Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-03 / 260. szám
1978. november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 r Munkások a víz alatt Hatvanöt aktív tagja van jelenleg az MHSZ KÖTIVÍ- ZIG szolnoki könnyűbúvár klubjának, közülük húszán azonban nemcsak sportolók. Árvízi helytállásuk nyomán engedélyt kaptak arra, hogy búvármunkát végezzenek, havi 64 órában — tehát szabad idejüket feláldozva. Rendszeres, ma már nem nélkülözhető munkájuk évente majdnem egymillió forintos bevételt hoz a klubnak — ez teremti meg a virágzó sportélet gazdasági alapját. Elmúlt hétvégi munkájukról szól képriportunk. A klub felszerelése jelenleg két és fél millió forintot ér. Tizenöt könnyűbúvár, egy nehézbúvár teljes felszerelése áll munkára készen a tiszaligeti raktárban, a Tiszán pedig saját búvártagjuk vesztegel A reggel csomagolással kezdődik. Két „különítmény” is dolgozik - egymástól függetlenül - a hétvégén, felszerelésük összeállítása pontos, figyelmes munkát követel: a hiba életveszélyt okozhat A Nagykunsági Főcsatorna örményesi 14. számú műtárgyát kell ellenőriznie a víz alatt Kádár Gergelynek, aki könnyűbúvár felszerelésben dolgozik. Jobb kezében víz alatti vaku, hasán a NIKONOS III. fényképezőgép, amely lehetővé teszi a műtárgy vizalatti részeinek megörökítését, a hibák feltérképezését A szajoli bázistelep vizki- vételi művénél víz alatt maradt Larsen-acéltartók kiemelése a feladat. _A munka nehézbúvárt igényel; ami azt illeti, Kecskeméti Sándor a beöltözés előtt 65, utána pedig 175 kg volt... A víz alatti lángvágóval - nem acetilénnel, hanem hidroqénnel működik — feldarabolják a roncsokat. A munka különleges: a durranágáz a viz alatt is veszélyes. De sikerült: következhet a drótkötél felerősítése . . Kőhidi Imre képriportja ... és máris dolgozhat a bázistelep óriási, ötven tonnás mozgódaruja. A roncsok kiemelése biztonságosabbá teszi a tűzi víz- szivattyúk működését. Es ha (Winden kész: a búvárok jövőre a Növényolajgyár építéséből is kiveszik részüket A cselekvési egységért Amikor munkásainktól, hogy hol és hogyan érvényesül a munkásosztály vezető szerepe, ők rendszerint visszakérdeznek: hol és miért nem érvényesül? Mert szerintük — nagyon helyes vélemény — a párt vezető szerepe csak ott nem érvényesül, ahol nem helyesen értik, nem helyesen hajtják végre pártunk politikáját, amelynek révén realizálódnak a munkásosztály érdekei. És ebben a munkásosztály nem mondhat le a szakemberek közreműködéséről. Fel kell lépnünk a munkásosztály vezető szerepének bármilyen oldalról jövő megkérdőjelezése ellen. Pártunk alapvető feladatnak tartja, hogy növeljük a munkások aktivitását, az eddiginél fokozottabban és tervszerűbben foglalkozzunk nevelésükkel, képzésükkel. Többek között ezzel magyarázható, hogy az elmúlt években jelentékenyen nőtt párt- szervezeteinkben a munkások aránya. De azzal már nem tudunk egyetérteni, ha a párt munkás jellegének egyetlen kritériumát a munkásoknak a pártban elfoglalt számarányán mérik le. Igyekszünk jobban megértetni a párttagság széles köreiben a párt szövetségi politikáját is, azt, hogy azok a döntések, amelyek a munkásosztályszövetségeseinek érdekeit szolgálják, végső soron egybeesik a munkásság érdekeivel is. A munkásosztály vezető szerepét és szövetségi politikáját a maga egységében kell szemlélnünk. Gyakran elhangzik az a kérdés, hogy mire kell összpontosítani az eszmei-politikai nevelésben. Sok feladattal egyszerre kell birkózni. A kommunisták tudatában — csakúgy, mint a társadalmi tudatban — nincs légüres tér. Vagy a mi. világnézetünk tölti be azt, vagy más nézetek hatnak rá. Elveink, politikánk terjesztésével, példaadó tettekkel lehet és kell növelni a szocializmus vonzerejét. Immár három évtized tapasztalatai mutatják, hogy mindig akkor került közelebb a mi társadalmi rendünk a politikai kérdések iránt csak hétköznapi módon érdeklődő milliók gondolkodásmódjához, szívéhez, amikor tudatosan törődött ezzel a vonzerővel, s nem bízta pusztán a társadalmi rend fejlődéstörvényeire és a hatalom adta lehetőségekre az emberek véleményének, vágyainak alakítását. Mégis akadnak, akik a politizálást holmi harmadrendű tényezőnek, taktikai szükségességnek tartják. A politizálásnak a mi fogalmaink szerint a mindennapok valóságához kell igazodnia. Tehát nem lehet csak úgy általában, elvontan po-' litizálni. A mércét az üzemi, intézményi pártmunkában is magasabbra kell emelni. Sajnos, nem egy alapszervezetünk taggyűlésén . még mindig a felsőbb szervek határozatait ismételgetik szóról szóra, anélkül, hogy megmondanák a kommunistáknak, mit kell tenni üzemükben a határozat valóra váltásáért. Csak politizálva építhetjük tovább az újat. És a politizálás nemcsak a párttitkár hivatása, hanem a kommunista brigádvezetőé, az agro- nómusé és a pedagógusé is. Minden emberé, aki hivatottnak érzi magát arra, hogy új értelmet adjon az ember életének. Az én jövőm elválaszthatatlan a másik ember jövőjétől, az egyszerű állampolgár jövője a népgazdaság gyarapodásától. Ennek felismertetése és felismerése lehet az egyik legjobb anyagi és erkölcsi ösztönző a termelékenyebb munkára... Azok a kérdések, és feleletek, amelyek párttagságunk eszmei és politikai arculatát körvonalazzák, szinte kiapad- hatatlanok. Vajon fel tudják-e vértezni a kommunistákat a nyugati propagandával szemben, ha nem segítünk nekik a nemzetközi helyzet megítélésében? És itt nemcsak a sajtóban, a rádióban és a televízióban megjelenő és elhangzó időszerű, napi tájékoztatóra gondolunk, hanem arra is, hogy a kommunistákat felkészítsük a holnap fejleményeinek megértésére is. Ez sem elvont kérdés, hiszen aki helyesen értékeli korunk fő ellentmondását, aki megérti az erőviszonyok lényeges megváltozását a világban — az a feszültségek kiéleződése idején sem esik pánikba, és a békés egymás mellett élés politikájának eredményeivel kapcsolatban sem ringatja magát illúziókban. Az új pártoktatási év kezdetén szinte mindenütt és minden eddiginél tüzetesebben számba vették alapszervezeteink az előttük álló feladatokat. Világos, hogy csak ott szűnik meg a lemorzsolódás, csak ott érzik a hallgatók, hogy minden összejövetelen gazdagodtak tudásban és felkészültségben, ahol gondoskodnak arról, hogy a tanfolyamok, a viták mindig érdekesek és vonzóak legyenek. Gondoskodni erről pedig csak úgy lehet, ha a különböző szintű pártszervek élnek az önállóság lehetőségeivel, ha bátran felvetnek a tananyaggal összefüggésben olyan kérdéseket, amelyek ott helyben, az üzemben vagy a lakóhelyen foglalkoztatják az embereket. B központi iSfX bér 26-i ülésével összefüggésben érdemes idézni a Nép- szabadság cikkét, amelyben kommunisták legszebb párt- munkájukról nyilatkoznak. Az újságírónak többen nejeket említettek, olyan emberekét, akiket ők neveltek kommunistává, készítettek fel különféle vezetői tisztségekbe, s akik így kerültek az ismeretlenségből a mozgalom, - a közélet, a termelés jelentékeny posztjaira. Életútjuk minden sikeres mozzanatában, jellemükben, emberségükben, helytállásukban jelen van azoknak á féltő gondja, nevelőmunkája, akik elindították őket. Nagyon is érthető tehát, hogy a megkérdezettek ezt az emberformáló tevékenységet érzik a legszebbnek abból a sok-sok önzetlen munkából, amelyeket a párt szolgálatában végeztek. (VÉGE) Kőszegi Frigyes A MINISZTERTANÁCS MEGTÁRGYALTA Szabályozzák az ipari vízgazdálkodást üzemek fejlesztésében a vízTörökszentmiklós Béke Tsz Befejezték a búza vetését Hektáronként 65 mázsa kukorica A törökszentmiklósi, több mint 10 200 hektáron gazdálkodó Béke Termelőszövetkezet az időjárás okozta nehezítő körülmények ellenére jó ütemben haladnak a betakarítási, talajelőkészítési vetési munkák. Már szeptemberben learatták az 1852 hektárnyi napraforgót. A 640 hektár cukorrépának több mint hetven százalékát felszedték, a munkát november 10-e körül befejezik. A szövetkezet saját, napi huszonöt vagonos kapacitású szárítója szabja meg a huszonnyolc-harminc százalékos víztartalmú kukorica betakarítási ütemét. Két hete kezdték, s a 800 hektáros terület több mint feléről már szárítóba került a kukorica. A vártnál jobb termést ad: hektáronként 65 mázsát. Bár a nyári esőktől megkeményedett talaj nehezítette a talajelőkészítést — a munkagépek kopása pedig a javítórészleg dolgozóitól kívánt nagyobb helytállást — a betakarítás mellett már szeptemberben elvetették az őszi árpát. Tegnap befejezték a búza vetését is: 3740 hektáron került földbe a mag. Egyetlen ágazatban sincsenek olyan nagy lehetőségek a víztakarékosságra, mint éppen az iparban — állapította meg a Minisztertanács tegnapi ülése az Országos Vízügyi Hivatal elnökének előterjesztése alapján. Az ipar évente több mint 3 milliárd köbméter vizet használ fel, az ország összes fogyasztásának 55 százalékát, s további 4 milliárd köbmétert az újbóli felhasználással nyer. A folyókba és a tavakba engedett szennyező anyagoknak 70—75 százaléka is ipari eredetű. Az ország és ezen belül az ipar vízigényei rohamosan növekednek, de a vízkészletek korlátozottak, a beszerzés pedig mind nehezebb és drágább, s ennél fogva szükségszerű és nagyon fontos követelmény az ipar hatékonyabb ösztönzése a víztakarékosságra és a vízminőség védelmére. Az ipar vízgazdálkodásáról másfél évtizeddel ezelőtt kiadott jogszabályok már nem felelnek meg a hatékonyabb gazdálkodás követelményeinek, ezért került a Minisztertanács elé az előterjesztés, amely az intenzív ipari vízgazdálkodásra ösztönző új szabályok legfontosabb elveit foglalja össze. Az érdekelt miniszterekkel és országok hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben ezeknek az elveknek megfelelően szabályozza majd az OVH elnöke az ipari üzemek vízgazdálkodását. Alapvető követelmény, hogy az takarékos technológiákat helyezték előtérbe, méginkább törekedjenek az ismételt fel- használásra, a víz visszaforgatására, tehát a frissvízigény jelentős csökkentésére. Fontos feladat, hogy az üzemek, a vízzel legalább olyan gondosan és szakszerűen gazdálkodjanak, mint az energiahordozókkal, nyersanyaggal. Ennek érdekében az üzemi vízgazdálkodás szervezetét is fejleszteni kell. A vállalatoknál üzemi hidrotechnológusokra van szükség és gondoskodni kell arról, hogy az üzemi vízellátó és -tisztító műveket jól kiképzett szakmunkások kezeljék. Fejleszteni kell a vízügyi hatóságok munkáját, és a felügyeleti ellenőrzést ki’ kell terjeszteni az üzemek vízgazdálkodására is. Kétségtelen, hogy egyik napról a másikra nem lehet elérni látványos eredményeket, szívós, következetes munkára, széles körű összefogásra van szükség. Az erők egyesítése érdekében indokolt, hogy a víz- és szennyvíz-technológia műszaki fejlesztését az ipari tárcák az OVH-val együtt közös célprogramok alapján oldják meg. Az ipari vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztési koncepciója szerint kell kidolgozni ezeket a célprogramokat, s gondoskodni az új létesítmények berendezéseinek tervezéséről, gyártásáról, tehát az ipari háttér kiszélesítéséről.
