Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-03 / 260. szám
1978. november 3. / SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A karcagi városi kórház élére a közelmúltban dr. Zsembeli József került. — Részben kényszer szülte megoldás, elődöm fiatalon, hirtelen hunyt el, így rám esett a választás. Tizenegy éve avattak doktorrá: dolgoztam körzetben, utána belgyógyász szakvizsgát tettem, majd kardiológusként tevékenykedtem. Voltam másodorvos, szb-titkár és később kórházi igazgatóhelyettes. Decembertől május 1- ig megbízott, ma már kinevezett kórházigazgató vagyok. Harmincöt évemmel állítólag a legfiatalabb az országban a hasonló beosztásúak között. De a helyettesem. és a főorvosi kar többsége is fiatal. — Hírlik, nem hálás poszt. __________________ — Ahogy vesszük. Tény, sok vezető főorvos nem lelkesedik érte, hiszen a napi öt-hatórás papírmunka bizonyos értelemben akadályozza a szakmai elmélyülést. Ezen én úgy segítek, hogy hétre járok, és a munkaidőm ötig, hatig tart, így tudok a szívbetegekkel is foglalkozni. Mindezek ellenére bizonyára irigyelnek néhányan. — Orvosgondjaik is voltak. __ — Igen, voltak. Tizenegyéves kórházunk felvevőterületén jelenleg 116 ezer ember él. Nem csoda, nagy a zsúfoltság osztályainkon, ráadásul szinte kicserélődött az orvosi, főorvosi kar. öt év óta viszont járjuk az egyetemeket, keressük, és úgy néz ki, megtaláltuk a megfelelő embereket. Évek óta minimális az elvándorlás. Egy jellemző adat: hetvenhat orvosi állásunk közül egy betöltetlen. Mivel lakást tudtunk biztosítani, a munkahelyi légkör és a szakmai színvonal jó. ma már nincs létszámgondunk, sőt jelenleg is jónéhány kolléga szeretne bejutni hozzánk. ’ — Mindezek ellenére nyolc orvosuknak nincs lakása. _________— Így van, d,e ebben nem a helyi tanács, hanem az eltávozott kollégák egy része a ludas. Ugyanis' néhányan a lakástörvényt enyhén szólva kijátszották, így veszített el a kórház nyolc lakást. Mindezek következményeképpen hét orvosunknak a kórházban biztosítottunk heB legfiatalabb kórházigazgató lyet, egy pedig albérletben lakik. Reméljük az ő gondjaikra is találunk valamilyen megoldást. — Túlterhelt az or- vosi kar. — Igen, mivel részben sok a beteg, a másik ok pedig az, hogy elnőiesedett ez a szakma is. A gyesen lévő kismamák, egy-kétgyerekes anyukák bizony sokszor hiányoznak, és gondjainkat fokozza néhány fiatal férfikolléga katonai behívója, rendszeres továbbképzése is. Mindezek a tényezők az orvosi kar mintegy 25 százalékát érintik ma is. így a dolgozókra több ügyelet, teher hárul. — Az ápolónők, kö- zépkáderek... — Szerencsénkre a városban működik a Gábor Áron Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, így nincs nővérhiány. Három üres nővérhelyünket a gyesen lévők miatt nem tölthetjük be. Nővérszállásunkon tizenheten, a szükség-nővérszálláson tizenhatan élnek. — A műszaki, mű- szeres felszereltség? — Elterjedt, hogy korszerű, nagyon jó. Ezzel szemben 13 millió forintot érő műszerparkunk felett is elhaladt az idő, hiszen ezek egy része tizenötéves. Fokozatosan cseréljük őket, évente jelenleg egymilliót költünk erre. Még súlyosabb a fűtésgondunk. Négy kazánunk közül kettő üzemel, és az elodázhatatlan rekonstrukció várhatóan napokon belül elkezdődik. — Panaszok. panaszosok? — Ezekkel az igazgatói tanács és a főorvosi értekezlet foglalkozik. Közvéleménykutató lapot kap minden itt kezelt beteg. Ez évi tizenháromezer vallomás, amelyek között átlagosan harminc a negatív észrevétel. Ebből tíz-tizenkettő konkrét esetet jelöl, és mindössze kétszer-háromszor szükséges az intézkedés. — A hírnévkérdés ,.. — Ügy érzem, az elvárható szakmai szintet el tudjuk érni. Városi kórház és nem egyetemi klinika vagyunk. A vonzáskörzet betegei bizalommal jönnek ide, és talán csak Tiszafüred térségéFontos szakaszához érkezett a Skála áruház építése Szolnokon: most készül a födémszigetelés alá kerülő betonréteg, amely lehetővé teszi az épület téliesitését. A tetőre kerülő Bitusild szigetelés új dolog lesz: a svéd járást ezen az épületen alkalmazzák majd szőr az ÁÉV szakemberei (K. bői kérik néhányan magukat elsősorban Egerbe. — Elképzeléseik, elképzelései? ______ — Tudományos téren kissé lemaradtunk. Akadályoztak bennünket bizonyos létesítménygondok is, de ebben a vonatkozásban feltétlenül lépnünk kell. Jelenleg van egy kandidátusunk, jó- néhányan ezért a fokozatért dolgoznak, remélem sikerrel. Továbbá a körzeti orvosok bevonásával szeretnénk feltérképezni a területet, a Kunság megbetegedési viszonyait, ezáltal megelőzni a bajokat. Azután készül a nyolcágyas intenzív osztályunk is, amelyet a következő évben veszünk át. A' felsoroltakon kívül elsődleges feladatunknak tekintjük a szocialista beteg- ellátás, kezelés normáinak betartását^ az intézet nyugodt orvosetikai légkörének biztosítását, hiszen a gyógyító-megelőző munkában mindkét tényező elengedhetetlenül szükséges. D. Szabó Miklós Éremkiállítás A Magyar Eremgyűjtők Egyesületének mezőtúri csoportja kétnapos kiállítást rendez „Magyar- ország fém és papír pénzei 1848- tól napjainkig” címmel. A városi művelődési ház kiállítótermében november 6-án, hétfő délelőtt 9 órakor nyitják meg az értékes gyűjtemények bemutatóját. Űj elárusítóhelyet nyitott Szolnokon, a Keskeny János úton a rákóczifalvi Rákóczi Tsz faiskolája. A telepen mintegy hétezer gyümölcsfacsemete várja a késő őszi fásítási szezont (K. I.) Tiszafüreden Aranykoszorús MSZBT tagcsoport A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnáziumban három éve, 1975. november 7-én alakult meg a gimnázium nevelőit, technikai dolgozóit és tanulóit tömörítő MSZBT- tagcsoport. A tiszafüredi középiskolások azóta kimagasló eredményeket értek el a magyar—szovjet barátság elmélyítésében. Részt vesznek és évenként eredményesen szerepelnek a „Ki tud többet a Szovjetunióról?” vetélkedősorozaton. 1976-ban országos hatodik helyezést értek el, 1977-ben a döntőben a másodikok lettek, az idén a területi küzdelmekben harmadikként végeztek. A látványos, országos sikereken kívül néhány év óta sport- és kulturális téren is rendszeres kapcsolat alakult ki a középiskola diákjai és szovjet fiatalok között. Az iskolarádió kéthetente foglalkozik a szovjet kultúra, tudomány és sport eredményeivel, az orosz nyelvű újságok mellett a tanuló- csoportoknak rendszeresen járnak a Szovjetunió, Fáklya, Ország-Világ, havi és hetilapok. Külön MSZBT faliújság tájékoztatja a tagcsoportot az aktuális eseményekről, és a fiatalok részére évente megrendezik a szovjet filmek klubját. A vetélkedőkön elért kiemelkedő sikerekért, továbbá a magyar—szovjet barátság elmélyítésében elért eredményekért a Magyar— Szovjet Baráti Társaság országos elnöksége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 61. évfordulója alkalmából a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium MSZBT- tagcsoportjának közösségét MSZBT aranykoszorús plakett kitüntetéssel jutalmazta. Ladák—gyorsabban Gyorsabban jutnak az elosztó helyekre a Szovjetunióból érkező Lada személygépkocsik a MÁV záhonyi átrakó körzetéből. A szállítások ütemét a vagonok tengelycseréjének megoldásával gyorsították meg. Korábban a gépkocsikat előbb leemelték a szerelvényről, aztán ismét fölrakták a magyar vagonokra. A tengelycserével ugyanezt a feladatot egy 6 tagú brigád egy műszak alatt oldja meg. NEM NAGY ÉLEI Hosszú, sovány fiatalember, munkásruhában, ahogy leszállt a gépről. — Engem keres? — Igen. — Oravecz János vagyok. — Nyugodtan tessék vacsorázni — mondom. — Nem eszik este, csak ... — szól közbe a felesége. Oravecz két decis üveget vesz elő és meghúzza. — Ejnye — korholja magát — nem is kérdeztem, iszik-e egy kicsit? Asszony! — szól be a szobába. — Keress egy poharat! Na, kérdezzen! — fordult felém. — Kezdje el valahol! — Hol kezdjem? Bárhol kezdem, mindig a munkánál kötök ki. Már a gyermekkorom is úgy telt el. Szüleim munkásemberek, dologra neveltek. A ház körül mindent megcsináltam: főztem, takarítottam, mint a lányok. Olyan gulyásleveseket főztem, mire megjött apám a munkából, hogy nem tudta anyám főzte-e vagy én. Sajnos szakmát nem tanultam, a fene tudja: elmaradt. A körülmények ... Egy ideig a Piroskai gazdaságban fogatos, takarmányos voltam, akkor még kevesebb volt a gép. A lovakat nagyon szerettem, bár nekünk nem volt sohasem, pedig apám mindig szeretett volna. A gazdaságból vonultam be katonának: nekem szépnek látszott a katonaélet. Apám mondta is: „Te gyerek, maradj bent!” A tisztek szerettek, mindent megcsináltam az utolsó napig. Hallgattam apámra: szakma nélkül hova megyek? Anélkül nem ember az ember. így aztán egy pár évet szakaszvezetőként ráhúztam a kettőre. Aztán jöttek az iskolai végzettséggel a zűrök: nem akartam tanulni. Már bánom: csak a téesz jutott, gyalogmunka ment sokáig, majd később elküldött a szövetkezet traktoros iskolára. Nagyon nehéz napjaim jöttek, de megérte, igazán mondom. Amikor a jogosítványt megkaptam, tán még meg is csókolgattam örömömben. Legjobban szántani szeretek, olyan jó érzés, amikor befejezek egy táblát. A nyár után maradt gizgazok, a csúnyaság föld alá kerül, s a friss “szántás úgy csillog, ahogy halad a Zetor, mintha nagy fekete gyöngyök lennének sorban a földön. Nincs olyan mezőgazdasági gép, amin ne ültem volna. Különcnek hittek: a többi ebédelt, én meg, ha úgy tartotta kedvem, négyet-ötöt kerültem. Nem voltam éhes. Á nyár, az igazi: magot szállítani is-- szerettem. Sohasem álltam le a kertek alatt, ha lejárt a munkaidőm. A társaim nem szerették bennem ezt a nagy odaadást, őszi, csatakos időben, ha leálltam, megmostam, megtakarítottam a gépem, akkor is, ha tudtam, reggel tíz perc alatt csupa sár lesz. Egy félórás szántani valót sem hagyok másnapra, ne kelljen azért visszamenni. Az üzemmérnök nagyon rendes ember, együtt szoktunk variálni. Most éppen olyan műveletet próbálgatunk, ami nagyon hasznos. Csak a fordulóknál kell vezetni a gépet, különben be van lőve. Tudom, például a Szovjetunióban már távirányítanak, de ez még nálunk!... Most van egy érdekes vetőgépünk, amit más téesz nem szeret, nem tudnak vele boldogulni, nem is használják, átadták nekünk. De nálunk, a szolnoki Lenin Tsz-ben jó az eredmény. Az elnöktől kértek is a géppel együtt más téeszbe. Havi négyezer körül keresek. Vannak fizetéskülönbségek, van aki jobban keres, jobban fizető munkán, de én sosem nyavalygok. Ahova, amire beosztanak, csinálom. Sosem azt nézem, jaj ezért mennyi jár, eszembe sincs munkaidőben a forint. Kis rissz-rossz házban lakunk, látja, alig férünk. Van olyan zetoros, akinek van kocsija, ő annak él. Közjárművel is eljutok én, ahova akarok, kényelmesen! De hát az ujjunk sem egyforma, nemhogy az életünk. Mi nem rázzuk a rongyot, nincs is miért. — Üdülni voltak már? — kérdezem. — Üdülni még nem. Nálunk az is ünnep, ha meglátogatjuk a szüleinket. Mindig nagyon anyás voltam, most meg, hogy egyedül maradt!... Hívtuk. Nem jön. Igen: egy szobánk van. De hát az üdülésről kérdezett: kaptam egy hétnapos jutalom utazást a téesztől. Jártam Moszkvában, Tallinnban — gyönyörű volt. Huszonnyolcán mentünk a megyéből. A téeszből egyedül mentem, mind gyárigazgatók, mérnökök, szakemberek. Ferihegyről ' indultunk repülővel : útitársaim barátságos emberek voltak. Ismerkedésre is sor került, ki kicsoda, ki micsoda. Hát én is mondtam, hogy a szolnoki Lenin Tsz-ből zetoros vagyok: csak lestek. Beszéltek ők hozzám, de nagyon bonyolultnak tűnt, amit mondtak. Gazdaságpolitika, szervezés, meg ilyesmik. Szóval magas volt nekem. De ment ott a vicc is. ók már mind utaztak repülővel, én még nem. Kérdezték is: „Na János, milyen a világ magasból?” Gyönyörű ajándékot hoztam, maradandó emléket Leningrád- ról, lenyűgözött a tallinni emberek barátsága ... Talán ez hiányzik belőlünk. Az utazás után egy kis rossz emlékem is maradt: mire hazaértem, a feleségem elköltözött egy férfihez. Nem éltünk mi rosszul, de anyagilag kivoltunk elég alaposan. Emiatt sokat veszekedtünk. Bár ezt ki akartam hagyni, de ez életem egy része, mert akkor már lányom volt, fiam volt. Elváltunk. Akkor kezdtem inni. A kislányom az anyósomnál lakott, a gyerek az anyámnál. Haza se jártam a tsz-ből, kint aludtam, kint ettem. Az emberek maceráltak, elneveztek remetének. Később úgy csináltam, hogy mire ők kikecmeregtek a városból, én már két hektárt felszántottam:Tudtam, hogy nem jó ez' így, de az embernek kacska- ringós az élete. A téesz-el- nök beszélt az agyammal, aztán csak helyrejöttem. Újra nősültem, van egy klassz kisfiam, hároméves. Mikor kiviszem a határba, úgy elbámészkodik!... Ha megunja a gépet, leteszem a fa álá, nézi a madarakat. Szeret a határban lenni. Nem csoda, hiszen egy négyzetméteres füves területen megtalálható az egész élet. Arra_ nevelem, hogy szeresse a természetet. Hogy mi válik belőle, nem tudom. Megelégszem, ha becsületes szakmunkás lesz. ' — Olvasni szeret? — Szépirodalmat nem nagyon, de ami könyvünk van, azt mind kiolvastam. A szakkönyveket inkább: mezőgazdaságit, útleírást, vadászkalandokat. De ha azt kérné, hogy mondjam meg valamelyik ma élő író vagy költő nevét, hát nem tudnám. Meghallgatom én a tévében a verset is, csak azzal is úgy vagyok mint a mérnökökkel a repülőn. — Mondják, de nem hozzám szólnak. Szórakozni nem járunk. Egy évben egyszer, május elsején elmegyünk a Tiszaligetbe, aztán csak akkor látom a várost, ha arra visz az utam a Zetorral. Nagyokat hallgatunk mind a ketten. Oravecz János nézte a pálinkás üveget, de nem emelte fel, hogy igyon a beszélgetésre. Aztán csendesen megszólalt: — így éltem. Nem nagy út, nem nagy élet. Iluh István
