyesület 120 úttörő ver­senyzője kezdte meg a két napon át tartó küzdelmet egymással és a súlyokkal. A legjobb úttörőversenyzők között ott voltak a Szolnoki MTE és a Kisújszállási MÁV Egyetértés súlyemelő palán­tái is és már az első napon szép szolnoki siker született. Gulyás Márton, a Szolnoki MTE ,40 kilós versenyzője ezüstérmet szerzett úgy, hogy mindössze két és fél ki­logramm választotta el a győztestől. Lapzártáig három súlycso­portban fejeződött be a ver­seny és az egyes kategóriák­Gulyós Márton, a Szolnoki MTE ezüstérmes versenyzője ban a következő eredmények születtek, 36 kg: 1. Seres András (Tatabányai Bá­nyász), 80 (35, 45), 2. Király László (Szekszárdi 75 (30, 45), 3. Nagy István (Debre­ceni Sí) 70 (27,5, 42,5) kg. 40 kg: 1. Toldi Miklós (Debreceni Sí) 100 (45, 55), 2. Gulyás Márton (SZMTE) 97.5 (40, 57,5), edző: Hollósy Tamás, Szabó Pál, 3. Kovács Róbert, (ZTE) 95 (45, 50) kg. .. 7. Tóth Róbert (SZ­MTE) 82,5 (47,5, 35) kg. 44 kg: 7. Kerek István (DMTE) 135 (60, 75), 2. Makár Attila (DVTK) 100 (60, 40), 3. Ba­logh Károly (Szombathely) 97.5 (42,5, 55) kg. Nagyüzem a legkisebbek versenyén TUDJÁK MEDDIG ÉR A TAKARÓ Félidejéhez érkezett a te­rületi labdarúgó-bajnokság, bár némelyik csoportjában néhány elmaradt mérkőzés még lejátszásra vár. Ettől függetlenül bizonyos, hogy a Jászsági csoportban Szász­berek együttese újra az első helyről várja a tavaszi raj­tot. Újra, hiszen tavaly és azelőtt szintén őszi elsőként zárták az idényt. — Való igaz, — bólint La­ki Imre, a zagyvarékasi— szászbereki közös tanács ki­rendeltségvezetője — a sport­egyesület elnöke. — Az utol­só pillanatban azonban min­dig elbotlott valamiben a csapat. Az utóbbi tíz-tizenöt évben jól szerepeltünk a bajnokságokon, alig volt olyan esztendő, hogy ne sze­reztük volna meg valamelyik érmes helyet. Eddig mind­össze egyszer, 1970-ben sike­rült bajnokságot nyerni a megyei második osztályban, az elsőből azonban egy év múltán kiestünk. — Milyen célkitűzéssel vágtak neki az idei bajnoki évadnak? Elért célok — Az első három hely valamelyikének megszerzé­sét tűztük ki célul. Vala­mennyi mérkőzésünket meg­nyertük az ősszel, csak há­rom döntetlenünk volt. A csoportban Jászfényszarunak és Jászapátinak is ugyan­annyi az esélye a feljutásra, mint nekünk. Nekik mégis könnyebb a helyzetük, mi­vel hogy nagyobb községek. Szászberken és a környező tanyákon mintegy ezer em­ber él, itt a belterületen olyan nyolcszáz. A fiatalok — akikre számíthatunk a sportéletben — körülbelül fálszázan vannak. Közülük tizenöt-tizenhat játékos al­kotja a felnőtt, s ugyan­annyi az ifjúsági, csapatot. A felnőtt gárda életkora 20—21 év, hat-hét sorköteles labda­rúgónk van. Ha csak egyi­küket is bevonultatják, már gondot jelent a pótlása, így aztán valóban magas ne­künk a megyei első osztály. Laki Imre szavait meg­erősíti Bodó István, az egye­sület elnökhelyettese, az ál­talános iskola igazgatója is: — Ezért esett ki a csapat tulajdonképpen az első osz­tályból — néhány behívót egyidőben kézbesítettek... Bár az ifjúsági együttes jól szerepel — az elmúlt két Szászberek labdarúgói a tabella élén évben bajnokságot nyertek, most a második helyen áll­nak — mégis gondot jelent az utánpótlás. Nálunk csak alsótagozatosok vannak, a felsősök Üjszászon tanulnak. Az idén nyolcán kezdték az első osztályt — valamennyi­en fiúk —, de a harminchét alsós diák többsége is az. Jövőre tízzel több gyereket iskolázunk be, és ez már nagy ugrást jelent. A felső­sökre szinte csak vasárnap számíthatunk, de igazán be­vonni őket a sportba csak az iskola elvégzése után lehet — már azt, aki itt marad. Ettől függetlenül ha felke­rülnénk, a bennmaradás nem múlna az anyagiakon és a tárgyi feltételeken. A községet három éve csatolták közigazgatásilag Zagyvarékashoz, ám semmi­féle megkülönböztetésről vagy hátrányról nem beszél­hetünk. Azóta épüit közös összefogással a korszerű hi­deg-melegvizes öltöző is, amely több mint hatszázezer forintot ér. Külön helyiség és fürdő áll a vendégcsapat s a játékvezetők rendelkezé­sére, a tágas előtérben pe­dig asztaliteniszezni is lehet. Pálya neonnal Neonvilágítást kapott a pá­lya, 50—60 négyzetméternyi területet áraszt el a fény, így a heti három edzésen az esti órákban is lehet gyako­rolni. A tanács 20 ezer forin­tot adott az idén az egye­sületnek, ehhez jön a tagsá­gi díj, valamint a zagyvaré­kasi Béke Tsz igen figyelem­re méltó támogatása. Az utóbbi két évben ugyanis a termelőszövetkezet az ered­ménytől függően folyósítja a pénzt mindkét község egye­sületének. A győzelemért kétezer forintot fizetnek — a vereségért természetesen semmit. A számítások sze­rint így ebben az évben 43 ezer forintot adnak az egye­sületnek, s ezzel együtt közel 70 ezer forint jön össze. — Igen óvatosan gazdál­kodunk — mondja Laki Im­re. — Elnök, szakosztályve­zető és edző vagyok egysze- mélyben, de még egy fillért nem vettem fel ezért, mert nekem nem is jár — más­nak meg nem engedem. Csak a szerelés mosásáért fizetünk a gondnoknak. Odaadó vezetők A 41 éves elnök 1957 óta dolgozik egyhuzamban a sportért, persze segítőtársak­kal. — öt elnökségi tag van, a kéthavonkénti hivatalos üléseknél azonban jóval sű­rűbben találkozunk, ha más­hol nem, hát a mérkőzése­ken. Az elnökség összetétele évek óta változatlan. Nálunk kisebb a szórakozási lehető­ság, mint másutt, így a fi­gyelem az átlagnál jobban irányul a sportra — állandó beszédtéma a labdarúgók szereplése: A hazai találko­zókra százötvenen-száznyolc- vanan járnak ki általában. A labdarúgók január 2-án kezdik a felkészülést a ta­vaszi idényre — a szabad­ban. Az általános iskolában ugyanis szűk tornaszoba van csak, a nyolc kilométerre le­vő zagyvarékasi tornatermet pedig nem igen tudják igénybe venni. — Mi sok mindent más­hogy csinálunk — jegyzi meg az elnök. — Azt tartom, hogy jobb a hóban futni, mint a meleg teremben iz­zadni. Nincs szakképesíté­sem ugyan, de együtt élek a fiatalokkal, a játékosokkal, s ez talán több, mintha más­honnan hívnánk edzőt. Nem véletlen, hogy az utóbbi há­rom évben csak egy játéko­sunkat állították ki. — Egyetlen szóval sem di­csérte még a csapatát... — Nem szokásom. Jó, ha kétévente megteszem. Hogy mégis mitől jó a szászberki csapat? Szerintem attól, hogy máshol a nagyobb le­hetőségeket sem tudják úgy kihasználni, mint mi a ki­sebbeket. Elgondolkodtató szavak. Az is sokatmondó tény, hogy a tanácsi kirendeltség veze­tője oroszlánrészét vállalja a sportmunkának, s a dicsérő jelzők keresése helyett a valóságot boncolgatja. Mert szép dolog a feljutással ka­cérkodni, de még haszno­sabb, ha egy községben tud­ják, — meddig ér a takaró. Constantin Lajos Szép, piros lap — hetes nélkül Ha egy erdész körül állan­dóan méter magasak a fe­nyőfacsemeték, nem érzi az idő múlását. Ez a hasonlat motoszkál bennem, miköz­ben Kocsis Istvánnal, a szol­noki 605-ös Szakmunkáskép­ző Intézet vezető testnevelő­jével, a Szolnoki MÁV atlé­taedzőjével beszélgetünk. Miközben generációk hosz- szú sora került ki kezei alól, fölötte valóban annyira meg­állt az idő, hogy még jó is­merőseit is zavarba hozza. Az idén egy kalapácsvető versenyen indult, érmet nyert negyvenévesen, jóval 40 mé­teren felüli eredménnyel. Nem kis fejtörést okozott, hogy ki lehet az az ifjú do­bótehetség a MÁV-nál, aki egyik napról a másikra vág­ta közel félszáz méterre a nyeles szerszámot? Hogy az edző maga — ez meg sem fordult a fejünkben ... Pedig hát illenék tudni né­hány dolgot a versenyző múltjáról. Az első mestere Kiskunfélgyeházán Zsivótz- ky Gyula olimpiai bajnok volt 1953-ban. Aztán — már TF-hallgató korában — 1957- ben ifi válogatott volt Eck- schmidt Sándorral Szófiában, a magyar—bolgár—román hármas viadalon. A magyar ifi bajnokságon volt ezüstér­mes, a legjobb eredménye 56 méter körüli — én mégis a legjobban a 40 éves verseny­ző 48 méterét tisztelem ... A kérdés lehet-e más, mint ez: honnan a sportnak ez a szinte „dühödt” szeretete? — Édesanyám általános is­kolai tanárnő, édesapám MÁV-főfelügyelőként ment nyugdíjba. Húgom szintén pedagógus, így hazulról hoz­tam a pedagógia iránti von­zalmat. A TF-en Harmati Sándor volt a második apám: tőle az emberszeretetet kap­tam. A lényeglátás dr. Bács­almási Péter, a precizitás Koltai Jenő, a biomechanika dr. Szécsényi József ajándé­ka. A főiskolán 1961-ben osz­tályelsőként végeztem, és ju­talomból keröltem Szolnok­ra a 3600 tanulót számláló iparitanuló intézetbe. Persze nemcsak a taná­roknak lehet hálás: aki is­merte Zsivótzky Gyuszit, az tudja, hogy tőle nem volt idegen a hajnali fél 5-ös éb­resztő, a véget nem érő fek­vőtámasz meg húzódzkodó- verseny, aztán futás esőben, melegítő nélkül. Egy szóval elég volt csak fogékonynak lenni, és az ember nem hagy­ta el üres kézzel a főiskolát. — Miért nem vitte ver­senyzőként többre. Ez ugyan­is aligha múlt a fanatizmu­sán. — Egyszerű: nem voltam 191 centi magas, csak 183. Nem voltam 100 kilón felüli — csak 73. Egyszóval — ul­tinyelven szólva — egy szép piros lap volt a kezemben, mindössze a hetes hiányzott. Hiába voltam gyors — Ze­usznak is hívtak, mert úgy szórtam a kalapácsot, mint a görög isten a villámot — csakhát egy határon túl nem ment. Emlékeztetem egy beszél­getésre: a nyáron a Magyar Atlétikai Szövetség szakfel­ügyelője tett neki szemrehá­nyást, mivel Szolnokon az ő szakmai felkészültségével egy országos hírű dobóiskola szü­lethetnék. Miért aprózza hát el magát: ugrókkal, futókkal is foglalkozik? A válasz kicsit megvilágít­ja a sportág hierarchiáját. — Ha valaki 11.5-öt fut százon, természetesen vágtá- zót próbálnák belőle faragni. A 180-as magasugró — ugró lesz, jóllehet, ezek az adott­ságok elengedhetetlenek len­nének egy számottevő dobó­nál. A kiválasztásnál a do­bóedző a sor végén áll. Az kerül hozzá, aki kövér, las­sú mozgású — elfelejtik, hogy Németh Miklós olim­piai aranyérmében benne foglaltatik a 11.4 másodper­ces százas eredménye, meg a 740 centiméteres távolugró teljesítménye is. A 605-ös Szakmunkáskép­ző Intézet mindenesetre a Szolnoki MÁV atlétikai szak­osztályának egyik bázisa. In­nen került ki Paróczai, Szá­lai, Törőcsik — hogy csak napjaink ismertebb verseny­zőit említsük. Egy edzőnek is lehetnek kedvencei — Ko­csis István Szalai József fel­készülését nézi árgus sze­mekkel. — Mi lehet a kettőjük együttműködéséből?. — Jóskából lehet olimpi­kon Moszkvában —és lehet egy közepes labdarúgó Abád- szalókon. Választás . előtt áll: képességei nagyszerűek, el­sősorban a 400-as gáton vihe­ti sokra, ha azonban hallgat a szirénhangokra, amelyek máris felcsendültek körülöt­te, és elhagyja magát egy percre is, menthetetlenül el­vész. A munkában Paróczai- tól egy fél lépésre sem ma­radhat le. Ők ketten sarkall­hatják egymást nagy ered­ményekre. Táskájából leveleket vesz elő, aztán szemérmesen ra­kosgatja őket ide-oda, és ez­zel végleg felcsigázza az em­ber kíváncsiságát. — Olyan levelek ezek, amilyeneket minden pedagó­gus kap tanítványaitól, ha szívét-lelkét beleadja a mun­kába. Egri Gyuszi tanárjelölt ezeket a betűket rajzolta a papírra: „Tisztelem, becsü­löm tudását, emberi nagysá­gát ...” Aztán egy kétségbe­esett levél. Egy volt atléta írta, aki fiatal kora ellenére nem tud lemondani a do­hányzásról, és lassan a kocs­máról sem. De ha ismét at- létizálhatna a tanár úr mel­lett ... — Megy neki a válasz, hogy jöjjön, várom! Tudom, hogy szoba-kony- hás lakásban él kisgyermek­kel. A beszélgetés végén hát a panaszairól faggatom. — Nem, nem — nem pa­naszkodom, most ünnepelni kell! Valóban: Kocsis István a közelmúltban a Sport Érdem­érem ezüst fokozatát kapta a sportban eltöltött 25 évéért. Palágyi Béla Hát valahogy így, Józsi.,. - Kocsis István tanítványának, Szalai Józsefnek magyaráz Asztalitenisz. Megyei ifjú­sági csapatbajnokság: Szol­nok, Kilián tornaterem 9.30. Kézilabda. Terembajnok­ság : Törökszentmiklós, Ber­csényi Gimnázium 8. Kosárlabda. NB II férfi: Alföldi Olajbányász—Nagy­kőrösi Pedagógus, Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok 18. Megyei bajnokság, férfi: Me­zőtúr—Kisújszállás 10. Röplabda. Országos Ifjúsá­gi Kupa területi döntő: Szol­nok, Csanádi krt. Általános Iskola 8.30. Sakk. OB II: Szolnoki MTE —Láng Vasas, Szolnok, ÉP- SZER-székház 9. Súlyemelés. Országos úttö­rőbajnokság: Szolnok, tisza­ligeti sportcsarnok 10. Események Vívás. Kezdők képesítő formaversenye négy fegyver­nemben : Szolnok, MÁV sportcsarnok 8. Labdarúgás. NB II: Mező­túri Honvéd—Szarvasi Főis­kola Spartacus, Mezőtúr 13, Szolnoki MTE—Ózdi Kohász, Szolnok, Tiszaliget 13, Lehel SC—Gyöngyösi Spartacus, Jászberény 13. Megyei baj­nokság : Szolnoki Cukorgyár —Tiszaföldvár 10 (Csongrád megyéből), Törökszentmik­lós—Túrkeve 13, Gergely. Kunhegyes—Kunszent márton 13 (Hajdú megyéből). Tisza Cipő SE—Abádszalók 13, Szebenyi, Jászárokszállás— Jászjákóhalma 13, Orbán. Űjszász—Jászberényi Vasas 13 (Békés megyéből), Jászki­sér—Szolnoki Vegyiművek 13 (Heves megyéből), Karcag— Tószeg 13, Grámán, Rákóczi - falva—K. MEDOSZ 13, Sán­dor J. Országos ifjúsági baj­nokság: Sz. MÁV I.—KSI I., MÁV sporttelep 12.30, Kovács F. Serdülő bajnokság: Sz. MÁV I.—KSI I., 11, Zatkó. Szabó Lajos Kupa: Honvéd Szabó Lajos SE II.—Lehel SC II., Mezőtúr 11, Pajkos. Idegenben szerepelnek: a női kosárlabda NB II-ben a Törökszentmiklósi SE Debre­cenben az ASE, a Szolnoki MÁV Budapesten a Tipográ­fia ellen, a Honvéd Kilián FSE és a Szolnoki Vízügy SE asztaliteniszezői Kapos­váron az első osztályú Fel- szabadulási emlékversenyen, a Lehel SC OB II-es sakko­zói Komlón, a lebdarúgó NB II-ben a Szolnoki MÁV Gyu­lán.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents