Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1978. november 24. ¥ II Varsói Szerződés tagállamainak nyilatkozata A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége képviselői a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó tesületének 1978. november 22—23-i moszkvai ülésén áttekintették az európai helyzet fejlődésének időszerű kérdéseit és véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. A tárgyalások középpontjában az enyhülési folyamat fejlődéséért, a leszerelésért vívott harc további lépései álltak. Az ülés résztvevői megállapították, hogy az utóbbi időben még erősebbé vált a népek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége, hogy véget vessenek az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus agresszív és elnyomó politikájának. Mind szélesebben bontakozik ki a békéért, az enyhülésért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, a szabadságért és a társadalmi haladásért, a békés, egyenjogú nemzetközi együttműködésért vívott harc, a nemI. Az ülés résztvevői különös figyelmet szenteltek az európai biztonság megszilárdításának és az együttműködés fejlesztésének. Megállapították, hogy az európai kontinensen jelentős kedvező változások mentek végbe. Ezt elősegítette, hogy a kontinens államainak kapcsolatai az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában foglalt elvek szellemében fejlődnek. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet befejezése óta hasznos munka folyt a tanácskozáson kidolgozott elvek és megállapodások valóraváltásáért, amely megalapozta a további előrehaladást. Az élet igazolta, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában rögzített hosszútávú program helyesen határozza meg a béke érdekében teendő intézkedéseket és megbízható irányt ad a további tevékenységnek. Fontos tény, hogy a belgrádi találkozón az összeurópai értekezlet minden részvevője megerősítette készségét a helsinki értekezlettel elkezdett folyamat folytatására, bár számos lényeges, gyakorlati jelentőségű konstruktív javaslatban — többek között a biztonság katonai aspektusaiban — nem született megállapodás. Kedvező az a megállapodás, amely szerint 1980-ban megtartják a részt vevő államok képviselőinek soron következő találkozóját Madridban, az össz-európai tanácskozással megkezdődött sokoldalú ^ folyamat keretében. A kontinens népei azt várják, hogy a madridi találkozó ténylegesen előmozdítja az európai biztonság és együttműködés ügyét és különösen a katonai enyhülés, a leszerelés előrehaladásához járul hozzá. A mostani tanácskozáson képviselt szocialista országok kinyilvánítják eltökélt szándékukat, hogy hozzájárulnak a madridi találkozó sikeréhez. Kezdettől fogva világos volt azonban, hogy a határozott előrehaladás az európai értekezlet által kijelölt úton, éppúgy, mint a világbéke megszilárdítása, csak akkor lehetséges, ha minden állam következetesen tevékenykedik ebben az irányban. Sajnálatos, hogy az események nem teljesen így alakultak. Megtörténik, hogy II A békét és a nemzetközi biztonságot, az enyhülést, a népek függetlenségét, gazdasági és társadalmi fejlődését fenyegető legnagyobb veszély a fegyverkezési hajsza folytatása és fokozódása, ütemének és méreteinek növekedése. A fegyverkezési hajsza fokozódása, amelyért a legag- resszívabb imperialista körök felelősek — nyilvánul meg a NATO-tanácskozás washingtoni ülésén elfogadott határozatokban, amelyek több tízmilliárd dollárt irányoznak elő katonai célokra, az amúgyis felduzzasztott katonai költségvetés növelésére. Ezen az ülésen új, évtizedekre szóló programot fogadtak el, amely fegyveres nyíltan megsértik az államok kapcsolatainak általánosan elismert elveit, súlyosan fenyegetik a békét és a nemzetközi biztonságot, a népek szabadságát és függetlenségét. Kísérleteket tesznek a nemzetközi viszonyok javulásának megállítására, sőt e folyamat visszafordítására. A fegyveres erők és fegyverzetek növekedése nem állt meg, hanem folytatódik. Még nem sikerült hatékony intézkedésben megállapodni a katonai enyhülés és a leszerelés érdekében és ez fenyegeti az európai biztonság megszilárdítása folyamatának fejlődését. Nem szűntek meg, sőt, néhány vonatkozásban növekedtek a gazdasági és a műszaki-tudományos együttműködés akadályai. Ellenséges politikai kampányokat folytatnak a szocialista országok, a kommunista és munkáspártok és más haladó, demokratikus erők ellen. Az imperialista és reakciós erők támadása, amely a népeknek a szilárd békéért és a nemzetközi biztonságért vívott nehéz harcban elért eredményei ellen irányul, ag- ressziós, revansista és hege- monista célokat szolgál. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok szükségesnek tartják felhív-, ni valamennyi békeszerető erő figyelmét arra, hogy mindez komoly károkat okoz a béke és a biztonság megszilárdításának és a nemzetközi együttműködés fejlődésének. A politikai tanácskozó testület ülésén részt vevő államok, amelyeknek meggyőződése, hogy a béke és a haladás szakadatlanul növekvő erői képesek új, jelentős sikerek kivívására a békéért és a népek szabadságáért folyó harcban, kinyilvánítják eltökéltségüket, hogy a többi békeszerető állammal, az összes haladó és demokratikus erővel és a széles néptömegekkel együttműködve új ösztönzést adnak a helsinki záróokmány, mint egységes egész, megvalósításának, annak, hogy új megállapodások szülessenek az együttműködés fejlődését és az európai, valamint a világméretű, valóságos biztonság elérését célzó konkrét intézkedésekről és lépésekről. Készek arra is, hogy teljes aktivitással és energiával vegyenek részt a legfontosabb nemzetközi problémák megoldásában. erőik fejlesztését szolgálja. A lépések szöges ellentétben állnak a helsinki záróokmány állásfoglalásaival és újabb akadályokat támasztanak Európa államai és népei kölcsönös megértése és békés együttműködése útján. A Varsói Szerződésben résztvevő szocialista országok határozottan fellépnek a fegyverkezési hajsza fokozásának politikája, a katonai zsarolás kísérletei ellen. Ismételten kijelentik, hogy ők maguk sohasem törekedtek és nem törekednek katonai fölény kivívására, katonai erőfeszítéseik kizárólagos védelmi képességük biztosítására irányulnak és mindig is erre fognak irányulni. Abból indulnak ki, hogy az zeti függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás alapján. E harcban jelentős, kedvező eredmények születtek. Az enyhülés tendenciája, amelynek során valamennyi állam egyenjogúságát elismerik és tiszteletben tartják, mind nyilvánvalóbb hatást gyakorol a világ fejlődésére általában. Ugyanakkor megnövekedett az imperialista és a reakciós erők aktivitása, megpróbálják befolyásuk alá vonni a független államokat és népeket, ösztönzik a fegyverkezési versenyt, durván beavatkoznak más államok belügyeibe, ami veszélyezteti az enyhülés folyamatát, s szembenáll a népeknek a békére, a szabadságra, a függetlenségre és a haladásra irányuló törekvéseivel. Az események fejlődése egészében igazolta a Varsói Szerződés tagállamainak „A nemzetközi enyhülés új eredményeiért, az európai biztonság megszilárdításáért, az európai együttműködés fejlesztéséért” című nyilatkozatában foglalt értékelést, amelyet a politikai tanácskozó testület 1976. évi bukaresti ülésén fogadtak el. európai és világméretű katonai egyensúlyt nem a fegyverzet növelésével, hanem csökkentésével, konkrét, különösen nukleáris leszerelési intézkedések határozott foganatosításával kell fenntartani. A fegyverkezési verseny további fokozásának, méretei növelésének, a fegyverrendszerek további tökéletesítésének következményei mind veszélyesebbek a népekre nézve. Ennek megfelelően a politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok úgy vélik, hogy a jelenlegi körülmények között a nemzetközi politika legfontosabb feladata: mielőbb döntő fordulatot elérni a fegyverkezési hajsza megszüntetéséről és a leszerelésről folyó tárgyalásokon, mert ezt követeli a népek, az egész emberiség civilizációjának alapvető érdeke. A népeknek nem új nukleáris rakétarendszerek, ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjárók, szárnyasrakéták kifejlesztésére van szüksége, hanem mindenfajta atomfegyver gyártásának teljes megszüntetésére és az atomenergia békés felhasználására. Az emberiség érdekeit nem a már meglevő tömegpusztító fegyverfajták tökéletesítése, új fegyverek — köztük a neutronfegyverek — fejlesztése szolgálja, hanem ezek gyártásának megszüntetése, valamennyi fajtájának betiltása. A népeknek nem a hagyományos fegyverek további fejlesztésére és tökéletesítésére, nem azok pusztító erejének további fokozására van szüksége, hanem a meglevő fegyveres erők és fegyverzet olyan csökkentésére, amely nem okoz kárt egyetlen állam biztonságának sem, olyan hatékony intézkedésekre tehát, amelyek elvezetnek a katonai enyhüléshez és leszereléshez. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt dr- szágok határozottan fellépnek azért, hogy olyan hatékony intézkedésekre kerüljön sor ezeken a területeken, amelyek nagy katonai potenciállal rendelkező hatalmak — katonai erejének növelését, elvezetnek a fegyverzet tényleges csökkentéséhez. Ebben a vonatkozásban az a legfontosabb, hogv tárgyalások kezdődjenek mindenfajta nukleáris fegyver gyártásának betiltásáról és a meglevő készletek fokozatos csökkentéséről, egészen teljes felszámolásukig. Ezzel párhuzamosan el kell érni a nukleáris fegyverek alkalmazásának végleges betiltását és azt, hogy minden állam mondjon le az erő alkalmazásáról az államközi kapcsolatokban. A Varsói Szerződés tagországai jelentősnek tartják a megállapodások elérését a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati fegyverzetek korlátozásáról. Meggyőződésük, hogy hatalmas jelentősége lenne, ha mielőbb sikerrel befejeznék a szovjet—amerikai tárgyalásokat a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásával kapcsolatos második megállapodásról és áttérnének olyan új megállapodások megkötésére e fegyverzetek csökkentéséről, amelyekhez a többi nukleáris hatalomnak is csatlakoznia kell. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok síkraszállnak azért, hogy mielőbb fejezzék be a tárgyalásokat, a fegyverkezési hajsza korlátozásáról, illetve megszüntetésének más vonatkozásairól is. A Varsói Szerződésben résztvevő országok, mint európai államok különleges jelentőséget tulajdonítanak az európai katonai enyhülés, a leszerelés kérdéseinek. A tagországok ismét megerősítik, készek mindent megtenni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya azon közismert ajánlásának megvalósításáért, hogy a katonai szembenállás csökkentésével és a leszerelés előmozdításával hatékony intézkedésekre kerüljön sor az európai politikai enyhülés kiegészítésére és a biztonság megszilárdítására. A résztvevő tagállamok minden módon hozzá kívánnak járulni a közép-európai haderők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalások sikeréhez. Számos konstruktív javaslatot tettek a megbeszélések tárgyát képező alapvető kérdések megoldására. A tárgyalások döntő haladását célzó újabb jelentős erőfeszítésük az az 1978. június 8-án beterjesztett javaslat volt, amely átfogja a megvitatás alatt álló kérdések egészét és biztosítja az érintett térségben a jelenleginél lényegesen alacsonyabb szinten, a két fél fegyveres erőinek azonos nagyságát. A tárgyalás azonban csak abban az esetben mozdulna el a holtpontról, ha a másik fél válaszát ugyanilyen konstruktív szellem hatná át. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok, amikor kinyilatkoztatják azon törekvésüket, hogy továbbra is minden erőfeszítést megtesznek más államokkal együtt a fegyverkezési hajsza megfékezéséért és a leszerelés kérdéseinek sikeres megoldásáért, hangsúlyozzák a bizalom jelentőségét az államközi kapcsolatokban. Határozottan fellépnek azoknak az elveknek a szigorú -tiszteletben tartásáért, amelyek elvetik az erő alakalmazását és az erőszakkal való fenyegetést az államközi kapcsolatokban; fellépnek azért, hogy minden vitás kérdést kizárólag békés eszközökkel, tárgyalások útján oldjanak meg. Ennek megfelelően a tanácskozáson képviselt szocialista országok intézkedéseket javasolnak az egyetemes szerződés megkötésére, az erőszakról történő lemondásról a nemzetközi kapcsolatokban. Javasolják, hogy az összeurópai tanácskozás résztvevői vállaljanak kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak elsőként nukleáris fegyvert egymás ellen, hogy a NATO és a Varsói Szerződés ne növelje tagjainak számát, hogy a két fél ne lépje túl az 50—60 ezer fős szintet az európai hadgyakorlatokon, hogy az összeurópai értekezleteken egyeztetett bizalomerősítő intézkedéseket terjesszék ki a Földközi-tenger térségére is, hogy történjenek intézkedések a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államok biztonsága garanciáinak erősítésére. A tanácskozás résztvevői megerősítik országaik készségét, hogy az Észak-atlanti Szövetség feloszlatásával egyidőben feloszlatják a Var. sói Szerződés Szervezetét, s első lépésként a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésével kezdve, felszámolják katonai szervezetüket. Ez nagy jelentőségű lépés lenne a tartós béke' megszilárdításában. A politikai tanácskozó testület ülésén képviselt államok tisztában vannak azzal, hogy a fegyverkezési hajsza megszüntetésének erős ellenfelei vannak, mindenekelőtt azok az imperialista körök és monopóliumok, amelyek érdekeltek a fegyver- gyártás állandó bővítésében és a fegyverkészletek növelésében, miután számukra ez a meggazdagodás forrása, s egyben a független országok és népek leigázásának eszköze. A tanácskozás résztvevőinek meggy őződése^ hogy a fegyverkezési hajsza híveiA kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről folytatott vélemény- csere során a küldöttségek szükségesnek tartották aláhúzni, hogy a nemzetközi enyhülést veszélyezteti az az imperialista politika is, amely a gyarmati uralom, a fajüldöző rendszer elnyomása alóli felszabadulásért, az új- gyarmatosítás ellen, a függetlenségért és a társadalmi haladásért küzdő népek ellen irányul. Bár az imperializmus politikája az utóbbi időben kifinomultabbá vált, céljai nem változtak. A szocialista országok felléptek és fellépnek e politika ellen, amely szembenáll az emberiség történelmi fejlődésének objektív követelményeivel. A szocialista országok megerősítik szolidaritásukat a népek küzdelmével, amely a gyarmatosítás, az újgyarmatosítás, az imperialista uralmi rendszer és elnyomás bármely formája ellen folyik. Segítséget és támogatást nyújtottak és nyújtanak a felszabadult országok népeinek, s a jövőben is fejlesztik a sokoldalú elvtársi együttműködést az új szocialista orientációjú államokkal. Határozottan támogatják Zimbabwe és Namíbia népeinek a nemzeti függetlenA tanácskozáson képviselt államok támogatják a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak a koreai nép nemzeti eszméje megvalósulására irányuló konstruktív kezdeményezéseit, az ország minden idegen beavatkozás nélküli, független, békés és demokratikus egyesítését. A szocialista országok a felszabadult országokkal fenntartott kapcsolataikban szigorúan tiszteletben tartják az egyenjogúság, a szuverenitás, a területi sérthetetlenség, a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönösen előnyös együttműködés elvét. A szocialista országok a világ egyetlen térségében sem törekednek kiváltságokra, nem igényelnek katonai támaszpontokat, nem hajszolnak koncessziókat. A szocialista országok, amelyek elvi alapokon ellenzik a befolyási övezetek létrehozására irányuló imperialista politikát, soha nem vesznek részt a befolyási övezetekért vívott harcban. A tanácskozáson képviselt államok meggyőződése, hogy politikájuk — amelyet a né- peknak a szabadságért, a függetlenségért és társadalmi haladásért vívott harcával kapcsolatban folynak — világos és elvi politika, amply hozzájárul a béke megszilárdításához, a népek szabadsága nagy ügyének sikereihez. Veszélyes tendenciákat szül a nemzetközi helyzet fejlődésében az imperialista köröknek az a politikája is, amely egyfelől ösztönzi és támogatja a fasiszta és más reakciós rezsimeket az emberi jogok durva és tömeges megsértésében, másfelől az emberi jogok problémáját megpróbálja felhasználni a nek ellenállása megtörhető, ha a béke megőrzésében és megszilárdításában érdekelt erők tevékenyek és egységesek lesznek. Ebbéli meggyőződésüket azok az elmúlt másfél évtized során elért eredmények támasztják alá, amelyek a fegyverkezési versenyt néhány területen korlátozó két- és többoldalú szerződések és megállapodások rendszerében fejeződnek ki. A népek életbevágó érdekei most lényegesen többet követelnek. A fegyverkezési hajsza megszüntetésében lehetőség van határozott előrelépésre. Minden erőfeszítést meg kell tenni azért, hogy ez megtörténjék. ség mielőbbi kivívásáért folytatott önfeláldozó harcát. Szolidárisak Dél-Afrika népének az apartheid és a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáért vívott, igazságos harcával. Elítélik azokat a kísérleteket, hogy Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika népeire olyan, számukra idegen, újgyarmatosító döntéseket kényszerítsenek, amelyek újabb konfliktusok veszélyét idézhetik elő ebben a térségben. Az ülés résztvevői ismételten megerősítik az igazságos és tartós közel-keleti békéről, a térség helyzetének igazságos és átfogó politikai rendezéséről vallott elvi álláspontjukat. A rendezésnek magában kell foglalnia: az izraeli csapatok kivonását az 1967-ben megszállt összes arab területről; a Palesztinái arab nép elidegeníthetetlen önrendelkezési jogának érvényesítését saját állama megteremtésének jogával együtt; a térség valamennyi állama biztonságának és függetlenségének szavatolását, beleértve Izraelét is. A jövőben is együtt küzdenek az arab államokkal, népekkel és minden haladó erővel együtt olyan rendezésért, amelyet csak minden érdekelt fél — beleértve a Palesztinái Fel- szabadítási Szervezetet is — részvételével lehet elérni. szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra, a szocialista társadalmi rendszer elleni támadásokra. A szocialista országok határozottan fellépnek az államok belügyeibe való mindennemű beavatkozással szemben, síkraszállnak valamennyi nép azon jogának szigorú tiszteletben tartásáért, hogy saját maga döntsön sorsáról. Ismételten egyöntetűen kifejezik azon meggyőződésüket, hogy a tényleges demokrácia és a valódi humanizmus összeegyeztethetetlen a gazdasági, a társadalmi és a politikai egyenlőtlenséggel, a nemzetiségi és a faji diszkriminációval. Csak a szocializmus tartja tiszteletben a politikai, az állampolgári, a gazdasági, a szociális, a kulturális és egyéb jogokat, a társadalom minden tagjának a munkához, a tanuláshoz, a kultúrához, a tudományhoz, az állami irányításban való részvételhez való jogát. Az új társadalmi rendszer keletkezésétől elválaszthatatlan az a törekvés, hogy valósággá váljanak az alapvető emberi jogok, az emberhez méltó, kizsákmányolásmentes életre, a személyiség sokoldalú kibontakoztatására való iog. Az emberi jogok és a szabadság zászlaja — a szocializmus zászlaja. Az ülésen résztvevő országok határozottan visszautasítják azon államok uralkodó osztályainak rágalmait, amelyeknek népe elszenvedi a tömeges munkanélküliség, a nemzetiségi és a társadalmi egyenlőtlenség, a faji megkülönböztetés, a szervezett bűnözés és az erkölcsi hanyatlás minden következményét. (Folytatás a 3. oldalon.) III. IV.
