Szolnok Megyei Néplap, 1978. november (29. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-22 / 275. szám
1978. november 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az igazság az, hogy kiugró sikert nem hozott, de mégis értékes pillanatnak érzem a pécsiek csütörtök esti jelentkezését, első kísérletét, hogy tévéjátékkal, saját műhelyükben készült televíziós drámával álltak oda az ország színe elé. Két éve figyelhetjük már, hogy havonta egyszer mint adnak hírt — Pannon krónika — ők is, meg alföldi testvérük, a szegedi körzeti stúdió is, sőt a pécsiek már egyéb műsorokkal is jelentkeznek rendszeresen, a földrajzilag eléggé meghatározott környezetből véve témájukat. Pécs—Szeged A megizmosodás korszakát élik televíziónknak ezek a „fiókintézményei”, és most hogy egy tévéjátékot is letettek a képernyőre a pécsiek, ez mindenképp újabb lépés azon az úton, hogy e vidéki szellemi műhelyek munkája teljes mértékben integrálódjék a televíziós folyamat egészébe. Ismétlem, az első próbálkozás, Szakonyi Károly egyik novelláját vitték képernyőre, kétszemélyes, mondhatni kamarajátékban, elfo- gódottan, szerényen és szolidan, az első lépésekre oly jellemző tétovasággal — ritmusban és hangvételben —, de ami e jelentkezésben figyelmeztető lehet, és ez már a két körzeti stúdió magatartására általában is előnytelenül jellemző, úgy tűnik, mindenben igyekeznek eleget tenni a „nagytelevízió” kialakult szokásainak, modellként követve jóban és rosszban az anyaintézmény törekvéseit. Pedig épp azt várná az ember, hogy ezek a friss, fiatal műhelyek új csapásokat törve, a kísérletezés vágyaitól fűtve, amihez némi bécsvágy is párosulhat, friss vért hoznak majd a televízió sajnos az utóbbi időben feltűnően lelassult vérkeringésébe. Frissességen elsősorban az életanyag és a hangvétel frissességét értem, hisz ez a két stúdió — előretolt hadállások a valóság meghódításában — az életnek olyan területeivel van.szoros kapcsolatban, amelyeknek az örömei, gondjai, például a falu gyors változásával együttjáró életforma-problémák, a képernyőre hozva — megjelenítve az újdonság ízével hathatnának. A pécsiek tévéjáték-megválasztásában ilyesfajta szándékot fel is fedezhettünk, hisz két összeöregedett falusi ember, két különböző élet- utat megjáró testvér szembesülésével a falun is megvalósítható értelmesebb élet- felfogásra akartak figyelmeztetni, ha kissé erőtlenül is még. s nem eléggé egyéni módon. Bízzunk benne, lesz ez még jobb is, és örüljünk neki, hogy a vidék stúdiói egyre inkább helyet kérnek maguknak a képernyőn. És reménykedjünk, hátha televíziónknak ezek a „mutáló hangú kamaszai” előbb-utóbb megtalálják sajátosan egyéni hangjukat. Csak Vitray? Mert az egyénien eredeti bizony „fogyóeszköz” a képernyőn ; az, ami a műsorok naponta levonuló árhullámaiból igazi élményként, maradandó emlékként fennakadna tudatunkban. Nem új dolog, de azt hiszem, az idők múlásával egyre égetőbb: hiányzanak a vérbeli televíziós egyéniségek. Szinte már fárasztó például, hogy „egy, csak egy legény van talpon” a képernyőn, az elnyűhetetlen és elkoptatha- tatlan Vitray, esetenként Antal Imre, és a még fiatalabb Vágó István, aki biztatóan bontogatja szárnyát (csak ne igyekezzék túlbeszélni mindig alanyait és helyzeteit, s ne törekednék mindenáron a szellemességre, mert végül is csak szellemeskedés lesz belőle) ő, szóval Vitray, akit ugyan a pedáns ítész rajtakaphat olykor egy-egy turpisságon, mint a legutóbbi Csak ülök és mesélekben is, a kalandor kifejezés meglehetősen szabados értelmezésén — az önerejéből orgonát készítő gépkocsivezetőre ugyanis aligha illik rá a kalandor megnevezés, holott Vitray mindenáron ebbe a kategóriába igyekezett őt belegyömöszölni — de egy valamin soha nem lehet rajtakapni: hogy ne tisztelné és ne szeretné az embert, erényeivel és gyarlóságaival egyetemben. Ettől olyan meghatóak az ő meséi, hogy a legszokványosabb dolgokban is talál valami újat, ami az emberi mélységek felé mutat. Most legutóbb is, ahogy „kalandorait” feltálalta, a szenvedélyes gyűjtőtől a modern Robinsonon át egészen a már említett orgonaépítő gépkocsivezetőig, tömör és sokatmondó megjegyzésekkel „fűszerezve”, az ember önkéntelenül is átérezhette azt a közismert igazságot: hogy sok minden van csodálatos itt e földi világban, de az embernél nincs csodálatosabb. Röviden A Kormos Istvánról készített portréfilm — rendezte Eck T. Imre — is azzal a tulajdonságával emelkedett ki az elmúlt hét műsoraiból, hogy a költőből „előbújt” az ember, a legkisebb szerep- játszás nélkül közvetlen érzelmi és szellemi megnyilatkozásában állt elénk. A „léplek mérnöke” saját életének köreit mérte fel, testámen- tumba illő igazságok kimondásával, tapasztalatainak summázataképpen. Ahogy nagyanyjáról beszélt, kitől képzelőerejét örökölte, ahogy pályatársait idézte, akik segítették őt megpróbáltatásai közepette, s ahogy sugározta magából a meggyőződés derűjét, Kormos István azokat is meghódította, s ez a televízió büszkesége is lehet, akik költészetével csak ezután ismerkedhetnek meg, halála után. Mert a portréfilm halála előtt néhány hónappal készült. A szovjet irodalom jó hírverésének és egyben kellemes játéknak könyvelheti el a televízió a Kell a jó könyv országos vetélkedő döntőjét, amely mellesleg szép Szolnok megyei sikert is hozott, ötletes • és egyáltalán nem túlbonyolított feladványok, felkészült versenyzők, hozzáértő bírálók — tehát együtt volt minden ebben a játékban, mely hasznos eszközként az értékek felismertetésének alkalmát kínálta. A magyarok eleiről és a honfoglalásról szóló sorozat továbbra sem okoz csalódást. Benne tudós emberek nagy kedvvel mesélnek, s elsősorban László Gyulát, a régészet professzorát kell említeni, aki képzeletet is gyújtogató szavakkal igen szórakoztatóan és szemléletesen világította meg legutóbb, hogy a sírok egyáltalán nem a holtakról, hanem elsősorban az élőkről beszélnek. Szavai nyomán a feltárt temetőből az élő társadalom honfoglaláskori tulajdonságait fedezhettük fel. V. M. Ajánló bibliográfia A politikai könyvnapokra jelent meg a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár ajánló bibliográfiai sorozatának negyedik füzete, amely a könyvtár újabb politikai műveiből közöl válogatást. A bibliográfia — Nagy Ibolya összeállításában — 37 könyv leírását és rövid ismertetését tartalmazza. A bibliográfia illusztrációs anyagát a Kossuth, a Móra és a Zrínyi Kiadó legújabb műveiből válogatta a kiadvány összeállítója. Az ajánló bibliográfia beszerzése'az iskolai és közművelődési könyvtáraknak egyaránt hasznos lehet. A fiatal karcagi szobrászművész, Györfi Són dór az utolsó simításokat végzi Damjanich- szobrán, melyet hamarosan felállítanak Hat vanban. A Nagykun város tehetséges művésze a közelmúltban díjat nyert a nyíregyházi nemzetközi éremszimpoziumon: karcagi műtermében újabb érmeket készit Fotó: TKL mm Otven év a nevelés szolgálatában Karcagon Az óvoda ünnepén A magyar óvodák fennál- ' lásának 150. évfordulója alkalmából holnap délelőtt 9 órakor ünnepi megemlékezést tartanak Karcagon a Déryné Művelődési Központban. Az ünnepségen — amely egyúttal a gyermekek munkáiból összeállltoitt kiállítás megnyitója is — a vendégek előadást hallhatnak az óvodai nevelés fejlődéséről, találkozhatnak nyugdíjas óvónőkkel, majd az óvodások irodalmi műsorral kedveskednek a résztvevőknek. Gyermekklub Tiszafüreden Gyermekklub alakult Tiszafüreden a Zrínyi úti iskolában, mintegy hatvan felső tagozatos úttörő részvételével. A klubtagok az összejöveteleken a népek, nemzetek játékaival, dalaival ismerkednek. Vetélkedőkön vesznek részt, amelyek keretében a baráti országok úttörőszervezeteinek célkitűzéseiről, felépítési rendszeréről adnak számot. Jelenleg „Békekarácsony” címmel nemzetközi témájú gyermekműsorral készülnek a december végi bemutatóra. Magyar könyvek Németül és angolul A Corvina Kiadó a Magyar Televízió portrésorozatában bemutatott 18 kiemelkedő magyar illetve magyar származású tudóssal készített interjú szövegét adja közre angolul és németül. Ugyanezeken anyelveken jelent meg a Magyarország rövid története című munka. Székely András kétszáz képpel illusztrált művelődéstörténeti munkája a magyar irodalom, a képző- és iparművészet, az építészet, a zene, illetve a színház és a film útját kíséri végig kezdetétől napjainkig abban a kötetben, amelyet most német nyelven jelentettek meg. ötven évvel ezelőtt nyílt meg megyénkben, Kisújszálláson az első gyógypedagógiai intézet. Alapítója, Kádas György egész életét a szellemi fogyatékos gyerekeknek szentelte. Dolgozott Szegeden, Gyulán, a fővárosban, s hosszú évekig Kisújszálláson oktatta-nevelte azokat a gyerekeket, akik a felszabadulás előtti időkben a társadalom kitaszítottjai voltak. Az alapítóra, s az intézet fél évszázadára emlékeznek pénteken a Kisegítő-Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthonban a pedagógusok s a diákok egyaránt. A jubileum alkalmából a megyei Pedagógus Továbbképző Intézet és Filmtár évkönyvet jelentetett meg, amelyben méltatást olvashatunk Kádas György gyógypedagógiai munkásságáról, az otthon úttörőcsapatának tevékenységéről, tanulmányt a diákok szókészletének fejlesztéséről, s részletes elemzést a fél évszázad történetéről. Az otthon pedagógusai jelentős eredményekről adhatnak számot. Az utóbbi években a diákok tanulmányi átlaga elérte a közepes szintet, növekszik az általános iskola befejezése után továbbtanulók száma. A tanulók többsége szakmunkás- képző intézetben készül választott hivatására. A középfokú oktatási intézményekből és a munkahelyekről való visszajelzések azt bizonyítják, hogy a kisújszállási otthonban nevelkedett diákok jó alapot kaptak, megállják helyüket az életben. Szívesen emlékeznek az intézményben eltöltött évekre a volt tanítványok; rendszeresen visszajárnak, beszámolnak sikereikről, gondjaikról mint a szülőktől messzesza- kadt gyerekek. Nekik a nagy. sárga épület a város szélén jelentette az otthont, a féltést, szeretetet, gondoskodást. S elérhet-e ennél nagyobb sikert, eredményt, megbecsülést egy nevelőotthon? fl „Küzdők” sikere Magyar filmek Portugáliában Tizenegy magyar animációs filmet is bemutatnak november 22—26. között Portugáliában, az espinhoi nemzetközi filmfesztiválon. A kiküldött alkotások közül eddig a legtöbb sikert Janko- vics Marcell „Küzdők” című alkotása érte el; Cannes- ban és Oberhausenben is nagydíjat nyert, Chicagóban „Ezüst Hugó” díjjal. Teheránban pedig a filmkritikusok díjával jutalmazták. A Kovács István rendezte „Változó idők” két díjat is kapott 1978-ban: Zágrábban különdíjjal, Barcelonában pedig bronzéremmel jutalmazták. Maross Zoltán „Ra- ta-ta-ta” című filmje az idei várnai fesztiválon II. díjat nyert kategóriájában. A fesztiválon bemutatják az Orosz István rendezte „Csönd” című filmalkotást is, amely Ady Endre születésének 100. évfordulójára készült és Zágrábban a legjobb elsőfilm jlíját kapta 1978-ban. A kézbesítő korán ke! Karsai János kunszentmártoni jm postahivatal sze- A\ rény, rég kinőtt " ” épületében egymás után érkeznek a hideg széltől kipirult postások. Bejárták a területüket, kézbesítették a küldeményeket, szétosztották az újságokat. Most leszámolnak, aztán indulnak haza. A nyolc belterületi kézbesítő után megérkezik gépkocsival a külterületek postása, valameny- nyien levél- és hírlapvivők is egyszemélyben. Csak egyetlen hírlapkézbesítő van a nagyközségben. postást is örömükbe, gondjukba. — Sok időm nincs a beszélgetésre, de meghallgatom őket. Inkább kérdezgetnek: mi hír van Kunszentmárton- ban, ki halt meg, ki született, olvastam-e a Néplapban, hogy kivezetik feléjük a vizet? Felelek, ha tudok, örülök az örömüknek, osztozom a gondjaikban. — Melyik a legnépszerűbb újság körzetében? — A Szabad Föld és a Néplap, de sokan járatják a Népszabadságot és a Rádióújságot is. Benke Pál belterületi kézbesítő. öt éve járja majd minden nap körzetét. Azelőtt is postás volt, a műszakiaknál dolgozott. — Mindig kétszer csenget ...? — Csak ritkán. Van már levél- és újságosszekrény minden házban. — Sok embert ismerhet. — Inkább a házszámokat. * * * Karsai János külterületi támpont-kézbesítő. Tíz éve postás, tíz éve nap mint nap várják őt a tanyán, a külterületen élők. — Sok család személyes ismerősként köszönti... — Tényleg van valami „ko- maság” köztünk. A külterületen élők nagy . nyugalommal kiállnak a ládák mellé, megbeszélik a világ folyását. Nekik ez a közösségi élet. — Gondolom, beavatják a Benke Pál az utcákat. És van egy egyéni ismertetőielük is: az 5- ösbe Magyar Nemzet, Ezermester, a 9-esbe Néplap, Népszabadság, a 11-esbe három lottó ... Oda rendszeresen be is kopogok, mert az idős néni velem küldi el a kitöltött szelvényeket. — Van kedvenc lapja? — A Népszabadságot és a Néplapot járatom. Esténként, ha hazavittem a gyerekeket az óvodából, átböngészem mindkettőt. A Népszabadságból az országról, a Néplapból a megyéről tudok meg eseményeket, híreket. — Mi a szép munkájában? — Ha örömet szerzek az embereknek ... Egy-egy levél, postaküldemény, a kedvenc lap láttán sokan felvidulnak. * * * Szarvák Gyula — hivatalosan — helyettesítő, ö pótolja a szabadságon, szabadnapon, táppénzen levőket. Nehéz dolga van, hisz mindig más körzetben osztja a postát. Pontosságot, nagy figyelmet igényel minden napja. — Két éve kézbesítő. Azelőtt? — Voltam bányász is, kohász is. A Dunántúlon laktunk, de a feleségem hazavágyott Kunszentmártonba. Visszajöttünk, és ez az állás kínálkozott. — Átmenetnek szánta? — Nem, maradok. Az az igazság, régen ..kacsingattam” a postásság felé. de más adódott. Nem könnyű munka, de érdekes. Ölasz Józsefné hivatalvezető véleménye szerint a kunszentmártoniak szeretnek I Szarvák Gyula olvasni. A kimutatás szerint egy hónap alatt — október- ről-novemberre — százhárom előfizetője lett a Néplapnak, jelenleg 1330 megyei újság jár a nagyközségbe. Ugyancsak „megugrott” a Népszabadság előfizetőinek a száma is, 1028 családnak visznek rendszeresen a lapból. Természetesen a hírlap- árusító pavilonokból és az üzemekbe kihelyezett újságárusító helyekről is veszik az áruspéldányokat. A hivatalvezető elmondta, hogy a kézbesítők szocialista brigádja sok segítséget ad a lapterjesztésben, a szervezésben. Pontosan, rendszeresen kézbesítik a lapokat, korán kezdenek, hogy legtöbben már a reggeli mellett találják az újságot. Nagy segítséget adnak a tanácsnak is. hiszen vállalták a közlemények kihordását, és becsületesen végzik is. A nyolc éve alakult kollektíva legutóbbi kitüntetése: ezüstkoszorús brigád jel vény.. — t. sz. e. —
